Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
'V&simBt ¥ Egy hét a külpolitikában váfob élesedett Johnson amerikai elnök válaszolt Hruscsov újévi üzenetére, amelynek javaslatait további állam-, illetve kormányfők, így Novotny csehszlovák köztársasági elnök, Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök, Nkrumah ghanai és Makari ősz ciprusi államfők tettek magukévá. menyei, az angol, francia^ belga és más kapitalista országok üzleti köreinek törekvései kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére, illetve bővítésére Kubával, beszédesen bizonyítják a szocializmust építő Kuba nemzetközi helyzetének megszilárdulását. Ez a megszilárdulás tény, bárhogy is acsar- kodnak ez ellen az Egyesült Államok diplomáciai körei. Busk amerikai külügyminiszter támadása a Kubával kereskedni akaró kapitalista országok ellen nagy felháborodást váltott ki, különösen Angliában. A genfi leszerelési értekezlet kedvező légkörben kezdte meg új tanácskozási menetét. A moszkvai atomcsend-egyezmény aktivizálta a békés egymás mellett élés különféle feltételei létrejöttének folyamatát. Ez az egyezmény megmutatta, hogy konkrét lépéseket a béke megszilárdítása irányában csak akkor lehet tenni, ha a tárgyaló felek reális alapon szembenéznek a tényekkel és felmérik a megegyezés lehetőségeit. Ilyen lehetőségek ma bizonyos kérdésekben fennállnak. Ilyen lehetőség a csapatmozdulatok ellenőrzésére szervezendő megfigyelő pontok kérdése. Ilyen lehetőség továbbá az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozását, szolgáló szerződés terve. Mindkét kérdésben szükséges azonban a következetesség. Ami az első kérdést illeti, kézenfekvő, hogy a vonatkozó amerikai javaslat ismét csak a fegyverzet ellenőrzésére helyezi a hangsúlyt a leszerelés helyett. Ahhoz, hogy a javaslat a leszerelés irányába hasson, össze kellene kapcsolni olyan intézkedésekkel, amelyek kizárják Európában a fegyveres konfliktusok lehetőségét Ilyen irányú intézkedés lenne elsősorban a Németország területén állomásozó külföldi csapatok csökkentése és a terület atomfegyvermentesítése. Ami a második kérdést, az atomfegyver elterjedésének megakadályozását illeti, világos, hogy nem lehet egyfelől ilyen szerződésekről tárgyalni és másfelől a NATO sokoldalú atomütőerő létrehozását forszírozni, mint ezt az Egyesült Államok teszi. A sokoldalú NATO atomütőérő az atomfegyver elterjesztésének lehető legveszedelmesebb formája. Az ország békeszerető közvéleménye megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a genfi értekezlet légköre jobb, mint a régebbi tárgyalások idején. A panamai kérdés realizálását az Egyesült Államok merev elutasító magatartása akadályozza. Panama jogos követelését, hogy vizsgálják felül a Panama-csatornára vonatkozó egyenlőtlen szerződést, széles latin-amerikai nyilvánosság és nagy világnyilvánosság támogatja. Az Egyesült Államok imperialista ragaszkodása a leplezetlen gyarmatosító jellegű szerződésihez veszélyes helyzetet teremt Közép-Ameriká- ban. Félő, hogy az amerikai imperialista körök a zátonyra futott külpolitikát Panamában szervezett felforgató akciókkal kísérlik meg mozgásba hozni. Ez veszélyes helyzetet teremtene a világnak ebben a súlyos konfliktusokkal teli körzetében. Parates események foglalfeoe- tatják ezekben a napokban a nemzetközi közvéleményt. Moszkvában befejeződtek a szovjet—kubai hivatalos tárgyalások, amelyekről közös közleményt adtak ki. Fidel Castro visszatért Kubába, öthónapos szünet után megnyílt Genfben a tizennyolcadik leszerelési értekezlet. A panamai helyzet toA szovjet—kubai közös közlemény első nemzetközi visszhangja is a moszkvai tárgyalások nagy jelentőségéről tanúskodik. A közös közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Kuba a különböző társadalmi rendszerű áHamofc békés egymás mellett élésének elvéből indulnak ki. A Szovjetunió a közleményben újból leszögezte, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segítséget nyújt Kubának, ha az Egyesült Államok részéről a vállalt kötelezettség megszegésével betörést hajtanának végre Kubába. A szovjet kormány, mint a közlemény aláhúzza, teljes mértékben támogatja Fidél Castro ismert öt pontját, mint a helyzet normalizálásának alapját a Karib- tenger térségében. Ebiben az öt pontban Fidel Castro még 1962 októberében, a kubai válság idején jelölte meg a Kuba elleni agresszió ellenbiztosítékát. Fidel Castro azt követelte, hogy szüntessenek be mindenfajta aknamunkát, zsoldos betörést és szabotőr behatolást, amit az Egyesült Államok és néhány vele egy húron pendülő ország területéről folytattak Kuba ellen. A kubai kormány követelése az volt továbbá, hogy vessenek véget az Egyesült Államokban és Puerto Ricóban lévő támaszpon tokról ki- induló Kuba elleni támadásoknak. Kuba békéje — hangsúlyozta Fidel Castro — azt követeli, hogy az észak-amerikai katonai repülőgépék és hajók ne sértsék meg az ország légiterét és felségvizeit Kuba, a Szovjetunió segítségére támaszkodva, az elmúlt évben a szigetet ért természeti csapások ellenére eredményes építő- munkát folytatott A most megkötött szovjet—kubai hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés szilárd alapot teremt Kuba további eredményes szocialista építőmunkájához. Felbecsülhetetlen segítség Kuba számára, hogy cukortermésért hosszú távra és az ország piaci áringadozásaitól függetlenül lesz képes értékesíteni. A megállapodásra támaszkodva Kuba a következő 6—7 év folyamán meg kívánja kétszerezni cukortermését A közös közlemény aláhúzza Fidel Castrónak a moszkvai tárgyalásokon elhangzott azt a nyilatkozatát, hogy Kubában a szocializmus győzelméért vívott harc jelenlegi szakaszában a gazdasági építés feladatai állnak a figyelem középpontjában. Nagy nemzetközi jelentősége van a közös közlemény Panama melletti állásfoglalásának. A közlemény a nemzetközi politikára vonatkozó számos más állásfoglalás után nyomatékosan rámutatott, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak ösz- szefágasára és egységére, a kommunista és munkáspártok moszkvai 1957-es és 1960-as évi tanácskozásain elhangzott nyilatkozat által meghatározott irányvonal alapján. Kuba Szocialista Forradalmi Egységpártja ezt az irányvonalat teljes mértékben támogatja. Ciprus szigetén köt héten St ropogtak a fegyverek és ömüörtt a vég. E tragédia utórezgései pedig még mindig tartanak. Sóit, nincs biztosíték arra, hogy a fegyver- nyugvás lényeges. Mi történt? Több, mint ami fölött az emberiség egyszerűen napirendre térhet Nem katonák álltak ugyanis szemben katonákkal. A lakosság egy része ragadott fegyvert a lakosság más Tészie éllen. Az ember, életek kioltására felemelt fegyverek asszonyokra, karon ülő gyerekekre, fiatalokra, boldogságra, életre vágyakozó ciprusiakra irányultak. (Elsó képünk.) Miért? Azért, mert az emberiség békéjét fenyegető NATO-mek nukleáris támaszpont céljára kell Ciprus földje. És azért, mert Ciprus népe nem akarja átengedni hazája földjét a dühödt pusztítás ádáz erőinek. És ekkor, mint már any- nyiszor, a népek ellenséged a nacionalizmus gyilkos eszközéhez folyamodtak: ráuszították a sziget török lakosságát a sziget görögjeire. Az sem kétséges, honnét származnak a fegyverek s megkezdődött a vak szenvedélyek felvonulása. (Második képünk.) Ahol pedig a fegyverek lépnek az ész, a szív és az emberiesség helyébe, ott ömleni kezd a vér és semmivé válik az ember — ha még olyan ártatlan is, ha még oly idős és magatehetetlen. (Harmadik képünk.) Divido et impera — oszd meg és uralkodj! Közismert az ősi macchiavellizmusnak ez a mdlliószor elátkozott receptje. És a jezsuita szellemű imperializmus nem válogat az eszközeiben: kíméletlenül belegázol a népek legszentebb érdekeibe, hogy érvényesítsék profit-Molochjuk érdekeit szolgáló akaratukat. Hová vezet ez? Kötetnyi vádiratnál jobban feled erre néha egy-egy hiteles dokumentum. Ciprus szigetén gyermekeket gyilkoltak le állati kegyetlenséggel, az imperialista célokat fel nem ismerő, elvakított nacionalisták. (Negyedik képünk.) Éppen a legutóbbi napok eseKomor Imre
