Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-30 / 24. szám

S#W. Január 30.

6

Csütörtök

Kiemelkedő eredmények 1963-ban a Békési Járási Könyvtárban

SOSEM Jó, ha valamit nagyon dicsérnek az emberek, de az még kevésbé hasznos, ha példamutató tevékenységet véka alá rejtenek. Valami ilyesféle történt a Békési Járási Könyvtárral is.

Békéscsabán, a Megyei Könyvtárban, még a múlt évben egy jegyzőkönyv került a kezünkbe, melyet az év novemberében a brigádellenőrzés során készítettek a megyei és a járási művelődés- ügyi osztály, a Megyei Könyvtár, valamint a Szeghalmi Járási Könyvtár munkatársai. Az 1963- as esztendő három évnegyedét fölölelő vizsgálati jegyzőkönyv a következő mondattal zárul: „Felhívjuk a Békési Járási Könyvtár munkatársainak figyelmét e jegyzőkönyv részletes tanulmányozására és a javasolt feladatok mielőbbi megoldására.” Az idézet tartalma látszólag ellentmond az írásunk címébe foglalt „kiemelkedő eredmények” értelmének. Hiszen, ahol mielőbbi megoldásra váró feladatok vannak, ott inkább „rázásán”, semmint simán haladnak az ügyek. Való igaz, hogy a jegyzőkönyvben akad elmarasztalás, azonban ezek többsége szakadminisztrációs jellegű, nyilvántartási feladatkörbe tartozó, mint például a katalógus nem megfelelő fejlesztése, a helyben olvasás előírásos rögzítésének hi-1 ánya és hasonlók. Általában azonban jól mennek itt a dolgok. ' Ugyanis mind az olvasók számát, mind kisegítésük anyagi, tárgyi1 feltételeit tekintve rohamosan

Tanítani és újra csak tanítani

A megyei

mezőgazdasági hőnap előkészületeinek híreiből

A február elsején ünnepélyes formában megnyíló megyéi mező- gazdasági könyvhónap akcióbizottságának jelentése szerint, mintegy előkészítésként már januárban is voltak a megye több községében mezőgazdasági szakíró—olvasó-találkozók, mint például Kétegyházán, Telekgerendáson (a Vörös Hajnal Tsz-ben), Dobozon (a művelődési otthonban), Lőkösházán és Gyulaváriban. A városok közül Gyulán tartottak találkozót a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben.

*

A szarvasi járási könyvbónap bizottsága a járás minden községe részére tervet készített. Ennek alapján a helyi termelőszövetkezetekben, iskolákban, művelődési otthonokban könyvismertető előadásokat, szakíró—olvasó-találkozókat, könyvvásárokat, kiállításokat rendeznek. A TIT aktív mező- gazdasági propagandával járul mindehhez a maga eszközeivel és apparátusa útján. A szarvasi óvónőképző intézet növendékei pedig vál'allák, hogv házról-házra járva ajánlják, terjesztik a mezőgazdasági szakirodalmat.

•

Bék-Hszentandráson szinte minden kü’önösebb b:ztatás nélkül író—olvasó-találkozót szerveztek és nasy könywá'ár, valamint könyvk'ál’ítás szervezésére tettek előkészületet, annyira jelentősnek tartják a me^őff^dacági szak.ire'ialom propagálását, terjesztését .

*

A Megyei Terme1 Szövetkezet! Tanács a közelmúltban körlevelet bocz-áitott ki, melyben kéri a termelőszövetkezeteket, fejtsenek ki a tagság körében agifációt a könyvhónap érdekében és könyvtáraikat gyarapítsák a szakiroda lom legfrissebb termékeivel.

változik a helyzet a Békési Járási Könyvtárban.

A jegyzőkönyv sok pozitívumot tartalmazó adatai késztettek bennünket arra, hogy most már számokban is kifejezett tényleges mércével mérjük fel a való helyzetet Békésen,

FUTAKI GERGELY, a járási könyvtár vezetője ezekkel a szavakkal fogadott bennünket:

— Növünk, sudarasodunk, mint a nekivaló termőföldben a fiatal fa. Ez nem a mi dicséretünk és érdemünk. Magunkról csak azt mondhatjuk, hogy ehhez a növekedéshez lassan már kevesen leszünk, de mindent elkövetünk, hogy azért jól menjenek a dolgok.

EZUTÁN KÜLÖNBÖZŐ füzetes, könyves, kartonos adathalmazból elénk rajzolta az 1963-as évi munkájuk, eredményük képét. Először a békési helyzetről beszélt. A járási könyvtár még 1962-ben — 12 helyi fiókjával együtt — 2726 olvasóval rendelkezett. Ez a szám 1963. évben 3500- ra emelkedett. A gyarapodás 31 i százalék, ami meglepően szép. ha összehasonlítjuk a szomszédos Mezőberény nyolcszázalékos adatával, de az egész megyében sem igen lelni mását. A járás hálózati (községi) könyvtárai esetében az 1962-höz mért növekedés 15 százaléknyi, ugyanakkor a járás lakosságának csaknem 16 százaléka beiratkozott olvasó, ami máris több, mint az ötéves terv végére. 1965-re tervezett célkitűzés, a 15 százalék. Békésen és a járásban a múlt évben összesen kö’csönzött kötetek száma megközelíti a 400 ezret. Futaki Gergely ezt így magyarázza:

— Segített bennünket a megye, a iá-ás, a községek minden politikai, szakmai, művelődési szerve, mindazok, akiknek közvetve vágy közvetlenül érdekük a mennél több olvasott ember.

MI EHHEZ MEG annyit fűzünk, hogy színigaz, de szerintünk olyan könyvtárosok is kellettek a' jó eredmények kikovácsolásához, mint amilyenek a békésiek — járásiak, községiek egyaránt.

Huszár Rezső

JJ a nemzeti gyarapodásunk legalapvetőbb feltételeit keressük, akkor az elsők között az emberek millióinak korszerű szintre emelt általános és szakmai műveltségét találjuk. Szóról szóra igaza volt az eleki Lenin Tsz elnökének, amikor egy beszélgetés alkalmával azt mondta: „A következő évtized nagy feladata: tanulni, tanulni és újra csak tanulni.”

Számtalanszor elmondták már hivatalosan és nem hivatalosan is, hogy „tanuló nemzet lettünk”, és ha különböző statisztikákat tanulmányozunk, ez a fény számokban, feketén-fehéren önmagáért beszél. A nagy tanulás egyik része az általános iskolákban kezdődik és ott zajlik nyolc esztendőn át. Az alapot nyújtja ez az iskola a későbbi középfokú vagy szakirányú technikai tanulmányokhoz, és — közvetve ugyan —, ipég az egyetemi szintű ismeretgyűjtésre is kihat. A megállapítás lényegéből fakad tehát, hogy az alapokat biztosító általános iskola pedagógusait nagy felelősség terheli, s ennek tudatában kell oktató-nevelő munkájukat elvégezniük.

ß egy régi közmondás azt tartja, hogy „a jó munkához idő kell”. Napjainkra alkalmazva a nem is alap nélküli régi mondást így mondhatnánk: a jó munkához megfelelő előfeltétel és elmélyülés szükséges, akár általános iskoláról, akár középiskoláról vagy bármi más munkaterületről legyen szó.

Egyszóval: előfeltétel és elmélyülés. Az iskolareform már ezek megteremtésének tudatos formálásával javított nemcsak a tanítás közvetlen gyakorlatában, hanem a pedagógus — az oktatónevelő munkához csak közvetve kapcsolódó —, más, adminisztratív, időt' rabló kötelezettségeinek ésszerű csökkentésével is. Mindezt azért, hogy az előfeltétel és az elmélyülés ne csak írott ma- laszt legyen, hanem hasznosítható, hatásos valóság.

z élet, az oktatás, nevelés hétköznapjai azonban sokkal bonyolultabbak annál, hogy az iskolareform realizálásával

egyszerre, szinte átmenet nélkül jobbá váljon az általános iskolákban tanító pedagógusok tevékenységének színvonala. Az ötvenes évek hibás gyakorlatából a mai napig is kísért egynéhány; ezek közül legrosszabb a határokat nem ismerő munkavállalás, és — ugyanazon érem másik oldalán — a határokat nem ismerő túlterhelés.

Egyszerűen arról van szó, hogy egyik-másik pedagógus még mindig úgy gondolja, csak akkor tartják „jó embernek”, ha mindent elvállal, ha bizottságok tömkelegében dolgozik, (persze igazi, gyümölcsöző erőfeszítéssel így egyikben sem képes), ha állandóan ott forog, ahol „társadalmi munkában” tenni kell valamit. A másik oldal: ha azt, aki néhány, idejéből kiszakítható órát öröm- I mel hasznosít a társadalom javá- ' ra, újabb és újabb feladatokkal úgyszólván agyonterhelik, mondván: kitűnő ember, és szó nélkül vállalja. Az ilyen pedagógus is odajut végül, hogy mindenre kell, hogy ideje legyen, csak éppen az iskolai oktató-nevelő munkára nem tud felkészülni, hovatovább rutinból tanít, és saját szakterületén elmarad a naponta újuló fejlődéstől. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a gyakorlat sem jó, és — bár látszólag a népművelés különböző ágazatait segíti —, alapvetően az alapos munkát, lényegében a pedagógus fő hivatását: a jövő nemzedék oktatását, ■nevelését akadályozza.

fP két pedagógustipus mel_ lett nem kevés azoknak a száma sem, akik viszont 4vek óta boszorkányos ügyességgel kimagyarázzák magukat mindenféle társadalmi kötelezettség, iskolán belüli vagy kívüli pluszmunka alól. Következésképpen: vannak, akik önként „gyűjtik” a különböző funkciókat, vannak, akikre sorba „ráruházzák” azokat, mert „kitűnő emberek, a kor emberei”, és vannak, akik oldalt húzódva nyugodtan szemlélődnek, és számukra az iskola, a tanítás nem hivatás, csak kenyérkereseti forrás, semmivel sem több.

Miután így körvonalaztuk a határvonalakat, vissza kell kanyarodnunk e sorok első mondataihoz, ahol „a jó munkához előfeltétel. és elmélyülés szükséges” általunk az adott esetre formált szentenciát, tanulságot említettük. Hogyan lehet jó előfeltételt teremteni az elmélyült pedagógiai munkához? Talán úgy is, ha egy- egy tantestületben arányosan osztják el a belső és kívülről igényelt feladatokat, ha nem lesznek munkával túlterhelt tanítók, tanárok, de olyanok sem, akik csak óráikat tartják meg, és máris hűlt helyük van az iskolában és a közéletben is.

'J'anulni, tanulni és újra tanulni, ez a következő évtized feladata. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a pedagógus elsősorban azt ne felejtse, hogy élethivatása: tanítani, tanítani és újra csak tanítani."

Sass Ervin

Megjelent a Béke és Szocializmus januári száma

A folyóirat vezércikkét a kommunis- j ségért, a demokráciáért és a szóda* ta világmozgalom egységéről Václav lizmusért vívott sikeres harcnak. Slavik, a Csehszlovák KP Központi j Jo,ime Perez, az Uruguayi KP titBizottságának tagja, Norman Freed, a kára ”Az SZKP a kommunista világmozgalom élcsapata” című írásában

Kanadai KP Országos Bizottságának póttagja és Murad Kuwatli szíriai pub- lisita írták. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a dolgozók nemzetközi szolidaritása, a kommunista világmozgalom egysége a fő feltétele az imperializmus elleni, a békéért, a nemzeti függetlenNapjainlcban — # •

egyre több szó esik az öregek megbecsüléséről.

Államunk minden támogatást megad, hogy dolgos életük alkonyán semmiben se szenvedjenek hiányt. Vegyük csak az egész életükben az ekeszarvától, villától megkérgesedett kezű, vagy a zsákolástól görnyedt hátú öregek tsz-nyugdíját és a különböző kedvezmények juttatását.

Jó erről beszélni, mert kiűzzük az emberekből a régi kor szellemét, az öregségtől, tehetetlenségtől, magára hagyatottságtól való félelmet.

Milyenek a mostani öregek, talán így is nevezhetem: „fiatal” öregek? Biharugrán az öregek :napján találkoztam velük. A Felszabadult Föld Termelőszövetkezet kiszesei a határőrség katonáival karöltve rendezték ezt a napot. Este előadták a „Dunántúli rapszódiá-t”. A magyar-orvos és szovjet híradósnő közismertté vált történetét. Az asztaloknál a fiatalok, középkorúak mellett ősz hajú öregek, fekete fejkendős nénik ültek hallgatagon, elgondolkozva és nagy tapssal jutalmazták a szereplő gárdát. Azután a kiszes lányok forró rumos teát tálaltak fel.

Szóba elegyedem a legöregebb

»

öregek” Biharugrán

öreggel, a pirospozsgás Deák Béla bácsival. Kilencvenéves korát meghazudtoló fürgeséggel mozog. Mesélni kezd katonaéveiből. A megfakult élmények megszínesedve kerülnek elő az emlékek tarka sokaságából, Dober- dó, Piave, aztán a török városok századeleji romantikája szinte elevenné válik szavai nyomán. Rádiót nem hallgat, mert rossz a hallása, az újságból tudja meg a napihíreket. Saját faragású rigmusait, történelmi balladáit kívülről mondja. Bíró Albert, Cs. Nagy Imre, Katona Kálmán bácsi érdeklődéssel hallgatják.

Megkérem, üljünk közelebb az asszonyokhoz. Béla bácsi ■ hun- cutkásan a szívéhez kap és tréfásan szabadkozik.

— Inkább maradjunk, mert a nők megfájdítják a szívemet. — A többiek elnevetik magukat.

— Mindig nagy kópé volt tíz öreg — jegyzik meg a „fiatalabbak”.

Mai gondok kerülnek terítékre. Katona Kálmán bácsi kora felől érdeklődöm.

— Kéthetes vagyok — válaszolja komolyan, s szarni hitelesség'nek bizonyítására kéri fel Bíró Viktor nét és Rózsa Imrémét. Elkomolyo- dásom jó ízű kacagással nyug. tázzak.

— Igaza van. Hetvenhét éves — válaszolják. Aztán csendesen egymásközt beszélgetnek, régi közös emlékek kerülnek felszínre. A fiatalok táncolni kezdenek. Özv. Bertalan Lajosné, Tarr Jánosné, Horváth Jánosné, özv. Makai Sándorné, özv. Stiegel- mőyer Istvánná érdeklődéssel figyelik a twistelő párokat.

— Micsoda tánc! — hangzik a fiatalságukra visszaemlékező nénikék ajkáról.

— Tetszik? — kérdezem a csillogó szemmel figyelő Cs. Nagy Imre bácsitól.

— Nem — válaszolja kereken —, mert ehhez már öregedtünk, nem tudjuk járni. De hogy megmutassa mit tudnak a „régiek”, hetvenegy éves korát meghazudtoló ruganyossággal perdül ki o középre, és eljárja a verbunkost A fiatalok megtapsolják.

Magnóra riport készül, Koncz Elek bácsi, a régi fiatalság slágereiből énekel. Aztán búcsúzunk.

Emlékezetes marad ez az este az öregek és fiatalok számára is. Még többet kell velük törődni, hogy érezzék: nincsenek magukra hagyva.

Marik Mária

megvilágítja az SZKP világtörténelmi szerepét és leszögezi, hogy az SZKP élenjáró szerepének elismerése nem a pillanat követelménye, hanem a forradalmi harc elvi kérdése.

Közli a lap Keld österling dán újságíró cikkét „A béke, a nukleáris fegyverek és a politika” címmel, mel} a haditechnika fejlődésével kapcsolatos fontos kérdéseket tárgyalja.

Figyelemre méltó G. Dias brazil szerző írása, melynek címe „Az osztályharc néhány problémája Brazíliában”. A cikkíró ismerteti a brazil haladó erők között folyó vitát, a strukturális reformok megvalósításának lehetőségeiről Brazíliában. Ezzel kapcsolatban a szerző kifejti a kommunisták álláspontját.

Az izraeli dolgozók fontos feladatairól írt cikket Esther Vilenska, az Izraeli KP Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja.

Latin-amerikai kommunista vezetők és újságírók egy csoportja összefoglaló tanulmányt írt a latin-amerikai földrész népeinek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, az állampolgári jogok helyreállításáért vívott nehéz és áldozatos harcáról.

A „Kommunista és munkáspártok” életéből című rovat cikket közölt Jacques Duclosnak, a Francia KP Központi Bizottsága titkárának tollából a Francia Kommunista Párt harcáról a békéért, a kenyérért és demokráciáért, hírt ad a spanyol kommunista tömegpárt megteremtéséért kibontakozott harcról, ismerteti a Kolumbiai KP egyik területi szervezetének munkáját és beszámol a Német KP Központi Bizottságának üléséről.

A lap „A szabad világ és a dallasi gaztett” címmel kommentálja az Egyesült Államokban Kennedy meggyilkolásával kapcsolatban kialakult helyzetet. Egy másik kommentár az Angol Munkáspárt konferenciájának tapasztalatait ismerteti, tekintettel a közelgő angliai választásokra.

A lapban a felsoroltakon kívül még több érdekes cikk, interjú található.