Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

1964. január 3. 4 Pénfek Ahol pótolták a lemaradást llasznoi beszélgetés a kötőttárusfiáe vezetőivel Öten ültünk a kötöttárugyár igazgatói irodájában, Szombati András igazgató, Lévai Kálmán főmérnök, Lovas Imre főkönyvelő, Veszelka Györgyné versenyfelelős és én. A gyárban most csend van. Kényszerszünet, kazánjavítás. Per­sze most ez már nem tragédia, a tervteljesítést már nem akadályoz­za... Most az év vége előtt egy-két nappal arról beszélgetünk, hogyan sikerült már december elején tel­jesíteni az éves tervet­— Nem volt könnyű feladatunk — mondja Lovas Imre. — 1962-ről sok adósságunk maradt, amit 1963-ban kellett törlesztenünk. Az ok, a nagyfokú tervszerűtlenség volt. Ennek következtében a 62-es tervet 94,3 százalékra teljesítettük, ami azt jelentette, hogy a 91 mil­liós érték helyett csak 85 milliót termeltünk. Komoly problémát je­lentett az 1962-es évről áthúzódott három és fél milliós felesleges készlet értékesítése. Ezenkívül még számos nehézséggel kellett megküzdeni, melyek akadályozták a tervszerű termelést, a folyama­tos munkát. A vállalat vezetősége az 1963-as év legfőbb feladatának tartotta a termelés irányításának átszerve­zését. Ennek következtében több személycserét is végre kellett haj­tani. Az új vezetők elsődleges felada­ta volt felmérni a helyzetet, s en­nek alapján kidolgozni a legfőbb teendőket. Ennek céljából elkészí­tettük a csaknem kétszáz pontból álló műszaki fejlesztési tervünket. A legnagyobb körültekintéssel vettük figyelembe adottságainkat, lehetőségeinket. Nem elégedtünk meg azzal, hogy az úgynevezett műszint tervet csak a vezetők ismerjék, hanem azt széles körben a dolgozókkal is ismertettük. A pártszervezet, a szakszervezet gyűléseken tárgyal­ta a tervezetet, s javaslatokat tet­tek. Majdnem ötven értékes javas­lat hangzott el, melyet bedolgoz­tunk tervünkbe. Így lett a terve­zet élővé, mindenki ügyévé..; Az eredményeik nem is marad­tak él. A következő feladatokat kellett megoldani. A kész- és sza­bott kelme háromnapos készletét biztosítani, áttérni nagyobb szé­riáról a kisebb szériában történő termelésre, úgy, hogy az export­igényeket is időben tudjuk telje­síteni. Sikeresen hidaltuk át a re­konstrukciós építkezésiből adódó problémákat. Gondolok itt a írneg- növekedett szállítási és raktározá­si gondokra... Hogy mit jelent a rekonstrukció? Huszonnyolcmil­liós beruházásai bővül üzemünk. Jelenleg 16 milliós értékben fo­lyik az építkezés, melynek 1964. május 1-re kellene befejeződnie, így az új konfekciós épület, a tra- fóház, a raktárak, festöde, kazán­ház, kerékpárszín befejezését vár­juk az építőipartól. — Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni — mondja Szombati elvtárs —, hogy a beruházás ter­mészetesen nemcsak azt jelenti, hogy új létesítményekkel gazda­godunk, hanem azt is, hogyha be­fejeződik a teljes rekonstrukció, akkor negyven százalékkal növe­kedik termelésünk, s ezen túlme­nően újabb kétszáz munkásnak tudunk foglalkozást biztosítani. Hogy mikorra várható mindez? A tervek szerint 1966. január 1-re. — No, de térjünk vissza a terv­teljesítésre — mondja Lovas Imre. — A műszint-terv életszerűségét szeretném még érzékeltetni, s azt, hogyan értük el december elején a 100 százalékos évi tervteljesítést. Mint már említettem, rendsze­resen tájékoztattuk dolgozóinkat a tervek állásáról. Negyedéven­ként értékeltük a munkát. Az első negyedévben 102,9 százalékra, a második negyedben 100 száza­lékra, a harmadik negyedben 113 százalékra teljesítették dolgozóink a tervüket. Még néhány nappal ezelőtt a negyedik negyedévünk 107 százalékra állt. Összesítve: az éves tervünket 106 százalékra tel­jesítettük. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az 1962-es adósságot is törlesztettük, az 1963-as évben 117 százalékot teljesítünk. Ez egy­szer s mind az is jelenti, hogy tiszta lappal léphetünk át az új esztendőbe. flzt kérdezi, hogy akkor még­is miért nem kapnak nyereségré­szesedést a dolgozók...? Jogos a kérdés, mert valóban ez így is van. Amint már említettem, 1962-ről több milliós adósságunk volt, me­lyet ez évben kellett rendezni. Így a három és fél milliós felesleges készlet, ezenkívül a kiszállítási kö­telezettségek elmulasztása miatt közel kétmillió forint kötbért és kamatot kellett kifizeni az 1963-as év terhére. Ez azt jelentette, hogy a nyereségrészesedést ezek az adósságok elvitték. Minthogy azonban eddigi eredményeink azt mutatták, hogy jól gazdálkodtunk, minden remény megvan arra, hogy a 64-es évben a nyereségré­szesedés sem marad el... Itt már tulajdonképpen be is lehetne fejezni a tények ismerte­tését, de az eredmények méltatá­sához feltétlenül hozzátartozik az a tény, melyről Veszelka György­né tájékoztatott. Mert az igaz, hogy a terv mindig annyit ér, amennyit abból valóra váltanak. Az, hogy'jó tervet készítőitek, di­cséri a vállalat vezetőit, dolgozóit egyaránt. De az, hogy abból meny­nyi valósul meg, az már nagyrészt a munkások hozzáállásán múlik. Két kerek lyuk tátongott a szemközti ház széles, szárnyas kapuján. Néha, amikor lámpái gyújtottak az udvaron, olyanok voltak, mint egy óriási koponya fénylő szemüregei. Fuvarozó stráfkocsi járt be az udvarba, vasalt kerekei élesen zörögtek a Thék Endre utca macskakövein. Délután nem hallatszott a szo­kásos lárma: reggel óta hó ta­karta az úttestet. Az utca sötét, csendes volt. Sallai kinézett az ablakon, szemben a túloldali ház kapujá- vaL — Olyan, mint a cirkli a bör- tönajtón — mondta. — Csak ott az őr nem leshet úgy, hogy ész­re ne vennéd. — Engem inkább a töklámpára emlékeztet — felelte társa, aki­nek arcát elfedte a szobára rá­terülő homály. — Gyerkőc ko­romban Szombathelyen nagy behemót selyemtökbe szem-, száj- és orrlyukat fúrtunk, ki­vájt belsejébe égő gyertyát tet­tünk, így ijesztgettük egymást. — Tréfálkozom — mosolyo­dott el Sallai —, azt hiszem, onnan nem fenyeget semmiféle veszély. Itt ezzel sem volt baj. Elmondja Veszelkáné, hogy az üzemben 28 brigád versenyez a Szocialista bri­gád címért. Ahogy a naplókat la­pozgatom, kjfcűnik, hogy a dolgo­zók vállalásaikat nagyon is komo­lyan veszik. A feljegyzések sok­rétűen foglalkoznak a problémák megoldásával. A 28 brigád mun­káját felsorolni sok lenne, mégis ki kell emelni a varrodai brigádo­kat, a napközis brigádot, s a festő­műhely két brigádját. De rajtuk kívül minden brigád eleget tett vállalásának. Ez nagymértékbén járult ahhoz, hogy a vállalat éves tervét jóval határidő előtt telje­sítette. A vállalat műszaki apparátusa, figyelembe véve az 1963-as évi jó eredményeket, novemberben elké­szítette az új műszaki tervet, me­lyet mór közre is bocsátottak. — Minthogy jórészt ismertek előttünk a 64-es tervek — mond­ja Lévai Kálmán főmérnök —, igyekeztünk időben hozzáfogni az új év tervezéséhez. Hogy nem lesz könnyű feladatunk, azt csupán az­zal szeretném illusztrálni, hogy 1964-ben közel 30 százalékos terv­teljesítési növekedést és 4 száza­lékos termelékenységi növekedést irányoz elő az új terv, ugyanakkor 8,5 százalékkal kevesebb fonalat kapunk. Ez azt jelenti, hogy jelen­tősen csökkentenünk kell a hulla­dékot, ezzel párhuzamosan növel­ni a minőséget. Mivel szeretnénk eleget tenni 64-ben is kötelezett­ségünknek, ezért kezdtük meg már „korán” a munka tervezé­sét... Úgy gondolom, sok kommen­tárt nem szükséges az elhangzot­takhoz hozzáfűzni. Csupán annyit, ahol jól, reálisan terveznek, s megvan a dolgozók, vezetők kö­zötti összhang, ott nem lehet baj a tervteljesítéssel, ha az egyéb fel­tételek is biztosítottak. A harminckettes számú ház emeleti ablaka mögött folyt az ebéd utáni beszélgetés. Gyorsan sötétedett. Koszper Lajos szobafestő bé­relte a huszonkettes lakást. Ko­rábban Zuglóban lakott, a Vár­na utca négyben. Ott sokszor felkereste sógora, Simon Lajos, aki a bőripariaknál a baloldali­ak csoportjához tartozik. Gyak­ran jött másod—harmadmagá­val, többnyire olyankor, ha tár­saival nyugodtan, biztonságban akart beszélni. Simon egy alkalommal Kiss Károllyal érkezett, akiről Kosz­per tudta, hogy fontos tisztséget visel a kommunisták között. Ak­kor leültek négyesben — őt és a feleségét, Simon Lajos nővérét is hellyel kínálták maguk mel­lett. Máskor nekik az volt a dol­guk, hogy csendben elvonulja­nak, magukra hagyják vendégei­ket. Ezúttal — úgy tűnt — ők voltak a legfontosabb személyek. Arról volt szó, hogy új, alkalma­sabb lakást kellene szerezni, tá­gasabbat, ahol feltűnés nélkül találkozhatna néhány fontos em­ber. A festő és felesége tudták, mit kell tenniük. Rövidesen ki­bérelték az új lakást, a Thék Endre utcait. Háló Ferenc VADÁSZ FERENC: (28.) Thék Endre u. 32. Terven felül 86 vagon cukrot gyártott az óesztendőben a Sarkadí Cukorgyár A korszerűsített Sarkadi Cukor, gyárban az elmúlt ősszel, a cu­korgyártás kezdetén elénk mun- káverseny bontakozott ki a dolgo­zók körében. Vállalták, hogy új­évig terven felül 72 vagon cukrot gyártanak. A gyár valamennyi dolgozója, műszaki irányítója de­rekasan helytállt a saját munka­területén s az eredmény: 1963. december 31-én terven félül 86 vagon cukor. Ezzel négymillió forint termelési értéknövekedésit érték él. Az óesztendőben össze­sen 3586 vagon cukor készült Sarkadon. Terven felül 1750 va­gon répát dolgoztaik fel, ami ki­lenc nappal lerövidíti az üzemel­tetés idejét, s ez összesen négy­millió ötvenezer forint üzemi költségmegtakarítást jelent. A Sarkadi Cukorgyár kollektí­vájának jó együttműködése ered­ményezte azt is, hogy a gyártási cukorveszteség a szokásosnál ke­vesebb volt. Ily módon 23 vagon cukrot nyert a gyár, aminek az értéke meghaladja az egymillió forintot. Jól takarékoskodtak a szénnel is: alacsonyabb fűtőérté­kű szenet használtak, s az előző év hasonló időszakához képest a megtakarítás 507 tonna szén 203 ezer forint értékben. A ktsz-ek Üj létesítménnyel bővül a Kö- rösdadányi Fa-, Vas-, Vegyi Ktsz. Modem vegyipari műhelycsar­nokot, a csarnokhoz különálló kazánházat építenek. Az építke­zést 1964 első negyedévében kez­dik meg és arra több mint 200 ezer forintot fordítanak. Űj klubtermet avatott a békési községi szövetkezeti bizottság. A modem bútorzattal berendezett klub komoly látogatottságnak ör­vend. Helyet kapott itt többek között a szövetkezeti pártalap- szervezet, KISZ-szervezet és a Spartakus: sportkör is. »*=*« Korszerűsítik Tótkomlóson a megyei szolgáltató ktsz kelmefes­tő, vegytisztító részlegét Az át­alakított helyiségek gőzelszívó­berendezést kapnak, s így az ott dolgozó szövetkezeti tagok mun­kakörülményed lényegesen meg­javulnak. Ifjúsági filmklubot létesített a gyulai városi szövetkezeti bizott­életéből... ság. A csaknem 10 ezer forintos értékű felszereléssel a klubtagok a ktsz-ek életével foglalkozó fil­meket készítenek, s azokat klub­esteken a szövetkezetek dolgozói előtt vetítik majd. . »*=*« A Békéscsabai Faipari Ktsz-né! új erőre kapott a munkaverseny- mozgalom, több munkabrigád tett felajánlásit a Szocialista bri­gád cím elnyerésére. »■*=*« Az Orosházi Kazánjavító Ktsz kivitelezésében befejeződött a Szolnoki Cukorgyár részére ké­szített Zsigmond-féle bepárló épí­tése. Az építkezésre a Szolnoki Cukorgyár egymillió 265 ezer 806 forintot fordított. Több mint háromezer motor- kerékpárt és 200 darab kerékpárt javítottak az idén az Orosházi Lakatos Ktsz részlegei. A motor­kerékpárok és a kerékpárok ja­vításával a megrendelők teljes mértékben elégedettek. Az asszony ebédet főzött, két —három bejáró kosztosnak. Sal­lai Imre mindig egy óra tájban jött. Nem tudták, sose kérdezték, hol alszik, hol a bejelentett szállása. A Család utca és a Villám ut­ca sarkán állt a földszintes ház, ahol „Kovács Dénes könyvszak­értő” lakást bérelt. Amikor Koszperné elétette a gőzölgő levest, azt mondta: Vi­gyázzon Gabi, nehogy megéges­se a nyelvét. Ebben a lakásban Gabinak szólították Sallait. S ha valaki­nek eszébe jut a foglalkozásáról érdeklődni, arra is választ ka­pott volna: „zeneszerző”. Zeneszerző? — Ha tényleg az lennék — mondta Fürst Sándornak —, úgy lehet megzenésíteném Lu­kács Laci versét, a Piros-t. Én nem tudom — idézte — miért beszélünk szavakkal. Nem érthetőbb-e, ha valami (piros? És nem szürke? Elfelejtettük gyermek­[nyel vünket azért ejtünk ki szavakat, főnevek szürkülnek ajkainkon, amelyeken pedig rózsáll a [vér. Ez a vers is, ha nem fekete de piros festékkel nyomnák, százszor szebb lenne. Szép vers — ismerte el Fürst. — Ha nem is éppen dalszöveg­nek való. — No, csak mondom — neve­tett Sallai. — Persze, igazad van. Egy ideje Fürst Sándor is ott ebédelt Koszpeménál. Mindenki azt hitte — a rendőrség is —, hogy külföldön van. Öt ebben az időben Kövessy György ta­nárként emlegették. De csak ott, a Thék Endre utcában. Mégis, ott is azt kívánta, hogy Gyuszinak szólítsák. Azt mondta, megszok­ta ezt a nevet. Bonyolult ügy élni, hogy min­dig, minden pontosan összevág­jon, a helyén legyen. Fürst így élt. Erőteljes fiatal férfi volt, vi­dám, olykor harsogóam jóked. vű. A pártfegyelem egy másféle magatartást kényszer!tett rá: ko­molynak, megfontoltnak, kiszá­mítottnak kellett lennie, olyan­nak, aki jó előre számot vet min­den lépésével, minden tettével. A Tűzoltó utca harmincötben la­kott: ott viszont Bradt György házitanítónak ismerte a lakás­adója. Már 1926 óta a KMP tagja volt, de a szociáldemokrata párt­vezetőség nem tudott erről, úgy tartották számon, mint a balol­dali csoport tagját. Ismerték jó szervezőkészségét, tisztelték tu­dását: egészen fiatalon helyet­tese volt a szociáldemokrata Rendező Gárda élén Stromfeld Aurélnak, a monarchia főtisztjé­ből a Tanácsköztársaság hadse­regének vezérkari főnökévé Jef aagyszerű katonának. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents