Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
1964. február 20. 6 Csütörtök Legszebb ajándék a jutalomkirándulás... Számos újdonság az IBUSZ nyári útiprogramjában tiruim iäi-'-i Htfrífíifiir ■'"! ^ íFfr '' Tó a felhők között Megyénkben is igen megnőtt az érdeklődés a hazai és külföldi kirándulások iránt Még messze a nyár, máris sok szó esik a nyaralásról, s a termelőszövetkezetekben legszebb, legértékesebb ajándék ma már a jutalomkirándulás. Az elmúlt nyáron Füzesgyarmat- ról. Kondorosról, Tótkomlósról külföldre küldték a legjobban dolgozó tagokat, de sokan jártak Magyarország legszebb vidékein. Az Alföldön élő emberek számára felejthetetlen élmény a Balaton környékén, a Mecsekben, Bükk- ben, Mátrában és Budapesten járni. Az IBUSZ Békés megyei irodája minden eddiginél gazdagabb programmal áll az utazók rendelkezésére. Csupán külföldre 58 előTe összeállított útvonal és útiprogram között válogathatnak. Ezenkívül kívánságra csoportos és családi üdültetést szerveznek Csehszlovákiába, Bulgáriába, Romániába. Abbáziába is lesz májusban társas kirándulás. Ha valaki például a Magas Tátrába akar menni, akkor kívánság szerint teljes ellátást, vagy csak szállást biztosít az IBUSZ. Különösen nagy a választék a Szovjetunióba utazók számára. Újdonság, hogy többen utazhatnak Olaszországba, Görögországba, Egyiptomba, Franciaországba. Ha valaki egyénileg utazik nyugati országba, a szokásosnál gyor- cabbam megkapja az útlevelét s A film és A z iskolareform nevelési célkitűzéseiben fontos helyet foglal él az esztétikai nevelés. Őszintén meg kell mondanunk, hogy az esztétikai nevelés az elmúlt esztendőkben háttérbe szorult az értelmi neveléssel szemben. Érzelmekben gazdag, a művészeteket szerető és értő embereket az esztétikai nevelés útján, már az általános iskolában kell formálnunk. Az iskolai esztétikai nevelés fontos eszköze városon és falun egyaránt a könyv és a film. Mindkettő tömegesen és olcsón hozzáférhető. Az utóbbiról szeretnék néhány gondolatot közreadni. Békés megyében is elértük, hogy az iskolák negyven százalékával szerződést kötöttek a helyi filmszínházak rendes vagy külön ifjúsági előadások megtekintésére. A tanulóifjúság szívesen jár moziba. Mennyiségi problémánk tehát nincs e területen, de annál több a tartalmi probléma, azaz kiaknázatlan nevelési terület Az esetek többségében nem követi a csoportos mozilátogatást az osztályfőnöki órákon, filmszakkörben vagy filmklubban elemző beszélgetés. Pedig ilyen alkalmakkal mélyíthetnék él a film adta értelmi és érzelmi nevelési mozzanatokat, természetesen az irodalmi ismeretekkel kapcsolva. Csakis az esztétikai ismeretek rendszeres átadásával érhetjük el, hogy a film-, színház- és irodalmi művészetet szerető, értő, gazdag lelkivilággal rendelkező felnőtteket neveljünk. Ezekkel az alapelvekkel általában minden iskola tantestülete egyetért, ismeri ezeket, még sincs csak néhány helyen filmszakkör, illetve filmklub. Mi az oka ennek? valutáért nem kell Budapestre menni, beválthatja pénzét Békéscsabán. Az utazási lehetőség is változatos: lesznek repülőgépes utak, autóbusszal és vonattal közlekedhetnek a különböző csoportok. A hazai kirándulások is érdekesebbek lesznek. Csoportos utakat szerveznek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra, a Szegedi Szabadtéri Játékokra, a gyulai várszínházi előadásokra. A mezőkovácsházi és békési járás termelő- szövetkezetei például 30—50 tagú csoportokat küldenek hazai és külföldi kirándulásra. Az elmúlt évben jól bevált kirándulás volt a katonalátogatás. Szülők és hozzátartozók utaztak abba a laktanyába, ahol a katonafiú él. A parancsnokok szívesen fogadták őket, baráti találkozót rendeztek, elbeszélgettek a vendégek a néphadsereg tagjaival. Nagyon megnyugtató érzés volt látni, hogy milyen körülmények között él a kiskatona. A katonaszülők kívánságára most háromnapos országjáró körúttal kapcsolják össze a katonalátogatást, így többszörösen hasznos lesz az út Az IBUSZ egyébként az egyéni utazók számára is gondoskodik szállásról és egyéb ellátásról. A nyári utazás lehetőségei igen választékosak. Jó utat, kellemes szórakozást!.., —Ary— az ifjúság Véleményem szerint kettő is van: egyrészt a pedagógusok többsége nem rendszeres mozilátogató, ami, sajnos, azt jelenti, hogy nem is tud szólni a filmekről, melyeket tanulói ugyanakkor nagy számban látogattak. Másrészt nem keresik meg az iskolaigazgatók a lehetőségét az osztályfőnöki órákon, filmszakkörben az évenkénti négy-hat alkalommal rendezendő filmelemzésnek. Az a törekvés helyes, ha iskolánként egy felelőse van e munkának és kezdetben csak a felső tagozatosok részére szerveznek filmvitákat az arra alkalmas filmekből- A vitát vezető tanárok felkészülését mindenütt segíthetik a helyi filmszínházaknál rendelkezésre álló Címleírások, cikkek. Az iskolai szemléltetés, a modem oktató-nevelő munka egyik fontos eszköze a rövidfilm, az oktatófilm. A keskenyfilmvetítő gépeket elsősorban erre a célra kapták az iskolák, ugyanakkor 1963-ban elsősorban a szülőknek, közel kétszáz játékfilmet mutattak be e filmgépeken- Ez enyhén szólva túlzás, — mert statisztikailag emeli ugyan az ismeretterjesztési létszámot, de végső soron a játékfilm nem szakismereteket nyújtó ismeretterjesztés. E rövid eszmefuttatás keretében arra hívnánk még fel a kes- kenyfilmes vetítőgéppel rendelkező iskolák vezetőinek figyelmét, hogy a jövő tanévre pontosan és időben mérjék fel kisfilm- igényüket. Ennek elősegítésére a Békés megyei TIT, a Népművelési Tanácsadó és a moziüzemi vállalat kisfilm-jegyzéket készít, melyben tájékoztatást nyújt az iskolák számára, és megkönnyíteni igyekszik a szakszerű válogatást Borka József a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója Egyre jobban összemelegedő kis társaságunk általános lelkesedéssel fogadta „Grant kapitány” bejelentését hétfőn este, a szálló kertjében, tánc közben: — Holnap a Szevan-tóhoz rán- dulunk ki ... Meleg ruhát hozzam tok... — Meleg ruhát? — hitetelen Tarn áskodtunk ingujjra vetkőzötten a perzselő jereváni nappalokra gondolva. — A felhők közé megyünk... — tromfolt mosolyogva Grant. Szevan .... Szevan. Uonnan is ismerős ez a név? Csapon, a határállomáson találkoztam vele először egy karkötőbe épített női karóra képében. Saevanról nevezték el. Szép volt és borsos árú. Másodszor már Jerevánban hallottam róla, az Állami Opera és Balettszínház tőszomszédságában. A világosbarna épülettömbök koszorújában földgyaluk marták a tér talaját. A város kellős közepén elég nagy feltűnést keltettek ezek az agyagbányákban, kőfejtőkben munkálkodó monstrumok. Bárki szívesen elmondta, hogy miért mozog a föld... — Itt készítik el a Szevan-tó makettjét, kicsinyített mását Egyrészt a turistáknak, másrészt a jereváni gyermekeknek akarnak a város vezetői örömet okozni. Tavacska lesz a város közepén. A Szevan, Örményország gyöngyszeme, < legnagyobb tava, magaslati levegőt óhajtók paradicsoma, halászok küzdelmes munkahelye — messze esik a fővárostól. Tulajdonképpen északkeletre van, de „légvonalban” sehogyan sem lehet eljutni hozzá. Északnak indulunk hát a Razdan kanyonját követve. A Kanaker fennsíkon átvágva csodálatos szépségű és komorságú hegyek közé kerülünk. Felfelé, mindig csak felfelé erőlködik a buszkaraván. Olykor meg kell állni egy kis szusszanóra. A hűtőben felforr a víz... A levegő egyre hűvösebb. Aranyi után már a nyitott ablakokat is felhúzzuk. A Gegamszkij-hegy 3597 méteres orma láttán borzongani kezdünk. A nyaktörő hegyi utat műveletlen vagy rozzsal bevetett táblák, csupakő hegyoldalak szegélyezik. Sűrűn látunk apró csermelyeket melegvíz-forrásokat Fa nagyon gyéren van erre. Itt a szél az úr. Nagy esemény egy-egy hegyi falucska feltűnése. Minden ház kőből épült egynémelyik a hegyi emberek képzeletvilágának, díszítő-készségének jegyeit viseli magán. A ház mellé lépcsőzetes ker- tecskék járulnak. Alig terem meg bennük a zöldség Köves a talaj. Mi van egy ilyen hegyi faluban? Ami a legszükségesebb. Egykét bolt vendéglő, kultúrház, posta, villanytelep. Minden falu villamosított. Ez különben nem csoda: Örményország vízi erőművei bőven biztosítanak villamos energiát A Szovjetunió köztársaságai közül itt a legmagasabb az egy főre eső villamos energia mértéke. Erre büszkék is az örmények. Legalább kétórai rázós utazás után felhők közé keveredünk. — Nemsokára megérkezünk. — adja tudtunkra buszunk „kormánybiztosa”, aki eleddig feladata magaslatán állt. Arról persze igazán neon tehet, hogy már jobban esne a kiszállás, mint az utazás. Végre megpillantjuk a tavat, azazhogy csak a tó szegélyét, mert felhők úsznak a víz tükrén és gátat emelnek a túlsó partot kereső tekintetek elé. Furcsa egészen közelről látni gomolygásu- kat, gyűrődésüket, érintkezésüket a hatalmas vízzel. Csodálkozunk, mert ilyet közülünk még senki sem látott. Tó a felhők között Több mint kétezer méter magasan. Igazat beszélt „Grant kapitány”... Egy félkört a tó nyugati csücskén még a buszban kell végigszenvedni. A tó szegélyén zötyö* günk. Olykor birkaakollal találkozunk, s nyájakkal, hegyi pásztorokkal. Covagjuh után már ők is elmaradnak. Aztán egyszer csak, mintha a földből nőtt volna ki, fehér vász- nú sátortábor bukkan elő. Az ámulattól nem tudunk hová lenni. Itt üdülőtelep? Kik vállalkoznak ilyesmire? Megkönnyebbülten, zsibbadt végtagjainkat mozgatva, tomász- tatva kászálódunk ki a kocsikból. Megérkeztünk. Szovjet fiatalok, lányok, fiúk fogadnak bennünket kitörő örömmel. Ök hát a sátrak lakói ezen a zimankós tájon. Moszkvaiak, kijeviek, gorkijiak, tulaiak. Nekik ehhez a klímához szottyant kedvük három hétre. Kedvcsináló temperamentummal regélik eJ, hogy milyen szép a környék, milyen jó egymásra utalva, egy kis közösséget alkotva pihenni a világtól távol. Itt csak a természettel tudnak barátkozni és a közeli hegyipásztor fészekaljnyi gyerekével. Van rádiójuk, konyhájuk, ebédlőjük, villanyuk, önmaguknak főznek, sütnek. Persze hálózsákban alszanak... Ahányan jöttünk, annyifelé kalandozunk el a környéken. A merészebbek fürdeni indulnak, de amikor meghőmérőzik mutatóujjukkal a vizet, menten lemondanak szándékukról... A hegyimádók a part mentén hirtelen emelkedő hegyoldalnak vágnak neki, kövirózsa-találás reményében. Jómagam is közéjük csapódom. Egy jó negyedórás fújtatás, „zerge-séta” után szemerkélni kezd az eső. Határozottan kellemetlen, ha az embert védtelen helyen kapja el ez a természeti jelenség. Mi hárman, akik együtt kóborolunk majdmindig, cifra fohászok közben veszünk iszkirit a legközelebbi fedett hely felé. A hegy aljában egy majorba jutunk. Fentről úgy tűnt, hogy elhagyatott, s annál nagyobb a meglepetésünk. amikor a vészesen ugató komondor jelzésére csuparánc öregasszonyarc bukkan ki az ajtón. Nyomában egy fél tucat gyerek leselkedik, az egyik kisebb, mint a másik. Nagyon ázunk, s így aztán nem tétovázunk: a hívó intésre beljebb kerülünk a pásztorék hajlékába. Megvallom: gyermekkorom óta izgatott az, hogy mi található egy magányos hegyi pásztor-házban. A fantáziámból régebben csak néhány szükséges bútordarabra, faragásokra, puskákra, meleget ontó tűzhelyre futotta. Úgy képzeltem eü, hogy mindent átitat a magány, a puritán egyszerűség, igénytelenség, ami kóborló életükkel rokon. Nos, most elámultam társaimmal együtt A konyhából két ajtó nyílik, jobbra, balra, mindkettő szobába enged utat A három helyiség úgyszólván tele van ággyal, de a gyerekek számát tekintve ez azonnal érthető. Az asztal körül kevés a hely, de annyi épően van, l ogy a legkisebbek vígan tipegjenek ágytól ágyig. A térítők hímzettek, cicomázottak. A falakat rengeteg fénykép borítja be. Nargiz, a pásztor felesége kedvesen magyarázgatja, hogy ki kicsoda. Népes lehet a családfa, s ami a jelent illeti, arra utal, hogy nem hal ki egyhamar. Az ágyak fölött faliszőnyegek vonzzák a tekintetet Ezeket a városban vették. A sarokban vadászpuskák, állványon. A legmeglepőbb számomra egy nagy halom bőrönd. Hirtelen hetet számoltam össze. Hogy mire használják? Ebben viszik a tejtermékeket a piacra, s ebben hozzák a vásárolt holmit Meg a gyerekeknek is kell. Közülük kettő bentlakásos iskolában tanul, nem cipelheti batyuban a könyveit, cókmókját A gyerekek egytől- egyig okos tekintetűek, barátko- zók. Csokoládéval szerezzük meg — igen gyorsan — barátságukat Jó szívvel hozzák elénk játékaikat: játszunk egy kicsit A játékok a városból valók. Míg csendesül az eső, miért ne okoznánk nekik örömet? Nem mehetünk eí anélkül, hogy megkóstoljuk az elénk tett tejfelt és túrót. Körülállnak bennünket és biztató tekintettel bátorítanak: együnk, finom. Amikor farkas-étvággyal mindent eltüntetünk, ragyogó szemmel mondja Nargiz: — Máskor is jöjjenek eL A mi hazunkban mindig ilyen finom tejfölt ehetnek... Jólesik vendégszeretetük, de búcsúzni kell. Kiállnak mind az ajtóba és addig integetnek, míg a barackos lombjai között el nem tűnünk előlük. A délután a napozásé, a játéké, a pihenésé. Kisüt a nap, elűzi a felhőket és mi nem tudunk betelni a gyönyörű panorámával. A távolban halászbárkák tűnnek fel: vízre szállnak a szevani halászok. Hálóval vallatják a vizet. Nehéz az életük — pláne télen, — de ahogy hallottuk: gazdag a zsákmányuk. A Szevan kegyetlen is, gondoskodó is tud lenni. Olykor életet veszejt, ha haragos, de kenyeret mindig ad ezeknek az embereknek, ha szelíd. (Folytatjuk) Pal lag Róbert
