Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-07 / 31. szám

IIM. február % 5 Péntek A Táros alatt Se rokonom, se boldog ősöm íem él Moszkvában, de van (most már van) néhány fiatal barátom, akik atomkori Vergiliusnaik fel. csapva, elvezettek a város olyan pontjaira, ahol úgymond: „nagyon jól lehet szórakozni, kuriózumo­kat is lehet látni”. Hasztalan próbáltam lebeszélni őket a hosszadalmas sétáról, buz­gó lokálpatriotizmusuk, várossze- retetük, s a friss barátok iránt Klubhelyiséget avattak az iparitsnuló-intézet fiataljai Csillogó szemű fiúk, s lányok gyülekeztek a minap a békés­csabai iparitanuló-iskola új épü­letében. Öltözetük elegánsabb, mint az egyszerű hétköznapokon, hangjuk izgatottabb. Mire ké­szülnek, mire ez a sürgés, forgás? Az egyik sarokban verset ma­goló lány, a másikban az ünnepi beszédet vitatják, jó lesz-e vagy nem. Igen, ünnepségre készülőd­tek, mégpedig az iskola kiszesei. Ünnepre, mert végre otthonra Mokos Mihály KISZ-titkár megnyitó szavai után Krasznai Zsuzsanna Ady Endre: „Ifjú szí­vekben élek” c. versét adta elő, majd Pusztai Pál KISZ-vezető mondott ünnepi beszédet. Han­goztatta, hogy amit kaptak, az megbecsülése az ifjúságnak, elő­legezett bizalom. — Legyünk mél. tők vezetőink bizalmára, háláljuk meg jó tanulással, jó munkával. Váljon belőlünk kiváló szaktu­dású, kulturált szakember, hiszen Könyvvásár a klubban. talált a KISZ-szerve2et az újon­nan épített iskolában. Klubhelyiséget avattak, a saját­jukat, melyben ezentúl egyedül ők dolgozhatnak, szórakozhatnak. Régi vágya teljesült az iskola KISZ-szervezetének, hiszen eddig „albérletben”, az Üttörőházban kaptak ideiglenes szállást. S ez nagymértékben gátolta munkáju­kat. Most, hogy végre saját klub- helyiségük van, nagyobb lehető­ség nyílik a fiatalok bevonására, aktivizálására. Szeretik a fiatalok a munkát, ezt az iskola építése­kor is igazolták. Tudták már ak­kor, hogy sajátjukat építik. Sa­játjukat, mert a tanulóknak, az iskola a második otthonuk. Az ünnepélyes est keretében a kiszesek rövid kultúrműsort mu­tattak be a több mint 60 megje­lent fiatal előtt. a szocializmus építése során nagy feladat hárul ránk... A műsor hátralevő részében Oláh Teréz szavalatot, Csávás Julianna táncdalokat adott elő. Argay Bálint KISZ-tanácsadó ta­nár meleg hangú beszéd kereté­ben adta át a klubhelyiséget. Az ünnepségen felszólalt Lakos Má­ria, a KISZ városi bizottság munkatársa, ki sok sikert kívánt a fiataloknak az új klubhelyiség­ben. A műsor befejeztével hang­lemezről a világirodalom legszebb verseiből hallgattak az egybe­gyűlt fiatalok. A műsor után tánc következett, s a fiatalok még jó ideig együtt maradtak, szórakoz­tak, ki a táncparketten, ki a pingpong-asztalnál, s többen a biliárdasztalnál próbáltak szeren­csét, míg mások az ész játékát, a sakkot gyakorolták. Háló Ferenc Még ebben az esztendőben megnyílik a gimnázium első osztálya Csorváson Csorváson is az a cél, mint me­gyénk többi községében, hogy mennél többen végezzék el a fel­nőttek közül a nyolc általános osztályt, ami különösen termelő­szövetkezeti szerr. pontból lenne gyümölcsöző, hiszen a mezőgaz­dasági szakember-képzéshez ez elsőcTege* feltétel. A helybeli fiatalság esetében az általános iskolai végzettség ter­mészetesen nem probléma, de an­nál inkább a középiskolai. A köz­ségben ilyen iskolatípus még nincs, holott a csorvásiaknak is érdekük, hogy lányaik, fiaik kö- aépiskolai tudással álljanak munkába, váljanak mind szak- képzettebbé, ami az egyén és a közösség jobb, gyorsabb boldo­gulásának is feltétele. Ennek felismeréseként már szervezik a gimnázium első osz­tályát, mely szeptemberben — alkalmi helyiségben ugyan, de megnyílik. Azonban már tarta­nak a megbeszélések a tanácsi és oktatási szervek közt egy teljesen önálló épület létesítésére. A csor- vási gimnázium nagyrészt köz­ségfejlesztési alapból, épülne fel. létrehozásában valamennyi helyi társadalmi szerv és természetesen az ifjúság is részt kíván venni. táplált engedékenységem végül Is csendes kompromisszumra kész­tetett. — No jó, menjünk... — mond­tam és már szedtük is a lábunkat. Elindultunk a divatos látvá­nyosságok (talán jobb az a meg­határozás, hogy érdekes, értékes látványosságok) birodalmába. Ök tudták, hogy hová megyünk, én még nem. A töprengés közben szentül elhatároztam, hogy mindenütt az embereket figyelem a legjobban, mert számomra a legérdekesebb, „leglátványosabb” lények mégiscsak ők. Először a Metróval barátkoz­ta ttak meg. — A Metró a város legprakti­kusabb közlekedési alkalmatossá­ga. Hetven állomása van és száz­negyven kilométeres sínhálózata. Hogy mennyi embert szállít ide- oda, azt igazán nem tudom... — hadarta egy szuszra Fegyka, egye­temista barátom a Gorkovó sar­kán, ahol „letértünk” öt percre egy kávézónak csúfolt pincemélyedés­be. Barátságtalan kis helyiség volt, de jólesett kávészaga és me­lege. Odakinn hűvös szél ribálita a fák lombkoronáit Fejenként öt kopekért feketekávét kaptunk, sziircsölve trécsoltünk. A kávé híg és zaccos, a kávéfőzőlány sző­ke és csinos, a gép magyar volt. Bár gyorsan megszületett ítéletem a csésze tartalmáról, a főzője iránti pillanatnyi elragadtatásból harsányan dicsértem. Natasa há­lásan fogadta a nem mindennapi elismerést és hozzánk jött. Többet beszélgethettünk a soknál, mert a főnökasszony — terebélyes, puha és szúrós szemű asszonyság — egyszer csak mérgesen közbeszólt: „Natasa, már megint nem vagy itt?” Mivél nem láttuk célszerű­nek, hogy afférunk támadjon a pincében Natasa munkafegyelmé­nek megsértése végett — s külön­ben is, megmelegedtünk már — nekilendültünk az utcának. At­elier, ben egy félkör alakú épület állt, homlokzatán nagy M betűvel. — Na, nézd — bökött előre, az épület felé állával Ványa — ez a Bjeloruszkája állomás. Itt felszáL J lünk, azaz leszállunik és öt kope­kért egész nap utazhatunk a város alatt. Nekünk gyermekkorunkban ez volt a szórakozásunk. Ha nem jössz fél a felszínre, nem kell újra jegyet váltanod.­Furdalt a kíváncsiság: — Mondjátok, tényleg igaz az, hogy aki eltéved valahol, az a Metróval könnyen hazatalál? Aggodalmas ábrázatot vághat, tam, mert siettek igenelni. — Minden állomáson ott van a város térképe, a Metró sémája, azon még egy hátulgombolós is el tud igazodni — ugratott Fegyka és cinkos mosollyal Ványára meg rám nézett. — Különben majd meglátod. Gyerünk. Becsületesen leszurkoltuk az öt- kopekest, éhesen elnyelte az autó. mata, s szabad volt előttünk az út. (Ha elfelejtettünk volna fizet­ni, az okos gép fotocellás megol­dásával elzárja előttünk az utat A Metrón nem lehet potyázni.) Néhány lépés után már a mozgó­lépcsőn álltunk. Igazán praktikus dolog. Rengeteg talpalást lehet megspórolni vele. Minden állomá. son ilyen van. Csak állsz és eresz­kedsz lefelé a kivilágított alagút- ban. Ha nem sietsz, akkor a jobb oldalra kell állni, mert íratlan szabály, hogy a bal oldal az előzni akaróké, gyorsabban igyek­vőké. ök mennek, sietnek. Ha abszolút tájékozatlanul elállód az utat, menten levonják rólad a konzekvenciát: „na, ez sem moszkvai”.!. — mint ahogy rólam levonták, mert jobbra-balra tén- feregtem, hogy lássam a túlolda­lon felfelé tartókat és az előttem, mögöttem utazókat... Senki sem tolakodott, senki sem kiabált Vagy harminc méterrel száll­tunk le a föld alá. A pesti föld­alatti méreteihez szokott ember meghökkenésével néztem széjjel. A pazar kivilágítású csarnok leg­alább száz méter hosszú és tíz mé­ter széles. Plusz jobb és bal ol­dalt, az árkádokon túl a sínek. A .alakon domborművek, freskók, cirádáik. Kis padok. Aki vár, az ül, olvas vagy sétál. Az emberek nem idegeskednek. Megszokták már, hogy minden negyedik, ötö­dik percben jön egy háromkocsis szerelvény. Beszálltunk az egyik járatba. A kocsik bőrülésesek, tágasak, mindig friss levegő mozog ben­nük. Hogy az utazók milyenek? Olyanok, mint nálunk a villamo­son. Az egyik olvas, a másik bá­mészkodik, a harmadik unottan kapaszkodik, a negyedik-ötödik beszélget és így tovább. Az egyik munkából jön, a másik könyve­ket szorongat, bizonyára a közeli könyvtárba iparkodik. Néhány perc múlva megérkez­tünk a Novoszlobodszkájára. Itt is körülnéztünk, s folytattuk tovább az ismerkedést a Komszomolszká. jávaL Aztán a Botanikus-kert kö­vetkezett. Itt barátkoztam össze Dimitrij Vlagyimirovics Ivanov sorsjegy­árussal. Bár még ma sem ismerem a szovjet sorsjegy szisztémáját, nem is akartam venni, pusztán kíváncsiságból csapódtam hozzá... Az üzlet életrevalósága és Dimit­rij Vlagyimirovics koresete érde­keit. A kedélye«, hatvanhét éves öreg két éve ment nyugdíjba, s 42 új rubelt kap havonta. Textil­gyári munkás volt. A hat gyerek már felnőtt, családi fészket rakott, unokák is csivitelnek vasárnapon­ként a nagyszülői portán. Nem kellene dolgoznia az öregnek, megélnének szépen, csendben a kis nyugdíjból a bábuskával, de hát jól jön az az egy-két rubel naponta. Ennyi összejön. Szép mellékes, s nem is kell fáradni ér­te. Réggel leül a kis asztala mellé, kirakja a Fortuna-papírokat, az­tán vár. Gyakran megállnak mel­lette. S persze válogatnak az em­berek. Ugyanúgy, mint nálunk. „Hátha pont ezzel nyerek...” Di­mitrij Vlagyimirovics ilyenkor mosolyog a bajusza alatt. Neki aztán mindegy, csak vásárolja­nak... Nagyon barátságos, kedves apó­kaként él mindig az emlékezetem­ben. A szovjet kisember típusa marad, ha lehet így mondanom. A Metrótól a Botanikus-kertnél váltunk meg. „Felmozogtunk” az utcára, hogy meglátogassuk a népgazdasági kiállítást. nül elhozzák ide. Azért a harminc kopekért bárki bebarangolhatja a hatalmas országot. Nincs ennél ol­csóbb és érdekesebb utazás. Minden köztársaságnak jcülön pavilonja van, s minden pavilon építészeti remekmű. Kívül is, be­lül is. Megismerkedhetsz a köz­társaság iparával, földjének ter­mékeivel, természeti szépségei­vel, embereinek viseletével. S megközelítően le tudod mérni az életszínvonalat. Annyit láthatsz, hogy a séta végén elfelejted M először látottakat. Itt akaratlanul is rádöbbenhetsz — két szemed a tanú —, hogy milyen szép és gazdag ez az ország. Hihetetlenül gazdag. Ha érdekességre szottyan ked­ved, megnézheted a színes televí­ziót az elektrotechnika házában, láthatod magad a televíziós ké­szülék képernyőjén, mint a tü­körben, s megbámulhatod — ilyen itthon úgy sincs — a cirko» ráma mozit. Ez utóbbi számomra az újdonság varázsával hatott. Jegyet váltottunk, aztán belép­tünk a kör alakú terembe. (Tizenöt méteres átmérője lehet.) A fél­homályban én kényelmes — széket próbáltam szerezni. Csak akkor ébredtem rá, hogy felesle­ges erőlködnöm, buzgólkodnom, amikor láttam, hogy mindenki áll és forog. Épp arra, amerre lát­hat valamit. És derül azon, hogy a konferansz nagy lelkinyugalonv mal sétál a vásznon — körbe. Aztán egyszer csak mindahány ve­títőgép működésbe lépett, s mi valamennyien úgy éreztük ma­gunkat, hogy a Moszkva-uszoda vizében ücsörgőnk, s körülöttünk vidáman lubickol mindenki. Fo­rogtunk körbe, s már-már széde- legtünk a gyönyörűségtől. A szín- és mozgásgyűrűben még egy ki­csit össze is húztuk magunkat, nehogy egy pettyes labda eltalál­jon... Később sétahajóztunk. Su­hantunk a folyón, kétoldalt az úton autók suhantak el, mögöt­tünk habos hullámok simultak eL Strandolok integettek. A képvál­tás után egy vízilabda-meccs kel­lős közepébe csöppentünk. Köröt­tünk játszottak. Az egyik legény előttünk feldobta a labdát, ami egy másodperc múlva már mögöt­tünk csobbant a vízbe. Persze, meg kellett fordulnunk ... Imbolygó matrózléptekkel hagytuk ott a mozit. Mindenki áradozott, csak az én két Vergili- uszom hümmögött. „Olcsó látvá­nyosság” — mondták. A maguk módján persze igazuk volt. Egy fél év alatt ők már harmadszor látták ugyanezt a műsort... Mit szóljanak akkor a mozigépészek?... wmM I Éf mmmm mstm I . I Az esőre hajló délutánon in­kább csak turisták, kirándulók mászkáltak a 216 hektáros, 300 épületet számláló, rengeteg illa­tozó virággal és figurás szökő- kúttal telehintett területen. Ha napsütéses, kellemes az idő sort állnak a harminckopekes belépő­jegyért. Kedvelt úticél vasárna­ponként a moszkvaiak számára ez a kiá'lí.ás. Távolról érkező vendégeiket, rokonaikat feltétle­Költséges mulatság a cirkoráma. Talán sohasem lesz divat, hétköz­napi szaporaság. Ma is csak egy ilyen mozi van Moszkvában. „Nem a trükk a fontos, hanem a tartalom” — mondták Fegyáék. Hát nem volt igazuk? Azt pedig a „normális moziban” könnyeb­ben meg lehet találni... Ha nem is mindig. (Folytatjuk) Pallag Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents