Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-18 / 40. szám
BEKES HEGYE! Világ proletárjai egyesüljetekI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1964. FEBRUÁR 18„ KEDD Ara 60 fillér XIX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM A legjobb szervezik I Hétköznapi utazás I Államvizsga után — HlíllMaxeZilSS előtt | Sport | Hideg éjszaka Szilárd és örök barátság Volt-« rá példa a történelemben, hogy két állam szilárd és örök barátságot kötött? Szilárd barátságok voltak, de ezek nem tartottak örökké. Nem is tarthattak örökké, mert az a kötőanyag, amely a szilárd barátságot örök barátsággá tehette volna — történelmileg nem létezett. Ilyen ,,kötőanyag” csak azóta létezik, hogy marxi—lenini tanítások ideológiai alapján létrejött a földkerekség első szocialista országa, a Szovjetunió, amelyben immár a kommunizmust építik. A Szovjetunió létrejöttének első pillanatától kezdve a népek testvériségét és szabadságát hirdette De nemcsak hirdette, hanem következetesen tevékenykedett annak megvalósulásán. Magyarország népe az adatok és tények valóságos tömegén tudja mérni ennek az igazságnak mélyén gyökerező történelmi realitását Magyarország népe a szó szoros értelmében nemzeti létét köszönheti a felszabadító szovjet fegyvereknek. Két ízben is szovjet katonák vére folyt azért, hogy ez az ország felszabaduljon, illetőleg szabad máradjon, és véghez vili esse nemzeti megmaradásának biztosítékát a szocialista építést. Persze, a magyar nép boldogulásának történelmi új útját nemcsak a szovjet katonák egyengették, hanem a szovjet munkások, parasztok, értelmiségiek — az egész szovjet nép számtalan gazdasági, politikai, kulturális, tudományos — anyagi és erkölcsi támogatáson keresztül. Már régen túljutottunk azon az időponton, amikor mindezt valamiféle leltározás szigorú pontosságával kellene aláfesteni. Miután a szovjet katonák örökre elűzték hazánk földjéről az idegen, iemzetgyilk06 fasizmust, s ezzel véget vetettek népünk évszázados rabságának is: — az első élelmiszereket, az első gyógyszereket, az első nyersanyagokat, az első gépeket a Szovjetuniótól kaptuk. Ahhoz, hogy sikerrel építhessük nemzeti boldogulásunk új társadalmát — a példát, a tapasztalatot, a segítő szakembereket, a műszaki dokumentációkat s mindazt, ami az eredményes elindulásihoz szükséges volt — a szovjet nép juttatta el hozzánk olyan fokú önzetlenséggel, amelyre népünk történetében azt megelőzően soha példa nem volt. Amikor tehát 1948. február 18- án Moszkvában aláírták a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést — egy már meglévő, élő és viruló helyzetet szentesítettek. Ez a barátsági szerződés azóta — életrevalóságának megdönthetetlen bizonyítékaként — új meg új elemekkel gazdagodott. A kölcsönösen kielégülő érdékek és igények, az egymás munkáját megbecsülő eltökélt akarat, a közös ideológiai alap, a közös végcél — mindez együtt — a barátságot nemcsak szilárddá tette, hanem örökké tartóvá is. örökké élővé, hiszen a szocializmus és a kommunizmus — s ennek mind magasabb fokú realizálódása — maga az elpusztíthatatlan jövendő. A 16-ik évfordulón elegendő néhány friss tény felidézése, hogy e szerződés gránitlapjai még szembetűnőbbek legyenek. Hazánkban napjainkban 54 üzem épül a Szovjetunió segítségévéi. Közülük 26-ban már folyik a termelés. A Dunai Vasmű, a Tisza- vidéki Vegyikombinát, a pécsúj- helyi és a dunamenti hőerőmű egyszerűen nem léteznék a Szovjetunió támogatása nélkül. Villanyáramot kapunk a Béke távvezetéken, elkészült a Barátság olajvezeték és a mezőgazdaságunkban se szeri, se száma a a szovjet traktoroknak és egvéb munkagépeknek. A szovjet főiskolákon és egyetemeken fiaink és lányaink egész kis hadserege szerzett értékes szaktudást. Azt. amit egyéb tudományos és kulturális értékekben kantunk, szinte felsorolni is képtelenség. Ami pedig a jövendő távlatait illeti, kitűnő történelmi« dokumentáció érre a magyar—szovjet alumínium-szerződés. 1967—1980 között évente 330000 tonna tim- fóidét dolgoznak fel a szovjet gyárakban. Az, amit kész alumíniumban visszakapunk, több mint a magvar kohók ma; termelésének háromszorosa. Ezt az lisan 30 miivárd forint beruházással érhettük volna el — legkorábban 15—20 év leforgása alatt. De a szovjet—magvar szerződés állandóan gazdagodik azó’tal is, hoey része annak a gigantikus vállalkozásnak, amely a KGST keretén belül a testvéri socialists államok egész gazdneági tevékenységét még magasabb szintre emeli, úgy. hogy valamennyi résztvevő ország a leet*6iesébb mértékben részesül befektetett nemzeti energiáinak megfelelően a sokszorosan meghatvánvozott együttműködés eredményeiből. Kapunk és adunk. A Szovjetunió részére készített hajóinkat, vagonjainkat, speciális műszereinket és sók egyéb ipari produktumainkat, tehát a magyar szakmunkát. a szovjet földön szívesen fogadják. A kereskedelmi kapcsolatók hasonlóképpen előnyösek. És ami az eddigiekké! egyenlő — egész szocialista építőmunkánk é lményéit a katonai szerződés is védi. Nem vagyunk többé egyedül, nem vagyunk játékszerei idegen imperialista hatalmaknak, amit építünk, azt magunknak építjük, s képesek vagyunk rá, hogy a sajátunkat barátaink segítségével meg is védjük. Íme, e tények alapján üdvözli az egész magyar nép forró szívvel és lelkesen a szilárd és örök barátságot, a testvéri szovjet népet, a szovjet—magyar barátsági i szerződésit. j Megnyitották a Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hetet Hétfőn délelőtt érdeklődő szakemberekkel, műszaki és tudományos egyesületi tagokkal, népesült be a Békéscsabai Városi Tanács dísztermének minden széksora. Az első alíkalommal rendezendő Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hét megnyitójára fél 11 órakor került sor. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Békés megyei Intéző Bizottsága nevében Csepregi Pál bizottsági elnök, a megyei tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a Műszaki Fejlesztési Hetet, majd Dr. Valkó Endre, az MTESZ főtitkára tartott előadást az egyesületek — népgazdaságunk fejlesztéséért kifejtett — széles körű tevékenységéről. A főtitkár elöljáróban a műszaki tudományos munka megbecsüléséről beszélt. Elmondotta, hogy a felszabadulás után a párt és a kormány szüntelenül támogatta és támogatja a különféle műszaki egyesületek értékes munkáját. Jelenleg az országban huszonöt-féle koordináló szerv, alkalmas arra, J hogy elősegítse a szakemberek I aktivizálását, műszaki képzését Beszéde második részében a külföldi kapcsolatokról, a műszaki propaganda élénkítésének szükségességéről szólott, majd a Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hét sikerét remélte. • i Délután két órakor a Tedinüka Házának emeleti előadótermében a Szilikátipari Tudományos Egyesület előadássorozata kezdődött meg. A hallgatók téglagyári szak. emberek közül kerültek ki, mintegy ötvenen. Lányi Frigyes gépészmérnök, a SZÍTÉ elnökének megnyitóját három előadás követte. Bergida László, az Építésügyi Minisztérium Közgazdasági Főosztályának helyettes vezetője Az I építőanyagipar húszéves távlata I fejlesztési tervének főbb célkitűzései, Pál Gyula, az ÉM Üvegipari Országos Vállalat vezérigazgatója Pártunk iparpolitikájának szerepe az Alföld iparosításában (az üvegipar célkitűzései), Lohner Ernő, az ÉM Tégla- és Cserépipari Tröszt műszaki igazgatója Korszerű téglaipari termékek és előregyártott kerámiabetétes épület, elemek címmel tartott előadásit A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Tudományos Egyesület megyei csoportja rendezésében a városi tanács dísztermében került sor tudományos előadásira. Az élet. mezésipar műszaki fejlesztésének időszerű kérdéseiről Kárpáti György, a MITE főtitkára értekezett. P. R. Ferde túrást alkalmaznak a pasztaldvári otaiaezen agy Iáid alatti gázömlés megszületésére műszaki és tudományos egyesület működik, mintegy nyodvamezer taggal. A szakemberek jelentős része állandóén benne akar élni a műszaki fejlesztés sodrásában, szívesen vesz részit a csoportók, egyesületek munkájában, önzetlen segítségre kész, ha társadalmi munkára kérik. A műszaki értelmiség körében országszerte erősödik a közügyek iránti vonzalom. A különféle műszaki, társadalmi bizottságok munkája igazi nép. front-szellemben végzett munka — hangsúlyozta a főtitkár —, mert a megye, az ország gyarapodását segíti elő. Az MTESZ jó összefogó, A pusztaföldvári olaj mezőn az egyik kút béléscsöve körülbelül 400 méter mélységben megrepedt. Emiatt a gáz a felsőbb rétegekbe hatol és azt bizonyos körzetben megtölti, ami a további termelő- fúrótok végrehajtásét akadályozza. Kísérlet történt, hogy a kutat beiszapolják, ezt azonban a nagy nyomással feltörő gáz nem tette lehetővé. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi kirendeltségének dolgozói ezért különleges eljárással szüntetik meg a gáz további omlósét, melynek előkészítése már megkezdődött. A régi kúttól körülbelül 200 méterre felállított berendezéssel ferde irányban kutat fúrnak a béléscső repedés alatti része Irányába. Ennek segítségévéi a Szovjetunióban már bevált módszert alkalmazzák. A munkát Tornyai Géza mérnök, az üzem főtechnológusa irányítja, a ferde fúrással Széli József főfúrómestert bízták meg. Magyarországon eddig mindössze két esetben hajtottak végre hasonló feladatot. A nagy felkészültséget igénylő munka több hónapot vesz igénybe. A nagyobb terméseredményekért Hl ,
