Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-16 / 12. szám
SMi. Juinir 1C. 6 Csütörtök Munkaügyi viták Cgy hete tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Területi Egyeztető Bizottság munkáját. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor úgy is mondhatjuk, hogy a munkaügyi viták kerültek a vb-tagok elé. Néhány tanulságot nem árt az újság hasábjaira hozni, már csak azért is, mert az egyeztető bizottság jelentésében és a vb-tagok felszólalásaiban bőven akadt figyelmeztető momentum. Először talán egy számadatot: e múlt évben összesen 254 TEÉ- határozast született, 1963 novemberéig pedig 272. Tehát több munkaügyi vita volt az elmúlt évben, mint azt megelőzően. Mi az oka ennek? Nem vitás, az új üzemek létrehozásával (konzervgyár, hűtőház stb.) nőtt a foglalkoztatottak száma is — tehát eleve reális * munkaügyi viták számának növekedése. És, ha tudomásul vesszük, hogy az „új” dolgozóknak — rendelkezésekben járatlanságuk miatt — több is a vitájuk a munkaadóval, akkor még világosabb, hogy az emelkedés nem felez egészségtelenséget. Tanulságok mégis vannak. Az például, hogy emelkedett a kártérítésre kötelezések száma, jelzi a társadalmi tulajdon védelmének megszilárdulását. De maradjunk még itt, kijelentve azt, hogy feltétlenül szigorítani kell az anyagi fegyelmet. Aki a közös tulajdonnal szemben lelketlen, pazarló, az viselje a felelősséget! A vita során azonban elég éles szavakkal illették azt, amikor nem az igazi károkozót büntetik meg. lÁpták Pál, az SZMT vezető titkára példákkal érzékeltette az előforduló szubjektív döntéseket — amik miatt munkaügyi viták kerekednek. Orosházán, a ruhagyárban néhány ezer inget készítettek — hibásan, annak ellenére, hogy már gyártás közben többen jelezték: hiba van a „konstrukcióval”. A végén az igazgató megbüntetett hét személyt, akiknek nem sok közük volt a selejtes ingekhez. Persze, hogy forrongott a hangulat. A békési téglagyárban is azokat kötelezték a selejtes téglák miatti kártérítésre, akik nem feleltek érte, sőt szóltak, hogy hibás a gyártás. Fontos a károk megtérítése, de csak akkor van értelme, ha az fizet, aki a kárt okozta. Különben — ha a kár meg is térül — többet ártunk az üzem vagy a vállalat egészséges hangulatának, mint használunk. Sok a vita a munkavállalók és az igazgatók között. Egy kérdésre valamelyik elvtárs azt válaszolta, hogy nehéz olyan üzemet mondani, ahol nincsenek munkaügyi viták. Nem általános, de néhány helyen a Vállalati Egyeztető Bizottság sem áll hivatása magaslatán, s ilyenkor — hogy ne kelljen „ujjat húzni” az igazgatóval — szavazategyenlőséggel a TEB elé utalják az ügyet. Sok a vita. Hol a munkavállaló a hibás, hol a munkaadó nem tartja be az alapvető jogszabályokat. Biztosan jog nem ismeréséből is előfordulnak VEB- és TEB-tárgyalások — mint ahogy erről beszéltek is a vb-tagok. De az a véleményünk, hogy ezeket indokoknak nem nagyon szabad ma már elfogadni. A munkaüggyel foglalkozó előadó nem hivatkozhat arra, hogy nem ismerte a jogszabályt vagy hogy „nem találkozott” a módosító rendelettel. Ezt ismerni kell, találkoznia kellett a rendelettel — ugyanúgy, ahogy a dolgozónak is ismernie kell a beosztásával járó kötelességeket. em minden ügy kerül az egyeztető bizottság elé, mert van aki belenyugszik a döntésbe és nem fordul a VEB-hez vagy nem fellebbez a TEB-néi. Pedig ezek között is lehet találni szabálytalanságot, rendszerünk humanizmusával Összeegyeztethetetlen ítélkezéseket. Vannak TEB elé kerülő és TEB elé nem kerülő jogsértések, amelyek így vagy úgy, de mindenképpen társadalmunk emberséges szellemét sértik. Előfordul, hogy kisebb fegyelmi vétségért rögtön az elbo- csájtás vagy az elhelyezés eszközéhez „kap” a vezető. Semmiképpen sem lehet ezzel egyetérteni. Azzal meg különösképpen nem, amikor szinte ok nélkül akam : „megszabadulni” a dolgozótól. Sok ilyenről beszéltek a vb-ülésen. Egy eset ide is vita idejére is a munkabért. A vállalat — magyarán az állam — megfizeti anélkül, hogy munka lenne az összeg mögött. És menynyi sok pénz ez —, felesleges vitákkal kidobva az ablakon?! Tízezrekre, százezrekre rúgnak ezek az összegek. Lehetőség van rá, hogy ikyenkor az fizesse ki a munkabért — annak egy részét —, aki elkövette a jogsértést. A baj az, hogy ez a lehetőség nagyon ritkán testesül meg, s így marad a ráfizetés a népgazdaság nyakán. Feltétlenül szükséges lenne, hogy a felügyeleti szervek minden esetben felelősségre vonnák így is a hatáskörükbe tartozó vállalat illetékesét. Éjem a munkaügyi viták ellen ' akartunk szólni. Erre szükség van, mert az élet, a munka vitákat, véleménykü'önbsége- ket hoz magával, s azt illetékes fórumon meg kell vitatni, döntést kell hozni. De azt állítjuk, hogy a felesleges viták, a makacs ragaszkodás egy-egy döntéshez (sokszor még a törvénnyel szemben is!) mind anyagilag, mind po. litikailag sok kárt okoznak valamennyiünknek. Varga Tibor ;--------~ -wwwwwww H oqv állunk, fiatalember? ni« Közérdekű és fontos társadalmi mondanivalót hordoz ez a film, amely gyermekekről szól felnőtteknek. Egy 15 éves kamaszfiú szemüvegen át mutatja be a felnőttek világát, mely sokszor nehezen érthető a számára. Főszereplői: Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Kosztolányi Balázs és Dudáé Kati. (Bemutatja a dévaványai Kultúr mozi, január 16—19-ig.) a 9iAb EL9üfi MaiánlMogatásra toppan- ' rossz vályogépületből egy idő tunk be a kevermesi gyógysze- után a gyógyszertárat áthelyezték rész házaspárhoz. A szenkj.yes be. j egy volt orvoslakásba, felesege, szélgetés, melynek során éltükbe, először csak a berendczlkedésd, örömeikbe, gondjaikba engedlek 1 fészekrakási, háziasszonyi ösztönbepillantást, épp oly szorosan bői, később meg már h.vatalosan egybeolvadt szakmájukról, mun- is bekapcsolódott a gyógyszertári munkába. i kájukról ejtett mondataikkal, mint otthonuk a gyógyszei tárral. Fejes Lajos 70 éves elmúlt. Az első világháború táján már mint gyógyszeixísz dolgozott. Családjuk valóságos megyei gyógyszerész-dinasztia; édesapja, s öt testvére közül kettő Kunágotán, egyik öccse pedig Nagykamaráson volt Kevés pénze volt a vállalatnak akkoriban. Mikor a gyógyszertár berendezése készült, Fejes Lajos- né önhatalmúlag csináltatott egy pár olyan berendezési tárgyat, amely nem szerepelt az eredeti költségvetésben. De meg is ijedt, mikor a gyógyszertári központ igazgatója váratlanul megiátogatgyógyszerész. A dinasztia tagjaiból ma már egyedül ő dolgozik... i ta az építkezést. Társalgásba elekerté- I Gyereke nincs, de mikor kérdem,1 gyedtek, s az igazgató beszélni kívánkozik, példaként. A kérte- , n;sztalgiát> hogy ^ j kezdett saját gondjairól, szeti es köztisztasági vallalat Be. j -ltal megszakad a pálya_ kescsabán egy csökkent munkáké, választási hagyomány, kedvesen pességű asszonyt küldött el taka- , mQSOiyog; az a fontos, hogy az or- rítónöi állásból —, hogy aztán szágban sok fiatal választja ezt a hivatást. Sajnálni csak azt sajnálni á s t vegyen fel. A törvény tiltja — de hol van itt egyébként is az emberiesség?! Nyilvánvaló, hogy ez esetben is és más esetben is visszahelyezi a Területi Egyeztető Bizottság a doL gozót. És a visszahelyezéssel kapcsolatban végül egy másik gondo. lat kapcsolódik a munkaügyi vitákhoz. Az anyagi kár! Egy-egy vita elhúzódik hónapokig, a dolgozó nem termel, nem állít elő értéket, végül a vita lezárul, vissza kell venni az elbocsáj tottat. És ilyenkor meg kell téríteni neki a saját gondjairól — Most például berendeztük a kultúrtermet a központban, de nem adtak keretet zongoravásárlásra. Tudja mit csináltam? Lesz, ami lesz, megvettem a zongorát! ja, hogy egyszer majd nyugdíjba — mesélte az igazgató, megy. De most még ritkán gondol I — Na, látja én is pont így csi- erre. I náltam! — vágott közbe Fejes Lalévedtem, mikor úgy szá- 5°®né a legjobb pillanatban, s el- moltam, hogy a családból csak ' mondta, mi nyomja a lelkét. A öten dolgoztak a szakmában, hi- ! felettese nem tudott mit válaszolI ni. I Két éwe! Közületek munkaerőigénye A I. se. AKÖV (Békéscsaba) felvételre keres férfi és női kalauzokat. Jelentkezés: Békéscsabán, Hunyadi téren, a személyforgalomnál. 93007 Varrógépműszerészt, ki spéci ál-gépek javításában is jártas, állandó munkára, két műszakba felvesz a Szarvasi Ruházati Ktsz. Jelentkezés írásban vagy személyesen. 18913 ÁLTALÁNOS villanyszerelőket FELVESZÜNK. Bérezés megegyezés szerint. ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Békéscsaba, Szarvasi út. szén Lajos bácsi felesége is asszisztens, és ez így már hat. Igaz, Lajos bácsi csinos, fiatalos felesége — kiről, tán nem leszünk túl indiszkrétek, ha eláruljuk, hogy 55 éves — nem úgy ment hozzá férjhez, hogy egyúttal a szakmával is összeházasodjon. Ö „csak” feleség akart lenni a harmincas években, azon a bizonyos kunágotai bálon, ahova a Lajos bácsi egy csokor piros szegfűt hozatott neki azzal a titkos gondolattal, hogyha csak egyet, de csak egy szálat is odaajándékoz a lány abból valakinek, ő ugyan el nem veszi! De jövendőbelije minden szál virágot megtartott, s így másnap az utcán a Fejes gyógyszerész megkérte. A lány azt mondta, gondolkodik még egy darabig — ezt már Lajos" bácsi felesége meséli. — Gondolkoztál is egy darabig, legalább 20 lépésig! — vágta közbe a férje. Hát így volt, aztán hamarosan jöttek a háborús éveik, s a felszabadulás. Az államosításkor Kevermesre kerültek, az eddigi bérelt gyógyszertáruk helyett állami gyógyszertárba. Dolgozni itt is kell — fogott a m-inkához Lajos bácsi, s mikor a ke vermes: ezelőtt az asszony vállalta, hogy elvégzi a kétesz- tendős asszisziensképző iskolát. „Elmentem tanulni a fiatalok közé” — mondja, de azt már nem említi, hogy legjobb eredménnyel végzett a tanfolyam hallgatói közül. Kitűnőre, pedig ez nem lehetett kis fáradtság, hiszen bármennyire fiatalos, nem húszéves I ő. Az akaraterejének köszönheti? , Lehet. Mesélik róla, hogy több- j szőr operálták a hátával, ma fél j tüdővel él, s több bordáját is félig j kivették. Mégis szálfa egyenesen ' jár. Hogy az illendőséget betartsam, nem túl feltűnően, de azért körülnézek a gyógyszerész házaspár lakásában. Jó képek a falon, szép bútorok, faragott, bőrtámlás székek, jó könyvek a polcokon. Halk zene szól a rádióból. — Hogy élnek, mivel foglalkoznak a szabad idejükben? — kérdem Fejes Lajos bácsit. — Sok emberrel összejárunk, többnyire fiatalokkal. De érdekes, hogy nem tűnik, fel nekünk, és azt hiszem nekik sem a generációs különbség. Érdekes. Vagy tán nem is? Hiszen van magyará -ata: Fejesék, akik úgynevezett régi vágású emberek — a mában élnek. Padányi Anna BÉKÉS MEGYEI VEGYESIPARI VÁLLALAT a lakosság szolgálatában OTP-hiteilevélre is végez családiház-építést belső és külső tatarozást festést bádogos- és vízvezetékszereló-, asztalos- és parkettás-, továbbá kőfaragó munkát, valamint gumi- és kerékpár-, továbbá órajavítást sírkőkészitést. Megrendeléseivel keresse fel a vállalat központját Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 50. alatt. 92862
