Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
1004. Január 30. 4 Csütörtök ómlxejcek. cl gjyÁc ntöglitt Néhány napig teljes fényében [ sütött a nap és a hó fehérsége ebben a fényzuhatagban szinte vakított. A gyár egykedvűen pipálta a füstöt az ég felé és a vakolatlan épülettömbök tetszelegve mutogatták magukat Az Orosházi Üveggyár mellett a Szarvasi úton kék, sárga színű házak állnak, s ha úgy nézem őket éppen a gyár mögé kerültek. Vajon, hogy élnek itt az emberek, közel vagy messze van-e a város, s megszok- ták-e már az újat? A tanítónő Nézem a házakat, lehúzott redőnyök, és a becsukott kiskapuk arról árulkodnak, mintha gazdájuk nem lenne idehaza. A város felől idáig kísért a déli harangszó, csendes a környék, csak amott a régi településen, a földszintes kis házikók környékén ugat valakit hangos csaholással egy kutya. Egy ház kéménye füstöl, megpróbálom, hátha találok idehaza "alakit Csak egy p'llanatra nyomom meg a csengőt és máris kattan a zár, nyílik az ajtó. — Tessék csak bejönni *— invitált egy fiatalasszony és a modemül berendezett szobaajtót nyitja ki. — Mióta laknak itt? És honnét kerültek ide? — Mi már régi „telepesnek” számítunk, hiszen egy éve itt lakunk. Sarkadról kerültünk ide, a férjem a gyárban főtechnológus. — S maga nem dolgozik? — Dehogynem. Csak éppen szülési szabadságon vagyok idehaza, kéthónapos a fiam. A szülési szabadság előtt pedig a Il-es Életmentő készülék szívrohamban szenvedőknek A coloradói Denver egyik klinikájának két sebésze, dr. Watkins és dr. Callagham, négyévi kísérletezéssel olyan elektronikus berendezést konstruált, amely súlyos szívrohamok után megmentheti a beteg életét. A készülék ama elv alapján működik, hogy embóliás rohamoknál „támogatja a vérkeringést”. Ez azt jelenti, hogy jelentős mennyiségű vért juttat el a szívbe, még mielőtt az „éhező” szövetek súlyos kárt szenvedhetnének. számú általános iskolában tanítottam. — És megszokták már a telepet? — Jó itt, de azért néhány panaszunk nekünk is van. _ ? — Mert azért messzi van ide a város. És a közlekedés sem a legjobb, bár az is igaz, hogy minden telepi számára nem lehetne külön autóbuszjáratat beállítani. — A lakás? —■ Az jó és jövőre még jobb lesz, hiszen a tavasszal ezekbe a házakba bevezetik a központi fűtést is. Asszonyok a boltban A telepi soron az egyik házban van a-bolt. Dél még csak éppen elmúlt, s az asszonyok, akik bent vannak, kenyeret, meg gyümölcsöt vásárolnak. — Meg vannak elégedve a bolttal? — Meg... Van itt minden — válaszolják egymás szavába vágva az asszonyok. A bolt vezetője felnéz a mennyezetre és egy kis kajánsággal mondja: — csak a fejünkre ne szakadjon a bolt... A mennyezet megrepedezve, tényleg úgv néz ki, ami éppen hullni készül. — Már jelenteni akarom, mert napról napra rosszabbul néz ki — mondja Párdi Ilona boltvezető. — Most az a kérdés, hogy meddig marad itt a bolt — teszi fel talányosán a kérdést egy fiatal- asszony. — Nem tudom — mondja a bolt vezetője— és a beszélgetésbe az újonnan jöttek is bekapcsolódnak. A telep örül ennek a boltnak. mert a legközelebbi üzlet ide másfél kilométerre van. — Most pedig hallottuk, hogy meg is szűnik — dobja be a hirt egy márik asszony. A boltban vitatkozó asszonyokat nyilván nehezen tudná meggyőzni bárki is arról, hogy elégedjenek meg a tőUik másfél kilométerre levő bolttal. Nem kutattam és nem kerestem a távlati terveket, amelyek esetleg feltűntetik, hogy lesz-e a gyár mögötti telepen új üzlet. De mindazok, akik itt laknak az egyre jobban épülő telepen. azt várják, hogy majd gondolnak rájuk is. Közel és messzi Az első házban tett látogatásomkor Dobi Imréné tanítónő egyből sorolta, ami jó és ami rossz ezen a telepen. Legtöbb szó a várostól való távolságról esett. Lassan megoldódik az autóbuszközlekedés, hiszen reggel mindazok, akik munkába járnak, el tudnak menni. A régiek, akik itt laknak a Szarvasi út mentén, azok meg már „megszokták” a gyaloglást meg kerékpáron járnak. A szórakozást a telepen a rádió és a televízió jelenti. Az elmúlt hetek hideghulláma mindenkit arra kényszerített, ha csak nem kellett menni, ha nem volt muszáj, akkor inkább odahaza maradt. A sokasodó televíziós antennák arról árulkodnak, hogy az itteni kulturális létesítmények sorsa nem nagyon izgatná az embereket, de sokkal jobban izgatná a szociális és kereskedelmi létesítmények jövője. Az asszonyok a boltban az üzletről beszéltek, arról, hogy elég sok az apró gyerek, jó lenne, ha tejet is lehetne kapni. Igaz, a régi házsoron majd minden háznál van tehén. De ott bizony négy forintért mérik literjét. Jó lenne, ha palackozott tejhez jutnának és jó lenne, ha megoldódna a vegyesárubolt gondja is. Még egyről • beszéltek az asszonyok: a bölcsődéről. Közel a gyár, hiszen itt lélegzik mellettük és egyre többen ott kívánnak dolgozni az asszonyok közül is. Nem beszéltem a gyár vezetőivel, nem tudom, hogy tervükben szerepel-e gyári bölcsőde létesítése. De a növekvő telep ma még csak fél szavakban elhangzó gondja, lassan majd az övék is lesz. Jó lenne már most gondolni rá és keresni a lehetőséget, hogy majd segítsenek. Nagy fehér foltokban üres házhelyek. Lassan alakuló utcakép és előttünk a gyár, ez a Szarvasi út Orosházán. Bent a házakban emberek, akik már ott dolgoznak a gyárban, gondjaikkal és örömeikkel élnek itt, s várják, hogy ők is közelebb kerüljenek a városhoz, s a város is közelebb legyen hozzájuk. Dóczi Imre Lehet? Nem lehet? Mindennap akadnak egyénre és közösségre nézve egyaránt kellemetlen, bosszantó esetek, hiányosságok, melyek némi jó szándékkal megszüntethe- tők vagy ha vélt Öa- jok, levehetők a napirendről. Az alábbiakban néhány ilyen esetet hozunk nyilvánosságra és szívesen közöljük a választ mindazoktól, akik kívánják. • Békéscsabán, a Szabadság tér 1 számú házban sok család lakik. Mindegyiküknek van pincéje és padlás- része, ahol az odavaló holmijaikat, dolgaikat tártjaik. Hosszú idő óta állandóan vitában állnak a házfelügyelővel. Ügy véljük, jogtalanul, hiszen helyénvalóan jár el, ha nyílt lánggal, lobogó gyertyával nem enged senkit sem a padlástérbe, pincébe, az ilyesmit szigorú tűzrendészen szabály is tiltja. Ellenben volna egy korszerű megoldás: a két említett házrészbe bevezetni a villanyt, s akkor nem kellene a lakóknak hiábavaló vitába bocsátkozni, vagy pokoli sötétben botorkálni s kitenni magukat a lábtörés veszélyének. Vajon ötletünkhöz mit szól az ingatlankezelő vállalat, a ház hivatalos patrónusa? # A megyeszékhely egy-két pontján már jó ideje létezik telefonfülke. örvendetes ez, hiszen nemcsak alkalmi távbeszélgetés folyik rajta, hanem már számtalan esetben használták életveszély vagy közérdekű intézkedés esetében. Reméljük, idővel, a posta anyagi lehetőségének figyelembevételével, mind több utcai fülke áll majd a város lakóinak rendelkezésére. Azonban lenne egy kérésünk, ami addig is megvalósítható. Igaz, hogy nincs telefonkönyv a fülkékben, mert vagy lába kelt, vagy mert lába kelne. Azonban éppen közérdekű hívások esetén (tűzoltók, mentők, DÁV stb.) a legtöbb telefonáló tehetetlenül áll a készülék előtt, mert fejből nem tudja a hívandó számot. Ha feltalálja magát, legfeljebb tovább rohan boltba, üzembe, ahol távbeszélőt lel, eközben azonban értékes perceket veszthet. Nem kerülne sokba keretben, üveg alatt; vagy ami még olcsóbb és tartósabb, fémlemezre nyomva feltüntetni a nyilvános telefonállomásokon a legfontosabb hívószámokat. * Békéscsaba jaminai felét a belvárossal összekötő felüljáró- hid rég kész. Majdnem a befejezéssel egyidőben építették hozzá azt a lépcsöfeljárót, mely minden reggel és este százak részére rövidítette volna meg az utat a vasútállomás és az V. kerületi munkahelyük közt. Ráadásul kiiktatódott volna az a gázolást veszély, ami a gyalogosokat a kisvasút sínéinek keresztezésekor állandóan fenyegeti. Nem tudjuk, mi lehet a feljáró megnyitása halogatásának oka, felesleges huzavona, avagy alapos technikai indok? Akármint van, jólesne az érdekelt százaknak, ha néhány mondatnyi felvilágosítást kapnának e helyen. Készséggel közölnénk! • Most pedig mindazok, akik akár Csabán, akár másutt kerékpárral járnak iskolába, üzembe, irodába és így tovább, kéréssel fordulnak a sofőrtársadalom egy részéhez, azokhoz, akik akár a vezetésre összpontosítás miatt, akár „■virtusból” vagy egyéb okból ügy hajtanak el mellettük ezekben a locs-pocsos, olvadásos napokban, hogy kocsijuk kerekei lefreccsentik őket. Gondoljanak arra, hogy nem szórakozásból kerékpároznak és arra is gondoljanak, hogy miként esne fordítva ez, ha például a sofőr ülne kerékpáron és kapna időnként egy-egy kiadós fröccsöt az undorító latyakból? — hr — Kamuti úttörők írják „Tisztelt Szerkesztőség! Mi, a kamuti általános iskola nyolcadik osztályos tanulói az expedíciós Előre-őrs tagjai vagyunk. Szorgalmasan kutatjuk községünk múltját, jelenét és jövőjét. Az elmúlt hetekben kiderítettük, hogy községünkben 18 gépkocsi, körülbelül 300 darab motorkerékpár és 15 televíziós készülék van. Négy fiatal tanul egyetemen és harmincán járnak középiskolába. Községi könytárunknak 2079 kötet könyve van. Ebből 989 kötet szépirodalmi, 453 kötet ifjúsági és 637 kötet ismeretterjesztő könyv. Expedíciós munkánkat tovább folytatjuk. Űttörő üdvözlettel: az Előre-őrs.” Csomagolóanyag Fémedén yzetek, (vashordó drömök), öblös üvegek, faláda, fahordó, nátronzsák Felújításra szoruló, felesleges készletét átveszi, felújított állapotban raktárról szállít az egész országba: GÖNGYÖLEGFELŰJÍTÓ VÁLLALAT, Budapest, XIII., Dagály utca 3. Telefon: 200—285, 200—380, 200—705 78 GEORGIJ MARTINOV: DCaiatuL a Sárközi Gyula fordítása a) Start előtt Moszkva, 19 ....július 1. Holn ap start... A Szergej Alék- szamdrovics Kámov vezette űrhajó délelőtt tíz óraikor elhagyja a Földet. Hogy is kezdődött? Április 29- én főszerkesztőm hívatott. Előző este tértem vissza Moszkvába s még csak nem is gondol tam egy újabb utazásra. Hellyel kínált: — Egy nem mindennapi utazásra szeretném elküldeni — mondta. — Az expedíció szokatlan, és veszélyessé is válhat. Egy másodperccel ezelőtt még keményen vissza akartam utasítani az ajánlatot, mert fáradt voltam, de az utolsó szavak felkeltették az érdeklődésemet: — A veszélyektől nem félek — 'feleltem. Minél szokatlanabb a feladat, annál érdekesebb. — Tudtam, hogy ezt a választ kapom magától — mondta főszerkesztőm. — Fiatal és egészséges. Jó fényképész és tehetséges újságíró. Azonkívül a filmfelvevő gépet is tudja kezelni. Éppen ezekre a tulajdonságokra van szükség. Persze, kényszeríteni nem akarom... — Nem szándékszom visszautasítani — mondtam. — Annál jobb — mosolyodon el. — Természetesein tudja, ki az a Kámov? Kámov?... A világ első űrhajójának tervezője és parancsnoka, aki kétszer hagyta el a Földet — Persze, hogy tudom — feleltem. — Ki nem ismeri nevét!? — Ha akarja — mondta fő- szerkesztőm —, részt vehet Kámov új expedíciójában. — És hova indul az expedíció? — Azt nem tudom. Ha elfogadja az ajánlatot, a részleteket magától Kámovtól tudja meg. — Engedje meg, hogy holnap adjak választ. — Ne siessen! — mondta. — Az ilyen ajánlatot jól át kell gondolni, hogy aztán később ne bánja meg elhatározását, bármilyen legyen is az. * Ha azt mondanám, hogy nyugodtan töltöttem az éjszakát, hazudnék. Nem vagyok újonc az expedíciókban. Tudósítóként bejártam a föld számos helyét. Voltam a Déli-sarkon, Közép- Afrikában, a Himaláján. De mindez itt volt a földön. Most pedig azt javasolják, hogy hagyjam el a földet és repüljek nem tudom hová, több száz millió kilométerre... Világmindenség... Végtelen űr, ahol porszemhez hasonlóan keringenek a csillagok... Az emberi képzeletet felülmúló távolságok választják el őket egymástól... Köd... Hideg.™ Világosan magam elé képzeltem az apró űrhajót, amelyet minden oldalról végtelen űr vesz körül és hirtelen lábam felmondta a szolgálatot. Le kellett ülnöm. Hajnali három óra lehetett, de én még mindig töprengtem. A vágy és az ösztönös félelem harcolt bennem egymással s felváltva győzték le egymást. Végül is megfájdult a fejem. Sarkig tártam az ablakot s arcomat kitartottam a hajnali hűvös, nedves szélbe. Az asztal fiókjából kivettem Kámov képét. „A Hold Kolumbusza”. Így nevezték egyes külföldi lapok. Bozontos, lecsüngő szemöldök, nagy orr, markáns vonások a szája és álla körül. Kissé emlékeztetett Roald Amundsenre, a híres sarkkutatóra. „Ez az ember nem fél — gondoltam. — Harmadszor készül elhagyni a földet, bátran és magabiztosan halad kitűzött célja felé.” Hirtelen nagyon elszé- gyeltem magam. Hogyan is ke^ ríthetett hatalmába, ha csak pillanatra is, a szégyenteljes félelem?! Mi történt velem? A haza kötelessé teljesítésre szólít. összeszedtem minden képzelőerőmet, amim volt, s újból elképzeltem az űrhajót, amint a sötét, hideg űrben lebeg, de... már nem éreztem semmiféle félelmet. Érthetetlen kishitűségem eltűnt. Másnap reggel közöltem fő- szerkesztőmmel, hogy elfogadom ajánlatát — Egy percig sem kételkedtem ebben — felelte. (Folytatjuk)
