Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
1964. január 12. s Vasárnap Számvetés helyett... Az 1963. évi népgazdasági terv legfontosabb céljai — az előzetes adatok alapján — megvalósultak. Nőtt az ipari termelés, magasabb volt a beruházás, mint az ötéves terv eredeti előirányzata, s valamivel nagyobb mértékben emelkedett a munkások és alkalmazottak reáljövedelme, mint ahogy azzal a terv eredetileg számolt. A tervhez képest azonban a népgazdaság egyes területein elmaradások mutatkoztak — főként a mezőgazdaságban, gépexportban cs az építőiparban — ezek részint a kedvezőtlen időjárással, részint a műszaki fejlesztés nem kielégítő előrehaladásával függnek össze. Az elmaradások — minden reális számítás szerint — ez évben is éreztetik majd hatásukat. De, hogy mennyire s milyen kihatással — ez valamennyiünk munkájától függ. Az 1964. évi tervnek van néhány olyan kulcskérdése, amelyeket, ha megoldunk, minden területen éreztetik majd pozitív hatásukat, s tulajdonképpen már biztosítják is a terv végrehajtását. Nem kétséges, hogy ez évi tervünk teljesítésének feltétele a munka termelékenységének emelése, a gazdaságos termelés, a takarékosság s a minő"égi követelmények fokozása. A termelékenységi előirányzatot a múlt évben nem teljesítettük s nyíltan meg kell mondanunk, csak jobb munkával teremthetjük meg az élet- nzínvona’emelés, és a felhalmozás feltételeit. Terveinket csak akkor teljesíthetjük maradéktalanul, ha mindenütt fellépünk a kényelmeskedés és a konzervatív termelési szemlélet ellen. Következetesebben szerezzünk érvényt minden szinten a népgazdaság: az ipar, a mezőgazdaság szerkezeti átalakításának. Szálljunk szembe azzal a nézettel, hogy minden ágazatnak, terméknek joga van a fejlődéshez. Holott csak annak az ágazatnak, csak annak a terméknek van joga ehhez, amely a népgazdaság érdekeinek megfelel. Vannak olyan gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők, akik — kényelmességből, új iránti érzéketlenségből, a kísérletekkel járó kisebb-nagyobb kudarctól való félelemből — védik a védhetetlent: az elavult, korszerűtlen termékeket. Jóllehet, a korszerűtlen, sőt felesleges termékek a forgóeszközök mögött megbújó készletként nagy erőket, eszközöket vonnak el a népgazdaságtól, akadályozzák fejlődésünket. Az 1964. évi terv teljesítése, a népgazdaság egészséges fejlődése szempontjából nagy jelentőségű a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseink maradéktalan végrehajtása. Nemzetközi fizetési mérlegünk, külkereskedelmi mérlegünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű a gabonatermelési előirányzat teljesítése, melynek minden előfeltétele megvan. Az elmúlt évben az őszi mezőgazdasági munkákat jő szervezéssel, összefogással sikeresen teljesítették. Az élet bebizonyította, hogy nem „törvényszerű” a januári kukoricatörés és répaszedés. Az őszi munkák jól sikerültek — de a megtorpanás óriási károkat okozna. Még csak az első lépést tettük meg de már most készüljenek fel, gondolják át a tavaszi, nyári teendőket. Fordítsanak nagy gondot a tavaszi vetés, növényápolás előkészítésére és jó minőségben való elvégzésére. Valamennyi községben törekedjenek arra, hogy a vetésterület m. oszlása megfeleljen a népgazdaság szükségleteinek nőjjön a belföldi ellátás és a külkereskedelem szempontjából fontos növények vetésterülete. Az 1964. évi terv teljesítésének egyik „titka”, hogy egy kicsit „katonásabban” hajtsuk végre a párt- és állami határozatokat a vezetés minden szintjén: a brigádvezetőktől kezdve a minisztériumi vezetőkig. Tóth József az MSZMP KB ágit. prop. oezt. alosztály-vezetője Pillanatkép Állok Orosházán tt Partizán mozi slőtt, s egyszer csak rámköszön az egyik meglett korú férfiismerősöm. Cigarettára gyújtunk, s különböző „életkérdésekről” kezdünk el beszél- getni. Egyszer csak arra leszünk fi- gyelmesek, hogy néhány méterre tő- lünk öt-hat tagból álló fiatal társaság tereferél. Szavuk azonban percről percre egyre hangosabban csenő, túláradón hahotáznak, s beszédjükben igen gyakoriak a jassznyelv kifejezései. Ismerősöm időnként rájuk pillant, s tekintete elkomorul. Amint a fiatalokra figyelek, megértem ismerősöm hangulatváltozását. Az ifjú társaság tagjainak öltözete, hajviselete valóban modem divathoz igazodik, s viselkedésük éppenséggel nem érdemel Ötös osztályzatot. Annál is inkább, mivel elég hangosan, egyáltalán nem kétértelmű szavakat is kijelentenek ajkukon. Ismerősöm nem tudja megállni, hogy ne öntse szavakba gondolatait. Két cigarettaszippantás között megjegyzi: — Dühöng a jókedv az aranyifjúságban — és fejével a fiatalok felé int. — Mit tudnak ezek az életből?! Csak igényeik vannak, nagy a szájuk, de az emberi helytállásban ugyancsak alacsony szinten állnak... Már éppen felelni akarok Ismerősömnek, azzal a szándékkal, hogy figyelmébe ajánljam: amit jelenleg tapasztalunk a mellettünk hahotázó, hangoskodó fiatalokról, az megbízhatatlan külsőség, hiszen lehetséges, hogy jókedvük, gondtalan életük ragadja Őket a nem kifogástalan szertelenségre. Ennek ellenére lehetnek rendes fiúk, csak most kissé meg-' feledkeztek magukról. A feleletre azonban nem került sor, mert a filmszínházban sürgető csengetés jelezte, hogy kezdődik a második előadás. Ismerősöm most újra cigarettát vesz alő, mert 6 nem a moziba készül, hanem feleségével beszélt meg randevút a tv-s cukrászdában. A következő percben az említett ifjú társaság egyik, tagja éppen előttünk halad el. Modern frizurás, félcombig érő kabátos fiatalember, rikító színekkel „pompázó” vastag sál a nyaka körül. Nos, ez a fiatalember, amikor meglátja, hogy ismerősöm cigarettát dugott ajkai közé, kedves mosollyal az arcán, előveszi öngyújtóját és i,tessék parancsolni” mondattal kísérve tüzet ad. Aztán megy tovább társai után. Ismerősöm szemmel láthatóan zavarba jött. Valamit motyog kicsiny bajusza alatt, aztán, mint akit leforráztak, gyorsan kezet nyújt és elbúcsúzik tőlem. Magam pedig jókedvvel indulok a fiatalok után. Farkas Mai legenda Az Orosházi Hírlap szilveszteri száma közölte a megrendítő hírt: December 29-én Orosházán, a malom melletti tavon korcsolyázó Novák-testvérek alatt beszakadt a jég, mindketten a gyilkos tó áldozatai lettek. A rövid híradás után mindenki feltette a jogos kérdést: Kit terhel a felelősség? A fiúkat, akik vágyódtak a téli sportolás után vagy a felnőtteket, akik nem figyelmeztették őket, hogy vigyázzanak, mert vékony a jég? Vagy éppen azokat, akiknek feladal.uk lenne a fiatalok téli sportolásáról, szórakozásáról gondoskodni? Csak akkor tudjuk megakadályozni az ilyen és ehhez hasonló tragikus eseteket, ha minél előbb élünk a fizikai törvények adta lehetőségekkel, s nagyon egyszerű módon létesítünk városainkban és községeinkben jég- pá'yákat. Hogy mennyire szükség van a korcsolyapályára, azt bizonyítja a békési példa is. * A Korona utcai kis lakásban, a kályha mellett derékig pokrócba csavarva, pizsamában ül Hanyecz Sanyika. A máskor oly merész nyolcéves kisfiú, mo6t mintha sápadtabb, félánkebb lenne. Nem csoda, hiszen december 30-án nem mindennapi eseményben volt része. Julika, a szerető nővér most öcsikéje mellé húzódik, s együtt emlékeznek vissza, hogy mi történt azon a számukra mindig emlékezetes december végi napon. — Délelőtt a Körös-csatornán, a Csók-híd közelében korcsolyáztunk Julikéval — kezdi a kisfiú. Jól éreztük magunkat, sokat nevetgéltünk, fogócskáz- tunk. Először csak a csatorna szélén „koriztunk”, később, hogy megmutassam nővérkémnek bátorságomat, bemerészkedtem a folyócska közepébe. Sanyika hangja most elhalkul, talán azért, mert nem mer arra gondolni, ami ezután történt. — Csak arra emlékszem, hogy beszakadt alattam a jég, s kiáltottam Julikénak — mondja, közben pedig egy óriási könnycsepp esik ki ijedt kis szeméből. Julika, a tizenkét éves nővér folytatja öccse mondókáját. — Sanyika nem is tudhatja mi történt a segélykiáltása után, mert ahogy kapaszkodott a körülötte lévő jégtáblákba, úgy hagyta el az ereje. Amikor odaértem a lék szélére, egyszer már elmerült a vízben. Csak egy pillanatig volt ott, mihelyt feljött, kis fején azonnal megdermedtek a hajszá’ak. Kezénél fogva akartam kihúzni, de én Is beszakadtam, s ő közben még egyszer alábukott. Tehetetlen voltam, sírtam és tor- kaszakadiából segítségért kiabáltam. Segélyt kérő szavaim meghallotta a hídra érkező három idegen bácsi: B. Szabó Ferenc, Kertész Sándor és Tetlák János. Azonnal segítségünkre siettek. A kislány hangja elcsuklik. Amíg kimegy a konyhába egy pohár vízért, addig az édesanyja veszi át a szót. Szemeit meg- törli, mert igazán csak ő tudja átérezni, mitől is mentette meg két gyermekét a három férfi. — B. Szabó Ferenc és Tetlák János ráment a jégre, nem törődtek azzal, hogy ők is beszakadtak. Az eszméletét vesztett és már harmadszor víz alá merült kisfiú, és halálra rémült nővér megmen'.éséről volt szó. Bot és nadrágszíj segítségével a három férfi „csatárláncot” alkotva, egymásnak adta a két gyermeket, s rövid idő múlva, Sanyika és Julika is parton volt. S ami ezután történt, arról megint a kislány beszél. — Ekkor jött a hídon át Borbély Imre bácsi, aki rögtön megismert bennünket. Ájult öcsémet nagykabátjába csavarta, én ped'g belekapaszkodtam, s így indultunk haza. Édesanyám rosszul lett, amikor meglátta a bundába csavart testvéremet. Azt hiszem az egy nappal előtte történt orosházi szerencsétlenség jutott eszébe. Néhány perc múlva megérkezett az orvos. Miután Öt'ő slu'iza — télen Látszatra, mintha téli álmát aludná a város. A máskor oly nagy forgalmú utcákon néha emberekét is alig láthatunk. Csak, akik munkába sietnek vagy akiknek valami dolguk akad, azok merészkednek elő a lakásokból. Az üzemekben, intézményekben és iskolákban azonban változatlanul serény munka folyik. Az üzletek is nyitva vannak és várják a vásárlókat. A posta dolgozói ilyenkor is kézbesítik a leveleket, újságokat, csomagokat, kijavítják a zúzmarától leszakadt távbeszélővezetékeket, a vasutasok leikiisAz utakat már hetek óta síkos jégréteg borítja. Néha-néha kisüt a nap, népesebb lesz a korzó. megvizsgálta Sanyikát, hosszanI elgondolkodott. Szeméből csak" azt lehetett kiolvasni, ha pár perccel később érkezik, talán nem is tudja visszaadni az életnek. Hanyecz Sany'ka, aki eddig figyelmesen hallgatott, mamájára néz, s azt mondja: — Máskor nagyon vigyázok magamra édesanyám! A szoba sarkában lévő' dobozból előveszi a karácsonyra kapott lendkere- kes kis autót. Néhányszor hozzádörzsöli a padlóhoz, és a kis kocsi „szélsebesen” elindul a szobai országúton ... • A meleg szobában a most már jókedvűen játszó kisfiú nem tudja mitől menekült meg. Emberszerető emberek mentettek meg egy emberpalántát az életnek, egy édesapának és édesanyának, mindannyiunknak. Ez is végződhetett volna úgy, mint az orosházi eset. Ebből következik, hogy m\ felnőttek lobban vigyázzunk gyermekeinkre, tegyünk meg értük mindent, hozzunk még több áldozatot. S hogy a tél örömeit is kihasználhassák, hogy biztonságos helyen korcsolyázhassanak, létesítsünk megyénkben minél több jégpályát. Hogy miért? Egyszerűen azért, hogy soha többé ne forduljon elő az orosházi tragikus eset és a szerencsés kimenetelő békési történet is csak legenda maradjon... Dékány Sándor meretesen ellátják sokrétű és nehéz szolgálatukat, a kéményseprők tisztítják a kéményeket, az .'örök és hómunkások biztosítják Horváth Ferenc hírlapkézbesílő naponta eljuttatja az újságot az olvasókhoz. íz utakon a forgalmat. Szóval, ninden a megszokott módon tör- énik, csak több küzdelemmel, néha önfeláldozás árán.
