Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-26 / 72. szám
1*64. március 26. 4 Csütörtök Miért olcsóbb a baromfifeldolgozás Orosházán, mint Békéscsabán? Az Orosházi Baromf if eldolgozó Vállalat termelésében az elmúlt év során nagy jelentőségű konstrukciós változás következett be. Átvették ugyanis a helyi vágóhidat s rátértek az új profilú gyártásra: a füstölt, pácolt libamell, tyúk és pulyka tömbhús, az exportra menő libazsír készítésére. Mindez tetemesen növelte a vállalat termelési értékét, amellett, hogy igen kelendő áruféleséggel jelentek meg az exportpiacon. Néhány áruféleség kivételével a békéscsabai baromfifeldolgozó is ugyanazt gyártja, mint az orosházi. Az azonos profilú termelésük adta az indítékot arra, hogy megvizsgáljuk, milyen önköltséggel dolgozzák fel a baromfit Orosházán és Békéscsabán? • Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az 1962. évihez képest 12,3 százalékkal növekedett tavaly a baromfitermelés Orosházán. E növekedésre jellemzésképpen a negyedik negyedév adatait ismertetjük. Az utolsó hónapban a termelési érték csaknem 44 százalékkal, míg a munkáslétszám csupán 11 százalékkal emelkedett. Tehát a termelés fokozása döntően a termelékenység növekedésének az eredménye. Ebből következik, hogy a vállalatnál jelentősen csökkent a baromfifeldolgozás önköltsége, hiszen aránylag kevesebben több árut állítottak elő. . Hogyan tudták ezt megvalósítani? Az elmúlt évivel szemben mutatott eredményjavulás előidézője elsősorban a naposbaromfi- terítésnéi elért 254 ezer forintnyi nyereség, amely — összességében — egész évre és következményeire kivetítve több mint egymillió forintnyi hasznot hozott a vállalatnak. Ezt az eredményt úgy érték el, hogy okultak az 1962-es tapasztalatokból. Azelőtt ugyanis a baromiiátvételnél csak a meny. nyiségre törekedtek, a minőséget másodrendűnek tartották. A múlt évben átszervezték a vállalat osztályozási munkáját mind az élő, mind a vágott baromfi feldolgozásnál, illetve átvételnél. A felvásárlók csak olyan élő barom-/ fit vettek át, amelynek túlnyomói többségéből osztályos áru került ki. Ebben természetesen az előző évek komoly költséggel és fáradsággal járó törzsállomány-növelő munkájának eredménye is jelentkezett. A körzetükben kialakított törzsállományok átvételéből csökkent a negyedrendű minőség, és nőtt az első osztályú. Az exportminőség csak a negyedik negyedévben 8,2 százalékkal emelkedett az egy évvel ezelőttihez képest. A minőség javulása pedig tudvalévőén a gazdaságos termelés fokozását jelenti. A gazdaságos termeléshez hozzájárult a közvetett felvásárlási költségek csökkenése is. Jobban megszervezték a túrajáratokat, előrelátóbban irányították a tehergépkocsikat, hogy üresen vagy félig rakottan ne közlekedjenek. Ebből, a múlt évihez képest, 790 ezer forintnyi megtakarítás származott, ami csökkentette a feldolgozás költségeit. Vettek két traktort és négy teherpótkocsit, amelyek üzembe helyezése szintén olcsóbbá tette a szállításokat. A termelékenység növelésének irányába hatottak a múlt évi beruházások is. Az új gyorsfagyasztó gépei 24 óránként 180 mázsával növelték a fagyasztás kapacitását. A belső szállítás, rakodás gépesítése hasonlóképpen növelte a munka termelékenységét: a két darab emelővillás targonca, valamint a 15 darab hűtőházi ültetőkocsi beállítása azonkívül, hogy gyorsította a belső anyag- mozgatást, csökkentette az erre vonatkozó munkabér ráfordítást is. Az önköltség kedvező alakulása hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatnál előreláthatóan mintegy 360 ezer forint a felosztható nyereségrészesedés, ami 12 napnak felel meg. A békéscsabai vállalat önköltsége nem alakult ebben az évben kedvezően a baromfifeldolgozás ágában. Abba a hibába estek ugyanis, mint 1962-ben az orosháziak; mindenekelőtt a tervek mennyiségi teljesítésére törekedtek. Igaz, hogy az 560 vagonos tervvel szemben 637 vagonnyi baromfit dolgoztak fél, vagyis 113,7 százalékra teljesítették előirányzatukat. De veszteséggel termeltek. (Természetesen ez a veszteség csak viszonylagos.) Miből származtak a veszteséget okozó tényezők? Elsősorban abból, hogy a helytelen takarmányoztatás következtében a baromfiak csak súlyra növekedtek, minőségileg azonban romlottak. Az érvényben lévő helytelen árpolitika miatt a csirkéket magasabb áron kellett megvásárolni, de a súlygyarapodás nem járt együtt a minőségnövekedéssel, s ez kihatott az értékesítésre. A pulykafeldolgozásban emiatt aztán az előírt első osztályú minőséget csak 25 százalékban tudták megvalósítani. A hazai piacra feldolgozott csirkéknél hasonló a helyzet: az egy évvel ezelőttihez képest csaknem 2 százalékkal kevesebb az első osztályú árúk aránya. Anyagilag hogyan érinti a vállalatot a minőségromlás? Maradjunk a pulykánál. A nagyobb súly végett — ami természetesen növelte a fuvarköltséget is — 600 ezer forinttal kellett többet kifizetni a tervezettnél a termelőknek. A minőségi romlás következtében pedig 1 millió. 400 ezer forint termelési értékkiesés jelentkezett. Együttvéve tehát vállalati szinten 2 millió forint a veszteség. A csirkefelvásárlásban és értékesítésben hasonló okok miatt 900 ezer forint eredményromlás állt elő. A veszteséges termelést befolyásolta, hogy a múlt év végére csaknem ötven vagonnyi árukészlet maradt raktáron, holt tőkében, Ez csak ebben az évben realizálódik. • Nem akarunk különösebb kommentárt fűzni a két vállalat azonos tevékenységéhez azért, hogy a minőség fontosságára irányítsuk a figyelmet. Ügy véljük, a példák maguktól beszélnek. Varga Dezső Háló Ferenc At. TOMAN: (10) Veres lihegve és dühösen fújtatva lassacskán lefelé ereszke- kedett a fáról. — Kinek jelzett azzal a lámpával? — kérdezte Kirejev nyugodt, csaknem vidám hangon; most, hogy az áruló már a keze közt volt, visszatért jó hangulata. — Miféle lámpával? — kérdezte Veres, szinte már pitye- regve. — Nincs nekem semmiféle lámpám. Mit akarnak szegény öregembertől? — Hagyjuk a falazást, Veres! — emelte fel a hangját az őrnagy, aki már kezdett kijönni a béketűrésből. — Mondd el, hol kell az ejtőernyőst fogadnod? Verese hallgatott. Csupán mérges szuszogását lehetett hallani. — Ne húzd az időt, Veres! — — folytatta Kirejev fenyegetően. — Csak te iszod meg a levét. Mi nélküled is elkapjuk, de azt a te számládra írják, hogy nem akartál segíteni nekünk. Veres még mindig habozott. — Azt hiszed, hogy nem tudjuk, kit kell fogadnod? Zénón Turenicát. Így van? — Rendben van, menjünk — szólalt meg Pen cső Veres komoran s feltette fejére a sapkát, amit Kirejev odanyújtott neki. Nyikityin ezredes sejtelme Nyikityin ezredes még aznap éjjel megkapta Kirejev jelentését, amikor az őrnagy befejezte a Luzskovo határában földet ért ejtőernyős kihallgatását. Kisregény Fordította: Sárközi Gyula Elcsattant Egy idősebb szakmunkás arcul ütött egy fiatal segédmunkáslányt, mert kétszeri figyelmeztetés után is tovább sepert a műhelyben. Az ügy társadalmi bíróság elé került, amely a cselekmény elkövetőjét feltűnő durva becsületsértés miatt elmarasztalta. Az ügy elbírálásánál enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy az illető igen jól dolgozik, egyébként rendes, becsületes ember, mindenki szereti és valószínűleg rossz idegállapotban lehetett, hogy így elragadtatta magát. A tárgyaláson magam is jelen voltam. A sértő körömszakadtáig védte az igazát. Azt hajtogatta, hogy önvédelemből tette, mert a lány a sepréssel olyan port vert fel a műhelyben, hogy az szinte kibírhatatlan volt. — Hiába magyarázta neki a társadalmi bíróság elnöke, hogy senkinek sincs joga önbíráskodásra, ő csak nem akarta megérteni a dolgot. Még azt is kijelentette: ha megbüntetik, fellebbez a járásbírósághoz. Szinte úgy próbálta beállítani a® egész ügyet, mintha kizárólag neki lett volna oka megsértődnie. De nem ezt az esetet akarom elemezni. Annak rendje-módja szerint lezárult, nincs értelme, hoars- tovább bolygassuk. Néhány ezzel kapcsolatos gondolat felvetése azért talán mégis hasznos lesz. Tudjuk, tapasztaljuk, sokan tették már magukévá az országban ezt a jelmondatot: szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. Munkások, parasztok, értelmiségiek egyaránt, akik munkaverseny keretében törekednek jobb eredmények elérésére. Különbö— Pen cső Veres segített elfogná az ejtőernyőst... Elvégre teljesen a kezünkben volt, s nem volt más hátra mát tennie. Persze, mi magunk is elintéztük volna a dolgot, mert mozgósítottuk csaknem az egész helyőrséget. Az ejtőernyős kihallgatása azonban semmi érdekeset nem adott. Egyből kipakolt mindent: a hamis iratokat, pénzt, mérget, fegyvert és adóvevőt. Elárulta feladatát is, amellyel hozzánk érkezett. Majd váratlanul egy sóhajtás közbeni megjegyezte: „Hej, parancsnok polgártárs, ha nem kerülök ilyen ostobán a kezükbe, magam kerestem volna fel magukat, s bevallottam volna mindent! Most aztán aligha hisznek nekem.” Nemigen hittem el a szavait, természetesen, de tudja, lehet, hogy valami kis igazság csak van a szavaiban. Nyikityin Csodálkozva felhúzta a szemöldökét: — Miért gondolja? — Egyelőre csak homályos sejtelmem van — felelte Kirejev bizonytalanul. — Csupán egy dolog nem vitás: nem az ő feladata volt megszerezni Iglickij filmjét. Ügy néz ki, hogy nem is hallott semmit erről az Iglic- kijről. Nem közölt semmi érdekes dolgot a vadászaink által földre szállított repülőgép személyzete sem. — Tehát minden reményünk most már csak Golubevben lehet? — szólalt meg az ezredes elgondolkozva és cigarettás dobozára rejtélyes figurákat rajzolt. — A maga távóllétében bizonyos információkat szereztem be róla. Mindaz igaznak bizonyult, ami az 1943 előtti életére vonatkozik. Csupán egyet nem sikerült létrehozni: találkozást szüleivel. Az öregek a háború alatt egy pofon zó vállalások mellett egyik fő szempontként a szocialista együttélés íratlan szabályainak betartását, a baráti kapcsolatok kialakítását, megerősítését tűzik célul. Ez természetes is, hiszen lehet-e ott komoly munkasikereket elérni, ahol hiányzik az egymás iránti megbecsülés, a jó egyetértés vagy éppenséggel rendszeres a torzsalkodás, veszekedés? Bizonyára nem. Ez persze csak az egyik oldala a feltevésnek. A másik, ami ugyancsak idetartozik: az emberi méltóság kérdése. Vajon miben jut ez érvényre? — A szocialista társadalomban nincsenek kizsákmányo- lók, akik kényük-kedvük szerint bánhatnak a dolgozókkal. Törvényeink az ember védelmét szolgálják, tekintet nélkül arra, hogy ki az idősebb, ki dolgozik magasabb képzettséget igénylő munkakörben vagy éppen vezeiő állásban. Ezek azonban csak a rendszabályokat, negatív esetekben a szankciók alkalmazásának lehetőségeit írják elő. Az emberi méltóság tiszteletét az egymás iránti megbecsüléssel nekünk kell kialakítanunk. Kinek-kinek a saját környezetében. Elsősorban pedig önmagunkban vessünk számot ezzel a kérdéssel. Annak megértése a fontos, hogy a dolgozók között lényegében nincsenek ellentétes érdekek. Mindenki egy célért küzd, még ha képessége, tudása szerint többet vagy kevesebbet is ad a közösségnek. S ez társadalmunk egyik fő ereje, amely éppen ezért nem tűri meg senkinek a megalázását. Még egy pofon erejéig sem. Pásztor Béla meghaltak. No és magáinak mik a benyomásai róla? Elvégre maga beszélgetett vele, mielőtt Kárpát-Ukrajnába utazott volna. — Egyelőre nehéz volna bármit is mondani róla — felélte Kirejev. — De azt hiszem, még hasznunkra lehet. Ma ismét beszélni akarok vele. „. Golubev szemlátomást ideges volt, amikor Kirejev belépett hozzá. Ez nem kerülte el az őrnagy figyelmét. Különben Golubevnek a legkülönbözőbb óka lehetett az idegességre. — Nos? — kiáltott fel türelmetlenül, amint megpillantotta Kirejevet és spontán féléje nyújtotta kezét. — Leszállt? Sikerült elkapniuk? — Leszállt — felelte Kirejev — és elfogtuk. Minden úgy történt, ahogy elmondta. — Igazán? — Golubev arca felragyogott és elkapta Kirejev kezét. — Egyszóval, most már kicsit hisznek nekem? Szólíthatom élvtársamnak? — Próbálja meg — mosolyo- dott el Kirejev. — Köszönöm... Nagyon köszönöm, őrnagy elvtárs! — kiáltott fél ismét örömmel Golubev és újból megrázta Kirejev kezét. — Nem is tudom, mit meg nem tennék, hogy méltó legyek bizalmára! — Bizonyos mértékben máris elnyerte — mondta Kirejev komolyan és cigarettás dobozát Golubev felé nyújtotta. — Köszönöm, nem dohányzom — felélte Gólubev, de mégis kivett egy cigarettát. Ügyetlenül rágyújtott Kirejev cigarettájáról, de nyomban elfogta a köhögés. „Valóban nem tud dohányozni” — jegyezte meg Kirejev. (Folytatjuk)
