Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-23 / 18. szám

Wi Jurafe a 6 Csütörtök Elet a szarvasi pedagógusijukban ^Pedagőgusolk Szakszervezete Szarvasi Járási Tessedik Sámuel Pedagógus Klubjának programja 1963. november 1-től 1964. május 31-ig” — olvassuk a tükörsima Delta-papírra nyomott címsoro­kat. íme a változatos tartalomból néhány cím: Ankét a nevelési tervről, Kül- és belpolitikai hely­zetkép, Járási nevelők napja, Szarvas fejlesztési tervéről, Az ÖRKI kutatási eredményeiről, A divatról, A népművelés és a pe­dagógusok, A Szolnoki Művészte­lep meglátogatása, Ismerkedés Du­naújvárossal, Kirándulás a Szarvasi Állami Gazdaságba, A vas- és fémipari ktsz megtekin­tése, Iskolák politechnikai kiállí­tása...' A klub elnöke dr. Gábris Jó­zsef, a Szarvasi Vajda Péter Gim­názium igazgatója. A vele való beszélgetés alatt elénk tárult en­Mlnfiárom kötet szocializmust építő ««száguinkinak egyugyanazon Időszakát ftleai fel: az 1956-os ellenforradalmi konszolidációtól a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséig. Mindhárom snunika e történelmi időszak más-más oldalát tárja az olvasó elé s így a 3 kötet együtt tulajdonképpen ennek az Időszaknak gazdasági és ideológiád ke- gesztmetszetét adja. Fehér Lajosnak A szocialista mező- gazdaságért című könyve szocialista fejlődésünk kéíségtelenüj legjelentő­sebb politikai és gazdasági eredmé­nyeinek: a mezőgazdaság saociaMsta átszervezésének útját vetíti az olvasó elé. Megmutatja, hogy e fejlődésben elért sikereink forrása a párt helyes >— jobb- és baloldali' elhajlásoktól MOZ I JANUAR 23. Békési Bástya: Farkasok közt véd­telen. Békéscsabai Brigád: Honfog­lalás I—n. Békéscsabai Szabadság: Boccacetó 70 n. Békéscsabai Terv: Kálóján cár. Gyomai Szabadság: Ke­resztesek I—n. Gyulai Petőfi: Pá­rizsi kaland. Mezőkovácsházi Vörös Október: Cartouche. Orosházi Parti- kán: Szigorúan titkos. Sarkad! Pe­tőfi: Epekedő szerelmes. Szarvasi Táncsics: A szélhámosnő. Szeghalmi Ady: Négy szerzetes. A tv műsora Január 23-án, csütörtökön 15.55 Vnukovo—Moszkva légi ka­puja. Az Intervizió műsora Moszkvá­ból. 17.40 Hírek. 17.50 Orosz társalgás haladóknak. Vizsga előtt... 18.10 Há­zunk tája. A gyümölcsök téli ápo­lása. 18.15 Kicsinyek műsora. 1. Tü­csök úrű. Mesejeaenet. 2. Cicamica postája. 18.45 A jövő hét műsora. 18.55 Telesport. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-hiradó. 19.45 Beszéljünk róla... Dr. Garam József jegyzete. 19.50 Tánc­iskola. A bécsi keringő. 20.15 Megem­lékezés Gábor Andorról. Irta és el­mondja: Gárdos Miklós. 20.20 Hotel Germánia. Tv-film (ism.) (Csak 14 éven felülieknek!) 21.15 Az Újságíró ; Klubban. Helyszíni közvetítés. 21.45 Hírek. Tv-hiradó (ism.) (MTI) 1 román te'evízló mai műsorából 18.00 A televízió híradója. 18.10 Gyermekeknek: Val-Virtej... és a Húsvét-szigeti szobrok titka (I). 18.45 Film a múzeumainkban található dísztárgyakról. 18.55 Irodalmi újdon­ságok. 19.40 Szokásos tavasz. Kisfilm. 19.55 A rádió és televízió szimfo­nikus zenekara hangversenyének n. része. Közvetítés a rádió és televízió hangversenyterméből. Vezényel Ema- noil ELenescu érdemes művész. Mű­soron: Bartók Béla n. zongora­versenye. Előadóművész Nicolae Brlndusi. Befejezésül: Hírek, időjá­nek a kis önkéntes jellegű szer­vezetnek élete, egész tevékenysé­ge. Az elmúlt évek során a járás és Szarvas község pedagógusai körében mind erősebben jelent­kezett a vágy egy olyan hely, olyan otthon után, ahol időnként egymással találkozhatnak, ismer­kedhetnek, baráti és kollegiális kapcsolatba kerüilb“tnek. Ez a természetes igény öltött testet 1962-ben, a pedagógus-szakszerve­zet és az érdekelt nevelőtestüle­tek munkája nyomán, a klub lét­rehozásával. Szarvason, a Szabadság útja 27 szám alatt lévő helyiség berende­zésével és minden belsőségével megfelelő hangulati környezetet nyújt az igazi klubélethez. A szarvasi pedagógusok többsége klubtag, de az otthon nem merev, nem zárt hely. Más dolgozók is látó­mentes — politikája volt, amely fi gye­lembe vette a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének legfőbb lenini kö­vetelményeit. Fock Jenőn ék A magyar népgazda­ság a szocialista fejlődés útján című könyve megvilágítja népgazdaságunk 1956 utáni eredményeit, nehézségeit, valamint a további feladatokat. A szerző rámutat az ellenforradalom előtti párt- és gazdasági vezetés hibá­ira, a bajok és nehézségek forrásaira, megmutatja a népgazdaság helyzetét és kulcskérdéseit a tárgyalt időszak egyes állomásain s helyes gazdaság- politikai vonala alapján részletesen is­merteti a továbbhaladás feltételeit a népgazdaság különböző ágaiban. Mindkét kötet közös érdekessége, hogy tekintélyes részben tartalmaz olyan beszédeket is, amelyek a Köz­ponti Bizottság ülésein vagy szűkebb körben, aktívákon hangzottak el s nyomtatásban még nem jelentek meg. Szirmai István A kommunista esz­mék győzelméért című kötete ideoló­giai és kulturális kérdésekkel foglal­kozik. Értékeli az értelmiség szerepét az ellenforradalmi időkiben, leleplezd az ezzel kapcsolatos helytelen és el­lenséges elképzeléseket. Marxista ma­gyarázatot kapunk a könyvből több, azóta is sokat vitatott aktuális ideo­lógiai kérdésre, mint például a pártos­ság és a modernizmus az alkotómun­kában, a művészetben s elsősorban az irodalomban. E kérdéseket nemcsak elvi síkon, hanem az alkotók gyakor­lati munkájával kapcsolatban is elem­zi a szerző. A kötet tartalmazza Szir­mai István elvtársinak az eszmei of- fenzíváról szóló nagy jelentőségű gátját, ha a tagók sorába lépnek. Esténként közel félszázan járnak ide. A vidéki nevelők csupán al­kalmilag néznek be, olyankor, ha a járási székhelyen van dolguk. Az ő bevonásuk a rendszeres klubéletbe a távolság miatt szinte megoldhatatlan. Az aktív nevelők mellett igen kedves vendégek a nyugdíjas pe­dagógusok, akik közül mind töb­ben keresik fel a helyiséget, hogy beszélgetve, sakkozva, kártyázgat- va, avagy a tévé mellett töltsék el kellemesen az időt. Lelkes Pál nyugdíjas nevelő, aki kartársának, Kalmár Lászlónak, a klub kultu­rális felelősének rendszeres segí­tője a munkában, egyben a nyug­díjasok itteni „ügyvivője” is. Az időtöltési céllal rendezett kulturális lehetőségek mellett akad másféle, mélyebb célzatú is. A klubprogramnak megfelelően most alakulnak a tudományos és művészeti körök; az irodalmi, a pedagógiai, képzőművészeti, nép- művészeti, természettudományi, bábjátszó és a turista kör. Mind­egyiknek olyan tanárnő vagy ta­nár a vezetője, aki abban a leg- otthonosabb, legjáratosabb. A képzőművészeti kör tagjai a klub költségén már jártak Budapesten, tárlatnézós céljából. Az előadások közül is megtartottak néhányat, így legutóbb a járási tanács mű­velődésügyi osztályával és a pe­dagógus-szakszervezet járási bi­zottságával közös szervezésben a nevelési tervről kettőt is. Vannak már és még mindig egymás u+án alakulnak ifjúsági, termelőszövetkezeti, pedagógus- és más klubok, mint a fiatalok és a felnőttek, iskolások és dolgozók kulturális környezetben és körül­mények között való találkozási, is­merkedési, szórakozási szándéká­nak helyei. Népművelő szerepük abban a láncban, amit szocialista művelődésnek nevezünk, vitatha­tatlanul fontos. A pedagógusklu­boké különösen az, hiszen a ne­velés élvonalába tartozók „álló­képesebbé” tételének egyik jó he­lye és módja. Éppen ezért öröm­mel publikálhattuk a szarvasi oe- dagógusklub létezését és edd gi működésének eredményeit. Ahhoz azonban, hogy hatása valóban já­rási méretű lehessen, javasolnánk a járás községeiben „fiókklubok” szervezését. Helyiség a művelődé­si otthonban vagy másutt akad­na talán, tagság pedig, a szarva­sihoz hasonlóan ugyancsak széles alapokon verbuválódhatna. Időn­ként a járási klubbal közös meg­mozdulásokban is részt vehetné­nek. A szép cél megérné a fárad­:!i l v. v. cp­Iluszár Rezső zárszámadás után vásároljon a szövetkezet SZAKÜZLETEIBEN Minden házba WtUViWiÖ* •((SZÖVETKEZETI SZAKÜZkETBEN Szaküzleteink a megye egész területén! Fejlődésünk keresztmetszete Megjelentek a Kossuth Könyvkiadó gondozásában Fehér Lajos, Fock Jenő és Szirmai István elvtársak gyűjteményes kötetei Pfrfdgógwnolii írják Az osztályíőnoki óráról ^z. elmúlt évek pedagógiai szakirodalma elég sokat foglalkozott az osztályfőnöki órák céljával, fő elveivel, tartalmával és módszereivel. Ennek ellenére meg kell vallani őszintén, hogy igen sokszor vagyunk még most is olyan véleményen, hogy szíveseb­ben megtartanánk szaktárgyunk­ból inkább két órát, mint egy osztályfőnökit. Ennek az érzésnek azonban megvannak az in­dokló tényezői is. Ezek kö­zött ; lehetne felsorolni a kö­vetkezőket. Mivel évente át­lagosan 30 órát lehet számolni, amit ebből az óratípusból megtart egy nevelő — feltéve, ha- minden évben osztályfőnök — ebből logi­kusan következik az, hogy nem tud eleve olyan rutinra szert ten­ni ezen órák megtartásában, mint például szaktárgya területén. Ezért. aztán lényegesen hosszabb ezekre az órákra a felkészülés ide­je is, és azoknak a módszereknek a jó megválasztása, melyek ered­ményre vezetnek. Hozzájárul még ehhez e nehézségeken kívül az a tény is, hogy mivel az osztályfő­nöki órák — az V. osztály kivéte­lével, ahol ezekre az órákra leg­később az ötödik órában sor kerül, mivel erre a heti óraszám lehe­tőséget ad — a többi osztályok­ban ezek az órák mindig hatodik órák. Ekkorra a tanulók többsége nemcsak szellemileg, de fizikailag is elfárad. J lyen gátló kínyezők ellenére azonban minden osztályfő­nöknek az a feladata, hogy tudá­sa, leleményessége és a helyi adottságok minél jobb felhaszná­lásával, lehetőleg minél eredmé­nyesebb órát tartson ebből az óra­típusból is. A továbbiakban néz­zük meg, hogy melyek azok a le­hetőségek, amelyek ezt a munkát- segítik, előbbre vihetik. Első he­lyen kell itt megemlíteni az 1961 december végén megjelent Segéd­könyv az osztályfőnöki munká­hoz c. kiadványt, mely bevezeté­sében többek között így summáz­za célját: „Segíti az osztályfőnököket a munka megtervezésében, a tanulók személyiségének megismerésében, az osztályközösségek kialakításá­ban és nevelésében, a tanulók vi­lágnézeti nevelésében. Felvázolja i szülői házban végzendő nevelői munka módjait és tartalmát.” Ha a sorok mögé nézünk, rögtön lyugtázhatjuk, hogy valóban így ’.ehet összegezni azt az igen sok­rétű munkát, amelyet ezen az órán kell — persze a többire épü­lően — megvalósítani. A következőkben most próbál­juk meg ezeket a gondolatokat aprópénzre váltani, azaz nézzük meg néhány példán keresztül azt, .hogy milyen módszerekkel lehet ezeket a feladatokat megvalósíta­ni? (Előre szeretném bocsájtani, hogy nem vallom e módszerek egyedüli helyességét, tisztában va­gyok azzal, hogy minden olyan módszer jó, ami eredményre ve­zet.) Még tanév megkezdése előtt az osztályfőnök, tanmenete mellé osztálya neveltségi szintjé­nek, életkori sajátosságainak szem előtt tartásával elkészíti osz­tályfőnöki munkatervét, melyben azokat a módszereket, konkrét fel­adatokat rögzíti, amelyekkel egy- észt elősegíti a tantervi anyag óbb elsajátítását, másrészt kap­csolódik azokhoz — az egész isko- át érintő — nevelési feladatok­hoz, amelyek a szocialista iskola- fpus jellemzői. Már az első órán „kézbe kell venni” az osztályt. Ki kell alakítani a felelősök rendsze­rét, meg kell szervezni a tanuló­párokat. Foglalkozni kell az út­törők, vöröskereszlesek problé­máival, egyszóval mindazzal, mely hozzátartozik egy új tanév meg­kezdéséhez. A többi órák azután témájuk és osztályok szerint igen változók. Mégis lehet azonban egy-két olyan általános jellemzőt felsorolni, melyek igencsak minden osztályfőnöki órára jellemzők le­hetnek. Egész évi munkánkban támaszkodhatunk a felelősök rendszerére, akik mind tanulmá­nyi, mind fegyelmi szempontból tájékoztatnak bennünket az osz­tályról. Lehetőleg minden órán foglalkozzunk — ha csak egy pár percet is — az úttörők munkájá­val. Ha van azon a héten olyan kiemelkedő politikai esemény, ami foglalkoztatja a gyermekeket, ne sajnáljunk ennek helyes megvi­lágítására is néhány percet szen­telni. Persze, ezek mihd olyan jellegű feladatok, amelyeknek megvalósítását az adott körül­mény, a nevelő belátása, egy-egy érdekesebb helyi vagy osztály­probléma megvitatása, megoldása alkalomadtán háttérbe szoríthat. De a lényeg, hogy az osztályfőnö­ki órában, annak vezetésében, munkájában is legyen rendszer, következetesség, sztereotípia — amint ez megvan a szaktárgyi órákon is. mi az osztályfőnöki óra tan­anyag részét illeti, s főleg an­nak közlési módját, arról a követ­kező mondható el. Ne jellemezze semmi esetre sem az „előadok” és „számon kérem” légköre ezt az órát, mely sok vonatkozásában és szó szerint már egyik órái) sem al­kalmazható eredményesen s külö­nösen ezen az órán nem, ha csak azt veszem a sok egyéb között fi­gyelembe, hogy hatodik óráról van szó. A közlés módszere zö­mében megbeszélés legyen. Tá­maszkodjunk minden esetben a tanulók meglévő ismereteire az adott témában. Lehetőleg az ál­taluk elmondott példák alapján fejtsük ki mondanivalónkat. Így hamarabb s maradandóbban meg­jegyzik az adott anyagot. Éljünk a modern ismeretterjesztés jól be­vált eszközeivel, egy adandó téma megtárgyalásánál; íffv például a Kérdezz—felelek-módszer adta jó lehetőségeivel. Egy-egy emberi jellemvonás megtárgyalásakor — amelyből szinte minden osztályra jut néhány óra — jó szolgálatot tehet a magnetofon, melyre előző­leg felveszünk egy-egy könyv­vagy színdarabrészletet, mely az adott témára vall. Kevés s talán nincs is ma már olyan iskola, ahol ne lenne legalább 5—10 tanuló, aki saját diavetítővel ne rendel­keznék. Ezeknek felhasználása adott alkalommal szintén színe­sebbé teheti az órát. orolni lehetne még az ered­ményre vezető módszerek sokaságát, hisz „ahány ház, annyi szokás”. A lényeg azonban egy: ha valamennyien azon fárado­zunk, hogy a meglévő gátló körül­mények ellenére is mindent meg­tegyünk annak érdekében, hogy az osztályfőnöki órák is felzár­kózzanak a többi órák mellé, ak­kor sikerül elérni azt, hogy ez az óratípus is elősegítse a nagy re­formkövetelések megvalósítását, a valóban — elveiben, tartalmában, módszereiben és szerkezedében is — szocialista iskolarendszer ki­alakulását. Ifj. Szilárd Aiám tanár, Bucsa

Next

/
Thumbnails
Contents