Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

üti február 5, 4 Szerda Enyhe ítéletet hozott-e a bíróság Sárfalvi Sándor és társa ügyében? lopásért kést és fél évi szabadság­Szerttesztóségünkben az elmúlt napokban sűrűn csengett a tele- fan, a posta is egymás után hoz­ta a leveleket, amelyben arra kér­tek választ tőlünk, hogy egyet- órtünk-e a Sárfalvi Sándor ügyé­ben hozott ítélettel. A levélek kö­zül érdemes idézni a BARNEVÁL dolgozóinak levelét: „Az ítélet kihirdetése mindany. nyiunkban megdöbbenést keltett. Véleményünk szerint a tettesek igen enyhe büntetést kaptak. A Békéscsabai Városi Bíróság ítélete nem fogja a hasonló gondolkodású egyéneket visszarettenteni a bűn­cselekmények elkövetésétől, ha­nem inkább ösztönözni fogja őket « könnyű, léha életmódra, hiszen azt az egy-két évet — úgy gondol­ják — könnyen kibírjak. A vá­rosi bíróság a bűncselekményt halált okozó súlyos testi sértésnek minősítette. Bár jogilag a cselek­mény úgy határozható meg, s a büntetéskiszabásnak a nevelőszán. dékot kell követnie, mégis úgy gondoljuk, hogy egy emberélet ki­oltásáról, rablásról és lopásról van szó. Kérjük a Népújságot, hogy szí­veskedjenek helyt adni gyáregy­ségünk dolgozóinak véleményéről e Sárfalvi-ügyben. 205 aláírás.* A történet Érdemes a levélben megnyilvá- . nuló és a közvélemény előtt nem ' egészen világosán álló tények mi. aitt a történetet még egyszer elis­mételni: Sárfalvi Sándor és F. S. (nevét azért nem írjuk ki, mert fiatalkorú esetében a Magyar Nép- köztársaság törvényei még ilyen esetben is védik a fiatalkorúak érdekeit) egy leány társaságában 1963. november 6-án a kora dől­és az ebből következő bevérzés okozta tulajdonképpen halálát Még egy dolog tisztázódott: nem rablásról van szó az adott esetben, A bizonyítási eljárás so­rán — de egyébként sem merült fel ugyanis olyan adat vagy bizo­nyíték, melyből azt lehetne meg­állapítani, hogy Sárfalvi rablási szándékkal ütötte volna le az út­jába akadó ifjú Belicza Andrást De, ha rablásról nincs is szó, a le­ütés következtében, paragrafust idézve: — a bűntett elhárítására képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásban bűnös Sárfal­vi és F. S. fiatalkorú társa. Az el­lopott érték 250 forint Ez tehát azt jeleníti, hogy nem raWógyilkosság történt A felzúdulás, amely a bírósági ítélet nyomán Békéscsabán tá­madt, azt is kifogásolja, hogy az ítéletben a huligán magatartás nem nyert elítélést és enyhe a ki­szabott büntetés. Sok esetben a huliganizmust csak a feltűnő öltözködéssel páro­sítják. Bitkán beszélnek arról, hogy ennek inkább a kollektív szellemmel szembehelyezkedő vi­selkedés, feltűnési viszketegség, botrányokozás és garázdaság a megnyilvánulásd formája. A huli­ganizmus, mint jelenség, idegen mindamnyiunktói. Éppen ezért a Sárfalvi-ügy kapcsán azt a maga­tartást, amelyet ők képviseltek, példásabb ítélettel kellett; volna I megtorolni. A minimumtól a maximumig A bíróság Sárfalvi Sándort ha­lált okozó, súlyos testi sértésért, a bűntett elhárítására képtelen ál­lapot kihasználásával elkövetett vesztésre ítélte. A fiatalkorú, má­sodrendű vádlott F. S-t: a segít­ségnyújtás elmulasztásáért, lopás­ra való felbujtásért és lopásért hóthónapi szabadságvesztéssel sújtotta. A tények és az ítélet ismertetése után kifogásolható az, hogy a bí­róság az általa megállapított bűn­tettre, amelyre a törvény két év­től nyolc évig terjedhető szabad­ságvesztés büntetésit ír elő, alig a minimum feletti büntetést alkal­mazta! Senki nem várta azt, hogy a maximumot fogják adni Sárfalvi Sándornak. Fiatal ember, hiszen mindössze húszéves, de büntetése nem áll arányban magatartásával és az általa elkövetett tettel. A társadalomra igen veszélyes ma­gatartása ezzel az ítélettel nem lett elítélve és ezért tartja minden­ki enyhének a bíróság ítéletiét. Beszéljünk a fiatalkorú F. S. ügyéről is. Súlyos családi tragédia okozott törést életében: egy esz­tendő alatt elvesztette szüleit Az elmúlt években magatartása sok ember megbotránkozáséit kihívta, mert a hozzá segítő szándékkal közeledőket „ellökte” magától, s magatartása miatt megjárta a ja­vítóintézetet is. Igaz, a bűncselek­mény súlyosabb részében nem vett részt, de a lopás az ő fel­búj tására történit Ügy érezzük: Sárfalvi Sándor és fiatalkorú társa büntetése nem áll arányban azzal a társadalmi veszélyességgel, azzal a huligán magatartással, amely végül is egy ember halálához vezetett Súlyosabb ítéletet érdemelné­nek! Dönti Imi« Új helyiségbe költözött a TIT Békés megyei szervezete Idén már hiába keresné bárki a TIT Békés megyei szervezetét Békéscsabán az évek óta ismert, megszokott helyén, a Tanácsköz­társaság útja 12 szám alatt. Az oda tévedőt tábla fogadja a fel­írással: Kossuth tér 8 alá költöz­tünk. Bejárat a Justh Gyula utca felőL Telefonon felhívtuk dr. Krupa Andrást, a szervezet titkárát és kértük, közölje lapunk olvasóival, miként érzik magukat az új he­lyen és a helyváltoztatás jobbá, könnyebbé teszi-e munkájukat? — Igazán kitűnően érezzük ma­gunkat itt — hangzott a vonal túlsó végéről — ezt azonban elsősorban nem a magunk személyére vonat­koztatva értjük, hanem a megyei szervezet egész központi tevé­kenységére. — Milyenek az új körülmények? — Helyiségileg a mostanit a ré­givel szinte össze sem lehet ha­sonlítani. Külön termünk van ki­sebb zárt körű rendezvények ré­szére, társas szórakozás, sakk, kártya, társalgás céljára. Beépí­tett büfé is működik. Az előző ál­lapotokhoz mérten azonban szin­te főnyereménynek nevezhető előnyt az a kettéosztható nagy előadóterem nyújt, melynek a be­fogadóképessége csaknem száz hallgató. Csak magában feb­ruár hónapban nem keve­sebb, mint 18 rendezvényt bo­nyolít le helyben a TIT. A régi le­hetőségek közepette ez szinte megoldhatatlannak látszó feladat lett volna. A terem egy része tv- klubbá alakítható. A vevőkészü­lék mind a magyar, mind a kör­nyező országok adóinak a vételé­re is alkalmas. Mozielőadások ré­szére is megfelel a helyiség. Kü­lön gépházból, biztonságosan le­het vetíteni. Epidiaszkóp is ren­delkezésre áll. Ezenkívül magyar, német, szovjet, francia és ameri­kai képesmagazinok és TIT-móó- szertani füzetek, lexikonok, iro­dalmi és egyéb kézikönyvek vár­ják a látogatókat. A zenebarátok és a nyelveket tanulók igénybe vehetik hanglemeztárunkat, mag­netofonunkat. — A megye íróinak találkozói­ra, rendszeres összejöveteleire most igazán megfelelő környezetet nyújthatunk és az értelmiség egyéb közérdekű találkozóinak, vitáinak, megbeszéléseinek is remélhetőleg mind megszokottab­bá váló helye lesz a TIT új ott­hona, annál is inkább, hiszen a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetségének, a METESZ-nek megyei szerve is itt tevékenyke­dik. — Befejezésül még annyit, hogy noha a megyei TIT új helyén már „teljes üzemmel” dolgozik, illő lenne valami avatási ünnepség­féle, mintegy átadás a közönség­nek, lesz-e ilyen és mikor? — Természetes hogy lesz, még­pedig február 14-én. Ez alkalom­mal ideutazik dr. Nagy László, a TIT országos főtitkára és A kul­turális nevelés elvének alkalmazá­sa termelőszövetkezeteinkben cím­mel nagyon időszerű előadással nyitja meg véglegesen a világos, korszerű színekben pompázó, mo­dem berendezéssel ellátott új Kossuth téri helyiséget —hr— GEORGIJ MARTINOV: OCalamL a ./fiárion Sárközi Gyula fordítása indulásiig — jelezte a pin* na- sakan keresztül egyre erősödő utáni óráktól tartó italozás után a békéscsabai Rózsafa-étteremből hazafelé tartottak a Bánszid ut­cán, majd a Körös-parton. A Kö­rös-partom ugyancsak hazafelé tartott ifjú Belicza András. A bí­rósági tárgyaláson Sárfalvi és ifjú Belicza találkozása a követ­kezőképpen rekonstruálódofct: Be- IScza vállával véletlenül hozzáért Sárfalvihoz, aki se szó, se beszéd, egyetlen ütéssel leterítette — et­től a pillanattól kezdve most már — áldozatát! A bírósági tárgyaláson bizo­nyítást nyert, hogy Sárfalvi Sán­dor a halált okozó súlyos testi sértés bűntettéit követte el. Ifjú Belicza ugyanis olyan szeren­csétlenül esett, hogy koponyáján két helyen is zúzódást szenvedett Kutatják a Holt-tenger mélyét Egy amerikai régészeti expedí­ció, amely Szodoma és Gomorra bibliai városokat keresi, engedélyt kapott a jordániai hatóságoktól, hogy a „Holt-tenger királynője” nevű hajóról búvárokkal felkutat­hassa a Holt-tenger medencéjének délnyugati részét. A hajót a víz alatti kutatások legmodernebb tudományos eszközeivel szerelték fel; egy atlanti-óceáni expedíció alkalmával már kitűnően bevált. Dr. Ralph Baney, az expedíció vezetője 1960-ban végzett kutatá­sok idején ősi városfalat vélt fel­fedezni a Holt-tenger mélyén. En­nek alapján végzik most az átfogó kutatásokat a bibliai települések lokalizálására. M) Elbúcsúztunk a bizottság töb­bi tagjától. Mindnyájan nagyon felindult állapotban voltunk. Egyedül csak Kámov tűnt szenvtelemül nyugodtnak. Utolsó kézszorítások, utolsó jókívánságok s az autó elindult Nyolc perc múlva az űrhajónál voltunk. Belopolszkij a felvonó­itól várt bennünket. Larin mér­nök állt mellette, aki az előké­születeket irányította. A raké­tapálya többi dolgozója ntór elhagyta a start színhelyét Fölöttünk tízemeletes háznyi magasságban csillogott a napon az űrhajó 27 méter hosszú, 6 méter széles fehér teste. Alak­ja egy óriási szivarra emlékez­tetett Orrészén aranybetűs ne­ve ragyogott: „SZSZSZR—KSZ 2”. Larin mérnök elbúcsúzott tő­lünk. Háromnegyed tíz volt Távozásával megszakadt utol­só kapcsolatunk az emberek­kel. — Indulás! — mondta Ká­mov. A felvonó gyorsan felrepített bennünket a kis előtérre. Kö­zelről láttam, hogy a hajó nem áll szigorúan függőleges hely­zetben, hanem kissé nyugatnak dől. Kerék bejárati nyílása kes­keny volt és csak hasmánt le­hetett rajta bekúszni. Elsőnek Belopolszkij tűnt el a hajó bel­sejében, majd Pajcsadze. Én következtem. Az utolsó, amit a nyílásba való bemászás előtt láttam, egy piros rakéta volt, amely a távoli látóhatáron röp­pent magasba. Utánam Kámov következett. Megnyomtunk egy gombot és az ajtó légmentesen bezárult Tíz percünk volt az kéta. Az űrhajó felső, vagyis elülső részébe jutottunk, ahol az ob­szervatórium és a parancsnoki központ helyezkedett él. A he­lyiséget erős villanyfény világí­totta be. Pajcsadze nagy bőrsi­sakot adott nekünk. — Megkíméli fülünkéit — mondta. — Vegyék fel a sisa­kot, szíjazzák be magukat szo­rosan és feküdjenek le — A padlón fékvő széles matracra mutatott. — A felgyorsulás húsz méter. Ez nem sok, de jobb fek­ve átvészelni. Eltart csaknem fél óráig. Az ablakokat akkor nyitjuk majd ki, amikor a mo­torok leálltak. Felvette sisakját és Belopolsz­kij mellé feküdt. Követtem pél­dáját Kámov sisakban a vezér­lőpult előtti bőrfotelben ült Sze­mét nem vette le a másodperc- mérőről. Órámra pillantottam. Két perc múlva tíz. Nehéz leírni, mit éreztem ezekben a másod­percekben. Ez már nem izgalom, hanem ennél sókkal erősebb, szinte már gyötrő valami volt.. Másfél perc... Egy perc... Tár­saimra pillantottam. Belopolsz­kij szeme csukva, arca nyugodt. Pajcsadze felemelte karját s az óráját nézte... Harminc má­sodperc... Húsz... Tíz_. Kámov elfordította a vezérlőpult egyik fogantyúját, aztán a másikat. ▲ fülemet szorosan lezáró si­zúgást hallottam. Ereje fokozó­dott. Éreztem, hogy megremeg az űrhajó teste... Aztán egy lát­hatatlan, gyengéd erő » padló­hoz szorított. Tíz óra egy perc. Tehát már repülünk. A zúgás többé nem erősödött Az űrhajó egyre gyorsabban repült, másodper­cenként 20 méterrel növelve se­bességét Irigyeltem Kámovot, aki két periszkópot is használhatott. Né­zőkéjük előtte függött a vezér­lőpulton. Olykor beléjük né­zett, ellenőrizte az űrhajó re­pülését öt percoe! a start után el­hagytuk az atmoszférát. Miután gondolatban ezt kiszámítottam, megállapítottam, hogy a duplá­jára nőtt nehézkedési erő elle­nére agyiam egészen normálisan működik. Telt-múlt az idő. Körülbelül tizenöt perce repültünk. Mesz- sze, az atmoszféra határain túl, az üres térben szágoldottunk. Lázas türelmetlenség vett raj­tam erőt. Egyre kínosabb volt a fekvés. Atomhőlégsu garas mo­torjaink szörnyű zúgása az ide­gekre ment, és a sisakon keresz­tül is kibírhatatlanul hangos volt. Irigyeltem azt a rendkívüli nyugalmait, amellyel Belopolsz­kij türelmesen várta ennék a gyötrelemnek a végét. Pajcsadze idegesebb volt, gyakran néze­gette az óráját. Körülbelül húsz perccel a start után Kámov váratlanul felállt és az egyik ablakhoz memt Látszólag könnyedén mozgott. Kissé félrehúzta az ab­lakzáró lemezt és kinézett a keskeny nyíláson. Az utolsó percek valószínűl- lenül lassan teltek. Az óra mutatói mintha teljesen megáll­tak volna. Három perc volt még... Majd kettő™ Űrhajónk sebessége közeledett az iszonyatos számhoz: a má­sodpercenkénti 28 és fél kilo­méterhez. Amikor elhallgatnak a motorok, ezzel a sebességgel 74 napig repülünk majd,migél nem érjük a Venusit. Behunytam a szemem és fel­készültem arra a hatalmas vál­tozásra, amelynek be kellett következnie: a dupla nehézke­dési erőtől a teljes súlytalan­ságig Tudtam, hogy nagyon óvatosan kell majd mozognom, míg szervezetem meg nem szok- ja. A fülemben még az előbbi zúgás, de egész testem már ér­zi a változást. Kissé szédülök, de mindjárt él is múlt. A mat­rac, amelyen feküdtem, szokat­lanul puha lett. Mintha vízen feküdnék. A zúgás gyorsan hal­kult. Körös-körül csend. A mo­torok leálltak. Kinyitottam a szemem és megpillantottam a vezérlőpultnál álló Kámovot. Állt... de lába nem érintette a padlót. Minden támaszték nél­kül, mozdulatlanul függött a le­vegőben. Űrhajónk külön kis világgá változott, amelyből teljesen hi­ányzott a nehézkedési erő. Fe­küdtem. Nem tudtam rászánni magam a legkisebb mozgásra sem. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents