Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

MM. Január 14, 4 Kedd TEL AZ OLAJflEZON Költözködik az RD—8-as be­ten de/x-s legénysége. Körös-körül szemfájdítóan fe­hér, mozdulatlanságba dermedt a táj, itt, az égbeszökő fúrótorony tövében viszont minden ember és minden teherautó mozog. Valahol Orosháza és Kaszaper között vagyunk, a jégpáncélos műúttól ötven méternyire. A hullámlemez bódék, csőraká­sok, dübörgő hajtómotorok kö­zött egy bekecses, kucsmás, csiz­más férfi járkál ide-oda, s adja utasításait: Széli József főfúró­mester, a legénység parancsnoka. Odaszegődök melléje. — Nagy praxisunk van már a költözködésben — bizonygatja mindjárt az első percben az öreg. — Ebben az olajmezőben, már­mint a pusztaföldváriban mi az titvenharmadik fúrást fejeztük be. A jövő héten kezdjük az ötvennégyediket. Eh... — le­gyint mérgelődve — sok herce­hurcával jár egy ilyen vándorlás, pakolászás, mert mindent viszünk magunkkal, csak a torony meg az alap marad. Azt majd a to­ronyszerelők viszik máshová... Még az a szerencse, hogy nem kell messze menni, csak a műút másik oldalára, ide kétszáz méter­re.... — s mutatja, hogy hova. Az új fúrásponton már áll a to­rony, egy hete összeszerelték. Kettő híján, ötvenméteres monst­rum. Az előkészítők: alapozók, ácsok, toronyszerelők, csőszerelők dolgoznak körülötte. Az egyik lánctalpas traktor húzta pótkocsi, ról előregyártott, alapozáshoz szükséges betonelemeket vonszol­nak le, a másik platóskocsiról fú- rórudakat, csőrámpákat, az itteni fúrástól kimaradt béléscsöveket emelgetik le, s rakják a hideg hó­ba. Pufajkában, meleg kesztyű­ben, jól felöltözve, a sok ruha miatt egy kicsit nehézkesen ipar­kodnak a szállítómunkások. — Szigorú hozzánk az idei tél — méltatlankodik két útbaigazítás után az öreg „fúróskapitány”. — Amióta leesett az első hó, meg­állás nélkül dolgozunk. Itt, ezt a kutat december kilencedikén kezdtük fúrni, s január másodi­kén készültünk el vele. A brigá­dom huszonöt embere három műszakban, éjjel-nappal tette a dolgát. Persze, vasárnap is. Az olajbányász akkor ünnepel, ha otthon van... Itt nincs egy percnyi megnyugvás!, akármilyen is az idő. Nehéz élet ez az olajbányász élet, ilyenkor télen. Kétszer-há. romszor nehezebb, mint nyáron. Tudja, aki egy telet kibír a fúrótorony tövében, abból olaj­bányász lesz! Ez az idő a nagy próbatétel, a tél. Az ember a sza­badban van, szakad rá a hó, sü­völt a fergeteg, marja az arcot a fagy. A gépek mellett legfeljebb sátorlappal védekezhetünk. Aki ilyenkor „nem dobja be a törül­közőt”, az megmarad, arra min­dig lehet számítani, esőben, sár­ban, hőségben, abba a mennyiké se csap bele... De aki nem elég erős, állhatatos, az nem bírja ezt az életet. Gyötrelmes, de azért szép munka ez. Mi, öregebbek ezt tartjuk. Egész embert kíván min­dig... na... Nézze ezeket az embe­reket, hogy küszködnék. Aki utá­nuk csinálja, hát leveszem előtte a kucsmámat». Hévvel, rajongással beszél, be­lemelegszik a vallomásba. Nagyon szereti a szakmáját ez az öreg meg a beosztottjait. Harminc­négy éve olajbányász. Harminc­négy tél! Még elgondolni is sok, hogy mennyit fagyoskodott, küz­dött az olajért, gázért, mennyit átkozta a csontig hatoló szele­ket, szikrázó fagyokat társaival együtt. Morgott, káromkodott, de soha meg nem hátrált. Nem szereti, ha a régi időikre emlékeztetik. Inkább a közelmúlt, ról beszél. — Az elmúlt négy év alatt nyolcvanezer métert fúrtunk ezen a környéken — mondja örven­dezve, jóleső érzéssel, mutatóujját felemelve: tudom-e, mit jelent ez? Azt persze már elhallgatja, hogy a legjobb fúróbrigádok között voltak mindig, s vannak manap­ság is. Az orosházi központban úgy tartják számon őket, mint akik mindig teljesítették a kisza­bott feladatot, bármilyen időjárás szakadt rájuk. Ez a kollektíva mindig „küzdőképes” — sportsze­rűen megfogalmazva..; — Józsi bácsi, ezt is visszük? — kérdezi mellénk érve három bebugyolált, párás lélegzetű szál­lítómunkás, s egy nagy halom csőre mutat. — Persze, hogyne — felel az öreg, s máris intézkedik, tanácsot ad: hogyan fogják, mire vigyáz­zanak. „Meg ne sérüljetek!” Né­hány perc múlva platós teherkocsi hátrál a halom mellé, kezdődik a rakodás. Az emberek egy kicsit fáradtak, egyikük-másikuk ugyan, csak borostás. Azt mondják, hogy most még a szőr is melegít, azért nem húzzák le. Naponta nyolc-tíz érát töltenek a szabadban. A rakodó­munkásokat, gépkocsivezetőket éppúgy megviseli a tél vagy még jobban, mint a bányászokat. A torony tövében, a munkapad alatt, az úgynevezett pincében négyen iparkodnak Mile Lajos fúrómester műszakjából. Az ak­namélyedésben hidegtől remegő, szerszámot nehezen szorító kézzel szerelik fel a csőfejre az elosztót, a .karácsonyfát”. A berendezés legénységének ez az utolsó gyűr- közése itt. Ha az elosztó a helyé­re kerül, akkor ezen a fúrási pon_ tan maradéktalanul teljesítették kötelességüket. Az öreg Széli bá­torítóan néz le hozzájuk a pince­aknába, melynek alján piszkos hőiébe eresztett deszkákon állnak, mozognak: — Csak ügyesen em­berek...! — Azok — Méri Lajos, Gerzsán Gyula, Lengyel Károly és Leginszki István váltós fúró- mester — dideregve néznek fed az öregre: nem lesz semmi difi, Jó­zsi bácsi, legyen nyugodt.. Ez vari a tekintetükben. Múlnak az órák, egyre keve­sebb szerszám, anyag marad, las­san átkerül mind az új torony mellé. Az embereket mozgásra sürgeti a metsző hideg, s az aka­rat. Alkonyaira csak az elárvult fú­rótorony marad és a három hul­lámlemez bódé. Otthon, este biztosan nem kell majd elaltatni senkit Palla« Róbert Több millió forintos beruházás — Űj raktárak, korszerű boltok és vendéglátó egységek a megyében A múlt évben több mint 30 mil­lió forintot költöttek Békés me­gye földművesszövetkezetei a bol­tok, üzletházak korszerűsítésére, új egységek létesítésére és beren­dezések vásárlására. Az idén is jelentős összeget fordítanak ha­sonló célokra. 1964-ben megkezdik Békéscsa­bán 13 millió forintos beruházás­sal egy raktár építését, melynek befejezésére a közeli években ke­rül sor. Orosházán tavaly kezdték meg egy új raktár építését, melyre 80 ezer forintot költöttek. A há­rommillió 200 ezer forintos beru­házással épülő raktárt a jövő év­ben adják át rendeltetésének. Négymillió forintot fordítanak az idén a mezőkovácsházi dughagy- ma hőkezelő további bővítésére. Nagyszénáson az idén megkez­dik egy kisvendéglő és eszpresszó építését, melyre két és fél millió forintot fordítanak. Békésen 700 ezer forintot költenek cukrászüzem építésére. Szarvason, az ezüstsző­lői részen élelmiszer-, háztartási bolt és falatozó épül. A községben pedig a IV. kerületben ugyancsak élelmiszerboltot és falatozót léte­sítenek. Ezekre együttesen egymil­lió 307 ezer forintot fordítanak. A Kunágota és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet K; vermesen 550 ezer forintos költséggel vas-mű­szaki boltot épít. Balkus Imre A teljesen újjáépített békéscsabai if júsági könyvtár január utolsó napjaiban már az olvasók rendelkezésére áll A Megyei Könyvtár, miként azt \ tot az előző körülmények nagy­előzőleg már közöltük, a közel- I ban fékezték. jövőben nyitja meg zenerészlegét | A gyermekolvasók nemcsak a zenekedvelő olvasók és más könyvet kölcsönözhetnek az új érdeklődők részére. A csabai kö­zönségnek szánt másik meglepe­tése a teljesen újjáalakított, bőví­tett, korszerűen berendezett ifjú­sági könyvtár hó végi megnyitása lesz. A mind nagyobb létszámú és különböző életkorú gyermekolva­sók érdekében szükségessé vált az osztott kölcsönzés. Ez nemcsak azt jelenti, hogy minden gyer­mekolvasó az őt közvetlenül ér­deklő irodalmi anyagban válogat­hat és nem kell feleslegesen át­böngésznie az egész ifjúsági anyagot, hanem a könyvtár mun­katársai részéről is több idő jut az olvasókkal, egyéni kérésükkel, kívánságukkal való törődésre. Ezt a könyvtárpolitikai nevelő felada­VADÁSZ FERENC: ÍLc&C'foli'Ct'í'Htfictile fccí Legalább ne a szemünk láttára... Mint megéhezett vándor utasok tértank be Gyulán abba a „Hordó” melletti talponállóba, amelyet tudo­másunk szerint végre átalakításra Ítélt a vendéglátóipari vállalat. Kér­tünk egy-egy adagot az ínycsiklan­dozó, frissen sült kolbászból, amely­hez kenyér hiányában kiflit java­solt a pénztárosnő. Ha kenyér nincs, jő a kifli isi — felkiáltással megváltottuk a blokkot, megkaptuk a kolbászt és a kiflit, s jó étvággyal falatozni kezdtünk. Ét­vágyunkat azonban — ha nem is vette cl, de csökkentette a kiszol­gáló kartársnö. Ugyanis egy újabb vendég kiszolgálása közben leejtett egy kiflit a tisztának cseppet sem nevezhető padozatra. Gyakorlott mozdulattal felvette, ráfújt, odadOr- zsölte a kötényéhez s aztán kiszolgál­ta, mintha ml sem történt volna. Azt nem mondjuk, hogy dobja el a kiszolgálás hevében leejtett kif­lit. De azt joggal elvárjuk, hogy ne a szemünk láttára törölje használat­ban lévő kötényéhez. Esetleg ké­sőbb, amikor senki sem látja. •=• ki, » (37) Lebukik a nyomda Este Piri üzenete várta: talál­kára hívta Angyalföldre. Hétfőn délelőtt tizenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauthner Sándor utca — végén találkoztak. — Tegnap kint jártam — új­ságolta Piri. — Megelőztél. — Az egész anyagot elégettem — mondta a fiú szomorúan. — Mi mást tehettél volna? — A gépek is biztonságban vannak. * Azzal váltak él, hogy egy idő­re leállnak a munkával. Cigi gyalog ment vissza Pest­újhelyre. Aprófát vágott a kü­szöbön, hogy tüzet rakjon és. éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a cipészmű­helyt, kaiapálgat, foltozgat égy kicsit, azután legalább egy hét­re lezárja a lakást, amikor zör­gettek a kerti kapun. — Ez a Peidl-féle ház? — kér­dezte egy rrticisapkás fiatal férfi. — Igen. — Nyissa ki. Államrendőrség. Mire elhúztá a reteszt, már ott volt Hain Péter is harmadmagá­val. — Menj előttünk — dörögte s a házra mutatott. Mielőtt elérték volna a kony­haajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Betuszkolták a szobába. — Hol a lány? — kérdezték. — Miféle lány? — Majd adok én neked mifé­lét — dühöngött Hain és intett embereinek. Azok rárohantak, gyomron rúgták, pofozták. — Vége a játéknak Kurimszky uram — mondta Hain gúnyosan, s a fiú tarkójához nyomta a re­volvert. — Hol vannak a gépek? — Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám. — Na nézd csak, hogy szájak.. — Te bolseviki kutya, bolond­nak nézel bennünket? — Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain —, de most megszorongatjuk a nyakadat. Tudod ugye, hogy mi vár rád? — Mi várna? A szavalókórus­ért talán csak nem kötnek fel? — Szavalókórusért? Az író­gépek, a sokszorosítók hol van­nak? A nyomda... — El tetszett téveszteni a cí­met... Rárohantak, rúgták, pofozták, ahogy érték. — Tudod te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gé­peket keresünk, ne add a hülyét! Amikor a lakásban nem talál­tak semmit, a kertből léceket ke­rítettek, szurkálni kezdték a pö- cegödröt. — Ide süllyesztetted vagy el­ástad? — Mit? — kérdezte ártatlanul. •— Pfuj! — a detektívek ve­szettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi. — Ki nem vitték innen — erő­sí tg ette az egyik. Cigi a Kinizsi utcai lódenkabá- tost vélte felismerni benne. De most rendesen fel volt öltözve. Hain dühös, szemrehányó pillan­tást vetett rá. — Alighanem ne­ki köszönhetem — gondolta Cigi —, hogy elügyetlenkedte a figye­lést. Ügy látszik, másfelé kódor- gott, amikor huroolkodtunk. Bementek a fáskamrába, ásni kezdtek. Aztán a padlást kutat­ták át. összeverték Cigit a kam­rában, ütötték a padláson. A hiábavaló kéresés után visszamentek a konyhába, körül­fogták. — Megmondod-e, hol a Piri? A fiú vállat vont. — Ilyen nevű lányt nem is is­merek... Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megingott, a kormos kályhacső ledőlt, rá­esett Hain fejére. A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbe verte. De a másik pillanatban már tisz­tában volt a helyzettel: kabátjá­ra, kalapjára vastagon dőlt a korom. A detektívek nem tudták meg- állni, elnevették magukat. Cigi is l vigyorgott — Röhögsz? — sziszegte Hain, ! és eszeveszett dühvei esett a fiú gyomrának. Rúgásai elől össze- görnyedten védte magát, (Folytatjuk) helyiségben, hanem korcsopor­toknak megfelelő játékkal, szóra­kozással tölthetik el szabad ide­jüket az ifjúsági könyvtárban. Még egy kellemes kulturális hír vár a Megyei Könyvtár csa­bai olvasói számára: a régen ese­dékes csillagda építése — amit eddig a hideg idő akadályozott — az enyhe napok beálltával folyta- i tódik és így Csaba lakosságának módjában áll a kulturális alapis­meretekhez nélkülözhetetlen mi­nimális csillagászati tájékozódás gyakorlati megszerzése is. — h ­Újabb utcákba vezették be a villanyt Kondoroson Az elmúlt években Kondoroson igen sok családi ház épült és új ut­casorok létesültek. Ezekbe a köz­ségi tanács az elmúlt évben meg­kezdte a villany bevezetését ösz- szesen 5500 méternyi villanyháló­zatot építettek ki 1963-ban. mely­nek befejezésére az idén február 28-ig kerül sor. Állami költségve­tésből eddig 200 ezer forintot for­dítottak erre, községfejlesztési alapból pedig 300, ezret. A Tatabányai Tröszt' összes üzeme munkavállalókat vesz fel 18-tól 45 éves korig. Jelentkezni lehet: a Tatabá­nyai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztályán, a me­gyei és járási tanács munka­ügyi osztályán. A kereseten kívül a nős és családfenntartó dolgozó évi 58 q illetménysze­net, valamint minden dolgozó munkaruhát díjtalanul kap. Munkába állás esetén kedvez­ményes étkezést és szállást té­rítés ellenében biztosítunk. 363 /

Next

/
Thumbnails
Contents