Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

6

Vasúm*»

1904. március 22.

CSALAD-OTTHQN

Hát kereskedelem ez?

iirta: Paul Marian

ÍWVWWWV

DIVAT

Évezredek a kofferban

Az. utaaAs olyan régi. mint maga az emberiség, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ősember a sötét történelem előtti korszakokban gyakrabban utazott, mint motorizált utódai.

Derék őseink úgyszólván egész évben vándoroltak egyik helyről a másikra, igaz, hogy nem szórakozásból ’ ettek' — az éhség hajtotta őket. Nagy vadász- és eleséggyűjtö területre volt szükségük. Először az eredményes halászat tökéletesedésével és a ■földművelés megkezdésével vált az ember otthorúilövé.

A régi időkben tehát nem fcéjtha- y.ást tettele az embereik. Ezt. az első kultúmépek: a föníciaiak, az egyiptomiak és mindenekelőtt a rántalak számára tartották fenn. A gazdag ■rómaiak már valóban kényelmesen utaztak, legalábbis az akkori fogalmaik szerint. A Római-Birodalom kitűnő útjai óriási területeket hálóztak be. amelyeken utazókocsival közleBHIVIIISDK

oo

KüZOEtm

[ SZÖVE6 —RAJ Z:

KOVÁCS SÁNDOR

fek:

fedhettek akár hosszú hónapokig is — ha ugyan betegre nem rázóó bak. Mert bármilyen kitűnő is volt a római út — nem tagadhatjuk le — szörnyen rázott. Római polgár legyen a ■talpán, illetve ülórészón — aki a szabályos útikocsijában végigszenvedte az utat Rómától — Galliáig. Még szerencse, hogy útközben a menetelő légiók számára pihenőáüomásolfcat rendeztek be, melyeket magánutazók is igénybe vehettek — így éjszaka kipihenhették a rómaiak a nappali kéjutazás örömeit. Mindenesetre az utazó rómainak éjjeli szállása kényelmesebb és biztonságosabb volt-, mint ;pár Mérvéi? '"később a ktéígpkori

. emberének. íW.. %.*■ ■ !:

A :rómaiak a űso>mag'oiv erősén rneg** vasált ládákban vitték, az előkelő utasok már ,,f láncolták", a vasvere- téket aranydíszítéssel helyettesítették, de néha még drágakövek is ékesítették az vutazóládát. Hosszú utazás al- ikalmával nagy utazókocsit használtak, de a divatos római ví kendre — tehát a Róma környéki nyaralókba’ vagy a tengerparti villanegyedbe való utazásihoz kétkerekű kocsit vettek igénybe. A rómaiak nem szerették a lovon történő utazást. Sohasem voltak jó lovasok, és ezért szívesebben mentek gyalog vagy kocsin. Érdekes, hogy már ők is elrendeltek közlekedési tilalmat. A városban közlekedő, kocsik olyan nagy zörgést idéztek elő, hogy a közlekedést csaüi bizonyos órákra engedélyezte a „római Kresz”. A római belvárost „kék övezet’’-nek nyilvánították, éppúgy, mint ahogy a mi nagyvárosaink belső területét elzárjuk az autóforgalom eióa,

A középkori .Európában sokkal nehezebb volt az utazás, mint a római korban. A római utak tönkrementek, a városok és a hercegek szűk látókörű politikát folytattak, az erdőkben rablóbandák fenyegették az utast, és a vendégfogadósok igen gyakran egy húron pendítitek a rablókkal. Aki abban az időben nem utazhatott katonai kísérettel, annak

élete nem volt biztonságban. Hogy megnehezítsék a vendégfogadókban működő tolvajok munkáját, az utasok holmijaikat igen nehéz ládákba rejtették, melyeket vaspántokkal és hatalmas lógó lakatokkal biztosítottak. A gazdag emberek abban az időben nem ültek kocsiba, hanem gyaloghintóba, melyet általában két ember vitt. A kocsi igen nehezen haladhatott az akkori poros és sáros utakon, gyötrelmei volt ebben az időben az utazás. A szükséges holmikat kocsin szállították. Gyakran előfordult, hogy az utasok ládáit a •lovakra sze- ,0,té$ .fel. ,...... . |

Ez .a szó: koffer.., egyáltalán nem ű].‘" A' la tin cofferus klí éj e zésből Mferrriázác','' niély" tartói' vagy kosarat jelent. A szó valószínűleg „cophirus"- bél ered, mely szó alatt a latinok a kosarat értették. A XIV, században jelenik meg újra először ez a szó, coffer vagy differ formában — amikor az utasok csomagjait értették alatta* beleértve a pénzesládát is.

A XVI. században, amikor az utak és a szekerek már lassan javulóban voltak, modernizálták az utasok csomagjait is. A koffer könnyebb lett. A ládák lassan átváltoztak könnyű utazódobozokká, melyeknek fedelét gyakran allegorikus jelenetekkel díszítették, hasonlóan nagy szüléink

csomagjaihoz. Nemsokára feltűnt egy utazó mostrum: az úti konyha- láda. Ügy látszik, a fogadókban rossz volt a konyha és a jobb koszira vágyó utasok inkább maguk főzték meg ételeiket.

ösedhk, a - vándorló magyarok is sokat utaztak — és a kor újítóinalt tekinthetjük őket. A hússzállítást, a nyereg alatti húspuhítást ügyes módszerrel összekötötték a finomítási eljárással.

Korunk gyermekének igen összezsugorodott a kofferje. A repülőgépek korszakában gyakran az összes málhánk- egy aktatáska es egy fogkefe.

i Sényi Imre

Nemi, kár vitatkoznod. Én mondom. neked, aki 30 év (ha állok a pu.lt mögött, hogy nem lehet többé bízni az emberekben. Ritkán akadsz rendes, megértő lélekre.

Példát akarsz? Mondok egyet. Nemrégen belép egy alak az üzletbe. — Egy pár cipőre lenne szükségem, 42-es legyen, hegyes orrú, o-lyam., mint a kirakatban. Sandán megnézem magamnak. Komoly figurának látszik. Mint tapasztalt elárusító, gyorsan rávágom:

— Nincs. Ami raktáron volt, mmd elkelt, — De az én emberem makacskodik. Jó jel.

— Talán azért mégis elkeveredett valahol a többi között. Nem leszek hálátlan. — Ha a vevő ilyen szeretetreméltó és hálás, item mondhatok neki nem-et. Bemegyek a raktárba. Kényelmesen üldögélek néhány percig egy ládán, mennél hosszabb a keresés

, annál nagyobb lesz a hála. Aztán leveszem a polcról a 42-es cipőt és zord mosollyal viszem ki a vevőnek.

— Szerencséje van. Ez az utol só pár. Elbújt valahol. De kiás tam.

Előzékenyen, magam csomagolom be, udvariasan meghajtok, suttogva mondom:

— Viselje egészséggel, — És nem hiszek a szemeimnek. Hóna alá csapja a csomagot, mintha semmi hatóságok is mindig újabb álleteket találnak ki a bajok fokozására, Okos dolog szerinted, hogy a vevő maga vegye le a polcról azt, ami megtetszik neki? A vevő úgy turkál az én polcaimon, mintha az övé volna! Ez annyi, mintha a zsebembe nyúlnának, igazi magánlaksértés. Mondd meg magad, kereskedelem ez? Hogy ne tarthassak a púit alatt árut, mivel a vevőt meglepem? Mondta is a barátom a sarki élelmiszerüzletből: „Hidd meg nekem Georgica, ez az önkiszolgálás a legnagyobb csapás. Csomagolva kapom az árut, még azt a nyomorult egy-két dekát sem tudom lecsipegetni. És hogy a vevő maga válogassa ki, ami leéli neki! Nem lehet hozzá többé kedves, előzékeny, nem mondhatja, hogy direkt a számára félretettél valamit. Hál mehet ez így tovább?

Kár vitatkoznod vélem. így nem lehet élni, barátom, ez nem kereskedelem többé.

' H. N.

r

TOLLHEGYEN

I — Elmúlt a „nagyhét5’ , — ®zajkadt fel főkönyvelőmből a megköny- j nyebbült sóhaj. Döbbenten néztem rá: I — Ne viccelj, hisz’ az csak a jövő | héten lesz!

j — Na, és a mérlegátvétel időszak*

A hosszúra nyúlt értekezietel mindenki unja már. Az utolsó felszólalásánál szomszédom diszkréten hozzám- hajol:

— Ez már csak vízgereblyézés és

épp oly fölösleges, mint cipőnyelvhez a tolmács..;

misem történt volna és indul az Snem volt „nagyhét ’?! ajtó felé. De visszafordul felém, I *

megkönnyebiúten sóhajtok fel és diszkréten nyújtom a markomat.

— El is felejtettem, mondja a pofa. ígéretemhez híven nagyon hálás vagyok. Mit szólsz ehhez?

Hát lehet bízni az emberekben?

Szélhámos mindegyik, be akarja csapni a szegény elárusítót. Ne is Vitatkozz. Mondok más példát is. tegnap reggel fiatal lány jön be az üzletbe. Égy pillantással felmérem kivel van dolgom. Kitűnő liabát, jó cipő, kigyóbőr-táska.

Ennél biztosan nem számit egy húszas, — mondom magamban.

Egyik munkatársam vidékről jár be és szeretne Csabára beköltözni. Ajánlunk, neki egy lehetőséget.

— És nem valami szemétdomb az?! — kérdi gyanakodva. Másik kollégám nem hagyja ki a ziccert:

— Most meg nem. Majd ha te

[odaköltözöl..

— Ebből kérek egy 35-ös számot, mutat a Völgyiké a kirakatban látható egyik cipőre. —

Olyan arcot vágok, mintha nem | c^feozza. is hozzám beszélne. Nem tegnapi paciens: óta van dolgom vevőkkel.

— 35-ös számúval nem szolgál- S hatok. Öt perce sincs, hogy elad-1 tani az utolsót. Csak 3?-es van.—

Vártam, hogy konokul követelőzik, neki 35-ös kell, keressek ilyet.

Dehogy, szó sincs róla.

— 37-es? Hát adjon azt. —

Fogcsikorgatva hozom. Ö fel próbálja és nagyszerűen ülik a lábára. i

1— Nini — mondja szemtelenül —, hát nem megnőtt a' lábam!

Hallottál már ilyen ravasszágot?. . . ,

. , __. , , ■ i — Micike, en rnagat iegatoüü ot éve

í

gy becsapni az embert. És s most * mívesnek monddent egy nyomorult húszasért. így I ^ Hogyan lehetséges ezí teszik tönkre a kereskedelmet. Ént _ Nézze. Pista, az egyik év j öv -, a mondom ezt, elhiheted nekem.|ntósBrm««y; így aztán kiegyenlítik De nem elég, hogy a vevők el-! egymást, .? romlottak, a felsőbb kereskedel-1

ORVOS: Az ön rossz látását alkalmasint az alkohol túlzott fogyasztása

Kizárt dolog, doktor úii': hiszen ha berúgok,, mindent duplán látok.;:

A házasság olyan üzlet, amelyben rendszerint a feleség a főnök, a férj pedig a „csendestárs".

Az autóbuszon lestem "eü:

*— És mit vettél nékik nászajándékul? ••

— Egy tizenkét személyes teáskész- iétet. És .te?

— Én egy negyvennyolc személyes tea szűrőt.-;

— kazár —

í pasteup hosszú kísérletek úriét rajön,

• HOGY 1 VESZETTSÉG ESET EBE ét tS t£ CELL gyöngítenie i vírusokat.

[(■;H

1 TŐBE SZÁZ ILLATON VÉGZET KÍSÉRLET, MEG - »0221 1 VARVA- VART ERE DM Érj Y T.

r/ ~

TEHÁT Hl 1 BACUUSOKAT HOSSZABB IDEIG ÁLLNI HAGYJUK, K PIHENTETJÜK *

hokit, úgy hók cég yen GÚté!EK 1 LEGYENGÜLT VÍRUS MIR NEM KÉPES HA- UÁlT OKOZNI, CSUPÁN EGY ENYHE LEFOLYÁSÚ MEGBETEGEDÉST EREDMÉNYEI..

ENYHE MEGSETEGEOES UTlél, Hl 1 FELGYÓGYULT \( 1UAT 1GYVELEJÉBE FECS- KENDE21ŰK BE 1 HALI LOS 1D1GU VES2E/TSÉG BACILU- lUSlir,-U ILLATNAK NEM LESZ SEMMI BAJA. 1 LEGYENGÍTEK VÍRUSOK. VÉDETTÉ, IMMŐ&VtSSA TESZIK 1 SZERVEZETET...

PASTEUR AZZAL A GONDOLATTAL FOGLALKOZIK, HOGY SUIT MAGÁN VÉGZI EL A KÍSÉRLETET. ÖNMAGÁT OLTJA BE, AMIKOR 188/ JÚUUS 6-AN JAJVESZÉKELÉSRE LESZ FIGYELMES...

_________________________POCvrirjuK