Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
1M4. február 11. 5 Kedd Pedagógusok triók Gyógypedagógiai nevelő időszerű mondanivalója TJ azánktoan a gyermekek tan- (kötelezettsége a hatodik életév betöltését követő szeptember hó elsejével kezdődik. A gyér. mekek túlnyomó többsége ekkorára elér a szellemi fejlettségnek olyan szintjére, hogy az általános iskolában alkalmazott módszerrel nevelhető, tanítható. Ezeknél a gyermekeiknél a szó, a beszéd mint nevelési eszköz, felhasználható. Hatéves koráig azonban sok olyan (károsodás érheti a gyermeket, aminek következtében nem alkalmas az általános iskolai nevelésre. Az ilyen gyermeket gyógypedagógiai nevelésre javasolják. A gyógypedagógiai nevelésre irányított gyermek beiskolázásáról a megyei művelődésügyi osztály gondoskodik. Az idegrendszerileg súlyosabban sérült gyermeket bentlakásos gyógypedagógiai intézetbe irányítja, az idegrendsze- rfleg enyhébben sérült gyermeket pedig bejárása* gyógypedagógiai intézménybe, (gyógypedagógiai iskola, általános iskola mellett működő gyógypedagógiai osztály, tagozat). Az ilyen gyermekek nagy része 3—4 évi gyógypedagógiai nevelés után visszakerül az általános iskolába, ahol azután eredményesen nevelhető majd. Akiknek továbbra is gyógypedagógiai nevelésre van szükségük, azok a nagyobb helyeiken működő gyógypedagógiai intézményeik felső tagozatában elvégezhetik a gyógypedagógiai V.—VIIL osztályt, mint bejáró tanulóik. n beiskolázási értekezleteiken ** mindig nagy probléma annak a biztosítása, hogy egy-egy tanulócsoportba megközelítően egyforma szinten lévő gyermekek kerüljenek. Ennek ellenére előfordult, hogy gyógypedagógiai intézetbe irányított, súlyosabban sérült egyJkét gyermek bejárásos gyógypedagógiai intézménybe került, ami több szempontból is nem helyes, sőt az enyhébben sérült gyermekek szülei több esetben kifogásolták is ezt. A .gyógypedagógia’’ elnevezést is sok szülő nehezményezte. K z 1981. évi III. törvény meg- határozza az oktatásügyünk továbbfejlesztésének irányelveit. Az irányelvek a gyógypedagógiára is érvényesek. Ezért gyógypedagógiai reformbizottságot hoztak létre, amely tervet dolgozott ki a gyógypedagógia továbbfejlesztésére. A terv szerint a képezhető értelmi fogyatékos gyermekeket két csoportra osztják szét Különválasztják a súlyosabbban fogyatékos gyermekeket az enyhébben fogyatékos gyermekektől és külön nevelik, oktatják őket. A súlyosan fogyatékos gyermekek részére bentlakásos intézmény lesz. Ennek neve: „Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon." Itt 10 évig tart a képzés. Kétévi előkészítés után nyolcévi foglalkoztatás lesz. Az itteni képzés főleg gyakorlati jellegű lesz, s csak az utolsó években tanulnak írást, olvasást és számolást is. Az enyhébben fogyatékos gyermekek részére bejárásos kisegítő iskola, továbbá bent lakásos kisegítő iskola és nevelő- otthon, végül általános iskola mellett működő kisegítő osztály (kisegítő tagozat) lesz. Itt az alapképzés 9 évig tart, mert az idekerülhető gyermek már egy évig járt az általános iskolába. A nagyobb helyeken előkészítő osztály és I—VIII. osztály lesz, a kisebb helyeken pedig a lehetőségek szénát, az igények többségének meg. '.óz n a p i■■ felelő osztályokat nyitnak. Az új intézményben — főleg az V—VIII. osztályban —, a közismereti tárgyak oktatása mellett több időt biztosítanak majd a fizikai termelőmunkára való felkészítésre, mint eddig. (Eddig heti 4 óra volt biztosítva). A kisegítő iskola VIII. osztályát végzettek részére „Kisegítő Szakiskola” is szervezhető, amelynek szorgalmi ideje két év. (Lehet ipari vagy mezőgazdasági jellegű Kisegítő Szakiskolát szervezni.) A jelenleg megyénkben működő gyógypedagógiai intézetek férőhelyeinek fejlesztésével mind a két jellegű kisegítő szakiskola megszervezésére — terv szerinti ütemezéssel — sor kerülhet. H gyógypedagógia továbbfej. * lesztési tervét alapos és gondos előkészítés után bocsátották vitára. Az irányelveket minden gyógypedagógus megkapta, és minden gyógypedagógiai intézményben megvitatták. Ezután 2— 3 megye gyógypedagógiai intézményeinek vezetői, kiküldött megbízottjai vitatták meg az irányelveket egy-egy nagyobb vidéki városban és külön Budapesten. A továbbfejlesztési célkitűzéseknek megyénkben történő megvalósítására — a lehetőségekkel és az igényekkel Is számolva — több értékes, reális elképzelés és javaslat hangzott el, ami azt igazolja, hogy a gyógypedagógiai nevelők szívesen vállalják a gyógypedagógia továbbfejlesztésével kapcsolatos munkák végzését — szakosítást, továbbképzést stb. —, s bíznak abban, hogy az illetékes helyi hatóságok dolgozóitól is megértő támogatást kapnak a gyógypedagógia továbbfejlesztésével kapcsolatos problémák megoldásánál. (Műhelytermek, gyakorlókereteik stb. biztosítása.) Csak az ő segítségükkel teljesíthetjük a reformtervek egyik fő feladatát, amely kötelezően előírja, hogy: „Az intézményhálózat bővítésével biztosítani kell minden rászoruló, testileg, érzékszer- vileg vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyermek nevelését, oktatását.” Szanyt Antai gyógypedagógiai iskolaigazgató, Békéscsaba ' I jBjjjffiaWliiwmlÉw Fiúk, lányok, viliik... Szeretném, ha elhinnék, hogy a moszkvai és általában a szovjet fiatalok nem szenvednek szörnyű erénytúltengésben, s nem olyan naivak a barátikozás, a szerelem, a kapcsolatok dolgában, amilyennek néhány régebbi film ábrázolta őket. Ugyanannyi életrevalóság lakozik bennük, mint más fővárosok, nemzetek lányaiban, fiaiban, ha nem több. Találkozásaink, beszél, getéseink alkalmával igen talpraesettnek ismertem meg őket. Okosak, vidámak, komolykodók, nem akarnak tökéletesnek látszani, végtelenül emberszeretők, nem pedig nyámnyilák. Nem mondom, olykor tartózkodók. De ez természetes. Szeretik tudni, hogy kivel állnak szóba, az honnan jön és hová tart. A baráti országokból érkezőket gyorsan kitüntetik barátságukkal, a másfelől idepottyanó-. kát egy kicsit jobban megnézegetik, s alaposabban kifaggatják. Szenvedélyesen szeretik nagy falujukat, s ezt nem is rejtik véka alá. De ezért egyáltalán nem lehet megróni őket. A pestiek talán nem így vannak Budapesttel? Mondom: ügyem olyanok, álmaikkal, vágyaikkal, a szívükben fel. fordulást okozó szerelemmel, szolid házibuldalk járványával, mint más városok fiataljai és — mégis masabbak. Ez a téted közösségi érzésükben, erkölcsi önmércéjükben, munkájukban, ítéletalkotásukban nyer elsősorban bizonyí. | tást. Megkapó a magabiztos logikájuk, szenvedélyes igazságlkere- sésük. Ami a szívükön, az a szájukon, s ez így van jói. Ilyeneknek ítéltem meg néhá- ' nyukat azon a Moszkva-parti es- i tén is, amikor meghitten táncol, gattunk, beszélgettünk. Az a klub, ahol találkoztunk, az V. kerületben van több mint egy évtizede. Voltaképpen munkásklub — így nevezik —, de csak a saját méreteik, fogalmaik szerint. Nálunk pompás színháznak illene be színpadával, bársonyfüggönyé. ved, nézőterével, társalgójával, táncfolyosójával, szőnyegmezőjével, festményeivel, világításával cakkpakk. Meghívtak bennünket, magyarokat, lengyeleket, csehszlovákokat, németeket: barátkozzunk, ugyanis ritk; • találkozunk... Efóször a táncról számolok be, aztán a vitánkról. Amikor megérkeztünk, már zakatolt a dzsessz. Az öt fiú a társalgóban játszott, hangulatos félhomályban, A vendéglátó fiúk, lányok, a kerület munkásfiataljai szabálytalan kört alkottak, s egy ideig velünk együtt azon derültek, hogy a rum. baboleró ritmusára milyen frappáns mozgást rögtönöz egyik lánytársuk. Aztán váltott a zenekar, orosz dal csendült fel, s aki a kör közepén táncolt, évődve tette postára a kérdést: — No, ki Jön velem táncolni? Mi, akik előrefurakodtunk az előbb, most élénken hátraszivárogtunk, nehogy elkapjanak a lányok egy-két fordulóra, az ismeretlen lépésekre. Olyan temperamentummal „dolgoztak”, hogy elállt szemünk, szánk. Végül is került pár, egyre többen kapcsolódtak be a forgásba, bök ázni kezdett hát bennünk is a jókedv. Perceken belül színes kavalkád ölelt körül, elpárolgott minden vendég-feszültségünk, „beadtuk a derekunkat”..! Ez a kis bemelegítés megadta a találkozó alaphangulatát. Mindvégig nagyon közvetlenek voltunk. A tiszteletünkre rendezett ünnepség meglepően magas színvonalú „koncert”-tel, kultúrműsorral startolt. Gyári, hivatali lányok, fiúik énekeltek, táncoltak, mókáztak. Míg néztem őket, mindig visz. sza-visszatért az a gondolatom, tereltem a szót. Hirtelen nem tudták, hogy hová is akarok kilyukadni. Hogy ne csigázzam túlontúl feleslegesen az érdeklődést, csendesen kiböktem: •—Hallottunk otthon arról,hogy itt nálatok állítólag nemzedéki vita kerekedett. Az apák és a fiúk, az öregek és a fiatalok között. A nyugati lapok nagy feneket kerítettek néki. Ti hogyan látjátok ezt? A kérdés tüzet lobbantott A válaszuk egy jó óráig is eltartott. • Megpróbálom kihámozni a lényegét Ok nem mondják azt, hogy ha valaki öreg, ha vétett vagy nem vétett hibát, akkor rendezze számláit és adja át a helyét nekik. Az apák és fiúk közötti „nemzedéki vita” egyszerűen pihent agyak szüleménye. Azt vallják — amit rrri is —, hogy az ifjúi hév az öregek bölcsessége nélkül elragadtatásokat szülne, hát együtt érdemes csak dolgozni. Megértve, méltányolva, segítve egymást, nem pedig haragszomrádot játszva. Nyugatra érve, nemegyszer prizmatörést szenved az itteni — tiszta közlégkörért, közvetlen emberi viszonyokért felizzó — viták sugárnyalábja. Egyeseknek — úgy tűnik — nem nagyon tetsző dolog az, hogy a Szovjetunióban most nincsenek nagy belső konfliktusok. Hát csinálnak ők, a maguk módján, szánalmasan, esetlenül. A józanul gondolkodó fiatalokról bumerángként vágódik vissza minden mesterkélt vád. Itt is — de nemcsak itt — megmutatkozik határozottságuk, következetességük, erkölcsi, politikai alapállásuk. — Minden vita annyit ér, amennyit tanulni lehet belőle — mondták friss barátaink. S elmondták, hogy nem fukarkodnak az idővel, .türelemmel, ha a még tökéletesebb munkamódszerekért, az újabb munkasikerekért, a Kom- szomol-szervezetek életének színesítéséért, az általános műveltség Jezs: Gál sőUat liajlontjoh Sétálni mentünk. Feleségem már a kapuban biccentett egy ismerős asszonynak. — Kicsit barátságosabb lehetnél! — rótt meg. — Hiszen nem is ismerem — védekeztem. — Nem ismered, nem ismered, de nekünk nagyon fontos: ő vette át tőlem a mosodában a ruhát, a szokottnál két héttel rövidebb határidőre. Még megsértődik, aztán járhatsz piszkos ingben l A másik oldalról egy kövér férfi közeledett: — Most legalább ne jdtszd meg magad! — intett feleségem. — Ez a hentes, aki mindig olyan szép húst ad. Bájosan meghajoltam. A legközelebbi szembejövőt már magamtól megismertem. Mindig ő segít a szénbeszerzésnél. De már jött is a ház- mesterné. A sok hajlon- gástól már meglehetősen fáradtan morogtam valamit a bajuszom alatt. —i Nem kell lebecsülni — vetette szememre a feleségem. — Ha nem hagyom nála a villany- számla árát, kikapcsolják az áramot... A postást már messziről üdvözöltük. Amióta a gyerekek dézsmálják a postaládákat, jóba kell lenni a postással, mert az ő jóindulatától függ, felhozza-e a leveleket a lakásba. A postai szabályzat nem ír elő okos gyerekeket. — Most aztán már senkinek sem hajolok meg — jelentettem ki dühösen. — Mit mondasz? — ijedt meg feleségem. — Ott jön a pók, ha vasárnap kenyeret akarsz enni, kedvesen kell üdvözölnöd. Mit tehettem egyebet, teljesítettem a parancsot. — Hát ez a boszorkány hol dolgozik2 a= kérdeztem, miután egy szörnyetegre rá kellett mosolyognom. — Sehol! — Akkor minek hajlongok? — Mert megígérte nekem egy bejárónő címét. — De most aztán elegem van! — rikkantottam. Befordultam az első mellékutcába, men levegőre vágyom. Befordultunk. Köröskörül béke, csend, csak én nem tudtam már megnyugodni. —t Nem hajlongok, nem köszönök többet. Hetenként egyszer nekem \s jogom van a pihenésre. Torkig vagyok mindenkivelt Feleségem elsápadt. — Nem láttad, ki ment .:l mellettünk? A főszerkesztőd! Hát így történt... Kedves olvasók, itt az ideje, hogy befejezzem cikkemet. Utolsó cikkemet... (Ford.: Péter Zsuzsa) hogy milyen jó lenne népszerűvé (enni a Szovjetunióban is a „Ki mit tud?”-műsorokat. Mennyi tehetség bukkanna fel, ha egy kerületben ennyi él. Még elképzelni is vidám dolog! Nos, a műsor után ki-ki szenvedélyének hódolt. A fiatalabb úti- .ársak Ádám Éva iránt soha el nem múló érdeklődésével a „gye- vocskák”-kal ismerkedtek, mi bot- tábúak pedig — vagy hatan — pártfogásba vettünk hat fotelt a ársalgóban — magyarok, szovjetek — és beszélgetni kezdtünk. Arról, hogy hogyan élünk, hétköznap, vasárnap mivel ütjük agyon az dót otthon, mit csinálhatna jobban a KISZ és a Komszomol, mi óglalkoztat bennünket a világból Így általában? Bevallom, tudatosan a viták felé igényéért, a művészetek közérthetőségéért, a fiatalok helyének és szerepének elismertetéséért, a tét. tek és szavak szinkronjáért „ütik a vasat”. Márpedig ütik. Hol felcsapó, hol szelídülő lendülettel, helyes ítélettel vagy melléfogással. De — és ez a lényeg — tiszta szándékkal, a jobbat akarástól fűtötten, fiatalos hévvel,.. Éjfélre járt már, amikor inter- nacionális kis társaságunk elköszönt a Moszkva-parti klubtól, a vendéglátó barátoktól. Hogy milyen jó érzésekkel, s kedvvel, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint a buszban végigénekelt — szállónkig tartó — út. Szerencsére rendőrrel nem találkoztunk, aki felírt volna bennünket csendhábcx- rításért.,. (Folytatjuk) Pallag Búbért
