Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

SMi. Juinir 1C. 6 Csütörtök Munkaügyi viták Cgy hete tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Területi Egyeztető Bizottság munkáját. Ha pontosabbak aka­runk lenni, akkor úgy is mond­hatjuk, hogy a munkaügyi viták kerültek a vb-tagok elé. Néhány tanulságot nem árt az újság hasábjaira hozni, már csak azért is, mert az egyeztető bizott­ság jelentésében és a vb-tagok felszólalásaiban bőven akadt fi­gyelmeztető momentum. Először talán egy számadatot: e múlt évben összesen 254 TEÉ- határozast született, 1963 novem­beréig pedig 272. Tehát több mun­kaügyi vita volt az elmúlt évben, mint azt megelőzően. Mi az oka ennek? Nem vitás, az új üzemek létrehozásával (konzervgyár, hű­tőház stb.) nőtt a foglalkoztatot­tak száma is — tehát eleve reá­lis * munkaügyi viták számá­nak növekedése. És, ha tudomá­sul vesszük, hogy az „új” dolgo­zóknak — rendelkezésekben já­ratlanságuk miatt — több is a vi­tájuk a munkaadóval, akkor még világosabb, hogy az emelkedés nem felez egészségtelenséget. Tanulságok mégis vannak. Az például, hogy emelkedett a kártérítésre kötelezések száma, jelzi a társadalmi tulajdon védel­mének megszilárdulását. De ma­radjunk még itt, kijelentve azt, hogy feltétlenül szigorítani kell az anyagi fegyelmet. Aki a közös tulajdonnal szemben lelket­len, pazarló, az viselje a felelős­séget! A vita során azonban elég éles szavakkal illették azt, amikor nem az igazi károkozót büntetik meg. lÁpták Pál, az SZMT vezető titkára példákkal érzékeltette az előforduló szubjektív döntéseket — amik miatt munkaügyi viták kerekednek. Orosházán, a ruha­gyárban néhány ezer inget készí­tettek — hibásan, annak ellenére, hogy már gyártás közben többen jelezték: hiba van a „konstrukci­óval”. A végén az igazgató meg­büntetett hét személyt, akiknek nem sok közük volt a selejtes in­gekhez. Persze, hogy forrongott a hangulat. A békési téglagyárban is azokat kötelezték a selejtes téglák miatti kártérítésre, akik nem feleltek érte, sőt szól­tak, hogy hibás a gyártás. Fontos a károk megtérítése, de csak akkor van értelme, ha az fizet, aki a kárt okozta. Különben — ha a kár meg is térül — töb­bet ártunk az üzem vagy a vál­lalat egészséges hangulatának, mint használunk. Sok a vita a munkavállalók és az igazgatók között. Egy kérdésre valamelyik elvtárs azt válaszolta, hogy nehéz olyan üzemet monda­ni, ahol nincsenek munkaügyi vi­ták. Nem általános, de néhány he­lyen a Vállalati Egyeztető Bizott­ság sem áll hivatása magaslatán, s ilyenkor — hogy ne kelljen „ujjat húzni” az igazgatóval — szavazategyenlőséggel a TEB elé utalják az ügyet. Sok a vita. Hol a munkavállaló a hibás, hol a munkaadó nem tartja be az alap­vető jogszabályokat. Biztosan jog nem ismeréséből is előfordulnak VEB- és TEB-tárgyalások — mint ahogy erről beszéltek is a vb-ta­gok. De az a véleményünk, hogy ezeket indokoknak nem nagyon szabad ma már elfogadni. A mun­kaüggyel foglalkozó előadó nem hivatkozhat arra, hogy nem is­merte a jogszabályt vagy hogy „nem találkozott” a mó­dosító rendelettel. Ezt ismerni kell, találkoznia kellett a rende­lettel — ugyanúgy, ahogy a dolgo­zónak is ismernie kell a beosztá­sával járó kötelességeket. em minden ügy kerül az egyeztető bizottság elé, mert van aki belenyugszik a döntés­be és nem fordul a VEB-hez vagy nem fellebbez a TEB-néi. Pedig ezek között is lehet találni szabálytalanságot, rendszerünk humanizmusával Összeegyeztethe­tetlen ítélkezéseket. Vannak TEB elé kerülő és TEB elé nem kerü­lő jogsértések, amelyek így vagy úgy, de mindenképpen társadal­munk emberséges szellemét sér­tik. Előfordul, hogy kisebb fe­gyelmi vétségért rögtön az elbo- csájtás vagy az elhelyezés eszkö­zéhez „kap” a vezető. Semmi­képpen sem lehet ezzel egyet­érteni. Azzal meg különös­képpen nem, amikor szinte ok nélkül akam : „megszabadulni” a dolgozótól. Sok ilyenről beszél­tek a vb-ülésen. Egy eset ide is vita idejére is a munkabért. A vállalat — magyarán az állam — megfizeti anélkül, hogy munka lenne az összeg mögött. És meny­nyi sok pénz ez —, felesleges vi­tákkal kidobva az ablakon?! Tíz­ezrekre, százezrekre rúgnak ezek az összegek. Lehetőség van rá, hogy ikyenkor az fizesse ki a mun­kabért — annak egy részét —, aki elkövette a jogsértést. A baj az, hogy ez a lehetőség na­gyon ritkán testesül meg, s így marad a ráfizetés a népgazdaság nyakán. Feltétlenül szükséges len­ne, hogy a felügyeleti szervek minden esetben felelősségre von­nák így is a hatáskörükbe tar­tozó vállalat illetékesét. Éjem a munkaügyi viták ellen ' akartunk szólni. Erre szükség van, mert az élet, a mun­ka vitákat, véleménykü'önbsége- ket hoz magával, s azt illetékes fórumon meg kell vitatni, döntést kell hozni. De azt állítjuk, hogy a felesleges viták, a makacs ra­gaszkodás egy-egy döntéshez (sokszor még a törvénnyel szem­ben is!) mind anyagilag, mind po. litikailag sok kárt okoznak vala­mennyiünknek. Varga Tibor ;--------~ -wwwwwww H oqv állunk, fiatalember? ni« Közérdekű és fontos társadalmi mondanivalót hordoz ez a film, amely gyermekekről szól felnőtteknek. Egy 15 éves kamaszfiú szemüvegen át mutatja be a felnőttek világát, mely sokszor nehe­zen érthető a számára. Főszereplői: Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Kosztolányi Balázs és Dudáé Kati. (Bemutatja a dévaványai Kul­túr mozi, január 16—19-ig.) a 9iAb EL9üfi MaiánlMogatásra toppan- ' rossz vályogépületből egy idő tunk be a kevermesi gyógysze- után a gyógyszertárat áthelyezték rész házaspárhoz. A szenkj.yes be. j egy volt orvoslakásba, felesege, szélgetés, melynek során éltükbe, először csak a berendczlkedésd, örömeikbe, gondjaikba engedlek 1 fészekrakási, háziasszonyi ösztön­bepillantást, épp oly szorosan bői, később meg már h.vatalosan egybeolvadt szakmájukról, mun- is bekapcsolódott a gyógyszertári munkába. i kájukról ejtett mondataikkal, mint otthonuk a gyógyszei tárral. Fejes Lajos 70 éves elmúlt. Az első világháború táján már mint gyógyszeixísz dolgozott. Családjuk valóságos megyei gyógyszerész-di­nasztia; édesapja, s öt testvére közül kettő Kunágotán, egyik öccse pedig Nagykamaráson volt Kevés pénze volt a vállalatnak akkoriban. Mikor a gyógyszertár berendezése készült, Fejes Lajos- né önhatalmúlag csináltatott egy pár olyan berendezési tárgyat, amely nem szerepelt az eredeti költségvetésben. De meg is ijedt, mikor a gyógyszertári központ igazgatója váratlanul megiátogat­gyógyszerész. A dinasztia tagjaiból ma már egyedül ő dolgozik... i ta az építkezést. Társalgásba ele­kerté- I Gyereke nincs, de mikor kérdem,1 gyedtek, s az igazgató beszélni kívánkozik, példaként. A kérte- , n;sztalgiát> hogy ^ j kezdett saját gondjairól, szeti es köztisztasági vallalat Be. j -ltal megszakad a pálya_ kescsabán egy csökkent munkáké, választási hagyomány, kedvesen pességű asszonyt küldött el taka- , mQSOiyog; az a fontos, hogy az or- rítónöi állásból —, hogy aztán szágban sok fiatal választja ezt a hivatást. Sajnálni csak azt sajnál­ni á s t vegyen fel. A törvény tiltja — de hol van itt egyébként is az emberiesség?! Nyilvánvaló, hogy ez esetben is és más esetben is visszahelyezi a Területi Egyeztető Bizottság a doL gozót. És a visszahelyezéssel kap­csolatban végül egy másik gondo. lat kapcsolódik a munkaügyi vi­tákhoz. Az anyagi kár! Egy-egy vita elhúzódik hónapokig, a dol­gozó nem termel, nem állít elő ér­téket, végül a vita lezárul, vissza kell venni az elbocsáj tottat. És ilyenkor meg kell téríteni neki a saját gondjairól — Most például berendeztük a kultúrtermet a központban, de nem adtak keretet zongoravásár­lásra. Tudja mit csináltam? Lesz, ami lesz, megvettem a zongorát! ja, hogy egyszer majd nyugdíjba — mesélte az igazgató, megy. De most még ritkán gondol I — Na, látja én is pont így csi- erre. I náltam! — vágott közbe Fejes La­lévedtem, mikor úgy szá- 5°®né a legjobb pillanatban, s el- moltam, hogy a családból csak ' mondta, mi nyomja a lelkét. A öten dolgoztak a szakmában, hi- ! felettese nem tudott mit válaszol­I ni. I Két éwe! Közületek munkaerőigénye A I. se. AKÖV (Békéscsaba) felvé­telre keres férfi és női kalauzokat. Jelentkezés: Békéscsabán, Hunyadi té­ren, a személyforgalomnál. 93007 Varrógépműszerészt, ki spéci ál-gépek javításában is jártas, állandó munká­ra, két műszakba felvesz a Szarvasi Ruházati Ktsz. Jelentkezés írásban vagy személyesen. 18913 ÁLTALÁNOS villanyszerelőket FELVESZÜNK. Bérezés megegyezés szerint. ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Békéscsaba, Szarvasi út. szén Lajos bácsi felesége is as­szisztens, és ez így már hat. Igaz, Lajos bácsi csinos, fiatalos felesége — kiről, tán nem leszünk túl indiszkrétek, ha eláruljuk, hogy 55 éves — nem úgy ment hozzá férjhez, hogy egyúttal a szakmával is összeházasodjon. Ö „csak” feleség akart lenni a har­mincas években, azon a bizonyos kunágotai bálon, ahova a Lajos bácsi egy csokor piros szegfűt ho­zatott neki azzal a titkos gondo­lattal, hogyha csak egyet, de csak egy szálat is odaajándékoz a lány abból valakinek, ő ugyan el nem veszi! De jövendőbelije min­den szál virágot megtartott, s így másnap az utcán a Fejes gyógy­szerész megkérte. A lány azt mondta, gondolkodik még egy darabig — ezt már Lajos" bácsi felesége meséli. — Gondolkoztál is egy darabig, legalább 20 lépésig! — vágta köz­be a férje. Hát így volt, aztán hama­rosan jöttek a háborús éveik, s a felszabadulás. Az államosításkor Kevermesre kerültek, az eddigi bérelt gyógyszertáruk helyett ál­lami gyógyszertárba. Dolgozni itt is kell — fogott a m-inkához La­jos bácsi, s mikor a ke vermes: ezelőtt az asszony vállalta, hogy elvégzi a kétesz- tendős asszisziensképző iskolát. „Elmentem tanulni a fiatalok kö­zé” — mondja, de azt már nem em­líti, hogy legjobb eredménnyel végzett a tanfolyam hallgatói kö­zül. Kitűnőre, pedig ez nem lehe­tett kis fáradtság, hiszen bár­mennyire fiatalos, nem húszéves I ő. Az akaraterejének köszönheti? , Lehet. Mesélik róla, hogy több- j szőr operálták a hátával, ma fél j tüdővel él, s több bordáját is félig j kivették. Mégis szálfa egyenesen ' jár. Hogy az illendőséget betartsam, nem túl feltűnően, de azért körül­nézek a gyógyszerész házaspár la­kásában. Jó képek a falon, szép bútorok, faragott, bőrtámlás szé­kek, jó könyvek a polcokon. Halk zene szól a rádióból. — Hogy élnek, mivel foglalkoz­nak a szabad idejükben? — kér­dem Fejes Lajos bácsit. — Sok emberrel összejárunk, többnyire fiatalokkal. De érdekes, hogy nem tűnik, fel nekünk, és azt hiszem nekik sem a generá­ciós különbség. Érdekes. Vagy tán nem is? Hiszen van magyará -ata: Fejesék, akik úgynevezett régi vágású em­berek — a mában élnek. Padányi Anna BÉKÉS MEGYEI VEGYESIPARI VÁLLALAT a lakosság szolgálatában OTP-hiteilevélre is végez családiház-építést belső és külső tatarozást festést bádogos- és vízvezetékszereló-, asztalos- és parkettás-, továbbá kőfaragó munkát, valamint gumi- és kerékpár-, továbbá órajavítást sírkőkészitést. Megrendeléseivel keresse fel a vállalat központját Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 50. alatt. 92862

Next

/
Thumbnails
Contents