Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

WH. Január 10. 3 Péntek Növekszik a tudás Miután befejeződött a megyei tanács mezőgazdasági osztálya által Gyulán rendezett tejkezelői tanfolyam, amelyen negyve­nen vettek részt, egy újabb indult. Ezen a tanfolyamon har­mincötén vesznek részt, s a borjúnevelés leghelyesebb módsze­reivel ismerkednek meg. Képünkön Kára Menyhért, a tanfo­lyam egyik előadója két hallgatóval. Anyagi ösztönzés és kispolgári anyagiasság Termelőszövetkezeti vezetők­kel beszélgettünk a minap egy ■társaságban, akik elmondották, milyen jótékony hatással volt egész szövetkezetük termelésére az anyagi ösztönzés elvének al­kalmazása, a bevezetett prémi­umrendszer. Akadt azonban olyan is közöttünk — nevezzük N. elvtársnak —, aki, bár nem utasította vissza kereken a meg­állapításokat, mégis fenntartás­sal szólt a prémiumokról, s mint régi párttag, érveit „marxista” alapokra próbálta helyezni: kommunizmust akartunk — mondotta —, amelyben minden­ki szükséglete szerint részesedik majd a javakból és képességei szerint dolgozik. Talán ennek az anyagi ösztönzésnek a propagá­lásával ezt készítjük elő? Alig­ha. Éppen hogy kispolgári anya­giasságra neveljük az embere­ket...” Hát, igen, van ebben va­lami, hallgattak el többen, s csak egy-két ember szállt vitába ezzel a véleménnyel. Helyesen érveltek, de nem összefüggései­ben fogták meg a dolgot Ho­gyan is állunk ezzel a látszóla­gos ellentmondással? Átmeneti társadalomban élünk, amelyben társadalmi és szövet­kezeti tulajdonban vannak már e termelőeszközök. Végső célunk az, hogy megteremtsük az anyagi javak bőségét, a kommunizmust, ahol mindenki képessége szerint dolgozik és szükséglete szerint részesedik a javakból. Természe­tesen a kommunizmusban már elveszti jelentőségét az anyagi ösztönzés, de addig a szocialista munkaerkölcs megszilárdításá­nak és kommunistává fejleszté­sének alapvető mozgató rugója. Tévedés ne essék, nem egyedül az anyagi ösztönzés, hanem az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés egysége és kölcsönhatása. Igaza van abban N. elvtárs­nak, hogy az anyagi érdekeltség önmagában — erkölcsi ráhatás nélkül — a kispolgári, egoista törekvéseket táplálja. A mi szo­cialista viszonyaink között azon­ban mégsem lehet a kapitalista tudati maradványok szívósságá­nak okát abban keresni, hogy a prémiumrendszer a javak „egyenlőtlen” elosztását eredmé­nyezi, az egyenlőtlenség pedig táplálja az anyagiasságot. Miért nem lehet? Mert az egyéni érdek — hogy minél több prémiumot kapjak — a szocializmus viszo­nyai között már nem magán­tulajdonosi érdek, mély csak mások rovására valósulhat meg. Ellenkezőleg. Ha minél többet nyújtok például egy fez­ben vagy egy üzemben, azért, hogy prémiumot kapjak — ezzel a szükségletek szerinti elosztás feltételét jelentő bőséget siette­tem megvalósulni. S, ha ezt tu­datosan teszem, mert mások megmagyarázták munkám er­kölcsi jelentőségét, már nemcsak a több pénzt látom magam előtt, hanem munkám társa­dalmi hasznosságát is. Más oldalról — mint említet­tük — az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés kölcsönhatásban áll egy­mással. Ha az anyagi ösztönzés formája helyes, jó a prémium­rendszer, és ezzel párosul a po­litikai munka, akkor az napról napra bizonyítja az egyéni és társadalmi érdek azonosságát, s a prémiumban részesülők foko­zatosan megszokják, hogy ne csak a kapott pénzt becsüljék, hanem elsősorban saját munká­jukat. Még egyszer szeretnénk aláhúzni: saját munkáju­kat, mert a munka hasznos­sága adta annak lehetőségét, hogy prémiumot kapjanak, mint ahogy a jó munka teremti majd meg a kommunizmus feltételeit is, amelyben már elveszti értel­mét az anyagi ösztönzés elve Visszatérve N. elvtárs vélemé­nyére, együtt mondhatjuk a véle vitúzokkal: nem helyes a felfo­gása. Már az elmúlt gazdasági évben bebizonyosodott szövetke­zeteinkben az anyagi ösztönzés megvalósulásának társadalmi hasznossága. Nem utolsósorban ez eredményezte, hogy minősé­gileg jobbá vált a talajelőkészí­tés, a növényápolás, meggyor­sult a betakarítás — több ter­ményt mondhatnak magukénak a szövetkezetek. Ezért szükséges továbbfejleszteni, s bevezetni ott is, ahol még nem valósult meg, a prémiumrendszert, mély, ha erkölcsi ösztönzéssel párceul, megóvja az anyagi érdekeltsége' a kispolgári anyagiassággá tor­zulástól. Varga Dezső Hogyan lehetne több mezőgazdasági szakmunkás Lőkösházán ? Négyezer hold, 526 dolgozó tag, 70 fiatal, hat felnőtt szakmunkás, tizenegy mezőgazdasági tanuló, egy főiskolát végzett szakember a legjellemzőbb statisztikája a Lő­kösházán működő Haladás Tsz- nek. Érzik, hogy valami nagy űr tátong a négyezer hold és az egy szakember, valamint a mellette dolgozó néhány szakmunkás kö­zött. 1964-ben szívet sajdító jelen­ség ez. Ma, amikor szerte az or­szágban kiterjedt lehetőség van a továbbtanulásra, a nagyüzemi gazdálkodás módszereinek megis­merésére, a hozamok fokozására, falun is a magasabb életszínvonal kialakítására, elgondolkoztató az, ami Lőkösházán van. A szövetkezet alapjaiban véve fiatal. A falu is most bontogatja szárnyait. Sok új lakás, új a kul- túrház, olykor egy-egy mozielő­adással minden és semmi. Bár itt is nagyot fordult a történelem, az emberek szívéig mégsem per­zselt a láng, talán éppen ezért nem izzik az értelem. Az elége­dettségtől elöregedett a gondolat is. Vajon miért van az. hogy egy fiatal, korábban futni akaró község szinte egyik évről a má­sikra befelé fordul? Talán az em­beri célok beteljesültek? Azzal, hogy megvan a ház, a szép bútor, a rádió, a mosó- és porszívógép, esetleg a televízió, tavasztól nyár végéig a munka, a háztájiban I egy-két hízó, ezzel még nincs | j minden kész. Igaz, az elégedettség | akaratlanul is puhává teszi az embert. Lőkösházán ezért is ér-: nek rá, mert a hagyományos gaz-; dálkodással a fez-ben elért ered- mények megnyugtatók. Ügy lát­szik, hogy a többre törekvésnek ebben a faluban nem sok ember! az igénylője. Lehet, hogy ez is I oka annak, hogy a tanulás még mindig nem tudott magának utat tömi. Sajnos, a falusiak jó része a tanult embert a hajdani intéző­höz hasonlítja. Nem kell a tör- ténelem mélyéig hatolni, Lökösön ' a felszín alatt húzódnak meg az intézők okozta sérelmek. Bár az okozott sebek még ma is fájnak, de az az idő, amikor a lovagló­pálcás emberek irányították a cselédemberek életét, elmúlott Nagy sorsfordulók idején és után általában az útkeresés jellemzi az embereket Itt, Lökösön inkább még mindig az egy helyben topo- gás tart Ezért is illik ide az öre­gedő falu kifejezés. S«k még, rengeteg a munka. Ezt említette Rónavölgyi Mihály, | a szövetkezet elnöke is. Az apró! szövetkezeteket egyesítették, de a tanulás szervezésére, a tengernyi gond közepette nemigen jutott idő. Kevés a szakemberük is. Az emberek azzal érvelnek, hogy aki tanul, az kevesebbet tud dol­gozni, így a keresete is alacso­Már a tavaszra gondolnak A községi földművesszövet­kezetek és tanácsok január első napjaiban megkezdték a ház­táji és a zárt gyümölcsösök ta­vaszi növényápolási és védelmi munkáinak szervezését. Most írják össze a termelők növény­védőszer-szükségletét. Csorvá- son, Gyulán és Mezőberényben a tavaszi gyümölcsfaápolási munkák végzésére összetársul­tak a gazdák. A megye többi községében is megalakították a növényvédő brigádokat. Ötszázötven hízott sertés átadására kötöttek szerződést A sarkadkSksztúri Egyetértés Tsz ez évi termelési tervében száz hízó marha, ötszázötven hízott ser­tés, huszonötezer baromfi és ezer­nyolcszáz hektoliter tej értékesí­tése szerepel. A Békés megyei Al- latforgalmi Vállalattal, a BARNE­VÁL-lal és a Gyulai Tejipari Vál­lalattal gtár megkötötték a szer­ződést. Ezenkívül harmincegy va­gon kenyérgabona, háromszázhúsz vagon cukorrépa és hatvan vagon kender átadását is tervezik. Méhész szakmunkásképző-tanfolyam Szegeden A Békés megyei és a Csongrád megyei MÉSZÖV közös rendezé­sében január 6-án méhész tovább­képző-tanfolyam kezdődött Szege­den. Megyénkből húsz termelő­szövetkezeti méhész vesz részt a hat hétig tartó előadássorozaton. A hallgatók megismerkednek a Szakmunkásképzés Sarkadkereszíúron A sarkadkeresztúri Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái a munka mellett tanulnak is. Még a múlt hónapban kezdődött meg húsz hallgató részvételével a po­litikai oktatás. A január 9-én in­dult szakmunkásképző-tanfolyam­ra is húszán jelentkeztek. Azok a hallgatók vesznek részt az elő­adásokon, akik sikeresen elvégez­ték az ezüstkalászos gazdatanfo- iyamot. Két személy a sarkad i ál­lattenyésztési továbbképzőn vesz részt, egy pedig a gyulai növény­védő iskolán tanul. méhészet nagyüzemi szervezésé vei és tervezésével. Előadást hal lanak a méhanya-nevelésről és a méztermelés korszerű módszerei ről is. I nyabb a többinél. Ebből követke- [ zik, hogy a szövetkezet nem ősz tönöz sem felnőttet, sem fiatalt a tanulásra. Jó néhány példa mu­tatja: ahol a tsz-vezetés bátran ösztönöz a tanulásra, ott sokan tanulnak. Megyénk több szövet­kezete jövedelemkiegészítést ad azoknak, akik tanulással huzamo sabb időt töltenek. Mivel Lőkös­házán nem ösztönzik a tsz-gazdá- kat a továbbtanulásra, érthető, hogy még lasszóval is alig tudtak embereket fogni a szakmunkás­képző-tanfolyamra. Nagy nehezen mégis összeszedtek tizenhatot, azután rájöttek: nincs előadójuk. A tanfolyam ezért még ma sem indulhatott be. A járási tanács mezőgazdasági osztályától kaptak ugyan ígéretet, de a szakelőadó január 7-én még mindig nem ér­kezett meg a szövetkezetbe. A tanulással együtt a fiatalok­kal való törődés is kívánnivalói hagy maga után. A hetven fez-fia­talból mindössze tizenegy készül szakmunkásvizsgára. A többiek nem tanulnak. Az estéket tv-né- zéssel. táncolással töltik. A fez- vezetők a szomszéd — Elek — község példáját akarták a fiatal­sággal való törődésben másolni, de irányt tévesztettek. Lőköshá­zán a fiataloknak munkaegysé­genként év végén 2,5 forint, úgy­nevezett ifjúsági pénzt számol­nak el. Ez lényegében helyes, de ezzel az összeggel elsősorban a szakmunkás-bizonyítvány vagy a technikusi, mérnöki oklevél meg­szerzésére kellene — az elekiek- hez hasonlóan — inspirálni. Ihhoz tehát. hogy Lőköshá­zán a tanulásnak követői legye­nek, a közgyűlés jóvoltából ren­delkezésre bocsátott összeggel a szövetkezet vezetőinek a korábbi­nál egy kicsit jobban kellene sá­fárkodni. Nyúljanak csak bátrab­ban a tanulás ösztönzéséhez fel­nőtteknél és fiataloknál egyaránt, mert csak így tanulnak többen és -gyre többen a fez-ben is. Dupsi Károly Öt éven belül törzsbaromfi-állomány lesz a háztáji gazdaságokban is A MÉSZÖV, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a BAR- NEVÁL irányításával a megye tíz községéber» kicserélik a háztáji gazdaságok baromfiállományát. A vérfrissítéssel nagyobb ter­melőképességű állatokhoz jutnak n háztáji gazdaságok. Az a terv, hogy öt éven belül a megye min­den háztáji gazdaságában törzs­baromfi-állomány lesz. A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bá­nyamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Ütiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Felvételhez szükséges: rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. Jelentkezni lehet 1964. február 15-ig a Várpalotai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztályán.

Next

/
Thumbnails
Contents