Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

MM. Januar 29. 4 Szerda II társadalmi munka eredményei a szarvasi járásban „I szocialista tervgazdaság, a fejlődés világos útját jelöli ki, és lehetővé teszi a társadalom erői­nek tudatos egyesítését és össz­pontosítását meghatározott célok elérésére.” (MSZMP VIII. kong­resszusának határozata.) E politi­kai, gazdasági és társadalmi jellegű tudományos megállapítás azt je­lenti, hogy az összes dolgozó osz­tályokat tömörít énünk kell a szo­cialista társadalom építésére úgy, hogy minden dolgozó a legjobb tudását adja munkahelyén azért, hogy ez a korszak minél előbb fel­épüljön és minél több legyen azoknak a dolgozóknak a száma, akik pártunk által kitűzött nagy célok láttán fellelkesedve arra is vállalkoznak, hogy napi rendes munkájukon túl önkéntesen vál­lalt társadalmi munkájukkal se­gítsék e célok megvalósításét. Ezért igen nagy feladat áll tanácsaink előtt, hogy pártszerve­zeteink irányításával a népfront­mozgalom, a társadalmi és tömeg­szervezetek segítségével, politikai nevelő, szervező munkájukkal ne­veljék és mozgósítsák a dolgozó­kat aura, hogy minél több legyen azoknak a száma, akik napi mun­kájuk mellett részt kémek társa­dalmi munkájukkal is az említett feladatok megoldásában. A széles Körű demokratizmus kibontakozásával a társadalmi munka végzése új lendületet vett és ma már mindjobban kezdi át­fogni társadalmunkat. Ez jellemző a szarvasi járásra is. Lakosságunk nap mint nap látja, hogy községi tanácsaink az egyre növekvő ha­táskörük, a központi erőforrásból biztosított, valamint saját anyagi fedezeteik tervszerű felhasználásá­val számos olyan feladatokat tudnak — viszonylag rövid idő alatt — megvalósítani, amelyeket a múltbeli közigazgatás évtizede­ken át elhanyagolt— Érdemes néhány tapasztalatot elmondani: Községi tanácsaik a község­fejlesztési tervek elkészítésénél olyan gyakorlatot folytatnak, hogy év közben a párttaggyűléseken, népfrontbizottsági aktívaüléseken, tanácsüléseken, tanácstagi beszá­molókon, a lakosság részéről el­hangzó javasiátokat a végrehajtó bizottságok rendszeresen össze­gyűjtik, nyiIván tartásba veszik. Ezenkívül a tervezés előtt a ta­nácstagok nagy többsége kisgyű- léseken vagy személyes beszélge­tés során megbeszéli választóival, hogy a választókerületben mik lennének azok a legfontosabb fel­adatok, amiket helyes lenne a községfejlesztési tervbe betervez­ni. Ezek a javaslatok szolgálják az alapját az ötéves, illetve éves köz- ségfejlesztósi tervezetek összeállí­tásának. A jóváhagyott községfej­lesztési tervet a tanácstagok vá­lasztókerületenként ismertetik és megbeszélik a lakossággal, hogy a tervek végrehajtásában a vá­lasztókerület lakosságára milyen feladatok hárulnak a társadalmi munkában. Az elmúlt tanács-ciklus alatt négy év átlagában az egy lakosra eső évente elvégzett társadalmi munka értéke és a résztvevők szá­ma az alábbiakban alakult: Egy lakosra Résztvevők eső átlag Ft száma Békésszctitandrás 32 2 156 Csabacsűd 33 2 890 Kondoros 56 3 010 Örménykút 68 368 Szarvas 18 9 900 Járási átlag 12 18 324 a községfejlesztési tervek végre­hajtásában, értékes társadalmi munkájával. 1963. évben az egy lakosra eső elvégzett társadalmi munka érté­ke és résztvevők száma a járás­ban községenként és járási átlag­ban az alábbi képet mutatja: Egy lakosra Résztvevők eső átlag Ft száma Békésszent andrás 4» 820 Csabacsűd 51 210 Kondoros 98 2 138 örménykút 6 150 Szarvas 60 6 061 Járási átlag 52 9 379 Ez a táblázat azt mutatja, hogy a járásban az egy lakosra eső társadalmi munka átlag összege 42 forint, ugyanakkor a járás összlakosságának 47 százaléka se­gítette részvételével a tanácsokat Fentiek azt mutatják, hogy az elmúlt négy év évenkénti járási átlagában egy lakosra esően el­végzett 42 forint összegű társadal­mi munka értéke 1963. évben 52 forintra emelkedett. Ugyanakkor, amíg a négy év alatt a járás össz­lakosságának 47 százaléka kapcso­lódott be a társadalmi munka végzésébe, 1963. évben egy év alatt a járás lakosainak 24 száza­léka vett részt a társadalmi mun­kában. Az eddig írottakat a társa­dalmi munkaszervezés néhány példájával szeretném alátámaszta­ni. Békésszentamdrás községiben a községfejlesztési állandó bizott­ságnak 60 fős aktívahá'lózata van. Az állandó bizottság az egész köz­ség területét felosztotta tagjai és aktívái között, így a területi rend­szer alapján azok felelősei a tár­sadalmi munka felmérésének, szervezésének, Kozák Márton áb- elnök irányításával. Az állandó bi­zottság többek között a törpevíz­mű építésénél 1963. évben úgy mozgósította a lakosságot, hogy a három kilométer hosszúságú víz­levezető árok betöltését társadal­mi munkában végezték el, 88 000 forint értékben. Csabacsűd községben a kéttan- íermes politechnikai műhely épí­tésénél Brusznyiczki Gyula köz­ségfejlesztési állandó bizottsági el­nök és az áb tagjai, valamint a Lenin Tsz vezetősége végzett igen értékes társadalmi munkát. Kondoros községben a törpe­vízmű építésénél a lakosság 331 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A külterületi sa­lak járd a építésénél a Dolgozók és Lenin Tsz tagjai végeztek ki­emelkedő munkát. Örménykút községben a Béke Termelőszövetkezet 6500 forint, a Petőfi Termelőszövetkezet 7120 fo­rint, az Egyetértés Tsz 4170 forint összegű társadalmi munkát vég­zett a földutak felújításánál. Szarvas községben a községfej­lesztési áb és tanácstagokon kí­vül a községi népfrontbizottság és annak műszaki akcióbizottsága Hartyányi László főmérnök veze­tésével különböző felmérések, előtervek készítésénél, valamint a községfejlesztési tervben megvaló­sításra kerülő feladatok kivitele­zésének ellenőrzésével, véleménye­zésével igen eredményesen segítik elő a terv végrehajtását. Az ismertetettek azt mutatják, hogy községi tanácsaink általá­ban eredményesen mozgósítják a lakosságot. A jelenlegi kedvező politikai, társadalmi és gazdasági légkör következtében napjainkban mind nagyobb lehetőség nyűik arra, hogy községi tanácsaink to­vább bővítsék azoknak a dolgo­zóiknak a körét, akik eddig még nem vettek részt a tanácsok mun­kájában, de készek arra, hogy községeik építésében tanácsainkat segítsék értékes társadalmi mun­kájukkal Dr. Danáé Mihály járási vb-titkár Komszomolista vendégeink Vasárnap délután a séta egyik állomása Békéscsabán a MÁV leánynevelő otthona volt. Ide vá­ratlanul toppantak be a szovjet fiatalok és kísérőik. A diákok köziül csak Raböczki Anna negye­dikest találták otthon. Anna örömmel mutatta meg a tiszta, rendes, szép szobákat, termeket, s még arra is vállalkozott, hogy pingpong-mérkőzést játsszék Va- lentyin Grigoljeviccsel, a kül­döttség tréfás kedvű vezetőjével. A búcsúzás előtt a vendégek em­léksorokat írtak az otthon díszes emlékkönyvébe. Képünkön bal­ról jobbra: Zsilinszki András, a városi KISZ-bizottság titkára, V. E. Tootsz, Raböczki Anna, V. G. Vaszilenkó és L. D. Szám©hin. * A delegáció kedden Mezőhe­gyesre látogatott el, ahol a mező- kovácsházi járás KlSZ-szerveze- teinék tevékenységéről tájékozta­tót hallgatott meg és látogatást tett az állami gazdaság több üzemegységében. Az esti órákban ifjúsági nagygyűlésen, majd tán­cos, zenés összejövetelen találko­zott a mezőhegy esi fiatalokkal. (pallag) VADÁSZ FERENC: Cl űLblC (50) Mindig, mindig! — A szüleid tudják? — Hogyne tudnák? *— Tetszik nekik? — Különben nem engednék. — Szép. Egyszóval, ezt is™ Mondom, meg kell beszélnünk. Nekem nagyon nem tetszik. És™ — Nekem talán igen? De hát Ilonka dolga. — Laky bejár hozzátok? — Ritkán. — Ha majd gyakran ott léb* zsel? — Mit tehetek? — Te semmit, de™-— Akkor te... te elhagysz? Ezt akartad mondani? — Nem tudom, mit csináljak — tört ki Feriből a keserűség. — Elvinni nem tudlak, ott se hagyhatlak. — Nem a hely a fontos™ — Mit mondasz? — Hogy nem a hely a fontos. Nem az, hogy a nővérem és én egymás mellett alszunk, vagy az, hogy Laky Béla bejön a laká­sunkba és egy levegőt szívok ve­le. Az a fontos, hogy a szívünk­kel, eszünkkel hová tartozunk. — Ez igaz, de... Értsd meg, Kati, ha velem jársz, ha hozzám tartozol, nem húzódhatok ma­gamba, mint a teknősbéka. Látsz, tudsz rólam, ismered az érzései­met, megmondom neked, hol vagyok, hová megyek. És te La­ky Bélával is beszélsz, megfogja a kezed, leül az asztalotokhoz. Látja, ha vidám vagy, ha szo­morú™ — Tudom, gyűlölöd. Vereked­tetek. — Nem azért — Tudom. De azért is. Igazad van. Én is utálom. Csak én — — De hát™ — Miért hitetlenkedsz? Nél­küle nem lennél az enyém... — Kis bolond — nevette él magát Feri és örült. Felderült a kedve. Aztán, ahogy hallgatagon lépkedtek egymás mellett, el­gondolkozott és újra kezdte: — Nem vehettek el™ — Soha? — kérdezte a lány egyszerűen. ne haragudj — azért, ami bálban történt köztetek, ner­dők rá haragudni. — Ne bolondozz. — Komolyan mondom — Tréfálsz. — Dehogy... i — Hát? — Mondom. Azért az 6>. nem. a — Dehogy soha. Arról beszé­li- lek, ami van. Hogy holnap mi lesz, nem tudom. Most még min­den átláthatatlan. — Akkor miért feszegeted ezt? — Azért, hogy legalább egy­mással legyünk tisztában. — Legyünk — hagyta rá Kati. — Én börtönbe kerülhetek, nem láncolhatlak magamhoz. — Ne mondj ilyeneket. Feri örült, hogy kimondta. Ügy érezte, túl lesz a nehezén. — Ez az igazság — mondta komolyan. — Szembe kell néz­ni vele. Féltelek az otthoni kör­nyezetedtől. Szeretnélek kitépni belőle. Nem akarom, hogy egy levegőt szívj azzal az emberrel. Nem akarom. De cserébe nem tudok semmit adni, se otthont, se pénzt, se védelmet. — Elég, ha vagy. — Minduntalan lefegyverezel. Édes, aranyos gyerek vagy. De ez nem játék. Mit csinálsz, ha nem leszek melletted? — Mindig mellettem leszel. — És ha nem? — Mindig. Akkor is. — És ha... — Mindig. Mindig. A lány nem erigedte, hogy ki­mondja aggodalmait, tovább so­rolja kétségeit, szavakba foglal­ja nyugtalanságát. Elhallgatott hát. Kegyetlen hideg volt Ferinek eszébe jutott, holnap újra fontos megbeszélésük lesz Türk főbizalmival, mert a Fém­lemezipa* urai változatlanul rosszban törik a fejüket, tovább­ra is bérredukciós tervekről szállonganak a hírek. Ahelyett, hogy könnyebb lenne, egyre ne­hezebb az élet. Komisz tél, a fehér rémura­lom tizenharmadik tele... Feri meggémberedett ujjai a lányéba kulesolódtak, télikabát­ja jobb zsebében helyet szorított Kati kezének. Mindig, mindig! Mintha ezt a szót visszhang- zották volna lépteik, ezt ismétel­te volna a villamoskerekek csat­togása és ezt sírta, ujjongta vol­na a nyargaló január végi szél. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents