Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-24 / 70. szám

W64. március 24. 5 Kedd Ipari tanulók és a könyv A napokban egy könyvespol­con rendezgettem, és a kezem­be került egy ponyvaregény. Ni- csak, jutott eszembe, ezt annak idején, jó néhány esztendővel ezelőtt valamelyik diákomtól vettem el, amikor azt az óra alatt olvasgatta. Visszaperget­tem az elmúlt éveket, próbál­tam felidézni, mikor vettem el, s kitől. Kiderült, hogy az 1950-es évek táján történt. Azóta Is rendszeresen foglalkozom ipari tanulókkal, de nem emlékszem, hogy az utóbbi időben ponyva- regényt olvastak volna az órá­kon. Megváltozott fiataljaink olva­sási igénye. Eltávolodtak az ál- romantikus olvasmányoktól, s mindinkább a jelenkor problé­máját felvető kérdéseket tar­talmazó könyveket lapozgatják. Különösen nagy szeretetnek ör­vendenek szakkönyveink. Per­sze nem mondhatnám, hogy a könyv iránti szeretet máról hol­napra alakult ki az ifjúságban. Számos tényező befolyásolta; a könyvek nagyobb választéka, az is, hogy olcsón lehet hozzájutni, részletre is vásárolható stb. Néhány hónappal ezelőtt az ipari tanuló fiatalok között köz­véleménykutatást végeztem szá­mos kérdésből álló kérdőív alap­ján. A kérdőíven a könyvekkel kapcsolatban is tettem fel kér­déseket, s vártam választ. Há­romszáz fiatal töltött ki ilyen kérdőívet, s a megkérdezettek közül csak egy-két tanuló volt, aki említette a ponyvát, de an­nál többen a klasszikusokat. Arra a kérdésre, hogy van-e sa­ját könyve, hány darab, szinte kivétel nélkül igenlő választ ír­tak. Némely tanuló két-három- száz könyvet tüntetett fel, mon­dott sajátjának. Az elmúlt tanévben és a mos­taniban is könyveket árultam az ipari tanuló fiataloknak. Akik nem foglalkoznak ilyen­nel, talán el sem hiszik, milyen érdeklődés nyilvánul meg egy- egy könyvvásár alkalmával. Hogy számokkal illusztráljam, a tanév kezdete után négy hó­nappal csaknem 20 ezer forint értékű könyvet vásároltak meg a tanulók. A könyvek számát nem is tudnám pontosan meg­állapítani, hiszen százával vet­ték az Olcsó Könyvtár-sorozat köteteit is. Volt olyan tanuló, aki 3—100 forint értékű könyvet vásárolt. Ezek tények és azt bizonyít­ják, hogy kulturális forradal­munk jó talajra talált. Az isko­lákban közkedvelt a József At­tila olvasómozgalom, a könyv­tárakat igen nagy számban lá­togatják a fiatalok, és a fiatalok jól tudják, hogy a szocializmus építéséhez sokoldalúan művelt, kulturált emberekre van szük­ség. Ennek , egyik nagyon fon­tos feltétele a könyvek szere­tető. Háló Ferenc Kényszerű jegyváltás A vasútállomás jegypénztára előtt egy fiatalasszony állt, tü­relmesen várva, míg rákerül a sor. Mellette egy kisfiú ugrán­dozott, s mint akinek soha nem akar beállni a szája, kérdések­kel ostromolta édesanyját. — Anyucikám, soká megyünk még?... Mikor leszünk a nagy­mamánál?... Mit is kell monda­ni a kalauz bácsinak? — Hagyjál kisfiam, majd megbeszéljük a vonaton, mind­járt megyünk — szólt rá a ma­ma és zavartan nézett körül, vajon hallja-e valaki, hogy fi­acskája mit mond. A vonaton egy fülkébe száll­tunk. A gyerek nem törődve anyja szigorú tekintetével, to­vább kérdezősködött: — Anyu, én elfelejtettem, hogy mit kell mondanom, ha megkérdezik, hány éves va­gyok. — Négy leszel! — De én már elmúltam négy­éves januárban, akkor miért mondjam, hogy leszek? Én már öt leszek — húzta ki a mellét büszkén és diadalmasan nézett körül. — Muszáj azt mindenkinek tudni, hogy te hány éves vagy? Bár soha ne tanítottalak volna meg rá! Várj itt szépen — le­szállók, megyek és váltok ne­ked jegyet, még mielőtt a ka­lauz bácsinak is elmondod, hogy te már elmúltál négy­éves!!! U-ka JÖN A TAVASZ! Bő választék várja a vásárlókat női ruhaszövetekből 80,— — 270,— Ft-ig Praktikus, olcsó műszálas ruhaanyagok 45,-------- 160,— Ft-ig 2 239 Borús vasárnapon napsugaras percekkel ajándékozta meg hálás közönségé! a csabai Napsugár Bábegyüites A többszörösen kitüntetett csa­bai KPVDSZ Napsugár Báb- együttes március 22-én, vasárnap délután Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthon nagytermében lelkes közönség előtt mutatkozott be új, felnőttekhez szóló műsorá­val, melynek címe: Kacafán vagy Hacafán. A „Monstre-tragédia sok hullá­val és kacagással” alcímet viselő szatírát Antonin Wolf írta és Lenkefi Konrád, az együttes ve­zetője rendezte, egyben maga is részt vett az előadásban. A hálás és lelkes közönséget a lendületes, kacagtató, amellett szatirikus mondanivalókkal teli darab mindvégig lekötötte. Külö­nösen Molnár István által életre keltett bábu, a „Király” aratott sikert, de tapsot kaptak a többi szereplők is. Az együttesnek az a terve, hogy ezt a vidám bábdarabot a Balassi Irodalmi Színpad műso­rába iktatja és még a mostani művelődési évadiban, de legkésőbb ősszel bemutatják más városok­ban és községekben is. .................................... F VLntflR4P& Pacsirta Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének filmváltozatát tűzte műsorára a battonyai Alkotmány mozi, 1964. március 22-től 24-ig. Katedra a gyulavári határban A gyulavári határban úgy nyargal a márciusi szél, mintha a dombokat akarná elszakítani a helyükből. Olyan, mint a böjti szelek, de nemcsak szilajságra, ha­nem langyosságra is. Embernek, állatnak jólesik enyhesége Négy évvel ezelőtt is ilyen idő volt. De akikor valahogy lassabban múlt, fárasztóbb, nehezebb napo­kat éltek át a Lenin Hagyatéka Tsz tagjai. Nemcsak ők, hanem az újonnan al.kult szövetkezet veze­tői és az elnök, Kovács József is. Az elnök jól ismerte az embere­ket, hiszen itt született, s dolgo­zott közöttük néhány évvel ez­előtt. És mégis neki, a 7500 holdas gazdaság vezetőjének volt a leg­nehezebb dolga. A budapesti Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémia ka­tedráját és a párttitkári széket cserélte fel a gyulavári határral. Más volt a katedráról szembenéz­ni azzal a néhányszor tíz hallga­tóval, akik már azzal elfogadták tanáruknak, hogy beiratkoztak az akadémiára. És más szembenézni katedra nélkül egyazon földön állva ezer érett, a földért komo­lyan megsarcolt férfivel és nővel, akik közül nem egy és száz idő­sebb, tapasztaltabb és talán kono­kabb is. Mert mindaz, ami belé­jük rögződött, évszázadok kínja, keserve véste szívükbe és fejük­be, és nem is mindig a legjobban. A kezdet kezdetén nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni Kovács Józsefnek, amit közvetlen­ségével és következetességével tu­dott csak legyőzni. Hatvan tava­szán történt. Vetni kellett, de nem volt elegendő a mag. A gazdák­hoz fordult, hogy a padláson, a magtárban lévő gabonát adják a közösbe, év végén majd vissza­kapják a kölcsönt. Egyesek félre­álltak, kételkedve fogadták sza­vait,/ Az emberek többsége azon­ban tudta, hogy csak azt tudják ősszel betakarítani, amit tavasszal elvetnek. Cselekedtek, és három­ezer holdon földbe került az árpa, a zab, a kukorica magja. Ebben az időben vált szállóigévé az el­nök mondata: „Ha többet dolgo­zunk, több lesz a kenyér és a szalonna az asztalon.” Szavait az idő később igazolta is. ősszel pe­dig a vetőmagkölcsönt annak rendje-módja szerint visszaadták a tagoknak. Egyenes, nyílt és őszinte beszéd­del vetett véget az agrárproletár és a középparaszt között a kezdet- ben még fennálló ellentétnek./ Megmagyarázta,, hogy akik földet vi’tek be meg 'elszerelést, azok­nak fizetni kell. A föld nélkül be­lépők azzal érvei'.o k, hogy ez a munkaegység rovására megy. S ahogy ez lenni szokott, használt a !ó szó Amit Kovács József gyerekko­rában megtanult a paraszti mun­kából, az kevés volt ahhoz, hogy szakképzett vehetője legyen a több ezer holdas szocialista nagy­üzemnek. Tudományos alapon kellett megismernie a gazdaság mikéntjét, s ez sikerült is. Állan­dóan olvasott és olvas ma is szak­könyveket, különösen az üzem- szervezés és az öntözés érdekli. Nyolcmillió forintos beruházással valóságos öntözőkombinátot léte­sített a tsz-ben. A tagok féltek a felületi öntözés alkalmazásától, de nem tágított. Tizenkét függetlení­tett vezetővel miunkához kezdett; s két hét alatt sikerült a határ­ban lévő duzzasztóból a vizet a csatornákba vezetni. Mindegyik emberhez van né­hány szava. Tavaly például meg­mutatta, hogyan kell gyorsan és jól egyelni a répát 16 centiméter­re. Tanácsát megfogadták, s az eredmény sem marafit el. Kétszáz­két mázsás átlagtermést értek el holdanként. Sokáig mindenki Ko­vács elvtársinak hívta, most rgár csak hivatalos ügyben mondják ezt. Egyszerűen elnöknek szólít­ják. s ő ezt a bizalom jeleként fogja fel, megbecsülésnek veszi. És ez így van rendjén! Persze minden embernek van­nak hibái, neki is. De az ő „hi­ányosságai” hasznosak voltaik. Eleinte nem választotta ketté a gazdasági és politikai vezetést. Mindenben részt vett, azt hitte, hogy csalk akkor megy jól a mun­ka. ha ő jelen van. Ma azonban már koordinálja a vezetést, teheti, hiszen a szövetkezet megizmoso­dott, megerősödött. Kovács József nem bánta meg, hogy a katedrát és a párttitkári irodát a tsz-elnöki tiszttel váltotta fel. Igaz, kezdetben nehéz volt, de most már egyre könnyebb. Az akadémiai katedra és a Lenin Ha­gyatéka Tsz katedrája között van különbség. Nemes és szép feladat mindkettő mellett alkotni, nevel­ni, de ez a határban lévő tanári asztal valahogy más, közelebb van Kovács Józsefhez. Valahogy itt tudott közel kerülni az embe­rekhez, akikkel együtt és akikért oly fáradhatatlanul dolgozik im­már ötödik esztendeje. Odakinn a földeken a tavasz már a körmeit mutogatja. A lan­gyos, de szilaj szél ballang-kórók hadát görgeti, tova, a barázdák között pedig varjúk kárognak. Iz­gatott emberek járják a határt, lesik, várják a napot, amikor újra kezdődhet a munka, az élet a gaz­dag földeken. A nap még korán megül a fák hegyén és hosszúra nyúlik az ár­nyék, de amíg egészen le nem száll az este, már a tavaszvárás izgalmától hangos a gyulavári ha­tár. Dékány Sándor IS any sikerű cigányból Mezögyánbnn A közelmúltban helyi kezde­ményezésre nagyszabású cigány- bált rendeztek a mezőgyáni kul- túrotthonban. Sarkadkeresztúr, Zsadány, Geszt, Kötegyán ci­gányai is megjelentek. Még a Hajdú-Bihar megyei Böször­mény község is képviseltette ma­gát. A helybeli cigányság több mint kétórás műsorral nyitotta meg a bált a nagy létszámú ci­gány és a szép számú magyar vendégek előtt. Külön műsorszá­mokkal kedveskedtek a vidékiek is. A többi között nagy tapsot ara­tott Németh Aladár böszörményi öregcigány, hortobágyi csikós da­laival. A műsor után reggelig tartó bál fűzte szorosabbra a kapcsolatot a helybeli és a meghívott cigány­vendégek, valamint a magyar vendégek között.

Next

/
Thumbnails
Contents