Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-29 / 50. szám

1864. február 29. 4 Szombat Több százezer forint értékű munkát végez el a ktsz TMK-részlege Megyénkben az elmúlt évek so- gének vezetője és hozzátette mind- rán elég sok panasz hangzott el a ehhez, a legtöbb segítséget éppen szövetkezeti íodrászüzleteikre. Az az asztalosoktól kapják. Néhány Készíti az új üzlet kapcsolótábláját Skumát István. Ressli La­jos villanyszerelő pedig egy szárítóbúrát reparál. eltelít években azonban nemcsak a íödiészüzáetak száma növeke­dett, hanem az új üzletek már korszerű berendezést kaptak és az új gépek a divat szolgálatába éli­tek. Persze ma is előfordul, hogy elromlik egy szárító vagy éppen a biztosíték ég ki, vagy tatarozásra szorul egy-egy üzlet A fodrász ktsz ma már egyre ritkábban ve­szi igénybe más vállalatok segít­ségét, lehetőleg saját erejéből ja­vít meg mindent. Békéscsabán nemrégen adták át a Népköztár­saság útján az átalakított férfi- fodrász üzletet, de már készül a Lenin úton is a másik modern üzlet Meglátogattuk az asztalo­—• Még egy csavar és mehet az üzletbe a szárítóbúra — mondja Perei Kálmán. sok műhelyét is, ahol Sutyák Mi­hály vezetésével az asztalosok se­rényen dolgoztak az üzlet új be­rendezésén. Sok baj van a modern, kis forrná- jú szárítógépekkel. Mázán János, harmadéves ipari tanuló éppen egyet javít. képiben most az ugyancsak jól dolgozó villanyszerelőket mutat­juk be. (27) Bison némán felemelte Hap- good lábát, a ki járati kamra padlójára helyezte, aztán be­csukta az ajtót. Szótlanul ült be a terepjáróba. Kámov bekap­csolta az adót. — Végre! — hallatszott Belo- poOszkij hangja. — Mi történt? — Mindent elmondok, ha visz- szatértünk — felelte Kámov. — Arszén Georgijeivics megsebe­sült. Készítsenek elő egy kényeiL mes fekhelyet. Ha megpillantják a terepjárót, Borisz Nyikoláje- vics szálljon ki, hogy segítsen átvinni a sebesültet. Különben még egy embert viszünk ma­gunkkal. Készítsék elő a tarta­léktőikét. — Miféle embert? Honnan.« — Korszerű, szép üzleteket sze­retnénk — mondotta Perei Kál­mán, a fodrász ktsz TMK-nészle­Átadnánk könyvjóváírással állami vállalatnak Lakos- és Székely-féle nagy teljesítmé­nyű villanyhegesztőt. Állatforgalmi Vállalat Békéscsaba IX., Széchenyi utca 6. 66391 — Az amerikai űrhajó utasa. Magyarázatra most nincs idő. Legyenek türelemmel. Terepjá­rónk teljes sebességgel robog majd visszafelé. Menetközben nem beszélgetünk. Másfél óra múlva otthon vagyunk. — Ki­kapcsolta a mikrofont és Paj- csadzéhez fordult: — Kényelme­sen ül? — Nagyszerűen, ne nyugtalan­kodjék! — Engedje meg, hogy meg­álljunk egy percre — szólalt meg váratlanul Bison, — Miért? — Szeretnék visszamenni. Van ; ott egy amerikai zászló. Ki aka- 1 rom tűzni az űrhajóra. Hadd lo­Meggyógyultak, most másoknak segítenek Száznyolcvanhárom aktíva segíti a békéscsabai Alkoholizmus Ellenes Bizottság munkáját öt évvel ezelőtt hazánkban el­sőnek Békés megyében alakult meg a Magyar Vöröskereszt mel­lett működő Alkoholizmus Elle­nes Bizottság. Azóta 1200-nál több kóros szenvedélynek hódoló egyént sikerült miegagitálni s el­vonókúrára vinni. Igen sok csa­lád gondol hálával a bizottság munkájára, ment olyan férjet kap­tak vissza a feleségek s olyan apát a gyermekek, aki korábban már az italra áldozta anyagi jövedel­mét, s ha nem volt pénze, eladta a család ruháját is. Több felbom­lott házasság visszaállt, züllött családfőből ismét szeretett édes­apa lett. Békéscsabán jelenleg 183 olyan aktíva segíti a bizottság munká­ját, aki korábban maga is alko­holista volt. Az ilyen egyének job­ban megtalálják a módját annak, hogy jó belátásra bírják a meg­rögzött iszákosokat, mert saját Hajrá! —* Hajrá! Nyolcadikosok:! De nem ám a hanyagság, a tanulás félvállról vétele, s a fegyelmezet­lenség terén! Ugyanis a megye általános is­koláinak majdnem minden nyol­cadik osztálya tájáról érkeznek hírek arról, hogy a félévi osztály­zat után lányaink és fiaink mint­ha a tanulás lovad közé dobták volna a gyeplőt, hadd fussanak a dolgok tetszésük szerint. Nyolc­évi iskolapad-koptatás után még a legjobb tanuló is úgy érzi, hogy lazíthat kissé a szorgalmon, az igyekezeten, a közösségi és egyé­ni jó magatartáson. Tagadhatatlan, hogy nyolc esz­tendő alatt a 30—40 fős kollektí­va nagyszerűen egybekovácsoló- dott. Ismerik egymásnak még a példájukból merítenek agitációs érveket Nagyon hasznos dolog, hogy nem hagyják magára az illetőt ak­kor sem, amikor elhagyja az el­vonókúrát. Ezután jön ugyanis a neheze. Egyedül nem képes talp­ra állni az illető, szerető feleség, megértő jó barát kell. A volt ivó­cimborák ugyanis hecoeliik, meg­próbálják ismét italra szoktatni s elég, ha megkóstolja valaki ked­véért, máris kárba veszett a ko­rábbi kezelés. Sokat segít a bizottság abban is, hogy a káros szenvedélytől meg­szabadult egyéneket igyekszik be­csületes munkához juttatni. Eddig kétszáznál több olyan egyénnek kerestek állandó munkát, akit ko­rábban már nem vettek fel seho­va fegyelmezetlensége, iszákossá- ga miatt. Az új útira tért embe­reknek a munka igen fontos, mert biztonságérzete csak így egész. gondolatát is, de ugyanúgy a ne­velőikét Ebből ésszerűen annak kellene következnie, hogy ekkora „tömegruitinnal” a hátug mögött, az általános iskola befejezéséig még hátralevő néhány hónapot közös erővel egymás megbecsülé­sére, a kitűnő bizonyítványok megtartására és a gyengébb átla­gú tanulótársak segítésére, osz­tályzataik javítására használják feL Ugyanis ezt várják tőlük ta­náraik, szüleik és az az ipari tanu­ló- vagy középiskola, ahová ősz- szél kerülnek. Tegye mindegyik nyolcadik osztályos szívére a ke­zét: maradéktalanul eleget tesz­nek a várakozásnak? Mi — nevelőitek, szüléitek — jól emlékszünk még arra a ked­ves jelenetre, amikor elsősként Helyi „Vidám Színpadot“ szerveznek a Gyulai Harisnyagyár színjátszói A Gyulai Harisnyagyár Jókai Mór Művelődési Otthonában működő üze­mi színjátszók mögött másfél évtize­des tevékenység áll. Az 1949 óta eltelt idő alatt sok színdarabot adtak már elő. Első nagyobb erőpróbájuk 1954- ben a „Csárdáskirálynő" volt, termé­szetesen nem a mondanivalója, ha­nem operett mivolta jelentette a ne­hézséget, de megbirkóztak vele. Az­óta Bródy Sándor „Tanítónő”-jét is játszották, s a „Figaró házassága” prózaváltozatát. Eitor Sándomé üzemi művészeti fe­lelős és Góg György KISZ-titkár ve­zetésével, s az utóbbi aktív színját­szói részvételével a csoport új, mo­dern, érdekes feladatok felé tör. Egyik ilyen tervük az, hogy a deb­receni Dongóhoz hasonlóan, ők is ki­alakítanak maguk közt egy parodisz- tikus, szatirikus műsorral fellépő együttest, afféle gyulai „Vidám Szín­padot”. Ehhez természetesen a gyulai poli­tikai, társadalmi élet érdekes, görbe­tükrös megvilágítása szükséges. Ver­ses és prózai darabok, jelenetek, vil- lámtréfák kellenének. Megírásukhoz a helybeli írókat, köztük az országosan ismert veterán novellistát és szatiri­kus írót, Csoór Istvánt is felkérik. ki szerényen, ki félénken, ki pe­dig pityeregve, beültetek a pád­ba. Lám nyolc esztendő alatt magabiztossá, elevenné csepered­tetek, észbeli és tárgyi tudásban meggazdagodtatok. De még sok­sok tapasztalni- és tudnivaló van előttetek! Nincs ok sem az el­bizakodottságra, sem a „lazítás­ra”. Az iskolai tízpercekben és otthon, lecketanulás után jöhet a játék, az elevenség — persze il­lendő határon belül —, de a taní­tási órákat komolyain kell venni továbbra is. Tehát, hajrá, nyolcadikosok! Előre utolsó általános iskolai esz­tendőtök második félidejének a megnyeréséért! Huszár Rezső Nyolcadikosok! GEORGIJ MARTINOV: DCaiajid cl .///arján Sárközi Gyula fordítása bőgj on annak emlékére, hogy itt jártunk a Marson. — Nem! — felelte éles han­gon Kámov. — Nem engedem meg! — és beindította a motort. Visszafelé az út alig tartott másfél óráig. A terepjáró 110 ki­lométeres sebességgel haladt szi­gorúan a régi nyomon, amely jól látszott a sima, tömör talajon. Az utasfülke alatti rugók, a puha ülés. kényelmes utazást biztosí­tottak a sebesültnek. Kámov felettébb sajnálta, hogy hagyta magát Bison által félrevezetni és szépen besétált a csapdájába. De ki gondolta vol­na, hogy ilyen aljasságra képes! Ostobasága és hálátlansága fel­bőszítette. Vajon mi történt vol­na, ha mondjuk, tervét mégis si­ker koronázza? A szovjet tudós vezette űrhajó természetesen a Szovjetunió területére szállt vol­na le. Csak nem arra gondolt Bi­son, hogy rá tudta volna kény­szeríteni őt: Amerikába repül­jön? Kellemetlenül kezdte érez­ni magát az amerikai szomszéd­ságában és már türelmetlenül várta a hosszú út végét. Paj csadzénak nyilván erős fáj­dalmai lehettek. Erről beszólt a csillagász zavaros tekintete és összeszorított ajika. Bágyadtan töröigette verítékes homioikát. Csak el ne veszítse eszméletéit! A növények villámként suhan­tak el a száguldó terepjáró ab­lakai előtt. Kámov nem félt et­től a naj|y gyorsaságtól. A her­nyótalpak nyomai jól látszottak és az ismert útvonalon semmi veszély nem fenyegetett. Űrhajójuk váratlanul bukkant fel előttük. Hófehér törzse, a szélesen kinyúló szárnyakkal, büszkén magasodott ki az ala­csony marsbeli bozótok közül. Kámov elgyönyörködött űrhajó­jában. Milyen nagy a különbség a két rakéta között. Az ameri­kai kicsi, mattszürke s egész törzse félénken lapul a „földhöz”, mintha félne az ismeretlen boly­gótól, amelyre csöppent és ame­lyen örökre itt kell maradnia. Nyüt az ajtó és Mélnyikov ug­rott le a „földre”. Kezében hord­ágy. A terepjáró megállt. Kámov hátrafordult: Pajcsadze eszmé­letlenül ült helyén. A rázás meg­tette a magáét. A sebesült arca élettelennek látszott. Kámov iz­gatottan tapintotta ki a pulzu­sát. Nem, ez csak egyszerű áju­lás. Nem szabad tovább késle­kedni! Sok függ attól, milyen gyorsan végzi majd el a műtétet. Sietve ráhúzta az álarcot Paj- csadzéra és kinyitotta a levegő- adagoló csapját. Aztán ráparam- csolt az amerikaira: tegye ugyan­azt, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. ■— Hogy sebesült meg? — kér­dezte Mélnyikov s aggódva les­te társa mozdulatlan testét Fi­gyelemre sem méltatta B isont. Egyszerűen megfeledkezett róla. Szétnyitották a hordágyat, rá­fektették a sebesültet. Pajcsad­ze fel sem eszmélt — Hogyan történt? — kérdez­te ismét Mélnyikov. Ösztönösen a mellette álló amerikaira pil­lantott — Jó napot! — nyúj­totta kezét neki. — Hagyja! — szólít rá kemé­nyen Kámov. — Gyilkosnak nem szokás kezet nyújtani. Mélnyikov ijedten rántotta vissza kezét: Gyilkosnak?! — Ennek a banditának a go­lyója sebesítette meg Arszán Ge_ orgijevicset! — felelte Kámov szándékosan angolul. Tudta, hogy Mélnyikov érti ezt a nyel­vet. — A gyilkosság nem vélet­lenül törtÄt... Előkészítették a fülkéjét? — Igen, előkészítettük. — Zárja be oda. Mélnyikov undorodva nézett végig a váratlan vendégen. (Folytatjuk) \

Next

/
Thumbnails
Contents