Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

1W4. március 20. 4 Péntek A HALÁSZIG AZ© ATÓ Újítási mozgalom a vasúton fl vadászház jellegű iroda- ] épület folyosóján sorban állnak a halgazdaság emberei, — látszik, hogy állandó természetközelség­ben élnek: télen is napbamította, szél cserzette sötét arcukból szinte világít a szemük — fizetési nap van. A bérszámfejtők, gépírókis- asszonyok szobáján keresztül ju­tok be az igazgatóhoz. Jól, de nem fényűzéssel berendezett iroda, mely szintén a vadászlak hangu­latát adja: trófeák a falon, az író­asztal alatt magyar vizsla, „aki” fajtájának szokásos reszkető ör­vendezésével barátkozik. A gaz­dád tehát szeret vadászni! Ez az első személyes megállapításom az igazgatóról, aki miatt idejöttem. Kozma Lajossal, a Biharugrai Halgazdaság vezetőjével, ezzel a 40 év körüli, csizmás, vadászkala­pos, gazdakabátos, nyurga, piros j arcú emberrel nem könnyű a ri- j porter dolga — tudniillik ő is új- ! ságíró volt a honvédségnél jó né- | hány évvel ezelőtt. így hát ismeri a szakmai fogások csínját-bínját, de még az újságírás kisebb-na- gyobb túlkapásait is. „Nehogy va­lamiből 16 kilós vadmacskát csi­náljon itt” — kér, s elmeséli, hogy egyik emberük egyszer meg­riasztott egy vadmacskát. A macs­ka felmenekült egy fára Amíg emberünk a puskáért szaladt, ku­tyáját odakötötte a fa alá, hogy el ne szökjön a macska. Aztán visszajött és lepuskázta az állatot. A macska tehát megvolt, de a kutya, ahogy elengedték, rémül­ten világgá szaladt. Szó szerint, mert máig sem került elő... Na már most: megtudta ezt egy új- : ságíró, s szétharsonázta: „16 kilós vadmacskát lőttek a halgazdaság­ban!” — amiért a hír felröppen- tőjét nem avatnák éppen a bioló­giai tudományok díszdoktorává. Tizenhat kilós vadmacska ugyanis nincs. Hát én erre megfogadom ma­gamban, hogy nem csinálok egy ilyen „16 kilós vadmacskát” az igazgatóból. Mert róla akarok ír­ni, mivel sok jót hallottam a sze­mélyéről. flzt mondták nekem: ha akarsz látni egy olyan munkás­vezetőt, aki az évek alatt Európa- hírű szakemberré képezte magát, keresd fel a Biharugrai Halgazda­ság igazgatóját. Hát azért ülök én itt az irodában, szemben Kozma Lajossal. Most nem éppen a portré-imo- dellnek alkalmas hangulatban van. Panaszkodik: sajnálja, hogy nem a legjobbkor jöttem, ő más­Kellemes húsvétja lesz, ha bútor- és lak­berendezési szük­ségletét mielőbb beszerzi JótHósi Földművesszövetkeiet újonnan megnyílt lakbérén dexési áruházában! Bőséges áruválaszték! Előzékeny kiszolgálás! Ha egyszer nálunk vásárol, mindig vevőnk marad! 137 kor egy jó kedélyű ember, de mos­tanában rengeteg a gondja-baja. A halgazdaság roppant átalakítás alatt van, a megye harmadik leg­nagyobb beruházására készülnek itt. Ennek átmeneti hátránya — hogy az elavultabb létesítmények­be már nem fektetnek pénzt, az újak azonban még nem kamatoz­nak — megmutatkozott a tavalyi év pénzügyi lezárásában. A ke­mény tél is pusztította a halállo­mányt: a döglött halakat mázsa­számra hozzák ki a jég alól... A látnivaló sem sok ilyenkor. A ta­vak befagyva, nincs halászat. Az egyetlen, amit érdemes most megnézni, a kacsatojás-keltető. Új épület, mellette még tégla­kupacok és betonkeverő, alig szá­radtak meg a falak. Bent már katonás tisztaság, meleg, halk zsongás. Csillogó-villogó _ gépso­rok: óriási szekrények. Egy fehér köpenyes nő: „igazgató elvtárs, jelentem, hogy...” A hőmérsék­letről, a keltetésről, a munka na­pi állásáról beszél. Kinyitják az egyik szekrényt. Zsibongás, élet- születés-szag, pára. A szekrény al­jától a tetejéig rekeszek. Egy re­kesz két sorból áll. A felső sorbán a kacsafióka csapzottan és komo­ran kievickél a tojásból, letottyan az alsó sorba, pihéi megszárad­nak, már olyan minit egy púderpa­macs, és sápítozásába optimista felhangok keverednek. II ha! és kacsa nagyüzemi együttélése magyar ötlet. Lénye­ge: a két fajta anyagcseréje köl­csönösen kiegészíti egymást, s ez milliós megtakarítást jelent az etetésben. A magyar találmányt külföldön kísérletezték ki, de itt valósul meg először Biharugrán. ... Már a compóról, azaz a ci­gánypontyról beszél az igazgató. Most ezeknek a mesterséges meg­termékenyítésével foglalkoznak, nagyban akarják term«ni a com­pót. A olaszok imádják ezt a hal­fajtát, az itáliai cégek négyszeres áron vásárolják, mint a pontyot. De nemcsak szakmai, hal­gazdasági dolgokról beszél nekem Kozma Lajos. Mesél az afrikai Nairobiról, s a mélytengeri halá­szatokról. amelyeken részt vett. Afrikai fiúkról, akik az év elején hajóra szállnak, hogy hónapokig ne lássák a szárazföldet. Aztán 2 hét szabadság a szárazföldön, felké­szülés a következő halászatra, s megint kezdődik elölről minden. Afrikai falvak lakóiról beszél, hogyan élnek. S itt a téma várat­lan asszociációval visszaugrik a Biharugrai Halgazdasághoz: em­bermilliók jönnek fel az elemi életszínvonal 0 választóvonala fö­lé. Valahonnan a mínuszból jöt­tek. Enni, lakni, ruházkodni, élni akarnak. Enni... Nagyüzemi élelmiszer-termelésre tértek át vi­lágszerte. Ezzel egyelőre több az élelmiszer, de nem mondhatjuk, hogy jobb. A halgazdaságokban termelt pontyok például a sajátos nagyüzemi tartás végett túl kövé­rek. Itt kell majd megtalálni áz egész világon a növénytermeszté­si, állattenyésztési szakemberek­nek a mennyiségi változás után az úi minőségre való törekvés mikéntjét. R magánbeszélgetésben te­hát minden út Rómába — saját szakmai területére — vezet Koz­ma Lajosnál. De tán ez a tény a kulcsa az ő egész egyéniségének. Nem az imponál elsősorban ben­ne, hogy egyetemet végez, hogy a halbiológia minden részletében tájékozott, hanem, hogy nagy méretekben gondolkodik..; De nem akarok én őbelőle egy „16 kilós vadmacskát” csinálni! Inkább végezetül leírom, amit a búcsúzáskor mondott: — Legközelebb jobb kedvben talál... Padányi Anna N. TOMAN: Kirejev végighúzta ömborotvá- ját beszappanozott arcán és ösz- szeráncoita homlokát: a penge furcsa pattogó hangot adott, ami. , bői az következett, hogy „nem viszi” jól a szőrt. Kirejev erőseb. ben rácsavarta a nyelét és foly­tatta a borotválkozást. (5) De vajon mire kéllefct neki ez az idő? Hogy rádión érintkezés­be lépjen rezidensével? Lehet Hisz találtaik nála egy adóvevőt, amit megadásaikor át is adott A borotva rendetlemkedése né­hány másodpercre kizökkentette az őrnagyot gondolatmenetéből, de aztán ismét visszatért hozzá. Sehogy sem tudott megszabadul, ni attól az érzéstől, hogy Igliokij rászedte, becsapta. Szerencsés­nek sok évi ügynöki munka volt a háta mögött, amit jóformán va­lamennyi európai országban vég­zett. Az effajta ragadó:» nem adja meg magát ilyen egysze­rűen.. Kisregény Fordította: Sárközi Gyula nekik. De vajon mit közölhetett rá­dión a rezidensével? Kilátásta­lan helyzetét s azt, hogy szándé-' kában van megadni magát a szovjet eühárítóknak? Aligha.. Ám Szerencsés egyáltalán nem látszott legyőzöttnek, amikor fel­tartott kezekkel kilépett a nya­ralóból. De hát mit csináljon kételyei­vel? Forduljon Nyikityin ezre­deshez és mondjon el neki min­dent? Persze vele őszin tén el le­het beszélgetni, figyelmes ember, megérti a kételyek okát, de sok. kai meggyőzőbb tényekre van szüksége. De hát honnan vegye őket? „.Nyikityin ezredest sem hagy* Az újítómozgalom a népgazda, ság minden ágában, így a vasúton is sok feladatot oldott már meg, segítette a műszaki fejlesztést, a munkaversenyt és több millió fo­rint megtakarítást eredményezett. Az önálló elbírálás joggal felruhá­zott szolgálati vezetők többsége tudatában van annak, hogy az újítók kezdeményezése, az újítá­si feladatok segítése, a javaslatok elbírálása gazdasági van nemcsak a vasút, az egész nemzetgazdaság munká­jára. Éppen ezért nem lehet kö­zömbös a vezetők részéről az a! tény, hogy az újítók száma lassan, de állandóan csökken a Szegedi MÁV Igazgatóság területén. En­nek egyik oka, hogy a gazdasági vezetés nem fordít elég gondot a mozgalom népszerűsítésére. Ugyanakkor néhány helyen állan­dóan cserélgetik az újítási előadó­kat, sőt az újítással foglalkozó dolgozókat is. Mondanunk sem kell, hogy mindez mennyire aka­dályozza a mozgalom fejlődését Egy-egy benyújtott újítási ja­vaslatról általában 60 napon be­lül kell dönteni. Ha nincs huza­vona ebben, akkor ez serkentőleg Vizsgáznak a körösladányi esti iskola hallgatói ötvenegy dolgozó vizsgázik az álta­lános iskola hetedik és nyolcadik osztályából március 21-én, a körösia­dányi Tüköry Lajos Általános Iskola esti tagozatán. A nyolcadik osztály anyagából 24-en számolnak be felké­szültségükről. A végzős tanulók egy része azonban ezzel nem fejezi be ta­nulmányait. Mintegy tíz tanuló tovább kívánja gyarapítani ismereteit a szak­májához legközelebb álló techniku­mok levelező tagozatán. e hat az újítókra. De van hiba az igazgatóság osztályain foglalkoz­tatott újítási előadók munkájában. Mégpedig az, hogy a felügyeletük alá tartozó szolgálati helyek mun. kdjét rendszertelenül ellenőrzik és segítik. Csupán a forgalmi és ke­reskedelmi osztálynál van ebben javulás mostanában, míg a pálya­fenntartási, vontatási és távközlő szolgálat ez irányú tevékenysége igen gyenge. Emiatt aztán az egyes gondolják, hogy az igazgatóság nem tulajdonít nagy jelentőséget az újítómozgalamnaik. Az igazgatóság eredményei két év tükrében megmutatják a moz­galom fejlesztésének tennivalóit. Míg tavaly a benyújtott javaslatok száma 706 volt, addig 1962-ben 774 újítási javaslatot adtak be a dolgozók. Igaz, az elfogadott újí­tás 15,2 százalékkal emelkedett s tavaly be is vezettek 240 újítást, de lényegében mégis csökkent — ez a fenti adatokból kitűnik — a mozgalom aktivitása. Az újítások révén megtakarított összeg csak­nem 100 ezer forintot tett ki, s a díjak fejében közel 58 ezer fo­rintot fizettek ki az újítóknak; A múlt évben szakszervezetünk foglalkozott az újítási mozgalom helyzetével. Az ekkor hozott ha­tározatok ma is érvényesek és megszabják a tennivalókat. A szakszervezeti aktivistáknak, a gazdasági vezetőknek az eddigiek, nél hathatósabb politikai tevé­kenységet kell kifejteniük igazga­tóságunk területén, az újítási fel­adatok népszerűsítésében. El kell érnünk, hogy minél jobban érvé­nyesüljön az újítók és kiváló dol­gozók erkölcsi, anyagi megbecsü­lése. Sziládi Sándor kihatással hanem ! szolgálati helyek vezetői is úgy táfc nyugton az Xglickijjel kap­csolatos aggasztó gondolatok. „Kíváncsi vagyok, mit gondol er­ről az egész históriáról Kirejev őrnagy?” — adta fel önmagának a jó ég tudja már hányadszor ezt a kérdést. Az ezredes elég rég óta ismer. te Kirejevet. Nemegyszer oldot­ták meg együtt Szomov tábornok komoly megbízásait. A munka mindig idegi eszí tő volt. Nyiki- tyin ezredes ilyenkor nem volt beszédes hangulatban. Azt várta beosztottjaitól, hogy fél szavak­ból, egy-egy mozdulatából, arc­játékából, tekintetének kifejezé. sóból értsék meg őt. Kirejev ilyenkor eszményi segítőtársnak bizonyult. De a legfontosabb tu­lajdonsága az volt, hogy előre kitalálta az ellenség következő lépését Ez azonban nem volt csupán kifinomult intuíció, hato­dik érzék, amellyel oly szívesen dicsekszenek az elhárítok. Kire. jev sokkal inkább az eszére, a logika szigorú törvényeire bízta magát. Ugyanakkor, mint igazi elhárító, nemcsak józan ésszel, hanem fantáziával is rendelke­zett. t Nyikityin ezredes gondolatait az ügyeletes tiszt szakította fél­be, aki jelentette, hogy Kirejev őrnagy kér soron kívüli kihall­gatást. — Az ördögöt a falra festik, megjelenik — nyújtotta kezét Kirejevnek, amikor az belépett a dolgozószobájába. — Épp az imént gondoltam magára, sőt üzenni akartam már magáért. Mereven az őrnagy szeme kö­zé nézett, majd hozzátette: — Ha nem tévedek, maga az Igliekij-üggyel kapcsolatban jött most hozzám. — Eltalálta, ezredes elvtárs, éppen amiatt jövök. Szeretnék valamit... — kezdte Kirejev. Ám Nyikityin tréfásan megfe­nyegette: — Egyelőre egy szót se semmi­ről. Először hadd fejtsem én ki az elképzelésemet. Ellenőrzőm, úgymond, képességeimet a logi­kában. Nyikityin ideges ember vei*, de jóformán senki sem vette ezt észre rajta, mivel az ezredes pa­lástolni tudta érzéseit Még olyankor is tudott tréfálkozni és nevetni, amikor egyáltalán nem volt kedve a tréfához. Ki­rejev őrnagy azonban minden­kinél jobban ismerte Nyikityint s őt nem csapta be az ezredes tréfás kedve. No, meg aztán ma­ga Nyikityin sem palástolta so­káig nyugtalanságát Végigment néhányszor elgondolkozva a szó. bán, majd amikor megszólalt, hangja nagyon komolyan csen­gett: — Ebben az egész dologban a könnyű siker nyugtalanít engem. Amikor az embernek olyan el­lenféllel van dolga, mint ez a Szerencsés, a könnyű siker ok­vetlenül gyanússá válik... Elég jól ismeri ezt az Iglickijt? Kirejev engedélyt kért, hogy rágyújthasson. Mélyen a tűdé jé. re szívta a füstöt, majd az orrán át kieresztette. Aztán sietve megszólalt: — Mindenekelőtt egy nagyon tapasztalt nemzetközi kém. S persze ugyanolyan, mint a Hmelnyickij. — S arról van-e tudomása, hogy az egyik nyugati nagyipa­ros unokaöccse s hogy a colum­biai egyetem diplomája van a zsebében? — kérdezte Nyikityin összehúzott szemekkel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents