Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-28 / 74. szám

1964. március 28. 4 Szombat r Építőipari fiatalok tanácskozása Az ÉM Békés megyei Építőipa­ri Vállalatának KISZ-szervezete csütörtökön délután tanácskozást rendezett a vállalat központjá­ban Békéscsabán. A fiatalok — körükben Drie- nyovszki János vállalatigazgató­val — arról beszélgettek, hogy miképpen segíthetik elő a vásár­téri lakásépítkezés gyorsítását, a közösségi szellem formálását, a KISZ-munka élénkítését, a ver­sengést, a gépkihasználás fokának emelését? A vásártéren mintegy ötven fi­atal dolgozik az idősebbek mel­lett. Mivel jobban vonzódnák a gépekhez, mint az idősek, első­sorban rájuk, fiatalokra kell bíz­ni az új gépek, felszerelések ke­zelését — hangsúlyozták a felszó­lalók. Ugyanakkor a KlSZ-szer- vezetnek jobban kell buzdítania őket, hogy tanuljanak, forgassák a műszaki könyvtár könyveit, növeljék szakmai tudásukat. Szó volt arról, hogy az építke­zésen önálló KlSZ-alapszerveze- tet hoznak létre, mely összefogja, tanyásra, jó minőségi munkára szofiklmazza a fiatalokat, szerve­zi a munkaversenyt, anyagmentő őrjáratot, rendre vigyázó csopor­tot alakít, ifjúsági ütembrigádot hoz létre. Az elgondolások jóik, kivitelezé­süket nem szabad sokáig halo­gatni! A kisipari szövetkezetek műszaki vezetőinek megbeszélése Békéscsabán A Békés Aegyei KISZÖV ke­belében ez év elején létrehozott műszaki osztály egyre intenzí­vebben segíti a szövetkezetek műszaki irányítását. Ebből a cél­ból hívták össze pénteken délelőtt megbeszélésre a szövetkezetek képviselőit, amikor is rendszerbe foglalták a műszaki vezetők fel­adatát. A tanácskozás előadója László Antal, a KISZÖV műszaki osztályának vezetője elemezte azo­kat a teendőket, amelyek a ter­melés irányításának üzemi szintű kialakítása végett hárulnak a műszakiakra. Többek között a géppark nyilvántartásának, a gyártmányok megfelelő műszaki dokumentációinak, a termelés program szerinti irányításának fontosságáról beszélt és hangsú­lyozta: alaposan átgondolt mű­szaki intézkedési terv alapján szükséges biztosítani mindenütt a korszerű és gazdaságos termelést. A műszaki tanácskozás foglal­kozott az újítási mozgalom fej­lesztésének problémáival, s külön hangsúllyal az építőipar felada­taival. Megállapította: a növekvő építési igényeket a szövetkezetek csak úgy tudják kielégíteni, ha megszüntetik a kapkodó, a gazda­sági tevékenységet esetleg befo­lyásoló, de befejezést nem adó munkákat. Ezért szükséges, hogy gyártási programot készítsenek, amelyben az elvégzendő építést, a szerződésben vállalt határidőt, valamint a munka értékét feltün­tetik. Mind az előadók, mind a hozzászólók említették, hogy a folyamatos munka megvalósításá­hoz nélkülözhetetlen az építőipar további gépesítése. A megbeszélés végén a műszaki vezetők szövet­kezeteik gépesítési igényeinek összeírása céljából űrlapot kap­tak, amelyet ki kell tölteniük. Az igényeket a szövetség összesíti és továbbítja majd a KIOSZ-nak. N. TOMAN: 12. — Tudom, ezredes elvtárs — felélte Kirejev. —■ Feltételezi, hogy Iglickij fényképezőgépe is valami hasonló helyen van, ahol nekünk eszünkbe sem jut keres­ni. — Minden lehetséges... — szó­lalt meg Nyikityin elgondolkoz­va, majd végigment párszor a szobán s hozzátette: — Ne men­jek ki magával az Iglickij-nya­ralóba? Eset az országúton Másnap .korán reggel mentek ki Szerencsés nyaralójába. Ig­lickij egy bizonyos Lopuhovtól bérelte, aki nagyon elfoglalt em­ber volt és jóformán alig tar­tózkodott a városon kívül eső nyaralójában. Derűs nap volt. Köröskörül minden ragyogott a napfényben, de Nyikityint nem tudta jókedv­re hangolni. Egész úton aggasztó gondolatok gyötörték. A volán mellett ülő őrnagyra pillantott: kqApr arccal, feszülten figyelt élőre. Alighanem neki is boron- gós gondolatok jártak a fejé­ben... — Nem gondolja, hogy olyan lépést tulajdonítottunk Iglickij- nek, amit egyáltalán meg sem tett? — kérdezte Nyikityin. — Nem, nem hiszem — felél­te Kirejev kedvetlenül. Kisregény Fordította: Sárközi Gyula „Édes fiamnak'* Nyikityin elhallgatott s figyel­mesen nézegetni kezdte a derűs nyírfaerdőt, amelybe az ország­úiról betértek. Az őrnagy csavart egyet a kor­mányon, a kocsi kikerülte az esőzéstől nemrég megrongált út­szakaszt. Majd így folytatta: — Iglickij valahol itt a Lopu- hov-nyaralóban rejthette él a filmet. De az még nem jelent semmit, hogy eddig még egyet­len külföldi ügynök sem érdek­lődött a nyaraló iránt. Tisztele­tüket tehetik még ott Gehlen- féle ügynökök is, akikről Golu­bev beszélt. Lehet, hogy márts itt ólálkodnak a közelben.« Nyikityin már nem tudott vá­laszolni, mert a kocsi hirtelen fordulatot csinált és megállt. Majdnem nekiment egy fának. Az ezredes fájdalmas ütést ér­zett a fején s látta, hogy Kire­jev gyorsan kiugrik a kocsiból és kikapja revolverét. Az őrnagy átkutatta a közéli bozótost, majd visszatért az útra és fel­eméit a földről egy deszkát, amely keresztbe volt téve az úton. — Nézze csak?y— fordult Nyi- kityinhez. — Látja, ezeket a szögeket? Olyan defektet kap­hattunk volna, hogy ittragadunk deszka volt, de a szögiek benne újak. Olyan sűrűn állták ki be­lőle, hogy semmi kétség sem fért hozzá, hogy milyen céllal verték bele őket. — Valakinek mégiscsak érde­kében állt — felelte Kirejev. ;— Egy alak ugrott a fa mögül be a bozótosba, alighogy elhagytam a kocsit. Azt hiszem, kimondottan ránk várt. Azonnal ki kell kül­denünk ide embereinket, hogy alaposan fésüljék át a környé­ket. — Nagyon furcsa ez az egész — csóválta a fejét Nyikityin. — Az imént valaki meg akarta „patkóim” Pobedánkat, tegnap pedig egy alak megpróbálta él­lopni az egyik kocsinkat a ga­rázsból. Véletlen ez vagy pedig összefügg egymással a két dolog? ...Iglickij nyaralójában min­dent rendben találtak. Egy fő­hadnagy, a rábízott körzet rej­tett őrségének parancsnoka je­lentette Nyikityinnek, hogy szolgálata alatt semmi gyanúsat nem észlelt. A nyaraló átkutatá­sa sem járt eredménnyel. Az elhárítok, Moszkvába visz- szatérőben, egész úton hallgat­tak. A váratlan eset új irányba terelte gondolataikat és most állandóan ezen» töprengtek. komplikáció állt be, s az életét csak az mentette meg, hogy akad­ták önfeláldozó, nemes szívű em­berek, akik vérüket adták neki. Akkor megfogadta, hogy attól a perctől kezdve, ahogyan felgyó­gyul, jelentkezik véradásra. Az­óta rendszeresen eljár. Férj és féleség egyszerre lép az asztal elé. — Az utcán hallottuk, hogy vért adhatunk, hát eljöttünk — mondják, s szemükben remény­ség csillog. — Talán éppen a mi­énk hiányzik még ahhoz, hogy a fiúnkat sikeresen megoperálják. Bálint Györgyék fia hosszú ideje beteg. Szívműtétre kell mennie, de ehhez sok-sok vér Választ kerestünk egy kérdés- tásának az alapanyaga is vér. Ne re, amikor a Mezőhegyesen meg- kém is van két gyermekem, na­tartott véradónapon részt vet- gyón szeretem őket. Mezei József, a lefíatalabb vér­adó. Utánpótlás. A véradás után egy-egy pohár borral koccintanak a résztvevők. tünk. Ki, miért ad vért, kit, mi­lyen gondolat Azelőtt is voltam már véradá­son, de csak nagy rábeszélés után jelentkeztem — vallja őszintén, amikor megkérdezzük. — Most nem kellett agitálni, jöttem ma­gamtól. — Többet nem is mond, beáll a várakozók sorába. Nagy József né, a fogadalmát Lunczner Károly ott volt te- veaérelt, amikor valy a mezőhegy esi kirándulók elhatározta, hogy jelentkezik. A között, akikkel felborult az autó- teljesíti, immár tizedszer. Így te~ legfiatalábbat, az alig 18 éves Me­zei Józsefet kérdeztük meg elő­ször. Meglepődött. Látszott rajta, különösebben nem töprengett ezen, eljött, mert beszervezték, és a bri­gádvezető félig tréfás, félig komoly intelme volt a másik indíték. — A fogamat mentem huzatai és a főnök azt mondta: csak úgy mehetsz el, ha a véradásra is el­mész. Hát kihúzattam a fogam, és most itt vagyok — mond ja, fél­szeg mosollyal, aztán komolyra váltva a szót. hozzáteszi: Ügy gon­doltam, nékem is szükségem le­het még ilyen segítségre. Mot<»rt akarok venni. Hát ezért.: Furcsa előrelátás, de logikus. Ha ő segíthet valakin, miért zár­kózna el ez elől. hiszen még elő­fordulhat, hogy az ő élétét is csak vérrel menthetik meg. — Olyan jó érzés tudni, hogy ezzel másokon segíthetünk — mondja Varga Jánosné, aki már asszisztensnővel A jubiláló Nagy József né Fodor Zoltánná beszélget hatodszor ad vért. — Tudom, sok busz. Látta azokat, aidk a taa- hát jubilál. A fogadalom előz- kisgyermeket mentettek meg gikus szerencsétlenség áldozatai menyének egy majdnem szomo- irár így, és a legsúlyosabb gyér- lettek. Neki a lába bőrt el, vért rúan végződött története van. mekbetegsóg: a paralízis védőol- kapott, megmenekült. Három gyermek édesanyja. Amikor a harmadikat szülte, örökre. — Azt gondolja, hogy ez a deszka nem véletlenül került ide? — Minden kétséget kizáróan! — De kinek volt erre szüksé­ge? — csodálkozott Nyikityin és figyelmesen nézegette a szöges deszkát. Időtől megfeketedett ócska Már Moszkva közelében jár­tak, amikor Nyikityin elsőnek szakította félbe a hallgatást: — Ha ezt a deszkát valóban nekünk szánták, ez azt jelen­ti, hogy valaki jól ismeri kocsi­jaink rendszámát. Nem kelle­ne széjjeünéznünk a garázsunk­ban? Mit gondol? (Folytatjuk) Isaszegi Györgynét érdekli, ho­gyan vizsgálják a vérsüllyedést. kell. Nemsokára sor kerül a mű­tétre, hát eljöttek a szülők. A két kis üveg, — melyben az aggódó szülők vére van — cím- ' - éjére oda lehetne írni: „Édes fiamnak”. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László

Next

/
Thumbnails
Contents