Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-28 / 74. szám
1964. március 28. 4 Szombat r Építőipari fiatalok tanácskozása Az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalatának KISZ-szervezete csütörtökön délután tanácskozást rendezett a vállalat központjában Békéscsabán. A fiatalok — körükben Drie- nyovszki János vállalatigazgatóval — arról beszélgettek, hogy miképpen segíthetik elő a vásártéri lakásépítkezés gyorsítását, a közösségi szellem formálását, a KISZ-munka élénkítését, a versengést, a gépkihasználás fokának emelését? A vásártéren mintegy ötven fiatal dolgozik az idősebbek mellett. Mivel jobban vonzódnák a gépekhez, mint az idősek, elsősorban rájuk, fiatalokra kell bízni az új gépek, felszerelések kezelését — hangsúlyozták a felszólalók. Ugyanakkor a KlSZ-szer- vezetnek jobban kell buzdítania őket, hogy tanuljanak, forgassák a műszaki könyvtár könyveit, növeljék szakmai tudásukat. Szó volt arról, hogy az építkezésen önálló KlSZ-alapszerveze- tet hoznak létre, mely összefogja, tanyásra, jó minőségi munkára szofiklmazza a fiatalokat, szervezi a munkaversenyt, anyagmentő őrjáratot, rendre vigyázó csoportot alakít, ifjúsági ütembrigádot hoz létre. Az elgondolások jóik, kivitelezésüket nem szabad sokáig halogatni! A kisipari szövetkezetek műszaki vezetőinek megbeszélése Békéscsabán A Békés Aegyei KISZÖV kebelében ez év elején létrehozott műszaki osztály egyre intenzívebben segíti a szövetkezetek műszaki irányítását. Ebből a célból hívták össze pénteken délelőtt megbeszélésre a szövetkezetek képviselőit, amikor is rendszerbe foglalták a műszaki vezetők feladatát. A tanácskozás előadója László Antal, a KISZÖV műszaki osztályának vezetője elemezte azokat a teendőket, amelyek a termelés irányításának üzemi szintű kialakítása végett hárulnak a műszakiakra. Többek között a géppark nyilvántartásának, a gyártmányok megfelelő műszaki dokumentációinak, a termelés program szerinti irányításának fontosságáról beszélt és hangsúlyozta: alaposan átgondolt műszaki intézkedési terv alapján szükséges biztosítani mindenütt a korszerű és gazdaságos termelést. A műszaki tanácskozás foglalkozott az újítási mozgalom fejlesztésének problémáival, s külön hangsúllyal az építőipar feladataival. Megállapította: a növekvő építési igényeket a szövetkezetek csak úgy tudják kielégíteni, ha megszüntetik a kapkodó, a gazdasági tevékenységet esetleg befolyásoló, de befejezést nem adó munkákat. Ezért szükséges, hogy gyártási programot készítsenek, amelyben az elvégzendő építést, a szerződésben vállalt határidőt, valamint a munka értékét feltüntetik. Mind az előadók, mind a hozzászólók említették, hogy a folyamatos munka megvalósításához nélkülözhetetlen az építőipar további gépesítése. A megbeszélés végén a műszaki vezetők szövetkezeteik gépesítési igényeinek összeírása céljából űrlapot kaptak, amelyet ki kell tölteniük. Az igényeket a szövetség összesíti és továbbítja majd a KIOSZ-nak. N. TOMAN: 12. — Tudom, ezredes elvtárs — felélte Kirejev. —■ Feltételezi, hogy Iglickij fényképezőgépe is valami hasonló helyen van, ahol nekünk eszünkbe sem jut keresni. — Minden lehetséges... — szólalt meg Nyikityin elgondolkozva, majd végigment párszor a szobán s hozzátette: — Ne menjek ki magával az Iglickij-nyaralóba? Eset az országúton Másnap .korán reggel mentek ki Szerencsés nyaralójába. Iglickij egy bizonyos Lopuhovtól bérelte, aki nagyon elfoglalt ember volt és jóformán alig tartózkodott a városon kívül eső nyaralójában. Derűs nap volt. Köröskörül minden ragyogott a napfényben, de Nyikityint nem tudta jókedvre hangolni. Egész úton aggasztó gondolatok gyötörték. A volán mellett ülő őrnagyra pillantott: kqApr arccal, feszülten figyelt élőre. Alighanem neki is boron- gós gondolatok jártak a fejében... — Nem gondolja, hogy olyan lépést tulajdonítottunk Iglickij- nek, amit egyáltalán meg sem tett? — kérdezte Nyikityin. — Nem, nem hiszem — felélte Kirejev kedvetlenül. Kisregény Fordította: Sárközi Gyula „Édes fiamnak'* Nyikityin elhallgatott s figyelmesen nézegetni kezdte a derűs nyírfaerdőt, amelybe az országúiról betértek. Az őrnagy csavart egyet a kormányon, a kocsi kikerülte az esőzéstől nemrég megrongált útszakaszt. Majd így folytatta: — Iglickij valahol itt a Lopu- hov-nyaralóban rejthette él a filmet. De az még nem jelent semmit, hogy eddig még egyetlen külföldi ügynök sem érdeklődött a nyaraló iránt. Tiszteletüket tehetik még ott Gehlen- féle ügynökök is, akikről Golubev beszélt. Lehet, hogy márts itt ólálkodnak a közelben.« Nyikityin már nem tudott válaszolni, mert a kocsi hirtelen fordulatot csinált és megállt. Majdnem nekiment egy fának. Az ezredes fájdalmas ütést érzett a fején s látta, hogy Kirejev gyorsan kiugrik a kocsiból és kikapja revolverét. Az őrnagy átkutatta a közéli bozótost, majd visszatért az útra és feleméit a földről egy deszkát, amely keresztbe volt téve az úton. — Nézze csak?y— fordult Nyi- kityinhez. — Látja, ezeket a szögeket? Olyan defektet kaphattunk volna, hogy ittragadunk deszka volt, de a szögiek benne újak. Olyan sűrűn állták ki belőle, hogy semmi kétség sem fért hozzá, hogy milyen céllal verték bele őket. — Valakinek mégiscsak érdekében állt — felelte Kirejev. ;— Egy alak ugrott a fa mögül be a bozótosba, alighogy elhagytam a kocsit. Azt hiszem, kimondottan ránk várt. Azonnal ki kell küldenünk ide embereinket, hogy alaposan fésüljék át a környéket. — Nagyon furcsa ez az egész — csóválta a fejét Nyikityin. — Az imént valaki meg akarta „patkóim” Pobedánkat, tegnap pedig egy alak megpróbálta éllopni az egyik kocsinkat a garázsból. Véletlen ez vagy pedig összefügg egymással a két dolog? ...Iglickij nyaralójában mindent rendben találtak. Egy főhadnagy, a rábízott körzet rejtett őrségének parancsnoka jelentette Nyikityinnek, hogy szolgálata alatt semmi gyanúsat nem észlelt. A nyaraló átkutatása sem járt eredménnyel. Az elhárítok, Moszkvába visz- szatérőben, egész úton hallgattak. A váratlan eset új irányba terelte gondolataikat és most állandóan ezen» töprengtek. komplikáció állt be, s az életét csak az mentette meg, hogy akadták önfeláldozó, nemes szívű emberek, akik vérüket adták neki. Akkor megfogadta, hogy attól a perctől kezdve, ahogyan felgyógyul, jelentkezik véradásra. Azóta rendszeresen eljár. Férj és féleség egyszerre lép az asztal elé. — Az utcán hallottuk, hogy vért adhatunk, hát eljöttünk — mondják, s szemükben reménység csillog. — Talán éppen a miénk hiányzik még ahhoz, hogy a fiúnkat sikeresen megoperálják. Bálint Györgyék fia hosszú ideje beteg. Szívműtétre kell mennie, de ehhez sok-sok vér Választ kerestünk egy kérdés- tásának az alapanyaga is vér. Ne re, amikor a Mezőhegyesen meg- kém is van két gyermekem, natartott véradónapon részt vet- gyón szeretem őket. Mezei József, a lefíatalabb véradó. Utánpótlás. A véradás után egy-egy pohár borral koccintanak a résztvevők. tünk. Ki, miért ad vért, kit, milyen gondolat Azelőtt is voltam már véradáson, de csak nagy rábeszélés után jelentkeztem — vallja őszintén, amikor megkérdezzük. — Most nem kellett agitálni, jöttem magamtól. — Többet nem is mond, beáll a várakozók sorába. Nagy József né, a fogadalmát Lunczner Károly ott volt te- veaérelt, amikor valy a mezőhegy esi kirándulók elhatározta, hogy jelentkezik. A között, akikkel felborult az autó- teljesíti, immár tizedszer. Így te~ legfiatalábbat, az alig 18 éves Mezei Józsefet kérdeztük meg először. Meglepődött. Látszott rajta, különösebben nem töprengett ezen, eljött, mert beszervezték, és a brigádvezető félig tréfás, félig komoly intelme volt a másik indíték. — A fogamat mentem huzatai és a főnök azt mondta: csak úgy mehetsz el, ha a véradásra is elmész. Hát kihúzattam a fogam, és most itt vagyok — mond ja, félszeg mosollyal, aztán komolyra váltva a szót. hozzáteszi: Ügy gondoltam, nékem is szükségem lehet még ilyen segítségre. Mot<»rt akarok venni. Hát ezért.: Furcsa előrelátás, de logikus. Ha ő segíthet valakin, miért zárkózna el ez elől. hiszen még előfordulhat, hogy az ő élétét is csak vérrel menthetik meg. — Olyan jó érzés tudni, hogy ezzel másokon segíthetünk — mondja Varga Jánosné, aki már asszisztensnővel A jubiláló Nagy József né Fodor Zoltánná beszélget hatodszor ad vért. — Tudom, sok busz. Látta azokat, aidk a taa- hát jubilál. A fogadalom előz- kisgyermeket mentettek meg gikus szerencsétlenség áldozatai menyének egy majdnem szomo- irár így, és a legsúlyosabb gyér- lettek. Neki a lába bőrt el, vért rúan végződött története van. mekbetegsóg: a paralízis védőol- kapott, megmenekült. Három gyermek édesanyja. Amikor a harmadikat szülte, örökre. — Azt gondolja, hogy ez a deszka nem véletlenül került ide? — Minden kétséget kizáróan! — De kinek volt erre szüksége? — csodálkozott Nyikityin és figyelmesen nézegette a szöges deszkát. Időtől megfeketedett ócska Már Moszkva közelében jártak, amikor Nyikityin elsőnek szakította félbe a hallgatást: — Ha ezt a deszkát valóban nekünk szánták, ez azt jelenti, hogy valaki jól ismeri kocsijaink rendszámát. Nem kellene széjjeünéznünk a garázsunkban? Mit gondol? (Folytatjuk) Isaszegi Györgynét érdekli, hogyan vizsgálják a vérsüllyedést. kell. Nemsokára sor kerül a műtétre, hát eljöttek a szülők. A két kis üveg, — melyben az aggódó szülők vére van — cím- ' - éjére oda lehetne írni: „Édes fiamnak”. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László
