Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-28 / 22. szám
tm. január 28. 6 Kedd Illetékesek válaszolnak Az átkötés nem volt zökkenőmentes A Békés megyei Népújságban Megint cím alatt, bírálat hangzott él vállalatunk felé, miszerint nem tájékoztattuk kellő időben a Bar. tők Béla út 7. szám alatti lakosokat az átkapcsolásról. Ezzel kapcsolatban a következőket közöljük: — Dolgozóink az ide vonatkozó előírásoknak megfelelően hónapokkal ezelőtt jegyzőkönyv-felvétel során tájékoztatták a fo* gyasztókat, a feszültségáttérésről. Az átkapcsolás alkalmával az említett házban tartózkodó dr. Leskó Józsefnét kérte fel munkavállalóink, hogy az összes ottlakóval közölje, hogy hazaérkezésük után lakásukban az izzókat cseréljék ki, villamos készülékeiket kap! csoltassák át. A felszerelt fogyasztásmérő, valamint az alatta levő kis automata kikapcsolt állapotban volt, amelyet a fogyasztóknak kelleti bekapcsolni. Dr. Leskóné kérésünknek megfelelően tájékoztatta a lakokat, kettő kivételével. E két lakó lakásának ajtajára pedig írásban tett figyelmeztetést a feszültségváltozásról. Így tehát minder tőlünk telhető elővigyázatosságra való felhívásr nak eleget tettünk és miután a feszültségáttérés befejezésihez köze. ledik, új rendszert bevezetni nem volna helyes. Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzl-etigazgatósága Háromszáz helyett kilencszázat Egy gyulai olvasónk, P. J. aláírással panaszos levelet küldött szerkesztőségünknek és kifogásol, ta a gyulai Komló-étterem főztjé- nek mennyiségét, minőségét és a kiszolgálásit. Panaszát a Békés megyed Vendéglátóipari Vállalathoz továbbítottuk, ahol kivizsgálták és a következőkben adták meg a választ: „A 77-es számú Komló-étterem konyhájának kapacitása 300 főre engedélyezett, ugyanakkor !>00 főre főznek. A nevezett kis helyiség a zárt termelő üzemrész szoros tartozéka, ahova idegeneknek szigorúan tilos a bemenet. A kifüggesztett táblán fel van tüntetve, hogy az ebédkiosztás közületeknek 11 órától fél 12-ig, egyéneknek 12 órától 13 óráig tart. Ehhez kell tehát tartaniuk magukat a vendégeknek. A mennyiségi kifogással kapcsolatban az ellenőrzés idején a kalkulált nyersanyagokat az ételekbe beleadták, megfőzték. A normától eltérni viszont szigorúan tilos. Ez ideig a Komló-étterem konyhájának termékei ellen minőségi kifogás nem merült fel.” Kocziszki György főellenőr Hőstett a levegőben ¥ Uj járat Sarkadon A Sarkadi Cukorgyár dolgozóinak nevében Hermann József ajánlott levelet juttatott el az Leinformálható tehenész dolgozót vesz fel a SZABADKÍGYÖSI TANGAZDASÁG. Lakást biztosítunk. 93060 íl Autóközlekedési Vállalathoz, amelyben azokat a problémákat írta le, amelyeket a Népújság is közölt Választ várnak és segítse get cím alatt. A leírtak helytállóak, amelyen azóta már próbáltunk segítem. Üj autóbuszjáratot állítottunk be a kendergyár és a Zrínyi utca között. Így jelenleg a 13.30 órakor kezdődő műszakváltáskor lelépő dolgozókat két fordulóban szállítjuk a gyártól a községbe. A panasz azon részét illetően, hogy kisméretű autóbusz helyett nagyobbat adjunk, egyelő, re megoldhatatlan. Kazamér Károly igazgató — Anyu — nyafogott a szőke \gika — mikor jön már apu? Ebben a pillanatban felberregett a csengő. — Jön apu! — tapsikolt a kislány, s az előszobában szinte repült a belépő, vállas, tagbaszakadt férfi felé. — Apu, mit hoztál? — nyitotta tágra szemecské- jét, amikor az apja kezében megpillantotta a csomagot. — Lemezjátszót, cicám!...- Na, ni lesz a puszival? A karcsú, szőke asszony mosolyogva nézte a férjét, elvette a csomagot, s kíváncsian kukkantott a papír mögé. — Tényleg lemezjátszó... Hol vetted? — s tréfás szemrehányással folytatta — mondtam, hogy van dugi pénzed. A férfi mosolygott, majd elkomolyodott, az órájára nézett. Meg. enyhült arccal fordult a kislányához. — Öt perc múlva jön a tv-maci, addig elmesélem a lemezjátszó történetét. Felhívás a géplármű-fufaldonosokhoz! A Pénzügyminisztérium 19/1963. XII. 30. számú renddete értelmében 1964. január hó 1-től a gépjárműadó kivetése, előírása és beszedése a tanácsi adóügyi csoportok hatáskörébe került. Mindazok a személyek, akiknek tulajdonában 125 köbcentinél nagyobb löketfuratú motorkerékpár, segédmotorkerékpár (segédmotoros) vagy személygépkocsi, valamint földművesszövetkezetek. kisipari szövetkezetek, termelőszövetkezetek, akiknek a tulajdonában 125 köbcentinél nagyobb lökettérfogatú motor- kerékpár, segédmotoros-kerékpár vagy személykocsi, autóbusz, tehergépkocsi és pótkocsi van, 1964. január hó 31-ig az adócsoportnál beszerezhető nyomtatványon bevallást kötelesek adni. A fent hivatkozott pénzügyminiszteri rendelet értelmében a kitöltött bevalláshoz csatolni kell a régi gépjárműadó-lapot. 1964. január hó 1-től a gépjárműadót az adócsoport adóbeszedési számlájára kell befizetni. Ugyancsak ide kell befizetni az 1964. január hó 1-e előtti időből származó hátralékot is. Belföldi rendszámú gépjárművel rendelkező adóalanyt az adó késedelmes fizetése esetén adópótlékkal, a bejelentés elmulasztása esetén pénzügyi szabálysértési bírsággal sújtja az adócsoport. MEGYEI TANÄCS VB PÉNZÜGYI OSZTÁLYA BÉKÉSCSABA Éjszaka volt. Az N-i katonai repülőteret vastag, fehér bundával takarta be a hó. A laktanya épületeinek ablakszemei sötéten aludták álmukat. Egyedül az irányító központban szórták kékes fényüket a neontestek, a rádiók, a telefonok, térképek, rajzasztalok mellett ülő tisztekre és katonákra, A teremben csend volt, csupán a rádiók halk sercegése meg a kályhában a tűz lobogása okozott némi zajt. Az irányító központ parancsnoka fáradtan nyomott el egy ásítást, s az órájára nézett „Még csak 4 óra van” — dünnyögött maga elé... unalmas volt számára a csend, fárasztotta. Elfoglaltságot keresett, s ismét, mint az éjszaka már annyiszor, a meteorológiai jelentést kezdte olvasgatni. — Igen... — morfondírozott magában — alacsonyan szálló hófelhők, hóesés, rendkívül rossz látási viszonyok... — ásítani akart, ám ebben a pillanatban a fehér színű telefonkészülék csengője, amely a magasabb parancsnoksággal kötötte össze, kettévágta a csendet. — Itt az irányító központ!... Jelentkezem! A hallgató membránja fémesen koppant, majd mechanikusan jelentkezett a hang. — Figyelem!... Nyugat felől a 220x2 négyzetben ellenséges cél... Riasszon! ...Várom a jelentést! A parancsnok arca megkeményedett, eltűnt szeméből az unalom, a parancsoláshoz szokott hangja végigharsant a termen: — Riadó!... Irányító tiszt, riassza a 310-est! Az irányító központ megtelt élettel, csengtek a telefonok, a rádiók sistergése felerősödött, s a lokátorok vörösen viliódzó ernyőjén apró pontok cikáztak nagy összevisszaságban... A készültségi szobában nagyon meleg volt. Szegszárdi Béla őrnagy félálmában lehúzta a meleg kezeslábas villámzárait. Felriadt. A szobában fülledt volt a levegő. Az alvó ember önkéntelen bosszúságával állapította meg ezt, s a másik old a1' a akart fordulni, amikor csengett a telefon. Nyújtózkodva, lustán nyúlt a hallgató felé. — 310-es, jelentkezem — mondta álomittasam. — Riadó! — sivított a hallgatóba a hang. Magához rántotta a börsisakot, az oxigónesutorát, s futás közben húzta be a villámzárakat A jeges szél az arcába vágott, egy pillanatra elakadt a lélegzete, de futott a karcsú repülőgép félé. Felkapaszkodott a törzshöz támasztott létrán, s először a radar kapcsolójához nyúlt Magára húzta a kabintetőt, s elfordította az indítógombot. A repülőgép testén remegés futott keresztül, amikor feldübörgött a hajtómű. — A vadászrepülő készenlétben van! — mondta maga elé, amelyet a nyakára erősített gégemikrofon a rádió hullámain keresztül az irányító központba repített A parancsnok még mindig kezében fogta a fehér telefon hallgatóját. Szeme szinte megbabonázva függött a sokat olvasott időjá- rásjelemtésen. — Kérek engedélyt jelenteni — emelte szája elé a mikrofont, de hangja remegett. — A reptér fölött rossz az időjárás. Ha a 310-es fel is tud szállni, a feladat végrehajtása után a leszállás bizonytalan, s a levegőben kell elhagynia a gépet — Értem — hallatszott a válasz. Kevés szünet után most már barátságosabban elhangzott a parancs — semmisítse meg a 113-as célt! Nagyon vigyázzanak a 310- esire! — kattant a telefon. Az irányító tiszt a parancsnokra nézett. Várta az utasítást. A parancsnok egy pillanatig tétova tekintettel nézett rá, nyelt egyet, s halkan ezt mondta: — Felszállás! A bőrsisakba szerelt rádió hallgatójában süket csend volt. Szeg- szárdi őrnagy torkát szorongás környékezte. Még egyszer ellenőrizte a műszereket, s várta, hogy az idegtépő másodpercek véget érjenek. Halántékában egy ér kalapált, amely egyre azt ütögette: rossz az idő... rossz az idő... A kabintetőre nagy hópamacsokat dobott a szél. Egyetlen dolog kötötte most le, hogyan fog felszállni. Eszébe jutott, munkagépek vannak a kifutón... Bekapcsolta, majd leoltotta a gép reflektorát. „Észre kell venniük” — villant át rajta — „muszáj!” — Semmisítse meg a 113-as célt! Felszállás! Torkában dobogott a szíve. A sötétben csak a radar piros fényt adó ernyője világította meg sápadt arcólét. Egy pillanatra felvillant előtte kislánya arcocskája, felesége szőke haj koronázta arca... Kiengedte a féket... A vadászrepülőgép végigfutott a betonon, egyre sebesebben forogtak a kerekei, s aztán, mint az albatrosz, a tengerek viharmadara, befúrta magát a hófelhők közé... A magasságmérő óra mutatója ideges rezgésekkel mutatta a számokat: 800... 1500... 3000... 4000 méter. A pilóta arcán apró izzad- ságcseppek gyöngyöztek. A felszállás sikerült. — A 310-es jelentsen... 310-es jelentsen... A nyomasztó érzés megszűnt. Most már egyetlen érzés volt csak benne, megsemmisíteni az ellenséges repülőgépet. Felkiáltott. — A 310-es jelentkezik... Magasság 4000 méter... Irány nyugat... Keresem a célt... — Fokozza a sebességet... Magasság 3000... Keresse a célt... A gép a felhők között száguldott. Sötét volt, zuhogott a hó. A felhők, mint a polip karjai fonták körül a gépet, s vele együtt az embert, a pilótát. Kis csattané, sokkal egyenlítődött ki a felhő és a gép elektromos töltése, s apró lángnyelvek táncoltak felületén. A lokátor ernyőjén egyre nagyobbodott egy apró pont. A cél körzetébe ért, s csak a műszeredben bízhatott — Elértem a 220x2 négyzetet.? Körözök... — Ereszkedjen 1500-ra... A gép orra földnek fordult. Szegszárdi őrnagy a kabintető üvegén át felnézett. A felhők között mintha megcsillant volna valami. — Látom a célt!... Felettem 2500 méteren... Felkészültem a támadásra!... — Ne lőjjön!... Forduljon északkeletnek, magasság 2000 méter!... Tisztázódott az idegen gép, s utasainak kiléte. — 310-es figyeljen! — megismerte parancsnoka hangját — Hogy érzi magát? — Jól... de... — A reptér felett rosszak a látási viszonyok, nem tud leszállni... Kértünk időjárásjelentést... N-ben is vastag a felhőtakaró... Értesítettük őket, hogy ott próbál leszállni... Ha úgy látja, hagyja ei a gépet! — ...értettem. A vadászgép engedelmesen fordult balra, s hátraszegett szárnyakkal fúrta magát a felhőikbe. Szegszárdi őrnagy szeretettel nézett végig a jól ismert kabinfalra szerelt műszereken. Elhagyjam? — gondolkodott —, s ha nem tudok leszállni, ha összetöröm... — nem jutott tovább, mert a másik repülőtér kereste. —_310-es jelentkezzen!... 310-es jelentkezzen!... A látási viszonyok rosszak, esik a hó... A leszálló- pálya havas... Elromlott a világításunk... emelkedjen— hagyja el a gépet.. A gép a repülőtér felett körözött, de egyre lejjebb ereszkedett. Szegszárdi őrnagy már határozott. Nem hagyja magára a repülőgépet, megpróbálja a lehetetlent. Egész idegzetével, eszével a leszállásra koncentrált. Bőrkesztyűjében a keze megizzadt. — Irányítson!.., Irányítson!..? kiáltotta — leszállók!... A reptér irányító központjában megrökönyödve néztek egymásra a tisztek. „Őrültség, kész öngyilkosság.” A parancsnok lépett a mikrofonhoz... A beton felett a távolban két fénypászta jelent meg. Rávetődött a hóra, a gép egyre többet vesztett magasságából. Kerekeire huppant, s a frissen esett hóban a betonon végigszásuldott, hófelhőt vonva maga után. A parancsnok és a többi tisztek, katonák kirohantak az épületből. Az asztalra ejtett hallgatóbar alig hallhatóan megszólalt Szp' szárdi őrnagy hangja: — Feladatot végrehajtottál! — Eltelt az öt perc — súgt; asszony a férjének — kapcsold a televíziót. A férfi odalépett a készülékh elcsavarta a gombját. A kis Ági rekamién fekve várta a tv-macit. A férfi tekintete megpihent a kislányon, amikor érezte, hogy felesége hozzásimul. Gémes Gábor
