Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

1984. február 25.

4

Kedd

Ahol a jó munkaszervezést tanítják

Az eleki gépészeti szakkör háza táján

! Cikkeink nyomán

a közelmúltban mindenki láthatta a televízióban azt a rövid- filmet, melyet a Földművelésügyi Minisztériuminak tavaly ősszel az Amerikai Egyesült Államokban járt szakember® készítettek írtjukról, a farm gazdálkodásban

szerzett tapasztalataikról. Bizonyára sokan elgondolkodtak azon, hogy idővel és üzemanyaggal miért ne tudnánk mi is olyan jól gazdálkodni, mint az amerikai mezőgazdaságban dolgozók? Igen meggyőző példa volt erre vonatkozóan az, hogy az erőgép a mezőn, betaJearításkor, előre kiszámított távolságot tett meg a pótkocsival, hogy az ne a szántóföld közepén, hanem pontosan a végére érve teljen meg a terméssel. Ezzel az igen egyszerű módszerrel temérdek félüres járatot, s ezáltal sok időt, benzint és olajat takarítottak meg. Nálunk pedig, akár itt a megyében is, nem egy állami gazdaságban, termelőszövetkezetben „ahogy esik, úgy puffan” módján pusztítják az időt, energiáit, üzemanyagot. Hányszor fordult már elő, hogy a kényelmesebb intézkedés kedvéért, az időt rabióbb, költségesebb megoldást választották: a megye egyik szögletéből „dobtak át” a másik szögletébe erőgépet, kom- bájt kisegíteni, holott jóval kisebb távolságról, jóval kevesebb üzemanyaggal is elérhették volna ezt, de viszont egy-két telefonálással1 többet kellett volna fáradni érte.

JÓI tudjuk, hogy jó munkaszervezést a tőkés gazdaságtól sem szégyen tanulni. Másrészt felmerül a kérdés, csak kintről tanulhatunk? Itthon, egymás közt nem indíthatnánk akciót a mezőgazda- sági gépek mennél gazdaságosabb üzemeltetésére? Szolnok megye I jászberényi járásában például néhány gépállomás kezdeményezésére a termelőszövetkezetek traknunk. Az eleki művelődési házban már több éve működik a „gépészeti szakkör”. Vezetője Kanka Andor, az eleki Lenin Tsz gépészfőmérnöke. Ennek, a jelentőségében a „szakkör” fogalmát meghaladó, úgynevezett permanens tanfolyamnak egymást szorosan kiegészítő két- legfőbb tantárgya a motorszerelés és kezelés, plusz a legkülönbözőbb erőgépek gazdaságos üzemeltetése. Hallgatóinak száma harminc. Mindnyájan a helyi gépkezelők, traktorosok közül valók.

Négy esztendővel ezelőtt a kétegyházi gépészeti szakiskola hozte létre a szakkört. Egy darabig ottani tanárok vezették, rendszeresen átjártak Eleikre, aztán Karika főmérnök vállalta ennek a tehernek a másik felét, azt, hogy a gépészeti szakkört tovább erősíti, vezeti, népszerűsíti. A foglalkozás színhelye a művelődési ház klubterme. Fő szemléltető eszköz egy négyhengeres benzinmotor, keres ztm etszetcs példány.

De hát valóban mit tanulhat

itt ez a harminc ember, akik közül már egy sem kezdő a szakmában? Talán az indítást, a megállást, a gyertyacserét és hasonlót? Hiszen a kisujjukban van! Pedig — többek közt — még ezt is. A gépiek élettartamát az indítás, gázadagolás, kuplungolás, fékezés és a többi művelet hogyanja, mikéntje dönti el nemegyszer. A gyújtás, s az azzal kapcsolatos tudnivalók ismétlése, újabbak megszerzése ugyancsak lényegbevágó lehet. Mindettől élesen el nem választható másik rész, a gazdaságos üzemeltetés is izgatja a hallgatók képzeletét, ezzel is tüzetesen foglalkozik Kanka főmérnök elméletben és gyakorlatban is. Elsajátítják azt a jó technikát, melynek segítségével elkerülhetik erőgép>eikkel,

kombájnjaikkal a felesleges for- goiódásokat, holtjáratokat, az időfecsérüést, üzemanyagpazarlást, céltalan gépkoptatást.

Azonban még ez sem minden. A szakkört vezető főmérnöknek arra is kiterjed a figyelme, hogy hallgatói szakadatlanul követni tudják mindazt a változást, előrelépést, amit a mezőgazdasági technika a világban évente, havonta, mondhatni hetente megtesz. Szakfolyóiratok, filmvetítések, előadások révén mindannyian figyelemmel kísérik ezt a folyamatot. Tudnak a legújabb géptípusokról, a gépápiolás, áliag- óvás legfrisebb módszereiről. Röviden: együtt haladnak a fejlődéssel. Ez az a ropp>ant haszon, ami az eleki gépészeti szakkör pjermanens tevékenységét mondhatni egyedülállóvá és megyeszer- te követendővé teszi.

Arról, hogy érdemes és jó

dolog benne részt venni, azt a hallgatók egyike, a harminc évén túl levő Emenet György így fogalmazta maigának, de másoknak is:

— Éreztem annak idején, hogy hiába szeretem a gépiemet, ez egy. magában nem elég Még jobban, gazdaságosabban is lehetne vele dolgozni, de már olyan szintű ismeretekkel, műszaki és egyéb fogásokkal, amelyekre rájönni egymagámban már nem vagyok elég erős. Ebben a kis kollektívában, Kanka főmérnök elméleti tudása és gyakorlata tapasztalata párosulva a mi tapasztalatainkkal, ötleteinkkel, elképzeléseinkkel, arra a szintre emel, amelyen megleljük annak kulcsát, hogy miként lehet kevesebb anyag- és id őpocsék ol ássál jobban, gazdaságosabban üzemeltetni géppiar- kunikat. Ez piedig erkölcsileg, anyagilag egyaránt érdekünk.

Huszár Rezső

Lesz-e fennakadás a forgalomban?

A Békés megyei Népújság 1964. február 15-i számában megjelent „Útépítés — találgatásokkal’? című írásra az alábbi tájékoztatást adom:

— A békéscsabai Madách és Kolozsvári utca korszerűsítési munkálatai 1964. március 2-án kezdődnek az időjárástól függően, két szakaszban. Az útépítés ideje alatt az autóbuszjáratok az alábbiak szerint közlekednek:

Az első szakasz (a Franklin utcától a Bacsányi utcáig) építésének ideje alatt az autóbuszjáratok a Tavasz és Rózsa Ferenc utcai megállókat nem tudják érinteni. A két körjárati autóbusz közül, jelenleg 1-es jelzés alatt közlekedik, az egyik 2-es jelzéssel, a Franklin utcától á Szarvasi úton át a Kossuth térre, illetve műszakváltás idején a pamutszövőhöz.

Az 1-es jelzésű kocsi a Bacsányi utcától a Madách utcán — i Orosházi úton — Tanácsköztársa- jság útján át a Kossuth térre, illetve műszakváltás idején a pamutszövőig közlekedik.

A 4-es jelzésű járat útvonala változatlan marad, azzal az eltéréssel, hogy a Tavasz utca helyett

csak a Bacsányi utcáig fog közlekedni.

A 3-as jelzésű járatot a Kolozsvári* utca korszerűsítésének munkálatai nem érintik.

Az útvonalak korszerűsítésének második szakasza idején, mikor a Bacsányi utcától az Orosházi útig kerül átépítésre az út, az autóbuszforgalom ugyancsak módosul. Ez alatt az idő alatt a már említett 2-es jelzésű autóbusz a Bacsányi utcától a Sziklai utcán — Szarvasi úton át közlekedik a Kossuth térre, illetve műszakvál- tás idején a pamutszövőhöz.

Az 1-es jelzésű járat a Bercsényi utcától az Orosházi úton a Tanácsköztársaság útján át közlekedik a Kossuth térre, illetve műszakváltások idején a pamutszövőhöz. Itt valószínűleg sorra kerül a 4-es jelzésű kocsinak a forgácsolótól a Kossuth tér érintésével, a Szarvasi úton át a Bacsányi utcáig történő közlekedtetése.

A 3-as jelzésű járatot a II. szakasz korszerűsítése nem érinti.

Sipiczky János a Békéscsabai ■ Városi Tanács épit>ési-közl. oszt. vezetője.

Nem a minisztérium hibája

A Békés megyei \ Népújság 1964. január 14-i számában megjelent „Sok prémes bőr tönkremegy — hiánycikk a bunda és a kucsma” című cikkre a következőket válaszoljuk:

A nyersbőr-kikészítő enge- Idéllyel kapcsolatban a Helyiipiari Főosztály több megyét — köztük Békés megyét is — felszólította, hogy saját erőforrásból pwóbáljon létrehozni szőrmésbőr-kikészítő üzemet.

Tekintve, hogy a Tolna megyei tanács ezt vállalta és a sziüki séges épület is rendelkezésre állt,

1 ezért adott ki a Helyi ipari Főosztály a Simon tornyai Helyiipari Vállalat részére ilyen engedélyt

A Helyiipari Főosztály közölte a Békés megyei tanáccsal, hogy a gazdálkodás alá nem vont vadbőrök begyűjtését szervezze meg és azokat a simontomyai tanácsi üzem kikészíti és visszaszolgáltatja a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalatnak.

i Futár József a .Könnyűipari Minisztérium

torosait meghívták gépeik tétti nagyjavításához, hadd lássák saját szemükkel, hogy milyen szerkezeti részt miként tesz tönkre a durva, „mittörődöm” kezelés, ugyanakkor a gépét szerető traktoros kezében miként állja hosz- szú ideig a legnehezebb igénybevételt is a masina.

Hasoil’ó hasznos érdekességért azonban mégcsak a szomszédos megyébe sem kell átrándulCsaknem egyhavi nyereségrészesedés a Mezöberényi Építőipari Ktsz-ben

Jól zárta az elmúlt évet a Me- eoberényi Építőipari Kisipari Szövetkezet. Noha a lakossági szolgáltatásokban nem volt egész óven át munkájuk, mégis Ili) 8 százalékra teljesítették 1963-ag termelési tervüket. Az új esztendőben legfontosabb feladatuknak a javítószolgálta tás szélesítését tartják, mert ez adókedvezményt is biztosít a számukra. Tavaly mindössze négy házat, öt toldaléképítkezést és tatarozási munkákat csináltak a lakosságnak.

A nem nagy létszámú szövetkezet — negyvenhárom tagja van — állandóan fejleszti a munka műszaki feltételeit. A múlt évben saját erőforrásból kombinált gyalugépjét vásároltak, mintegy 37 ezer forint értékben.

A rövidesen sorra kerülő mérlegbeszámoló közgyűlésen csaknem egyhavi fizetésnek megíe- j lelő összeget vehetnek át a ktsz dolgozói nyereségrészesedés címén. A múlt évben legjobban dolgozó brigád piedig 3 ezer forint jutalmat kap.

GEORGIJ MARTINOV:

3LaLatul cl JKxlcsj^u

Sárközi Gyula fordítása

(23)

Belopolszkij ny/ugodt, kimért hangon beszélt, de Melnyikovot nem csapta be ez a látszólagos nyugalom. Feltűnt neki a Válasz terjedelmessége, ami'oly idegen volt BelopolsZkijtól. Fogta háta készüléket, átmászott a nyíláson és elindult a fotólaboratóriumba.

Belopiolszkij részvevő tekintettel követte. Majd sóhajtott egyet és a rádióállomáshoz fordult. A vörös fény továbbra is egyenletesen és megnyugtatóan égett. A terepjárón minden rendben van.

Eltelt egy óra. A terepjáró és az űrhajó között ismét lefolyt egy rövid beszélgetés. Semmi újság. A terepjáró még mindig ugyanolyan tájon halad, mint eddig. Minden rendben.

Melnyikov és Belopolszkij számára végtelenül hosszúnak tűnt ez a reggel. A'Nap lassan közeledett a zenithez. A kinti hőmérő tizenöt fok meleget mutatott. A Nap állásából ítélve, „helyi idő szerint” körülbelül tizenegy óra lehetett, amikor Kámov közölte, hogy száz kilométert tettek meg.

— A motor nagyszerűen működik — mondta. — Még ötven kilométert megyünk, aztán délnek fordulunk.

Két óra telt el. Itt volt az ideje a következő beszélgetésnek, de a rádióállomás hallgatott. Az óramutató rég elhagyta a megbeszélt időpontot. A jelzőlámpa még mindig azt mutatta, hogy a terepjáró rádiója működik, a hangszóró halk recsegése arról tanúskodott, hogy az űrhajó rádióállomása is rendben van. Kapcsolat mégsem volt közöttük.

Belopolszkij bekapcsolta a

mikrofont.

— Miért hallgatnak? — kérdezte. — Válaszoljanak!... Válaszoljanak!... Várt egy kicsit, aztán újból megismételte szavait. Melnyikov lélegzetvisszafojtva, feszülten hallgatózott. — Lehet, hogy kiszálltak a gépből.

— Mind a ketten?

Belopolszkij összerezzent. Kámov azt mondta, hogy semmi körülmények között nem hagyják el együtt a terepjárót. Valakinek benne kellett maradnia. De hát miért nem válaszol? — Válaszoljanak!... Válaszoljanak!... — Semmi válasz. Az obszervatóriumban nyomasztó csend uralkodott. Melnyikov és Belopolszkij nem vették le a szemüket a vörös jelzőlámpáról. Attól féltek, hogy hirtelen kialszik. Az alig hallható recsegésről minden pillanatban azt hitték, hogy a bekapcsolt mikrofon várva várt kattanása. Ám egyik perc telt a másik után, a rádióállomás piedig makacsul hallgatott.

Fel a kezekkel!

A terepjáró gyorsan és köny-* nyen haladt a tömör homokon. A széles hemyótalpiak jól látható nyomot hagytak maguk után. A gép fehér teste visszaverte a napisugarakat és a terepjáró belsejében nem volt meleg.

Kámov és Pajcsadze nagyszerűen érezte magát a puha, kényelmes ülésben. Kissé fárasztó volt a környék egyhangúsága, de nem vesztették el reményüket, hogy végire látnak majd valahai érdekeset is, s figyelmesen nézegettek körül. Egyszer majdnem elakadtak a futöhomokban. A hemyótalpak hirtelen megszaladtak, de Pajcsadze villámgyorsan hátramenetre .kapcsolt és a gép szerencsésen kikecmer- gett a váratlan csapdából.

— Valóságos mocsár —mondta Kámov. — Csak éppien homokból van.

Már több mint száz kilométer választotta el őket az űrhajótól, de a terepjáró az előbbi gyorsasággal haladt előre.

Kámov meg volt győződve, hogy a hatalmas erejű motor nem mond csődöt. Kétórai működés után még csak át sem melegedett, s ugyanolyan hideg volt, mint az út elején.

A parancsnok az órájára pillantott. Fél tizenkettő. 140 kilométert tettek meg. Ideje, hogy délnek forduljanak. Még átfésülnek 50 kilométert, aztán visz- szaindulnak az űrhajóhoz.

Kámov felállt és távcsövén figyelmesen szemügyre vette a terepjáró előtti tájat. Mindenütt egyforma látvány: bozótok és homok. Már éppien le akarta engedni karját, hogy engedélyt adjon a 90 fokos fordulatra, amikor hirtelen előrehajolt

— Mi lehet az? — kérdezte. — Nézze csak?

ÉPajcsadze szeméhez emelte

távcsövét.

■Két kilométernyire kissé jibbra a kék növényszőnyeg fö- lMtt hosszúkás, tompán fénylő

■st látszott.

I— Mintha fémből lenne •— Mondta Kámov.

I Pajcsadze a felfedezett tárgy Mié fordította a gépet. Kíván- Misága a sebesség növelésére ■észtette. Amikor fél kilométerig me'gközelítették a tárgyat, Mámov távcsövét le sem véve Izeméről, így szólt:

I —: Tudom már mi az! Űrhajó, Me sokkal kisebb, mint a mienk! I — Űrhajó?... Hát nem vályúnk egyedül a Marson?

I — Azt hiszem, Charles Hap- Mood amerikai űrhajója, í — Érdekes találkozás! Közöljem Belopolszkijjal?

I — Ráérünk — felelte Kámov. I— Tizenhárom órakor kell jelentkeznünk. Semmi okunk, ■hogy felborítsuk az ütemtervet. iFél pierc múlva a helyszínen le- Iszünk.

I A terepjáró keresztülhatolt a Isűrű bozótoson és egy tó homo- Ikos partjára jutott ki. Tíz lépés- I nyíre az amerikai űrhajótól meg- I állt. Az űrrakéta, mint egy mesebeli szárnyas cápa, feküdt a homokban. Színe ezüst, hossza alig tizenkét méter, átmérője két és fél méter volt Törzsének alsó részén elhelyezett hosszú, hegyes szárnyaival utasszállító repülőgépre emlékeztet. Kerekei nem voltak. Egész farrészét vastag selyemlepiel borította.

(Folytatjuk)

i