Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-29 / 50. szám
1864. február 29. 4 Szombat Több százezer forint értékű munkát végez el a ktsz TMK-részlege Megyénkben az elmúlt évek so- gének vezetője és hozzátette mind- rán elég sok panasz hangzott el a ehhez, a legtöbb segítséget éppen szövetkezeti íodrászüzleteikre. Az az asztalosoktól kapják. Néhány Készíti az új üzlet kapcsolótábláját Skumát István. Ressli Lajos villanyszerelő pedig egy szárítóbúrát reparál. eltelít években azonban nemcsak a íödiészüzáetak száma növekedett, hanem az új üzletek már korszerű berendezést kaptak és az új gépek a divat szolgálatába élitek. Persze ma is előfordul, hogy elromlik egy szárító vagy éppen a biztosíték ég ki, vagy tatarozásra szorul egy-egy üzlet A fodrász ktsz ma már egyre ritkábban veszi igénybe más vállalatok segítségét, lehetőleg saját erejéből javít meg mindent. Békéscsabán nemrégen adták át a Népköztársaság útján az átalakított férfi- fodrász üzletet, de már készül a Lenin úton is a másik modern üzlet Meglátogattuk az asztalo—• Még egy csavar és mehet az üzletbe a szárítóbúra — mondja Perei Kálmán. sok műhelyét is, ahol Sutyák Mihály vezetésével az asztalosok serényen dolgoztak az üzlet új berendezésén. Sok baj van a modern, kis forrná- jú szárítógépekkel. Mázán János, harmadéves ipari tanuló éppen egyet javít. képiben most az ugyancsak jól dolgozó villanyszerelőket mutatjuk be. (27) Bison némán felemelte Hap- good lábát, a ki járati kamra padlójára helyezte, aztán becsukta az ajtót. Szótlanul ült be a terepjáróba. Kámov bekapcsolta az adót. — Végre! — hallatszott Belo- poOszkij hangja. — Mi történt? — Mindent elmondok, ha visz- szatértünk — felelte Kámov. — Arszén Georgijeivics megsebesült. Készítsenek elő egy kényeiL mes fekhelyet. Ha megpillantják a terepjárót, Borisz Nyikoláje- vics szálljon ki, hogy segítsen átvinni a sebesültet. Különben még egy embert viszünk magunkkal. Készítsék elő a tartaléktőikét. — Miféle embert? Honnan.« — Korszerű, szép üzleteket szeretnénk — mondotta Perei Kálmán, a fodrász ktsz TMK-nészleÁtadnánk könyvjóváírással állami vállalatnak Lakos- és Székely-féle nagy teljesítményű villanyhegesztőt. Állatforgalmi Vállalat Békéscsaba IX., Széchenyi utca 6. 66391 — Az amerikai űrhajó utasa. Magyarázatra most nincs idő. Legyenek türelemmel. Terepjárónk teljes sebességgel robog majd visszafelé. Menetközben nem beszélgetünk. Másfél óra múlva otthon vagyunk. — Kikapcsolta a mikrofont és Paj- csadzéhez fordult: — Kényelmesen ül? — Nagyszerűen, ne nyugtalankodjék! — Engedje meg, hogy megálljunk egy percre — szólalt meg váratlanul Bison, — Miért? — Szeretnék visszamenni. Van ; ott egy amerikai zászló. Ki aka- 1 rom tűzni az űrhajóra. Hadd loMeggyógyultak, most másoknak segítenek Száznyolcvanhárom aktíva segíti a békéscsabai Alkoholizmus Ellenes Bizottság munkáját öt évvel ezelőtt hazánkban elsőnek Békés megyében alakult meg a Magyar Vöröskereszt mellett működő Alkoholizmus Ellenes Bizottság. Azóta 1200-nál több kóros szenvedélynek hódoló egyént sikerült miegagitálni s elvonókúrára vinni. Igen sok család gondol hálával a bizottság munkájára, ment olyan férjet kaptak vissza a feleségek s olyan apát a gyermekek, aki korábban már az italra áldozta anyagi jövedelmét, s ha nem volt pénze, eladta a család ruháját is. Több felbomlott házasság visszaállt, züllött családfőből ismét szeretett édesapa lett. Békéscsabán jelenleg 183 olyan aktíva segíti a bizottság munkáját, aki korábban maga is alkoholista volt. Az ilyen egyének jobban megtalálják a módját annak, hogy jó belátásra bírják a megrögzött iszákosokat, mert saját Hajrá! —* Hajrá! Nyolcadikosok:! De nem ám a hanyagság, a tanulás félvállról vétele, s a fegyelmezetlenség terén! Ugyanis a megye általános iskoláinak majdnem minden nyolcadik osztálya tájáról érkeznek hírek arról, hogy a félévi osztályzat után lányaink és fiaink mintha a tanulás lovad közé dobták volna a gyeplőt, hadd fussanak a dolgok tetszésük szerint. Nyolcévi iskolapad-koptatás után még a legjobb tanuló is úgy érzi, hogy lazíthat kissé a szorgalmon, az igyekezeten, a közösségi és egyéni jó magatartáson. Tagadhatatlan, hogy nyolc esztendő alatt a 30—40 fős kollektíva nagyszerűen egybekovácsoló- dott. Ismerik egymásnak még a példájukból merítenek agitációs érveket Nagyon hasznos dolog, hogy nem hagyják magára az illetőt akkor sem, amikor elhagyja az elvonókúrát. Ezután jön ugyanis a neheze. Egyedül nem képes talpra állni az illető, szerető feleség, megértő jó barát kell. A volt ivócimborák ugyanis hecoeliik, megpróbálják ismét italra szoktatni s elég, ha megkóstolja valaki kedvéért, máris kárba veszett a korábbi kezelés. Sokat segít a bizottság abban is, hogy a káros szenvedélytől megszabadult egyéneket igyekszik becsületes munkához juttatni. Eddig kétszáznál több olyan egyénnek kerestek állandó munkát, akit korábban már nem vettek fel sehova fegyelmezetlensége, iszákossá- ga miatt. Az új útira tért embereknek a munka igen fontos, mert biztonságérzete csak így egész. gondolatát is, de ugyanúgy a nevelőikét Ebből ésszerűen annak kellene következnie, hogy ekkora „tömegruitinnal” a hátug mögött, az általános iskola befejezéséig még hátralevő néhány hónapot közös erővel egymás megbecsülésére, a kitűnő bizonyítványok megtartására és a gyengébb átlagú tanulótársak segítésére, osztályzataik javítására használják feL Ugyanis ezt várják tőlük tanáraik, szüleik és az az ipari tanuló- vagy középiskola, ahová ősz- szél kerülnek. Tegye mindegyik nyolcadik osztályos szívére a kezét: maradéktalanul eleget tesznek a várakozásnak? Mi — nevelőitek, szüléitek — jól emlékszünk még arra a kedves jelenetre, amikor elsősként Helyi „Vidám Színpadot“ szerveznek a Gyulai Harisnyagyár színjátszói A Gyulai Harisnyagyár Jókai Mór Művelődési Otthonában működő üzemi színjátszók mögött másfél évtizedes tevékenység áll. Az 1949 óta eltelt idő alatt sok színdarabot adtak már elő. Első nagyobb erőpróbájuk 1954- ben a „Csárdáskirálynő" volt, természetesen nem a mondanivalója, hanem operett mivolta jelentette a nehézséget, de megbirkóztak vele. Azóta Bródy Sándor „Tanítónő”-jét is játszották, s a „Figaró házassága” prózaváltozatát. Eitor Sándomé üzemi művészeti felelős és Góg György KISZ-titkár vezetésével, s az utóbbi aktív színjátszói részvételével a csoport új, modern, érdekes feladatok felé tör. Egyik ilyen tervük az, hogy a debreceni Dongóhoz hasonlóan, ők is kialakítanak maguk közt egy parodisz- tikus, szatirikus műsorral fellépő együttest, afféle gyulai „Vidám Színpadot”. Ehhez természetesen a gyulai politikai, társadalmi élet érdekes, görbetükrös megvilágítása szükséges. Verses és prózai darabok, jelenetek, vil- lámtréfák kellenének. Megírásukhoz a helybeli írókat, köztük az országosan ismert veterán novellistát és szatirikus írót, Csoór Istvánt is felkérik. ki szerényen, ki félénken, ki pedig pityeregve, beültetek a pádba. Lám nyolc esztendő alatt magabiztossá, elevenné cseperedtetek, észbeli és tárgyi tudásban meggazdagodtatok. De még soksok tapasztalni- és tudnivaló van előttetek! Nincs ok sem az elbizakodottságra, sem a „lazításra”. Az iskolai tízpercekben és otthon, lecketanulás után jöhet a játék, az elevenség — persze illendő határon belül —, de a tanítási órákat komolyain kell venni továbbra is. Tehát, hajrá, nyolcadikosok! Előre utolsó általános iskolai esztendőtök második félidejének a megnyeréséért! Huszár Rezső Nyolcadikosok! GEORGIJ MARTINOV: DCaiajid cl .///arján Sárközi Gyula fordítása bőgj on annak emlékére, hogy itt jártunk a Marson. — Nem! — felelte éles hangon Kámov. — Nem engedem meg! — és beindította a motort. Visszafelé az út alig tartott másfél óráig. A terepjáró 110 kilométeres sebességgel haladt szigorúan a régi nyomon, amely jól látszott a sima, tömör talajon. Az utasfülke alatti rugók, a puha ülés. kényelmes utazást biztosítottak a sebesültnek. Kámov felettébb sajnálta, hogy hagyta magát Bison által félrevezetni és szépen besétált a csapdájába. De ki gondolta volna, hogy ilyen aljasságra képes! Ostobasága és hálátlansága felbőszítette. Vajon mi történt volna, ha mondjuk, tervét mégis siker koronázza? A szovjet tudós vezette űrhajó természetesen a Szovjetunió területére szállt volna le. Csak nem arra gondolt Bison, hogy rá tudta volna kényszeríteni őt: Amerikába repüljön? Kellemetlenül kezdte érezni magát az amerikai szomszédságában és már türelmetlenül várta a hosszú út végét. Paj csadzénak nyilván erős fájdalmai lehettek. Erről beszólt a csillagász zavaros tekintete és összeszorított ajika. Bágyadtan töröigette verítékes homioikát. Csak el ne veszítse eszméletéit! A növények villámként suhantak el a száguldó terepjáró ablakai előtt. Kámov nem félt ettől a naj|y gyorsaságtól. A hernyótalpak nyomai jól látszottak és az ismert útvonalon semmi veszély nem fenyegetett. Űrhajójuk váratlanul bukkant fel előttük. Hófehér törzse, a szélesen kinyúló szárnyakkal, büszkén magasodott ki az alacsony marsbeli bozótok közül. Kámov elgyönyörködött űrhajójában. Milyen nagy a különbség a két rakéta között. Az amerikai kicsi, mattszürke s egész törzse félénken lapul a „földhöz”, mintha félne az ismeretlen bolygótól, amelyre csöppent és amelyen örökre itt kell maradnia. Nyüt az ajtó és Mélnyikov ugrott le a „földre”. Kezében hordágy. A terepjáró megállt. Kámov hátrafordult: Pajcsadze eszméletlenül ült helyén. A rázás megtette a magáét. A sebesült arca élettelennek látszott. Kámov izgatottan tapintotta ki a pulzusát. Nem, ez csak egyszerű ájulás. Nem szabad tovább késlekedni! Sok függ attól, milyen gyorsan végzi majd el a műtétet. Sietve ráhúzta az álarcot Paj- csadzéra és kinyitotta a levegő- adagoló csapját. Aztán ráparam- csolt az amerikaira: tegye ugyanazt, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. ■— Hogy sebesült meg? — kérdezte Mélnyikov s aggódva leste társa mozdulatlan testét Figyelemre sem méltatta B isont. Egyszerűen megfeledkezett róla. Szétnyitották a hordágyat, ráfektették a sebesültet. Pajcsadze fel sem eszmélt — Hogyan történt? — kérdezte ismét Mélnyikov. Ösztönösen a mellette álló amerikaira pillantott — Jó napot! — nyújtotta kezét neki. — Hagyja! — szólít rá keményen Kámov. — Gyilkosnak nem szokás kezet nyújtani. Mélnyikov ijedten rántotta vissza kezét: Gyilkosnak?! — Ennek a banditának a golyója sebesítette meg Arszán Ge_ orgijevicset! — felelte Kámov szándékosan angolul. Tudta, hogy Mélnyikov érti ezt a nyelvet. — A gyilkosság nem véletlenül törtÄt... Előkészítették a fülkéjét? — Igen, előkészítettük. — Zárja be oda. Mélnyikov undorodva nézett végig a váratlan vendégen. (Folytatjuk) \
