Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-17 / 64. szám
MM. március 11. 4 Kedd Vendégségben — győzteseknél Kihirdettek a KISZ Központi Bizottsága által szervezett országos mezőgazdasági ifjúsági termelési verseny eredményét. Tavaly 37Z1 brigád és munkacsapat SS ezer 364 :tagja munkálkodott hazánkban fiatalos erővel, hévvel, tudással a nagyobb termésért, magasabb jövedelemért. Ott voltak közöttük a Békés megyeiek is. öt első helyezést értek el. Induljunk el, keressek meg a győztesek egy részét, beszélgessünk velük. Megérdemlik a bemutatást. Almáskamarás határában, a Kunágota felé furakszó mnaka- dám út jobb oldalán egy ligetforma facsoportban három ütött-ko- pott, tyúkot, csirkét rejtő hosszú épület nyújtózkodik. A Sallai Tsz baromfifarmja ez. Itt dolgozik Székely Ilona baromfi gondozó munkacsapata, a tojástermelési verseny országos győztese. Délutánra jár, amikor megérkezem a káráló birodalomba. Éppen etetnek. Gumicsizmában, kiadósán' öltözve sorjáznak elő az együk épületből. — Kerüljünk beljebb — invitálnak, s azzal egy picinyke, búbos -kemencés, hűvös szobába vezetnek. Ez a pihenő. Azért nem fűtenek, mert: „minek az, úgyis mindig kinn vagyunk, teszünk, vészünk, mozgunk, nem fázunk” —- bizonygatják, s ezt el is lehet hinni. Ezerhatszáz tyúkot etetnek, itatnak, nevelnek most és 1500 kiscsibét. — Ez csak most van, télen — magyarázza miheztartás végett a fiatal, baboskendős, kerek arcú, mackós kötényes csapatvezető. — Nyáron . itt hét-nydlcezer tyúk, pulyka, csirke gondozása van ránk bízva!... Az országra szőlő siker hármuk nevéhez fűződik. Ilona, amellett, hogy csapatvezető, — kiszista, sőt: megyei tanácstag is. Hoffmann Ádámné és Papp Istvánné a két társ. Ha nem is olyan fiatalok, mint vezetőjük, fiatalos kedvvel és szorgalommal dolgoznak. Az a szó, hogy dolgoznak, sok mindent tömörít, sűrít. Nekik nincs ünnepjük, nincs vasárnapjuk. Január elsejétől december végéig csupa-csupa hétköznap az életük, élfoglaltsággal telve. Ha egyikük elmarad, a másik kettő sínyli meg. Szinte hihetetlen a munkabírásuk, szorgalmúik, összetartásuk. Reggel öt órakor jönnék ki, este az alkonyattal mennek haza. Hogy’ bírják? Bizony le kell mondani sok mindenről a reájuk bízott baromfi k miatt. — Tavaly 660 munkaegységet gyűjtöttünk fejenként — mondják egy kicsit dicsekedve, felcsillanó szemmel. Sokan irigyelték őket a szép kereset miatt. A lekötöttséget, fáradozást nem irigyelte senki. •— Képzelje, még a húsvétot is itt töltjük mindig... Tavaly a párttitkárunk: Török Ferenc meg az elnökünk: Ádám Kilián ide jött ki meglocsolni bennünket... — dicsekszenek. A szép gesztust nem felejtik el. A megbecsülés melege sugárzik belőle. A tavalyi szorgalomért, a tyú- konkénti 162 tojásért, az 53 filléres előállítási költségért versenyzászló és kéthetes szovjetuniói társasutazás jár nekik... — Tudja, azon töprengünk néha, hogy menjünk-e vagy ne menjünk a nagy útra — évődik Papp- né mosolyogva. — Hát mi lesz ezzel a sok csirkével, tyúkkal? — Mi még sose jártunk külföldön, persze, hogy elmögyünk — zárja le a vitát Ilonka szegedies dialektusban. (Makói születésű.) — Jót tösz az a kis pihenés, világjárás. Úgyis ritkán mozdulunk ki/ innen, igaz? Addig is helyettesi* talán bennünket valaki. A földrajzkönyvet becsukja, Mókájába rakja a füzetekkel együtt, aztán azt mondja Radnóti Ádám, az eleki Lenin Tsz jó tar- tású, egészséges, piros arcú traktorosa félig a feleségének, félig a vendégeknek: — Még van egy fél óra. Hatkor kezdődik az esti gimnázium. Addig beszélgethetünk. Elsős gimnazista. Harmincöt éves, két fiú apja. Húsz év pauza után ismét tankönyvet forgat Ugyan, mi vitte rá? — Egye meg a macska, más is megbukott már, de azért ragadt rá valami — évődik nevetve. — Segíteni szeretnék a fiaimnak majd. Ámbár bukásról egyelőre szó sincs. Hármasra sálkerült a félév. Annak ellenére, hogy az őszi munkák idején igencsak fáradt voltam . „ Sokszor éjjel-nappal nyeregben ültem. Ezzel el is jutottunk a munkához. A házigazda kimagasló munkát végzett tavaly szövetkezetében Matilwurfjával. ötszáznyolc- vannégy műszaknormát teljesített kora tavasztól késő őszig, s ezzel országos versenyt nyert kategóriájában. — De sok nyújtott műszakot végigdolgoztam! A vasárnapjaim nagy része is munkával telt el. De megérte. Nyolcszázhetvenöt munkaegységet szereztem, s ez 32 ezer forintot jelentett. A versenydíj már ráadás. — Tizenkét napot tölthet a Szovjetunióban ... — Még sose jártam külföldön. Örülök, hogy szétnézhetek egy kicsit. Megérdemli a kiküld^+ést — No, de indulni kell az iskolába... 1 A mezőhegvesi „kukoricásokat”, Tóth Anna és Gyúró Ilona országos elő munkacsapatát lehetetlen összeszedni vagy felkeresni tél- víz idején. A majorok nagy része ahol élnek — a sár miatt megközelíthetetlen. Nincs más választás: Kujfous György segítségét kell kérni. Az állami gazdaság fiatal, mozgékony, kiszes versenyfelelőse mindkét munkacsapat jó ismerője. Együtt nézegetjük a benevezési lapokat, melyek még a tavaszon készültek. Tóth Annáék — húszán — 100 hold kukorica és 50 hold cukorrépa felett „bábáskodtak” egész évben az 57-es majorban. A gazdaság „kukorica-terve” 27 mázsa volt májusi morzsoltba átszámítva. Annáék 42 mázsa 23 kilógrammot törtek le átlagosan egy holdról. Cukorrépából a 145,3 mázsás üzemi tervet 174,5 mázsára teljesítették. Gyúró Ilonáék — tizenheten — Kamaráspusztán dolgoztak. Ötven holdon, az egy holdra tervezett 29,78 mázsa kukorica helyett 42,20 mázsát termesztettek. Ugyancsak ötvenhol- das cukorrépatáblájukról 186 mázsás átlagtermést takarítottak be, négy mázsával lépték túl a tervezett termésátlagot. Kiegyensúlyozott, jókedvű, szorgalmas lányok, mindig lehet rájuk számítani — ismeri el róluk Majoros elvtárs, a gazdaság vezetője. Ezt tartják mások is. AjitóI már derülve beszélnek az emberek, hogy milyen ötletesek. Rajtuk aztán nem fog ki a tűző nap, nem égnek le sose. Széles karimájú szalmakalapjukról. vagy árnyékot vető pettyes kendőjükről már messziről fel lehet ismerni őket. Kesztyűben kapálnak. szedik a kukoricát, répát. Ha befejezik a munkát, kezükre nézve senki sem mondja meg, hogy tenyért-kezet foglalkoztató szerszámmal dolgoztak... Talpraesett, mai földművelő lányok, akik összetartanak a munkában is, a szórakozásban is. Büszke rájuk az egész gazdaság. Pallag Róbert Aí TOM A N: (2) — Beigazolódott feltevésünk ezredes elvtárs — mondta élénken. — Épp az imént kaptam a jelentést, hogy Iglickij megjelent a Lopuhov-nyaralóban. Nyikityin felkapta a telefon- kagylót és Szomov tábornokot tárcsázta. — Szerencsés a Lopuíhov-nya- raJóban — jelentette. A tábornok valószínűleg igen rövid utasítást adhatott neki. mert Nyikityin nyomban viszszatette a kagylót a helyére, miután így felelt: — Értettem, tábornok elvtárs. Belevaló emberek vannak ott, Kirejev elvtárs? — fordult az őrnagyhoz. — Adamov főhadnagy a csoportjával. Engedélyt kérek, hogy én is odamehessek. — Megparancsolom, hogy személyesen menjen oda! Kirejev kocsija egy fél óra múlva megállt a Lopuhov-nyara- ló közelében. — Még mindig itt van? — kérdezte az őrnagy az eléje siető főhadnagytól. — Itt van — felelte Adamov röviden. — Nem szökhet meg? — Nem, de a nyaralót bekerítettük. — Még semmit sem sejt? — Azt hiszem. Embereim nagyszerűen álcázták magukat. Az őrnagy kikapcsolta pisztolytáskáját és határozottan így szólt: — Gyerünk! S elindultak a nyaraló felé. Tornáca nem volt magas, s a két tiszt egyetlen ugrással fent terKészül a híres páncélvonaf makettje, magnetofonra veszik a veteránok visszaemlékezéseit Békéscsabán A Békéscsabai Munkácsy Múzeumban érdekes munkásmozgalmi kiállításra készülnek. Külön- szobát rendeznek be a Tanácsköztársaság eseményeinek idején történt érdekességek bemutatására. Az anyagok összegyűjtésében igen sokat segítenek a Hazafias Népfront aktívái. Talabér Ferenc, a Hazafias Népfront V. kerületi titkára például eddig húsz olyan öreg harcost keresett fel, aki jelentős szerepet töltött be annak idején a Vörös Hadseregben és egyéb poszton. A legérdekesebb emlékezéseket magnetofonszalagra veszik. Ö kutatta fel többek között a híres páncélvonat egykori vezetőjét, a Békéscsabán lakó Orbán Andrást, aki most személyes elbeszélés és fénykép alapján segít a MÁV ipari tanulóinak abban, hogy hű maketett készítsenek a páncélvonatról. A parányi páncélvcxnat kétméteres sínpályán fut s pontosan bemutatja, hogyan harcoltak segítségével annak idején a hős vörös katonák. A Hazafias Népfront egyébként az V. kerületiben igen tevékeny munkát végez a város legnagyobb munkásnegyedének szépítéséért, összesen 220 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Segítenek a lakók gyermekjátszótér berendezésében, parkosításában, járdaépítésben és egyéb munkákban. Vállalták azt is, hogy húsvét- ra tiszták lesznek Jamina utcái terei. — Ary — Tizenhárom új gyártmánnyal bővül a Gyulai Fa- és Fémbútoripari KISZ készítménye Külföldi útjaimon többször találkoztam már a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz gyártmányaival. Tengerparti öltöző-napozókkal, zártvendéglői és kerti bútorokkal, ötletes guruló bevásárló- szatyrokkal, üzletpolcokkal és egyéb készítményekkel öregbítik hazánk jó hírnevét. A külföldi tapasztalatok adták az ötletet, hogy felkeressem az Alföld egyik legnagyobb kisipari termelőszövetkezetét s megérdeklődjem: milyenek az exporttervek az új esztendőben? A Kiváló Szövetkezet címet viselő ktsz-ben Nagy Kálmán elnök tájékoztatott a sokoldalú munkáról. Elmondotta többek között, hogy az új esztendőben 13 új gyártmánnyal bővült a lista, amiből válogathatnak a hazai és külföldi vevők. Csupán székekből húsz típust készítenek. Angliába, Franciaországba, Svédországba, Finnországba, Svájcba és más államokba 110 ezer széket exportálnak. A napokban indult el egy szállítmány Angliába, ezután szinte hetenként indítanak útnak újabb rakományt. A hollandok kérésére korszerű hintaszéket gyártanak, a svédek szintén saját elképzeléseik alapján rendelik az ülőhelyeket. Egyébként azt is elmondotta az elnök, hogy 1963-ban 8 millió forint érték volt az exportálás, 1964-ben pedig megközelítik — de lehet* hogy el is érik — a húszmilliót. mett rajta. Az őrnagy kopogására eleinte nem válaszolt senki, aztán váratlanul lövés dördült. A golyó áthatolt az ajtódeszkán és az őrnagy füle mellett fütyült el. — Adja meg magát, Iglickij! — kiáltotta Kirejev. — Be van kerítve. Az ellenállás értelmetlen. Válaszul eldördült a második lövés; de az őrnagy és a főhadnagy az ajtó két oldalánál falhoz lapultak. Aztán Kirejev intésére egyszerre belerúgtak az ajtóba. A vékony deszka megremegett. Újabb lövés dörrent Ám az ajtó már recsegett-ropogott a két tiszt rúgásaitól. S amikor bezuhant a padlóra, meghallották Iglickij rekedtes hangját: — Rendben van, megadom magam... Egy félig töltött pisztoly repült a tisztek lába elé, majd feltűnt maga Iglickij is, kezében Gurov aktatáskájával. — Tessék, parancsoljanak — mondta szinte közömbös hangon, aztán égnek emelte kezét és lassan megfordult az elhárító tisztek előtt, hogy azok megmotozhassák. Amikor Nyikityin ezredes jelentette Szomov tábornoknak Iglickij „kapitulációját”, a tábornok széttárta a karját: — Szinte érthetetlen! — mondta csodálkozva. — Nem hittem volna, hogy ilyen egyszerűen sikerül elcsípni ezt az anyafarkast! A menekült A berlini szovjet parancsnok- \ság egyik irodahelyiségében egy sápadt fiatalember ült. Szürke ballonkabátja széle szakadt volt és hiányoztak róla a gombok. Gyűrött fekete kalapja az asztalon feküdt. Az izzadtságtól nedves szőke haja kócosán tapadt homlokára. A szomszéd szobából áthallatszó minden hangos zajra a látogató ijedten összerezzent és hirtelen az ajtó felé fordult. Lassacskán azonban megnyugodott és óvatosan körülnézett. Tekintete az íróasztalra siklott, de csak rövid ideig pihent rajta, pontosan addig, amíg megnézhette a tintatartó készletet, a pár könyvet meg az újsógköte- get. A fiatalember elgondolkozhatott valamin, mert nem hallotta meg, amikor mögötte kinyílott az ajtó. Egy magas, széles vállú főhadnagy lépett a szobába Két sor kitüntetés húzódott végig a mellén. — Nos, megnyugodott már? — kérdezte vidáman a fiatalembertől és az íróasztalhoz ment. A látogató összerezzent, majd megfordult és gyorsan felugrott a helyéről. — Üljön csak nyugodtan! — intett a főhadnagy és helyet foglalt az íróasztala mellett. Átlapozta a magával hozott dossziéba levő iratokat, aztán megkérdezte: — Tehát azt mondja, hogy Go- lubevnek hívják? — Igenis — felelte a fiatalember s újból fel akart állni. — Golubev Sztyepán Alekszandro- vics. — Negyvenháromban Kijevből Németországba hurcolták. Aztán Hamburgban dolgozott a hajógyárban. Helyesen mondom? — folytatta a kihallgatást a főhad' nagy, bele-belenézegetve a dosz. sziéjába. (Folytatjuk)
