Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
MM. Január 14, 4 Kedd TEL AZ OLAJflEZON Költözködik az RD—8-as beten de/x-s legénysége. Körös-körül szemfájdítóan fehér, mozdulatlanságba dermedt a táj, itt, az égbeszökő fúrótorony tövében viszont minden ember és minden teherautó mozog. Valahol Orosháza és Kaszaper között vagyunk, a jégpáncélos műúttól ötven méternyire. A hullámlemez bódék, csőrakások, dübörgő hajtómotorok között egy bekecses, kucsmás, csizmás férfi járkál ide-oda, s adja utasításait: Széli József főfúrómester, a legénység parancsnoka. Odaszegődök melléje. — Nagy praxisunk van már a költözködésben — bizonygatja mindjárt az első percben az öreg. — Ebben az olajmezőben, mármint a pusztaföldváriban mi az titvenharmadik fúrást fejeztük be. A jövő héten kezdjük az ötvennégyediket. Eh... — legyint mérgelődve — sok hercehurcával jár egy ilyen vándorlás, pakolászás, mert mindent viszünk magunkkal, csak a torony meg az alap marad. Azt majd a toronyszerelők viszik máshová... Még az a szerencse, hogy nem kell messze menni, csak a műút másik oldalára, ide kétszáz méterre.... — s mutatja, hogy hova. Az új fúrásponton már áll a torony, egy hete összeszerelték. Kettő híján, ötvenméteres monstrum. Az előkészítők: alapozók, ácsok, toronyszerelők, csőszerelők dolgoznak körülötte. Az egyik lánctalpas traktor húzta pótkocsi, ról előregyártott, alapozáshoz szükséges betonelemeket vonszolnak le, a másik platóskocsiról fú- rórudakat, csőrámpákat, az itteni fúrástól kimaradt béléscsöveket emelgetik le, s rakják a hideg hóba. Pufajkában, meleg kesztyűben, jól felöltözve, a sok ruha miatt egy kicsit nehézkesen iparkodnak a szállítómunkások. — Szigorú hozzánk az idei tél — méltatlankodik két útbaigazítás után az öreg „fúróskapitány”. — Amióta leesett az első hó, megállás nélkül dolgozunk. Itt, ezt a kutat december kilencedikén kezdtük fúrni, s január másodikén készültünk el vele. A brigádom huszonöt embere három műszakban, éjjel-nappal tette a dolgát. Persze, vasárnap is. Az olajbányász akkor ünnepel, ha otthon van... Itt nincs egy percnyi megnyugvás!, akármilyen is az idő. Nehéz élet ez az olajbányász élet, ilyenkor télen. Kétszer-há. romszor nehezebb, mint nyáron. Tudja, aki egy telet kibír a fúrótorony tövében, abból olajbányász lesz! Ez az idő a nagy próbatétel, a tél. Az ember a szabadban van, szakad rá a hó, süvölt a fergeteg, marja az arcot a fagy. A gépek mellett legfeljebb sátorlappal védekezhetünk. Aki ilyenkor „nem dobja be a törülközőt”, az megmarad, arra mindig lehet számítani, esőben, sárban, hőségben, abba a mennyiké se csap bele... De aki nem elég erős, állhatatos, az nem bírja ezt az életet. Gyötrelmes, de azért szép munka ez. Mi, öregebbek ezt tartjuk. Egész embert kíván mindig... na... Nézze ezeket az embereket, hogy küszködnék. Aki utánuk csinálja, hát leveszem előtte a kucsmámat». Hévvel, rajongással beszél, belemelegszik a vallomásba. Nagyon szereti a szakmáját ez az öreg meg a beosztottjait. Harmincnégy éve olajbányász. Harmincnégy tél! Még elgondolni is sok, hogy mennyit fagyoskodott, küzdött az olajért, gázért, mennyit átkozta a csontig hatoló szeleket, szikrázó fagyokat társaival együtt. Morgott, káromkodott, de soha meg nem hátrált. Nem szereti, ha a régi időikre emlékeztetik. Inkább a közelmúlt, ról beszél. — Az elmúlt négy év alatt nyolcvanezer métert fúrtunk ezen a környéken — mondja örvendezve, jóleső érzéssel, mutatóujját felemelve: tudom-e, mit jelent ez? Azt persze már elhallgatja, hogy a legjobb fúróbrigádok között voltak mindig, s vannak manapság is. Az orosházi központban úgy tartják számon őket, mint akik mindig teljesítették a kiszabott feladatot, bármilyen időjárás szakadt rájuk. Ez a kollektíva mindig „küzdőképes” — sportszerűen megfogalmazva..; — Józsi bácsi, ezt is visszük? — kérdezi mellénk érve három bebugyolált, párás lélegzetű szállítómunkás, s egy nagy halom csőre mutat. — Persze, hogyne — felel az öreg, s máris intézkedik, tanácsot ad: hogyan fogják, mire vigyázzanak. „Meg ne sérüljetek!” Néhány perc múlva platós teherkocsi hátrál a halom mellé, kezdődik a rakodás. Az emberek egy kicsit fáradtak, egyikük-másikuk ugyan, csak borostás. Azt mondják, hogy most még a szőr is melegít, azért nem húzzák le. Naponta nyolc-tíz érát töltenek a szabadban. A rakodómunkásokat, gépkocsivezetőket éppúgy megviseli a tél vagy még jobban, mint a bányászokat. A torony tövében, a munkapad alatt, az úgynevezett pincében négyen iparkodnak Mile Lajos fúrómester műszakjából. Az aknamélyedésben hidegtől remegő, szerszámot nehezen szorító kézzel szerelik fel a csőfejre az elosztót, a .karácsonyfát”. A berendezés legénységének ez az utolsó gyűr- közése itt. Ha az elosztó a helyére kerül, akkor ezen a fúrási pon_ tan maradéktalanul teljesítették kötelességüket. Az öreg Széli bátorítóan néz le hozzájuk a pinceaknába, melynek alján piszkos hőiébe eresztett deszkákon állnak, mozognak: — Csak ügyesen emberek...! — Azok — Méri Lajos, Gerzsán Gyula, Lengyel Károly és Leginszki István váltós fúró- mester — dideregve néznek fed az öregre: nem lesz semmi difi, Józsi bácsi, legyen nyugodt.. Ez vari a tekintetükben. Múlnak az órák, egyre kevesebb szerszám, anyag marad, lassan átkerül mind az új torony mellé. Az embereket mozgásra sürgeti a metsző hideg, s az akarat. Alkonyaira csak az elárvult fúrótorony marad és a három hullámlemez bódé. Otthon, este biztosan nem kell majd elaltatni senkit Palla« Róbert Több millió forintos beruházás — Űj raktárak, korszerű boltok és vendéglátó egységek a megyében A múlt évben több mint 30 millió forintot költöttek Békés megye földművesszövetkezetei a boltok, üzletházak korszerűsítésére, új egységek létesítésére és berendezések vásárlására. Az idén is jelentős összeget fordítanak hasonló célokra. 1964-ben megkezdik Békéscsabán 13 millió forintos beruházással egy raktár építését, melynek befejezésére a közeli években kerül sor. Orosházán tavaly kezdték meg egy új raktár építését, melyre 80 ezer forintot költöttek. A hárommillió 200 ezer forintos beruházással épülő raktárt a jövő évben adják át rendeltetésének. Négymillió forintot fordítanak az idén a mezőkovácsházi dughagy- ma hőkezelő további bővítésére. Nagyszénáson az idén megkezdik egy kisvendéglő és eszpresszó építését, melyre két és fél millió forintot fordítanak. Békésen 700 ezer forintot költenek cukrászüzem építésére. Szarvason, az ezüstszőlői részen élelmiszer-, háztartási bolt és falatozó épül. A községben pedig a IV. kerületben ugyancsak élelmiszerboltot és falatozót létesítenek. Ezekre együttesen egymillió 307 ezer forintot fordítanak. A Kunágota és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet K; vermesen 550 ezer forintos költséggel vas-műszaki boltot épít. Balkus Imre A teljesen újjáépített békéscsabai if júsági könyvtár január utolsó napjaiban már az olvasók rendelkezésére áll A Megyei Könyvtár, miként azt \ tot az előző körülmények nagyelőzőleg már közöltük, a közel- I ban fékezték. jövőben nyitja meg zenerészlegét | A gyermekolvasók nemcsak a zenekedvelő olvasók és más könyvet kölcsönözhetnek az új érdeklődők részére. A csabai közönségnek szánt másik meglepetése a teljesen újjáalakított, bővített, korszerűen berendezett ifjúsági könyvtár hó végi megnyitása lesz. A mind nagyobb létszámú és különböző életkorú gyermekolvasók érdekében szükségessé vált az osztott kölcsönzés. Ez nemcsak azt jelenti, hogy minden gyermekolvasó az őt közvetlenül érdeklő irodalmi anyagban válogathat és nem kell feleslegesen átböngésznie az egész ifjúsági anyagot, hanem a könyvtár munkatársai részéről is több idő jut az olvasókkal, egyéni kérésükkel, kívánságukkal való törődésre. Ezt a könyvtárpolitikai nevelő feladaVADÁSZ FERENC: ÍLc&C'foli'Ct'í'Htfictile fccí Legalább ne a szemünk láttára... Mint megéhezett vándor utasok tértank be Gyulán abba a „Hordó” melletti talponállóba, amelyet tudomásunk szerint végre átalakításra Ítélt a vendéglátóipari vállalat. Kértünk egy-egy adagot az ínycsiklandozó, frissen sült kolbászból, amelyhez kenyér hiányában kiflit javasolt a pénztárosnő. Ha kenyér nincs, jő a kifli isi — felkiáltással megváltottuk a blokkot, megkaptuk a kolbászt és a kiflit, s jó étvággyal falatozni kezdtünk. Étvágyunkat azonban — ha nem is vette cl, de csökkentette a kiszolgáló kartársnö. Ugyanis egy újabb vendég kiszolgálása közben leejtett egy kiflit a tisztának cseppet sem nevezhető padozatra. Gyakorlott mozdulattal felvette, ráfújt, odadOr- zsölte a kötényéhez s aztán kiszolgálta, mintha ml sem történt volna. Azt nem mondjuk, hogy dobja el a kiszolgálás hevében leejtett kiflit. De azt joggal elvárjuk, hogy ne a szemünk láttára törölje használatban lévő kötényéhez. Esetleg később, amikor senki sem látja. •=• ki, » (37) Lebukik a nyomda Este Piri üzenete várta: találkára hívta Angyalföldre. Hétfőn délelőtt tizenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauthner Sándor utca — végén találkoztak. — Tegnap kint jártam — újságolta Piri. — Megelőztél. — Az egész anyagot elégettem — mondta a fiú szomorúan. — Mi mást tehettél volna? — A gépek is biztonságban vannak. * Azzal váltak él, hogy egy időre leállnak a munkával. Cigi gyalog ment vissza Pestújhelyre. Aprófát vágott a küszöbön, hogy tüzet rakjon és. éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a cipészműhelyt, kaiapálgat, foltozgat égy kicsit, azután legalább egy hétre lezárja a lakást, amikor zörgettek a kerti kapun. — Ez a Peidl-féle ház? — kérdezte egy rrticisapkás fiatal férfi. — Igen. — Nyissa ki. Államrendőrség. Mire elhúztá a reteszt, már ott volt Hain Péter is harmadmagával. — Menj előttünk — dörögte s a házra mutatott. Mielőtt elérték volna a konyhaajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Betuszkolták a szobába. — Hol a lány? — kérdezték. — Miféle lány? — Majd adok én neked mifélét — dühöngött Hain és intett embereinek. Azok rárohantak, gyomron rúgták, pofozták. — Vége a játéknak Kurimszky uram — mondta Hain gúnyosan, s a fiú tarkójához nyomta a revolvert. — Hol vannak a gépek? — Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám. — Na nézd csak, hogy szájak.. — Te bolseviki kutya, bolondnak nézel bennünket? — Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain —, de most megszorongatjuk a nyakadat. Tudod ugye, hogy mi vár rád? — Mi várna? A szavalókórusért talán csak nem kötnek fel? — Szavalókórusért? Az írógépek, a sokszorosítók hol vannak? A nyomda... — El tetszett téveszteni a címet... Rárohantak, rúgták, pofozták, ahogy érték. — Tudod te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gépeket keresünk, ne add a hülyét! Amikor a lakásban nem találtak semmit, a kertből léceket kerítettek, szurkálni kezdték a pö- cegödröt. — Ide süllyesztetted vagy elástad? — Mit? — kérdezte ártatlanul. •— Pfuj! — a detektívek veszettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi. — Ki nem vitték innen — erősí tg ette az egyik. Cigi a Kinizsi utcai lódenkabá- tost vélte felismerni benne. De most rendesen fel volt öltözve. Hain dühös, szemrehányó pillantást vetett rá. — Alighanem neki köszönhetem — gondolta Cigi —, hogy elügyetlenkedte a figyelést. Ügy látszik, másfelé kódor- gott, amikor huroolkodtunk. Bementek a fáskamrába, ásni kezdtek. Aztán a padlást kutatták át. összeverték Cigit a kamrában, ütötték a padláson. A hiábavaló kéresés után visszamentek a konyhába, körülfogták. — Megmondod-e, hol a Piri? A fiú vállat vont. — Ilyen nevű lányt nem is ismerek... Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megingott, a kormos kályhacső ledőlt, ráesett Hain fejére. A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbe verte. De a másik pillanatban már tisztában volt a helyzettel: kabátjára, kalapjára vastagon dőlt a korom. A detektívek nem tudták meg- állni, elnevették magukat. Cigi is l vigyorgott — Röhögsz? — sziszegte Hain, ! és eszeveszett dühvei esett a fiú gyomrának. Rúgásai elől össze- görnyedten védte magát, (Folytatjuk) helyiségben, hanem korcsoportoknak megfelelő játékkal, szórakozással tölthetik el szabad idejüket az ifjúsági könyvtárban. Még egy kellemes kulturális hír vár a Megyei Könyvtár csabai olvasói számára: a régen esedékes csillagda építése — amit eddig a hideg idő akadályozott — az enyhe napok beálltával folyta- i tódik és így Csaba lakosságának módjában áll a kulturális alapismeretekhez nélkülözhetetlen minimális csillagászati tájékozódás gyakorlati megszerzése is. — h Újabb utcákba vezették be a villanyt Kondoroson Az elmúlt években Kondoroson igen sok családi ház épült és új utcasorok létesültek. Ezekbe a községi tanács az elmúlt évben megkezdte a villany bevezetését ösz- szesen 5500 méternyi villanyhálózatot építettek ki 1963-ban. melynek befejezésére az idén február 28-ig kerül sor. Állami költségvetésből eddig 200 ezer forintot fordítottak erre, községfejlesztési alapból pedig 300, ezret. A Tatabányai Tröszt' összes üzeme munkavállalókat vesz fel 18-tól 45 éves korig. Jelentkezni lehet: a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztályán, a megyei és járási tanács munkaügyi osztályán. A kereseten kívül a nős és családfenntartó dolgozó évi 58 q illetményszenet, valamint minden dolgozó munkaruhát díjtalanul kap. Munkába állás esetén kedvezményes étkezést és szállást térítés ellenében biztosítunk. 363 /
