Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
A HÓNAP FILM JEI EGY EMBER, AKI NINCS Néhány hónappá] a nagy siker« Fotó Héber útit a Hunnia Filmstúdió ismét bűnügyi kaland fi Imiyiel lepi meg a közönséget. Ezúttal Gertler Viktor a rendező, a a történet napjainkban pereg.,, GITÁR ES SZERELEM Fiatalok, szerelmesek a főhősei ennek a magyarul beszélő csehszlovák fűmnek, mély szintén ebben a hónapban kerül a filmszínházak műsorára, minden, amf szívünknek kedves, elpusztulhat még, és * saját életünk is füstté válhat a nagy tűzvészben, amelynek csóvavetői voltunk — és én mégis hívő hittel kiáltom, hogy füstön, ködön, gyászon, szenvedésen túl látom az ígéret föld. jót, amelyen nálunk boldogabb nemzedék éli a miénknél emberibb életét. Hiszek abban az állandó szociális erőben, amely az emberiség történelmének zűrzavarában állandóan azon dolgozott, hogy a céltalanságból rendet, a zavarból szépséget, a kegyetlenségből emberséget, az erőszakból szeretettet hozzon ki. Hiszek abban a cselekvő emberi jóakaratban, amely a fejlődésnek csak olyan hajtóereje, mint a szerelem vagy az éhség, s amely, ha néha elbújt is, ha néha megbámultnak látszott is, mégiscsak évszázadról évszázadra javított az életen, s ha sántikálva, ha botorkálva, ha visszacsúszva is, mégiscsak előbbre vitte az embe. riséget. Még sokan vannak, akik rabszolgamunkát vé. geznek, de a nyílt rabszolgaság már megszűnt. Még vannak királyok, akik azzal mulattatják magukat, hogy halomra öletik egymással az embereket, de a legyőzött ellenség koponyájából már nem csinálnak ivóserleget. Még megbírságolják a parasztot, aki lelövi a nyulat, amit az Isten kizárólag az úri nimródok számára teremtett, de már nincs meg a törvény, amely pár száz évvel ezelőtt jogot adott a földesúrnak, hogy köszvé. oyes lábát az elfogott vadorzó párolgó vérével gyógyítsa. Még vannak Szeny- nyes és bűzös börtönök, de már eltűntek az akasztófák, amelyek hajdan minden község határát díszítették. Még akadnak, akik azt hiszik, van közük hozzá, ki hogyan szokott érintkezni az istenével, de már nincs sárga folt és rég nem ropognak az inkvizíció máglyái. A nemi erkölcsöt még sok barbár törvény teszi immo. ralissá, de sok tiszta, szelíd öröme van a meghitt családi otthonnak, amelyeket az elmúlt idők nem ismertek. Mindennapi életünkben még sok a rút, a fonák, a fölösleges szenvedés, az élet mégis mélyebb, emberibb és élni érdemesebb, mint volt az elomlóit századokban és főképpen sokkal messzibb horizontokra nyújt kilátást. Minél magasabbra kapaszkodik az emberiség, annál határtalanabb lehetőségei nyílnak meg számára á boldogulásnak, és ha egyelőre a szocializmus a legmagasabb pont, amely felé most az út vezet, egészen bizonyos, hogy azon túl is jönni fognak még új ormok, új perspektívákkal. Tagadom, hogy igaz volna a bibliai példázat, amely a leomlott babiloni toronyról szól: a torony áll, a torony épül, évezredek óta minden nemzedék tovább rakja egy emelettel az emberiség házát, amely egyszer talán hí dúl fog szolgálni a kihűlő földről a testvércsillagzatokra. Aki a jövendő opálos ál- • maival a mai helyzet rémképeit állítja szembe, annak én egy újsághírrel Filadelfi Mihály: A PERC Csal<5ka fény egy almaf&n? S a méh potrohún felcsillanó ferde napsugár? Messzetekintés vágyak csúcsain? Űj ütiközet? Szelíd kalács-mosoly? Kérődző nyugalom? Vagy kezdet egy új küszöb előtt, és márványhideig szenvedély s halott kincs? Mi néked a perc, és mennyit ér? — Ne kérdezd! Hetvenszer dobbant választ .rá a szív... nwwvwwwwyvwwwvitótóM^^i Egy színész visszajött Nem nagy igényű, de mégis érdekes és kitűnően megrendezett zenés komédiáiban játszót* ta ebben az évadban a második nagy szerepét Biró József, aki 1957-ben lett „hűtlen” a csabai színházhoz, öt hosszú esztendő után azonban mégis visszatért. Ez a visszatérés — most, a második bemutatkozás után — a színházszeretők osztatlan őrömét kelti, mert először a „Nadrág*’-ban, most meg a „Férfiaknak tilos”-bam egyéniségével annyira azonos, őszin"*• ~ ■ ■■ 1 felelek. A napokban olvas-! tam, hogy a természet ereje, amelyre nézve az emberek szenvedései csak oly közömbösek, mint a földi bolhákéi, valahol a Behring, szoros körül új kontinenst készül kiemelni az óceán vízsivatagaiból. Egyelőre még a körvonalak se látszanak, csak a jégárak örvénylése, a vizek remegése, a fölcsapó füst és a kavargó pára, a mélységek morgása és harsogása mutatja, hogy a kozmosz rettentő görcsökben vajúdik. Abból a kontinensből, amivel most az emberiség és benne a magyarság vajúdik, egyelőre szintén csak a füstöket és lángokat látjuk, a morgást és harsogást halljuk, a recsegést és reszketést érezzük. Mindez elkerülhetetlen és mindezt el fogják bírni azok, akik a háborút elbírták, amelynek a rémségei nagyobbak voltak és tovább tartottak. A komor hegytorlaszok, amelyek köztünk és a végleges kialakulás közt állnak, valóban komorak és válóban ijesztők, de egy-egy repedésükön keresztül átkéklik az ég és átzöldellik a jövendő napsütött vetése. És a hegytorlaszokról ki fog derülni, hogy málló káprázatok voltak, mint a felhők — az igazság, valóság és mara- dandóság az, ami mögöttük van: az ég kékje és a mező zöldje. Erre szegezzük a szemünket minden förgetegben, ezt hozzuk közelebb szuggcsztív vággyal és azt vágjuk az arcába minden ijesztő rémnek: hiszek az emberben. te és megkapó eszközökkel csillogtatta meg művészetét, szerzett élményleél pillanatokat közönségének. — Bizony, hosszú IM öt év — emlékezik vissza as elmúlt fél évtizedre. — öt évig voltain tagja a Néphadsereg Művészegyüttesének, és öt évig töprengtem azon, hogy Jól van-e ez így? Igaz, a művészegyüttesben is sok feladatot kaptam, jó szerepeket, de — természetesen — elsősorban katona-témájú darabokban. így aztán nem találkozhattam a színész számára annyira fontos különféle embertípusok megformálásának lehetőségével. Tavaly azután döntöttem: hívtak, Jöttem. Visszajöttem a csabai színházhoz és most itt vagyok.. Itt van: két szép, emlékezetes sikerrel gazdagabban, és már a „Három nővér” egyik szerepére készül, sőt az utána következő operettben Is megbízták feladattal. — Ez az úgynevezett „fárasztó boldogság” iskolapéldája — mosolyog —, egyszerűen le sem kerülök a színpadról. De ez Kell, ez a fontos: fél évtizedet akarok bepótolni, és Játszani mindent, a legkülönbözőbb szerepeket. Később csapougébbá válik beszélgetés (luk, hogy annál határozottabban kössön ki a színészi alkotó munka lényegét érintő kérdéseknél. A téma a most futó zenés komédiában dr. Kovács alakítása, melyet ezernyi apró megfigyelésből és ... de mondja el ö, miből, hogyan ötvözte össze? — Emberi közvetlenséggel, hétköznapot egyszerűséggel és sok-sok szívvel akartam eljátszani Kovácsot. Megragadni a* lényeget, és azt lehetőleg tisztán, sallangmentesen tükröztet- ni. A színészi alkotó munka legcélravezetőbb módszerének ezt tartom. Valahogy Irtózom a „nagy pátoszától, az nem az én világom ... Délután fél S: próbára Met. Este pedig mint dr. Kovács fogadja majd a megérdemelt tapsot és szerényen meghajol. Emberek között, színészek között ők vannak kevesebben. Sass Ervin „A kaméliás hölgy” modern változata Marcel Carné, a „Ködös utak” és a Szerelem városa című emlékezetes filmek rendezője, május 4-én a Cannes-i filmfesztivál alatt kezdi meg forgatná új filmjét, „A kaméliás hölgy” modern változatát. Armand Duval szerepét Jacques Charrier fogja alakítani. A mai kaméliás hölgy nem tüdőbajban, hanem fehérvérűségben szenved, tekintettel arra, hogy a tbc manap. ság már nem gyógyíthatatlan betegség. A szereplők társadalmi állása, foglalkozása is a mai időknek megfelelően változik: Marguerite kezdő filmsztár, Prudence impresszárió Armand Duval pedig diplomata a párizsi Quai d’ Orsay-n, Dr.RADMI minim NYOM/tBfíN adombígyhAzi ATTILA* HAGYOMÁNYRÓL u Dr. ltodnál tanulmányának kivonatos első részét — Ismeretterjesztő jellege éa külön érdekessége folytán lapunk olvasóival is megismertetjük. A tanulmánynak ezúttal közlésre nem kerüld további részeiben a szerző feltevéseinek közvetett forrásait, máj a közvetlen és közvetett érveket, valamint • hipotetikus érveket foglalja össze. Ezek azonban írár inkább a szakterület részletes ismerői számára Jelentenek nélkülözhetetlen támpontokat, az olvasói igénytől — Ilyen formában — távol esnek. Az első rész azonban nemcsak á felnőtt olvasók, hanem az Ifjúság számára is Jelentős élményt szerezhet; ugyanakkor helytörténeti szakköreinknek a történelmi múltat feltáró munkában nem mindennapi inspirációt nyújt. Attila sírjának helye és eltemetés! módja körüli vita napjainkig eldöntetlen A hunoknak és Attilának történetéről Irt hazai és külföldi kiadványok könyvtárnyi terjedelműek Ebben a könyvtömkelegben azonban alig találunk olyan részt, sőt adatot is, amelynek hitelességét és helytállóságát történészek—(régészek egyenként vagy csoportosan kétségbe nem vonták volna. Kis túlzással majdnem azt lehet mondani, hogy egyedül két tételt fogadnak ed egyöntetűen hitelesnek: hogy a hunok a nép- vándorlás századaiban valóban éltek és uralkodtak Dél-Orosa- «rszágban *és Közép-Európában, főleg a Duna völgyében és, hogy Attila valóban létezett fi valami nagy hatalmú királyféle vagy főkirályféle volt a hunok élén. * Ha azonban e két ténymegállapítás megfogalmazását követően továbbiakat Írtak régen vagy írnak napjainkban, akkor már az ellenvélemények, ellen- hipotézisek, ellentétes értelmezések nagy sokaságával kell vitatkozniuk a szerzőiknek. Mindent kétségbe vonnak és támadnak. Nemcsak az egykori feljegyzések szerzői vagy krónikások voltak elfogultak, rosszul informáltak, vagy egyenesen „együgyüek” — főleg a mai szakírók szerint —, hanem még a kottáira, az egyetlen szem- és fültanú, az Attila faipalotás fővárosában járt Priskos rétoc, a bizánci követségl tag, történetíró müve alapján fennmaradt útiélmény leírás sem lehet biztos támpont. Írása ugyanis csak töredékesen, sőt állítólag csak kivonatosan maradt fenn, a má- sodó-kivonatoló tévedhetett, sőt maga Priskos sem megbízható, mert elfogultság, bizánci birodalmi érdekek, politikai szempontok vezethették az eredeti, de elveszett művének megírásakor, vagy cserbenhagyta emlékezete, útiélményei utólagos írásba foglalása során. Mindezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Attila életének egyébként Is egyik leghomályosabb kérdésében, ti. hogy hol halt meg, hova és hogyan temették el, a legnagyobb fokú a tájékozatlanság és bizonytalanság. Attila 554 körül bekövetkezett halálát követően élt krónikások, régi feljegyzések erről ugyanis hosszú évszázadokon keresztül semmivel sem tudnak többet az 500—550-es években élt — tehát majdnem kortáro —, alán-gót eredetű, a mai Balkán északkeleti részén született Jardanes püspök-történetírónál. Ez a Jordanes pedig Konstantinápolyban — ahol állítólag az akkori pápa kísérőiéként tartózkodott -, egy zsinat Időtartama alatt, valószínűsíthetően még Priskos eredeti és teljes művének ismeretében írt, mindenképpen hírneves, azonban a történészek, régészek által agyonkri- tizált, teljesen megbízhatatlannak minősített, „A gótok eredetéről és tetteiről” szóló müvében csak azt a választ tudta adni a „hova” kérdésre, hogy .........éjjel a holttestet titkon a földbe rejtették,,s a „hogyan” kérdésre, hogy koporsóját az elsőt aranyból, a másodikat ezüstből, a harmadikat merev vasból készítették .. f hozzátették még a csatában szerzett ellenséges fegyvereket, sokféle drágakövektől ragyogd lószerszámokat és különféle Jelvényeket, amelyek a fejedelmi méltósághoz tartoznak. S hogy ennyi és Ily nagy kincsektől az emberi kíváncsiságot távol tartsák, azokat, akik e munkával meg voltak bízva, borzasztó díjképpen, legyilkolták és a temetők találkoztak a temetette! a hirtelen halálban ..(Dr. Bokor János fordítása, Brassó, 1904, 115. oldalon.) Jordánén még körzetileg sem Jelöni meg az eltemetés helyét. Nem tudták megjelölni a későbbi nyugati történetírók sem. Csak a honfoglalás utáni századokban élt magyar krónikások, köztük elsőnek Kézal Simon 1280 körül írt „Magyar krórüká”-Jáhan, Jelölik meg először — állítólag a magyar hagyományok szerint, a® Msemé tés helyét. Erről Kézal a kővetkezőképpen ír: „ ... eltemették az említett helyen Béla, Kado- csa és a többi kapitány mellé ___” mikor Is néhány oldall al előbb ezek eltemetésl helyét a következőképpen írja körül: „ ... seytha szokás szerint nagy pompával eltemették az országút mellé, kőoszlopot emeltek föléjük, s azon vidék földjét ezen időtől fogva Ouweazonak (Keveházának, Kalászénak) nevezték ...” A későbbi magyar krónikások, ha Attila eltemetésének helyéről írtak, azt csak a dunántúli Keveházában Jelölik meg. A krónikásaink által rögzített régi nemzeti hagyományok adatai, Jelzései mellett azonban az úgynevezett magyar népi hagyományok és úgynevezett magyar tudós hagyományok is megőriztek — a krónikásokéval ellentétes — községi vagy körzeti megjelöléseket Attila sírjának helyérőd, az élen a történészek—régészek felsorolásaiban mindig első helyen rangsorolt Dombé gy házával. Attila eltemetésének helyéül Demi» egyházát megjelölő hagyományt rögzítő, fennmaradt, eddig Ismert legrégtbt* feljegyzés ugyanis ITTO-ben készült, még korábbi írásokra („mint írják”) utalás és hivatkozás mellett. Napjainkig azonban mind a hazai krónikásaink, mind a hazai népi és tudós hagyományaink helymegjelölései a tudományos (újabban már csak gúnyolódó stílusban megírt) ellenérvek, mindent elsöprő kritika és tagadás pergőtüzében úgyszólván semmissé váltak, a mondák, regék, mesék világába utaltattak: már csak mendemondáknak nevezik őket. Véleményem szerint tradícióink síkján lényegében csak két hazai helységünk-körzetünfc „versenghet” érdemlegesen abban a vitában, hogy hol temették 111. temethettek el Attilátt az előszűr Kézainál 1260-ban említett Keveháza és az ősrégi népi-tudós hagyományunk által megnevezett DomDegyháza. (Folytatása jövő vasárnap)
