Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-26 / 47. szám
im. február 38. 4 Szerda E«y orosz este az MSZBT nyelvtanfolyamán Remcsal* az arra hivatott kul- • lanak fel. Hadd említsek fel erre' megyei vezetőcége, amikor egyéni túrintézmények, hanem egyre több vonatkozólag egy konkrét példát.: kezdeményezéssel, a megye összes gyár, üzem, vállalat szervez A központ által megküldött sző-! orosz tanfolyamai részére kidddolgozott fel ' egy kis történetet a társalgó csoport (Jelenleg három orosz tannyelvtanfolyamokat, melyek nép- : veggyűj töményből szerűsége évről évre növekszik. A ' Magyar—Szovjet Baráti Társaság orosz nyelvtanfolyamának hallga- j folyamcsoport működik a Balassi tói a békéscsabai Balassi Bálint Bálint Művelődési Otthonban: Művelődési Otthon gyönyörűen berendezett klubtermében jönnek össze. _ Barátságos meleget áraszt a hatalmas cserépkáíyha. Néhány perc múlva kezdődik a foglalkozás. Még gyülekeznek a hallgatók. Elhelyezkednek a kényelmes fotelekben. Szemmel láthatólag jól érzik magukat e kellemes környezetben. Kisebb baráti körök alakulnak ki. Élénk társalgás folyik mindenfelé. A tanfolyam vezetője csendben figyeli őket és emlékezik... Visszaemlékezik arra, hogy milyen hosszú, rögös út vezetett idáig. Megjelennek emlékezetében a legelső tanfolyam első órái. Bizony élénk a kontraszt: gyártelep távoli zuga, pici, vakolatlan sportöltöző. Hosszú, kemény, festetten lócák és egy nagy asztal. Kicsi, alig használható hirdető- tábla Akkor is tél volt. Primitív dobkályha az öltözőhelyiség egvik sarkában. A közvetlen mellette ülők alig bírják elviselni a meleget, a túlsó sarokban a nyers falakból pedig árad a hideg! A klubhelyiségben néhány hallgató. Munkások, értelmiségiek vegyesen. Munkájuk végeztével, szabad idejüket áldozzák nyelvtanulásra ilyen mostoha körül^nények között. Tiszteletet parancsoló áldozatkészség! Kopogtatás az ajtón... Úiablt CfWBOft érkezik s újra visszazökkenünk a kellemes jelen1 goztatott egy közös tanmenetet. Ez a tanmenet már ilyen igényeket tart szem előtt. S ha elsajátításukra már kezdettől fogva súlyt helyezünk, akkor egyrészt jóleső eredményérzetet keltünk hallgatóinkban, másrészt biztosítjuk tanfolyamainkat az eredménytelenség érzetéből fakadó lemorzsolódásoktól. Szoktassak hozzá hallgatóinkat, hogy a foglalkozási órákon legyenek aktívak, merjenek meg- i nyilatkozni. Ne húzódozzanak ! megszólalni a helytelen, hibás kifelnőtt kezdő , diák haladó és felnőtt társalgó csoport) Sajnos a megküldött szöveggyűjtemény példányszáma kevésnek bizonyult. Többen nem jutottak hozzá. Ekkor az egyik hallgató felajánlotta hivatala cirrllbetűs írógépét a szöveg sokszorosítása céljára. Egy másik hallgató pedig vállalta a szöveg legépelését. Talán a kívülálló számára, így leírva, ez jelentéktelennek tűnő esemény. De a tanfolyamvezető számára igen nagy segítség és jóleső érzés volt, mert érezte, hogy kis kollektívája egyre inkább összeforr, mindjobban magáévá teszi az ő erőfeszítéseit, célkitűzései sikeresebb megvalósítása érdekében. Mi lehet ma, az egyre növekvő; idegenforgalmunk, a mindjobban kiszélesedő kölcsönös baráti találkozások idején az idegen nyelvta- ’ ni tás, adott esetben az orosz nyelvtanítás legfőbb célkitűzése? j M'llllBflSlíe'Ct* az, hogy a múlt gyakorlatától eltérően életszerűbb, gyakorlatibb tartalommal . töltse meg az egyes foglalkozások anyagát Arra kell törekednie, j : éspedig már a kezdő fokon is, a' szegezte tapasztalatait: „Bár én ( legelső óráktól kezdve, hogy aj tudnék ennyit az Önök nyelvén!” ! különböző életszituációkból adódó; És én azt hiszem, hogy hasonló , legszükségesebb egyszerű szava- j helyzetben így van ezzel minden kát, kifejezéseket, kérdéseket aj ember! Nem is beszélve arról, hallgatók biztosan elsajátítják. Ne milyen .iónéven veszik az emberlegyenek olyan problémáik azok-j tői külföldön, ha meg tud szólalnak, akik huzamosabb ideig ni, akármilyen törve is, azon a nyel orosz nyelvet tanultak, hogy ne vén. Ezt tapasztalatból is igazoI fejezésektől való félelemből. Hiszen az idegenek nem fogják fel tragikusan nyelvbotlásainkat. Hogy ez így van, hadd idézzem egy kedves, szimpatikus szovjet | vendégünknek szavait. Az illető meglátogatta egyszer egyik tanfo- 1 lyami óránkat és szeretett volna I elbeszélgetni a hallgatókkal. De a ! beszélgetés sehogy sem akart í megindulni. Erre vendégünk így szólt hozzám: „Kérem, legyen ! szíves, tolmácsolja hallgatóinak, hogy ne vonakodjanak megszólalni. Mondja meg nekik, hogy szá- * munkra, idegenek számára, rop pant kedvesek ezek a nyelvbot- lások. Kellemesen mulattató, bűbájos zene ez fülünknek.” Később, miután mégiscsak sikerült szólásra bírni néhány embert, így őszEgyéni kilengés csupán Ügy adódott az eset beszédtémául, akár az időjárás. Az illető arról panaszkodott indulatmentes, csendes panaszkodással, hogy valaki megbántotta, rári- pakodott és ajtót mutatott, holott úgy érzi, nem érdemelte a durva bánásmódot. Valamikor boltjuk volt, nem neki, hanem a szüleinek. Ű csak dolgozott benne. Később munkásemberként vállalt munkát és dolgozik ma is becsülettel. Egyszer, másokhoz hasonlóan, • is kapott egy holdacskát és azon, a gyári kereset mellé, megtermelte a zöldséget, krumplit, ezt azt. Amikor eljött az ideje, a földet visszaadta az államnak. A közelmúltban beidézték lakóhelyén a tanácshoz. Tudni kívánták. hogy az egykori juttatott földecskéje mennyi volt. Mivel az igazolás otthon, a fiókban hevert, emlékezetből mondta, hiszen nagyon jól tudta, hogy egy holddal bírt. Az ügyintéző ellentmondást nem túróén kijelentette, hogy volt az kettő is! O azonban erősítette, hogy egy. Erre amaz ráripakodott, mint egy gyerekre: — „Ismerem az efféle megbízhatatlanokat, egyetlen szavukat sem hiszem!” Mikor hebegve-habogva tiltakozott, ajtót mutatott neki. O hazasietett és a fiókból előkeresve visszavitte, s megmutatta az egy holdat igazoló papírt, amaz tudomásul vette, de még csak „bocsánat”-félét sem mondott. Már éppen felelni akartam a panaszkodónak, hogy ma az ilyen magatartás ritka és sehol sem jellemzője közéletünknek, hivatalainknak, mikor ő maga fogalmazta ezt meg a következőképpen: — „Volt idő, amikor merev felfogású emberek úgy mutogattak rám, mint valami veszedelmes ellenségre, osztályidegenre. Tették csupán azért, mert szüleimnek boltjuk volt. Sok arculcsapás ért emiatt a szűklátókörűség miatt. A személyi kultusz eltűnésével boldogan éreztem, hogy mindjobban emberszámba vesznek mindenütt. Ma már együtt léleg- zem a várossal, az egész országgal. Ha a gyárban vagy bárhol valami nem úgy megy, ahogyan kellene, akkor is fáj. ha látszólag semmi közöm hozzá. Kisfiam kitűnő tanuló, mezőgazdásznak készül, tudom, hogy nem lesz göröngyös életútja. Engem az utcánkban, s a munkahelyemen megbecsülnek és akkor valaki az íróasztala mögül a réei stílusban rám támad, ellenségnek ! c- lyegez. De mosí már nem bánt. Elfelejtettem, tudva azt, hogy csak egyéni kilengés az egész...” Mély meggyőződéssel bólintottam rá egy igent. H. R. Megbeszélést tartanak Békéscsabán a járási úttorőtitkárok és tanulmányi szakfelügyelők be. Megtelt a terem hallgatókkal. | tudják megkérdezni például oro- A tanfolyam tagjainak az össze- ' szül az ilyesmiket: Foglalt ez a| tétele a múlthoz hasonló széles skálájú. Akad köztük munkás, diák, kereskedelmi és irodai alkalmazott, újságíró, jogász, katonatiszt stb, Ök azonban már egészen más körülmények között val'ják magukénak Goethe fenti címben idézett maximálának igazát. Egyik-másikuk több év óta lelkes tagja e tanfolyamoknak és már társalgó fokon sajátította el itt az orosz nyelvet A tanfolyamokat szervező MSZBT és Balassi Bálint Művelődési Otthon! vezetősége évről évre egyre több figyelmet szentel ezeknek a tanfolyamoknak és jelentős anyagi áldozatok árán mind reálisabb lehetőségeket nyújt a kitűzött célok minél sikeresebb elérésére. Ma már — kellemes környezeten kívül — igen hasznos technikai i eszközök, (lemezjátszó, a teljes! tanfolyami anyag szövege hangle-1 mezen, magnetofon) jó szemlélte-1 tő képek és nyelvtani táblázatok állnak a tanfolyamvezető rendelkezésére. De igen figyelemre méltó a tanfolyam tagjai által nyújtott önkéntes és szíves segítség is. Igen jól felhasználható szemléltető képeket készítenek ők is a tanfolyamok számára. Ezenkívül egyéb hasznos szolgálatokat ajánhely? Hogy jutok a Vörös térre? Hol van a Tretyakov kép* ár? Mennyibe kerül ez? Mit fizetek? stb. vagy ne Ismerjék a leggyakoribb udvariassági kifejezéseket. Az itt felsorolt kívánalmaknak igyekezett eleget tenni az MSZBT lom. Még valamit r sokan hiszik és vallják az ismert mondás igaz á- gát: minden ember annyit ér, ahány nyelven beszél. Pribojszky Mihály az MSZBT megyei klubjának orosz nyelvszakos tanára A tanulóifjúság nevelésében, a szocialista ember formálásában az iskola, a pedagógusok a legfőbb társadalmi tényezők: elsősorban a pedagógus-közösség feladata, hogy az ifjúság közösségi tevékenységének irányításával megalapozza a szocialista ember személyiségének kibontakozását. Ebben a munkában első segítőtársuk a KISZ és az úttöiőszer- vezet A fentiek figyelembevételével megy énkben is szükség van további ösztönzést adni a kezdeményező és alkotó pedagógiai tevékenység fejlesztéséhez. Ennek érdekében a megyei tanács művelő, désügyi osztálya és a megyei úttörőelnökség közös szervezésében február 27-én, csütörtökön Békéscsabán, a járási úttörő titkárok és a tanulmányi szakfelügyelők közös megbeszélést tartanak. Ez alkalommal Szabó Gyula, a KISZ Központi Bizottsága úttörőosztályának munkatársa, a gyér. mektevékenység pedagógiai irányításáról és a közösségi nevelés alapvető kérdéseiről tart előadást, majd azt a közösségi neveléssel kapcsolatos állásfoglalásról szóló konzultáció követi. Országos Söripari Vállalat azonnal felvesz férfi segédmunkásokat és kocsikísérőket. Munkásszállás van. Természetbeni juttatás napi két liter sör. Jelentkezés: Bp. X. kér. Magiódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. 1557 (24) — Nagyon érdekes — mondta Kámov. — Űrhajó, amely ejtőernyővel szállt le a bolygóra Ilyesmi eszembe se jutott volna A szárnyak teljesen elegendők a könnyed leereszkedéshez. Ezt jól kiokoskodta, mister Hapgood! Az űrhajó környékén senki sem tartózkodott. Kámov figyelmesen körülnézett. Hirtelen megragadta társa vállát. — Néz. ze! Néhány lépésnyire tőlük nagy folt sötétlett a homokban. Egy nagy, összetört óra hevert a vastag talpú cipőbe bújt, leszakított emberi láb mellett. Közelükben pedig egy össze tönt magnéziumlámpa. — Csúnya história! — mondta Kámov. — Itt tragédia történt! Csak nem esett áldozatul az űrhajó valamennyi utasa? Maradjon a helyén — tette hozzá, miközben oxigén ál arcát húzta a fejére. — Én kiszállok. Ki kell derítenem ezt a dolgot. — Legyen óvatos! — Pajcsad- ze is felvette álarcát. — A „farkasok” műve. Még nem találkoztunk velük. Kámov kihúzta pisztolyát a táskáiból és az övébe dugta. Paj- csadze felhúzta a puskáját és leeresztette a terepjáró valameny- nyi ablaküvegét. — Semmilyen körülmények között ne hagyja el a terepjárót! GEORGIJ MARTINOV: Dial and a ^Marson Sárközi Gyula fordítása — mondta Kámov. Aztán kinyitotta az ajtót és kilépett. A sötét folthoz ért, lehajolt és figyelmesen megvizsgálta a térd alatt leszakított emberi lábat. Más testrészt nem látott. De minek ez az óra? És hogy került ide? Hát a magnéziumlámpa? Egy vagy több ember pusztult el? Ki tudja? Zár kattant Kámov gyorsan kiegyenesedett. Kinyílt az űrhajó ajtaja. Sötétkék kezeslábast viselő férfi jelent meg a küszöbön. Az oxigénálarc elrejtette arcát. Kis ideig állt az ajtóban, mintha gondolkodna, aztán leugrott és Kámovhoz indult. Támolyogva járt. — Üdvözlöm! Maguk orosz űrhajósok? Hangja tompán hallatszott az álarc alól. — Igen — felelte Kámov. — Ki maga? Bison összerezzent a nem várt hangos választól: Kámov angolul beszélt. — Az amerikai űrhajó utasa vagyok. — Gondoltam mindjárt, amikor megpillantottam űrhajójukat. Termetéről ítélve, maga nem Charles Hapgood, pedig szerintem ez az űrhajó- az ő irányításával repült ide. Ő hol van? — Ez minden, ami megmaradt belőle. — Bison a leszakított lábra mutatott. — Ma éjszaka ismeretlen vadállat támadt ránk. Széttépte Hapgoodot. Jómagam alig tudtam megmenekülni. Kilőttem minden töltényemet, de társamat nem tudtam megmenteni. — Hogy nézett ki a vadállat? — kérdezte Kámov. — Ezüst színű, vastag bundájú sárkány — felelte Bison. — Csak a fellobbanó magnézium- fénynél láthattam és nem tudtam jobbam megfigyelni. — Akkor nem csoda, hogy mégsem tudta eltalálni. Hiszen vaksötótben lövöldözött. Bison elvörösödött. — Hányán vannak? — Csak ketten voltunk. — Hogy hívják? — Ralph Bison vagyok, a New York Times tudósítója. — Mikor érkeztek? — Tegnap este. Hát maguk? — Miért szálltak ki éjszaka az űrhajóból? A veszélyeket rejtegető sötétségben? Miért nem várták meg a hajnalt, mint mi? Tudom miért? Ez az óra és ez a lámpa minden szónál ékesebben beszél. Engedje meg, hogy nagyon gyerekesen gondolkodtak. —r Kámovon látszott, hogy nagyon izgatott — Mi huszonnégy órával hamarabb érkeztünk meg a Marsra, mint maguk —- folytatta, miután Bison nem válaszolt. — De csak tegnap reggel szálltunk ki az űrhajóból. És semmiféle órát nem fényképeztünk le. Nincs szükségünk értelmetlen rekordokra. — Elsők akartunk lenni — mondta Bison. — Féltünk, hogy maga megelőz bennünket. — Mihez akart kezdeni Hapgood halála után? Tudja az űrhajót vezetni? — Nem tudom — felelte Bison. — Öngyilkos akartam lenni , és meg is tettem volna, ha maguk nem tűnnek fel. Kámov sajnálni kezdte ezt az embert. — Nem kell öngyikosnak lennie. Visszajön velünk a Földre. Kámov visszament a terepjáróhoz s elmondta Pajcsadzenak, mit beszélt Bisonnal. — Mind a ketten drágán megfizették könnyelműségüket — mondta. — Ez az újságíró még fiatal ember, de már ősz. Valószínű, hogy éjszaka fehéredett meg a haja. (Folytatjuk)
