Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-19 / 66. szám
1964. március 19. 5 Csütörtök 'F’I*HWU>6 ■ niTirm v 11 - - imnnuMif^E^TT; Hogyan lettem vezérigazgató? A pihenés és a vakáció speciális előkészítésével foglalkozó vállalat jubileumra készül. Paul Martin, a vállalat alkalmazottja igazán eredeti ötletekkel lepi meg főnökéi ebből az alkalomból. Hogy az ötletből mi születik, azt mondja cl ez a rendkívül szellemes francia film. Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi, március 19—22-ig. ilMIIIIIIIIIBIIIIIIIIHMIIIIIIHIIlMdlIMllUflluiHHIIil Tizeilrilencezer hallga'ó a TIT békáscsalja! előadásain 1963 második iél évében Az elmúlt esztendő második felében tovább növekedett a TIT békéscsabai szervezete által szervezett és biztosított ismeretterjesztő előadások száma. Társadalomtudományi témakörökből: filozófiából, irodalomból, jogból, köz- gazdasági kérdésekből, pedagógiából 132 előadást tartottak, 9962 résztvevővel. A természeUudományos előadások száma 172 volt, a hallgatóság száma pedig 8997. összesen tehát 304 előadáson 18 959-en gyarapították tudásukat. A természettudományi előadások közül az agrártudomány különböző problémáival foglalkozók voltak a leglátogatottabbak. A TIT városi szervezete különben az idei ismeretterjesztési évadban 852 előadás megtartására kötött szerződést, szemben a tavalyi 715-tel- és az 1961/62. évi 671 szerződött előadással. A szervétet ugyanakkor. nemcsak az előadások számának növelésére, hanem a színvonal emelésére Is törekszik. Ezt a témák változatosabb összeállításával segítik elő. Tótkomlósi szlovák színjátszók Nógrádban \ RENDHAGYÓ ESET Milyen jó is valamelyik modem, kellemes hangulatú óvoda napfényes termeit járni, nézelőd- 33 kis lurkóm csak arra jó, hogy tanáraival beszélgetni, mert tudom, hogy nyűg vagyok itt, az én ni a játékok között, megcsodálni a hatalmas Mici Mackót, a robogó villanyvonatot; milyen jó közben titokban így sóhajtozni: csupa öröm, csupa boldogság itt mindén ... Ne titkoljuk, hogy ilyenkor az ember veszedelmesen hajlamos arra, hogy rózsaszínben lássa a világot, hogy megszédüljön és elfelejtse: vannak még rendhagyó esetek is. Ilyen a batlonyai délszláv óvoda. A kontraszt bántó és a változás lehetősége minimális. (Talán nincs is lehetőség rá hosszú ideig.) A gyerekek, akik idejárnak, nem tudják, hogy van másmilyen óvoda, hogy sok ezer kispajtásuk egy másik városban vagy faluban valóságos kacsalábon forgó kastélyban játszik, rajzolgat és alszik, ök nem, nekik egyetlen öreg helyiség a mosdó, az étterem, a játékszoba, a hálóterem és amit csak akarnak. Itt nevelni, rendre, tisztaságra szoktatni szinte emberfeletti feladat, ha nagyon őszinték akarunk lenni, nem is lehet, sokszor kár a kísérletért is, hiszen semmiből csak semmi kerekíthető. Wessenauer Dánlelné óvónő azonban még erre is vállalkozott, és évek óta kerekíti a semmit, szüntelenül harcol, kér, követel és megint csak' kér, kér: eredménytelenül. Újabb semmi a sok semmihez. Csoda, hogy még mosolyogni tud... Mert mosoiyod. szó se róla, kínos és lemondó érzések tükre a mosolya, és amit mond, azt is csak jó szívvel teszi, „nem baj, ha többen tudják” — gondolja, a meggyőződése pedig: akár ír róla az újság, akár nem, marad minden a régiben. Hosszú út és sok kudarc kell ahhoz, amíg idáig érkezik az ember. Wessenauerné kilenc éve járja ezt az utat... — 1955-ben kezdődött... — eleveníti fel a balsors évét. — Az óvoda épületét eladták, költöznünk kellett. De hová? Panduro-x vity György, a délszláv általános iskola igazgatója hívott: jöjjenek ide, adok egy termet ideiglenesen, az utcára nem mehetnek a gyerekek. Idejöttünk, ezzel el is felejtkeztek rólunk. Kilenc éve kilincselek. Már nem merek az iskolai zavarja, akadályozza a tanítást... Ha kimegyünk az udvarra, az elsősök, másodikosok minket figyelnek ... Ha tornaórát tartanak a nagyok, az én gyerekeim akarnak közéjük szaladni. Ha orosz órát tart Csupity Szvetozár fcartársunk, a tanterem ajtaja előtt trappol a fél óvoda, nem rosszaságból, sőt: előírás szerint, mert mozogni, játszani, kergetőzni „kötelező”. A nógy-öt éveseknek ez is lecke. Pandurovity György és Csupity Szvetozár tanár nem tud mit felelni erre. Wessenauerné, aki kérésemre bejött néhány precre a nevelői szobába, egyetlen lendülettel mondja végig az előbbieket. Az alkalmat most is felhasználja, hogy szabadkozzon: ne haragudjon rá senki az iskola nevelői közül, ő nem tehet róla, hogy ezzel a 33 battonyai csemetével kilenc év óta senki sem törődik. Lehet, hogy éles kissé a szó, de a törődés nem elenyésző, dolgoknál kezdődik, kezdődne, hogy az ígéretek helyett valami mást is kapnának végre. Kilencven Iskolás és harminchárom óvodás egyetlen öreg, kivén- hedt épületben; ez az a rendhagyó eset, amelyet meglátni kötelesség. fl községi tanrcsúzán Patyi Zoltánnak, a pénzügyi csoport vezetőjének, á jelenlegi titkárhelyettesnek ismertetem a délszláv óvoda panaszát. Az asztal mögött áll, nem ül le. Közben a telefon Is szól, úgy telefonál. Hideg van a szobájában. Már a harmadik mondatnál int, hogy tudja, miről van szó. — Látta a negyedik kerületi óvodát? Az még kriminálisabb. Romépület. Wessenauerné még örülhet, hogy jó a mennyezete. azonban nem tehet erről. Nincs pénze a köz-égnek, miből teremtsenek óvodát? A törpevízmű évek óta milliókat visz el, a községfejlesztésből másra nem jut! — Tudja, az a baj, hogy Batto- nyára nem költenek. Mi nem kapunk pénzt, mi nem kérünk pénzt. Pedig a mi gyerekeink is jól éreznék magukat egy új, szép óvodában... Néha persze toldo- zunk-foldozunk, de mit ér az? Csak emészti a forintokat és mégis romük az ajtó, a padozat, s a fal tovább. Megem'ífen», hogy a délszláv iskola melletti egyházi épületből eladnának egy akkora részt, ahol pontosan berendezkedhetne az óvoda. — Nincs rá pénzünk, és hová tegyük azt a családot, aki ott lakik? — kérdezi tőlem Patyi Zoltán. Én bizony nem tudom megmondani. ö sem. Hát akkor? Lesz egyáltalán valami megoldás? Wessenauerné, Pandurovity apró-cseprő György igazgató nem áltatják hanem ott magukat. Sajnos, nekik van igazuk. Az egészben csak az a jó, hogy erről a játékról a gyerekek nem tudnak semmit. Ők még csak óvodások. Sass Ervin A tótkomlósi szlovák színjátszás gazdag múltra tekinthet visz. sza. A községben már akkor is játszottak szlovák színdarabokat, amikor főszolgabírói engedély kellett hozzá, és hogy azóta sem szakadtak meg a szlovák színjátszás fonalai, azt ékesen bizonyítják a tótkomlósi színjátszók fel- szabadulás utáni sikerei. Hírüket tovább öregbítette a közelmúltban lezajlott hatnapos körút is Pest és NógTád megyében, melynek során hat szlováklakta községben: Galgagután, Vanyarcon, Legenden, Nézsán, Terényben és Püspökhatvanban léptek fel a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége rendezésében megtartott esten. Az újság hasábjaira kívánkozik azoknak a színjátszóknak a neve, akik már több évtizeddel elhagyták a húszéves fiatalkort, ennek ellenére nagy lelkesedéssel és rátermettséggel nyújtottak művészi élményt a hallgatóságnak olyan községekben, ahol még elég ritka a hasonló rendezvény. Körölük is Hriv- nák Pali bácsi, Hirka Jánosné, Karasz Pálné szerepel a legtöbbet. Hrivnák Pali bácsi például „civilben” lábbelikészítő, de ahogy elmondotta, nagyon szereti a kultúrmunkát és nem tudna lemondani róla... — Szeretek szórakoztatni, nevettetni — mondotta. — Higgyék el, a kultúrkörét együttesünk részére nemcsak élménynyújtást jelent másoknak — ami fő célunk —, hanem élményszerzést a csoport minden tagjának. Igaz, hogy most a nyíló tavasz helyett zord tél fogadott bennünket a nógrádi dombok között, de ilyet sem lát az ember az alföldi síkságon... A kétórás műsoruk természetesen nemcsak színjátszásból állt. Az együttes tánccsoportja nagyon szép táncokkal, népi játékokkal szórakoztatta a közönséget. A tánccsoport vezetője, Medovarszky Györgyné tanárnő nemcsak jó pedagógus, hanem jó tánctanárnő is. Fiatal gárdájával már sok kultúr- körúton, országos fesztiválon bebizonyította, hogy érti és szereti munkáját. A „Tótkomlósi lakő- dalmas”-nak és a „Farsangi mu- latság’’-nak mindenütt nagy tapssal, elismeréssel adózott a közönség. A népi táncoknak is nagy sikerük volt. Űj színt vitt a műsorba a tótkomlósi fiatalok citeraegyüttesének bemutatkozása. A szlovák népviseletbe öltözött fiatalok már megjelenésükkel is belopéztak az emberek szivébe. Játékukban életre kelt kellemes dallamok, régi népdalok felelevenítették azokat az estéket, amikor még citeraszóra ropták a táncot a falusi fiatalok... Szép volt, jó volt, hasznos volt ez a körút. Nem bánták meg a tótkomlósiak sem, de a látottak és hallottak alapján az a jó néhány száz ember sem, aki hat estén át tapssal kísérve élvezte az öntevékeny kultúrmunká'uk gyümölcsét. Kondacs Pál Régi probléma, hogy az általános iskolások középiskolába — például gimnáziumba — kérőivé, többségükben „visszaesnek” a tanulásban, b'zonyltványukat „lerontják”. Emiatt nemegyszer kisebb viták támadnak a két iskolatípus nevelői közt amiatt, hogy melyikük tanítási módszere ludas az átmeneti nehézségek bekövetkezésében. Hallottuk, hogy a szarvasi járásban is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Telefonon felkértük dr. Gábris Józsefet, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium Igazgatóját, mint á probléma megoldására irányuló törekvések egyik helyi részesét, hogy tájékoztassa lapunkat ez Irányú tevékenységükről. Persze, mondom, azzal még nem oldunk meg semmit, hogy kiderítjük, egy másik helyen még mostohábbak a körülmények. Ezt a „mostohább körülményt” nem Írhatjuk ki egy papírra a délszláv óvodában, hogyha elégedetlenkednek a sorsukkal, olvassák el. Egyszóval: a rossz helyzetben lévőket még rosszabb emlegetésével türelemre buzdítani, nem szerencsés. Patyi Zoltán titkárhelyettes A CSORVÁSI FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET március 21-én este fél nyolc órakor műsoros dlvalbemalaiít rendez. Bemutatásra kerülnek férfi, és női kabátok, felöltők, férfiöltönyök, női és gyermekruhák, munkaruhák, divatcikkek, női és férfi gyermekcipők. A BEMUTATOTT RUHÁZATI ÉS DIVATCIKKEK A SZÖVETKEZET A MŰSORBAN FELLÉP ANDÖ MIHÁLY MAGYARNÖTA-ÉNEKES. Az áltc'ános és középiskola! pedagógusok közti szakmai megbeszélések hasznosságáról — Itt, a szarvasi járásban valóban elhatároztuk, hogy megvizsgáljuk ezt a kérdést — mondotta dr. Gábris igazgató. Ügy gondoltuk, legalkalmasabb lenne, ha általános iskolai és gimnáziumi nevelők találkoznának egymással és barátságosan, jó szándékkal megvitatnák a problémát. Ügy véltük, jobb, ha nem általánosan, hanem azonos szakon belül tennék ezt. így került sor március 13-án délután, a szarvasi pedagógusklub- ban a járás általános iskolai és gimnáziumi matematika szakos nevelőinek találkozására. Csaknem húszán jelentek meg. őszinte baráti beszélgetésben fejtették ki a kérdésről véleményüket. — Milyen vélemények alakultak ki a vita alkalmával? — A gimnázium nevelői szerint az általános iskolát végzetteknél rendszerint a mértékegységek meghatározásáftál, a számtani, mértani kifejezések pontosságát illetően, az előjeles számok összevonásánál mutatkoznak zavarok. — Mit mondottak erre az általános iskolai tanárok? — Az általános iskolai nevelők elismerték, hogy bizonyos nehézségek e tekintetben kétségtelenül léteznek, azonban a legmesszebbmenő türelmet kérték középiskolába kerülő diákjaik részére, időt arra, hogy megszokhassák az új környezetet és a követelményeket. Befejezésül azt hangsúlyozta dr. Gábris igazgató, hogy az összejövetel hasznos volta kétségen felül áll és az ilyen találkozások egyre szükségesebbek mind a tanulóik még jobb felkészítése, mind pedig a pedagógusok közösségi életének, emberi, szakmai közelebb kerülésének az érdekében. H. R. BOLTJAIBAN MEGVÁSÁROLHATÓK! MINDENKIT SZERETETTEL VAR A FÖLDMŰ VESSZÜVETKEZET. 161
