Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-21 / 16. szám
Január 21. Kedd Ahogy elindult lobogó hitével Kulich Gyula születésének 50. évfordulóián Ha a ütései utókor egyszer legendába szövi a tegnap és a ma históriáit, újfajta hősökről beszél majd, akik a gyárakból keltek útra, vidéki kisvárosokból, falvak- lói, tanyákról, hogy kiálljanak a nép igazságáért, immár nem törökök, nem Habsburgok, nem is helytartóik ellenében, hanem azokkal az elnyomókkal szemben, kiknek uralma arra az évszázadra esett, melynek történelmi neve: a kapitalizmus korszaka. hattak magukénak. Aki dolgozott, jórészt az is csak az esztendő egy részében. így élt ő is, de maradni akart mindenképpen, minthogy már nem a saját sorsa volt az, ami a leginkább izgatta. Előbb a nyolcadik kerületi szervezetben, később a szociáldemokrata párt központjában gyűjtötte maga köré a legharcosabb fiatalokat, akik vele együtt edződtek kommunistákká. Évekig úgy élt, hogy sovány keresetét sem költötte el, félretett abból is valamit a munkanélküliség nehéz napjaitékes embert megnyersz a mozgalomnak, megkétszerezed önmagadat, ha kettőt nyersz meg, esetleg megháromszorozod. És nekünk külön-külön minden tisztességes emberre szükségünk van, mert jó tulajdonságaikkal kiegészítik egymást, s ahhoz, amit mi majd egyszer el akarunk érni, sok odaadó, tehetséges, önzetlen, tiszta emberre lesz szükség... A börtönrácsok mögött mondot ilyen messzire látó, bölcs szavakat. Megjárta Dunakeszi-Alag és a Hadik-laktanya kínzókamráit, a ra. Éppen csak annyija maradt, j budapesti börtönöket, Szegedet, hogy jusson szállásra, élelemre, j Vácot és a náci koncentrációs táAz egyik történet valahogy így szól majd: Elindult egy munkásfiú Békéscsabáról, látszólag vézna, gyenge, de nagy erő lakozott a szívében. Megérkezett Budapestre, apró, sötét szabóműhelybe került, valahol a Józsefvárosban. Aztán összejött sok más hasonló sorsú fiúval. Azokban is olyan tűz lobogott, mint őbenne. Aztán sokszor összejöttek, sok mindenről beszéltek: mit és miképpen kellene tenni, hogy az élet szebb legyen. Aztán mindig csak többen lettek, mindig erősebbek lettek, s ettől az erőtől és az együttesen hirdetett igazságtól sokszorosra nőtt a fiatal szabólegény ereje is. Egy napon már olyan erős, olyan félelmetes lett, hogy Éliássy Sándor Öméltósága, a székesfőváros rendőrkapitánya „szigorúan titkos” iratot küldött róla Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter úr őke- gyelmességének. Jelentette, hogy sürgősen és erélyesen intézkedni kell a Kulich Gyula nevezetű fiatal munkás felforgató tevékenységének megakadályozására, mert működésének hatása már odáig terjed, hogy Kaposváron sok száz ifjúmunkás gyűlt össze kenyeret, békét követelni, s összedugták a fejüket, szervezeteket alakítanak, tanulnak, röpiratot írnak Debre- J ceniben, Szolnokon, Győrött, Zala- j szorgalmuktól, szentgróton és másutt az iparos- ° ' legények, a diákok, a béresek és a napszámos lányok. A Heves megyei Karácsondon és Kecskeméten a szőlőtelepeken alkalmazott napszámosok követeltek béremelést, Tokodon az üveggyár munkásai, Űrkúton a bányászok álltak le. Az országban már hadigazdálkodás folyt, a kommunisták munkájának tűzzel-vassal útját kell állni. Vezetőik közül a fiatal Kulich látszott a legveszedelmesebbek egyikének. Miből merítette ez a húszegynéhány éves munkás országra ható erejét? Honnan? Egyszerű volt, szerény, halk szavú és szeretetre méltó. Megtanulta a történelemből, hogy a felfuvalkodottakat csak alattvalóik követik haszonrészesedésért vagy kényszerből. A nép igazi vezetőinek emberi tulajdonságaik kölcsönöznek rangot és tekintélyt. Amikor Kulich Gyula a harmincas évek elején a fővárosba került, a nehéznél is nehezebb volt a munkások sorsa. Kevés Később egyedüli és legfőbb gondja a szervező-nevelő munka lett, a kizsákmányoltak harcra mozgósítása és az életmentés. Már küszöbönállt a háború réme. Radnóti Miklós himnuszt írt a békéről: Mert egyszer béke lesz. Ó, tarts ki addig lélek, védekezz! Valamiféle aszkéta volt-e Ku- lich Gyula? Talán a proletár szent 'ógájában akart tetszelegni? A legkevésbé sem. Nálánál jobban senki sem szerethette az életet, a vidámságot, a szép szórakozást — és az é*vágyával se lett volna semmi baj. Mégis — a kegyetlen kor tette ezt — tudatosan rá kellett szók- tatnia magát, szervezetét egy bizonyos önmegtartóztatásra, mert tudta, felkészült rá, hogy lesznek nehéz és még nehezebb hónapjai, évei, amikor — ha némiképpen hozzászokott — könnyebb lesz töretlen lélekkel elviselni a nehézségeket, s ha úgy adódik, a kínokat, a gyötrelmeket is... Kulich Gyula úgy beszélt mindenkivel, hogy közben szüneteket tartott és megvárta, mit válaszol a másik. Türelmes volt, nagyra becsülte a jó szándékú embereket. Azt mondta egyszer: Ha egy érbor rémségeit. Életének három évtizede nehéz sorsban telt el. Mindig előrenézett, mindig készülődött. Mint az Országos Ifjúsági Bizottság titkára, a fiatalok felsorakoztatására, hogy védjék életüket, nemet mondjanak a háborúnak. Rabsága éveiben a szabadulásra készült. Franciául tanult naphosszat, zárkája magányában. És olvasott, olvasott. Sokszor álmodozott családról, szerelemről, nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott alkotó munkálkodásról. Hálás volt annak, aki megnevettette, s örült, ha társait erőseknek, bizakodóknak látta. Már húsz esztendeje nincs köztünk s még mindig csak ötven- esztendős lenne. Ma sokan felkö szöntenék. Egészen bizonyosan így lenne. Bárhol dolgozna népünk javáért, bármilyen tisztséget töltene be, a régi Kulich Gyula lenne Szeretné mindenki, mert éreznék sose fáradó, sose csalódott, sose lohadó emberségét. Hajtsunk ma fejet édesanyja előtt, aki még köztünk van, őt pedig úgy idézzük fel emlékezetünkben, ahogy nyurgán, fiatalon és derűsen hajdan útnak indult lobogó hitével, bátran és eltökélten Eszményi ember Ha valaki nagyon sok jó tulajdonsággal rendelkezik, ha úgy ismerjük, mint aki mindig, mindenben a jóra, az igazságra törkeszik, azt mondjuk róla: kitűnő ember, ideális ember és, ha most a címet idézzük —, eszményi ember. Példaképnek választani ilyen embereket érdemes. Hy?n embereket kell. Az eszményi ember a maga kiformálódott jó tulajdonságaival így válik embereszménnyé: így válik elsősorban ifjúságunk nevelésében példaképpé. A szocialista társadalom embereszményét sokféle tulajdonság jellemzi. Ha ezeket mintegy szintézisben látjuk, könnyen ránk szegeződik a kérdés: el lehet-e érni vagy csak megközelíteni lehet?... Van-e egyáltalán ilyen ember? Iskoláinkban már ebben a tanítási évben külön Nevelési Terv készül, melyben részletesen meghatározták a nevelés módszereit, a nevelési tényezők (iskola, szülők, ifjúsági szervezet stb.) munkájának ösz- szehangolását egyetlen cél érdekében, hogy ifjúságunkban mind erőteljesebben kibontakozzanak azok a jó tulajdonságok, melyek a felnőtté válás során legjobban megközelítik a szocialista embereszmény által körvonalazott ideális mai ember típusát. Nem baj, nem hiba tehát, ha nem sikerül minden tulajdonságot egyformán tökéletesen, egyidőben elérni. Az ilyen teltesség igénve köny- nyen nevelési maximalizmussá válhat. Ez nem célja a Nevelési Tervnek, de az igen, hogy átgondolt, nagyon is tervszerű munkával minél többen és minél teljesebb’n megközelítsék azt a legmagasabb fokot, ami az embernevelésben elérhető. Óriási munka ez és nem vitás, hogy egyedül csak a pedagógusok, nem képes?k megvalósítására. Az cdd'gi tapasztalatok is azt a régebbi megállapítást igazolják, hogy a szülői ház és az iskola kapcsolatának fokozatos elmélyülése nélkül a nevelési feladatok nem oldhatók meg. A kettős nevelés gátjai ma már egyre több családi otthonban omlanak össze, de ha a gyermeket az iskolával azonos szellemben is nevelik, akkor sem nélkülözhető, hogy szülő és pedagógus ne hangolja össze, ne cserélje ki állandóan ezzrt kancso'ato« tapasztalatait. A széles körű vitákban kikristályosodott sok*éle hasznos mee’átást, javaslatot a'kotóan ötvöző Nevelési Terv csak akkor válhat az eszményi ember kimunkálásának ió eszközévé, ha a szülők, nevelők és az if júsági szervezetek egvütt viselik annak minden gondiát és problémáját. Csak akkor lesz tartós eredménye a nevelőmiinkának, ha részfeladatait Is még kisebb részekre bontva, aprólékosan, kü- lön-k’ilön minden gyermekre vonatkoztatva rakjuk egymásra a nevelés tégláit felmagasodó épü'etté, mely szilárd alánokon nyugodva tör az eszményi ember megközelítése felé. S. E. cselekedni. Vadász Ferenc U( „Könnyűzenével a világ körül Ez a címe annak a vidám ze- i Művelődési Házban, Elsősorban nés műsornak, melyet január 27- ! a város fiatalságának akart kodén, hétfőn este 7 órai kezdettel rendr-z meg a megyei ős a békés- i csabai KISZ-bizottság a Balassi évvel az érettségi után — az első munkahelyen Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett. — A GELKÁ-ban vagyok rádió-, tv-műszerész ipari tanuló. Fiatalokkal beszélgettünk. Mind- — Már most ezt a munkát hárman 1963-ban érettségiztek végzi? Békéscsabán, és itt is dolgoznak - — Sajnos, még nem teljesen, „már” mintegy fél éve első mun- Ezért szeretném, ha felvennének kahelyükön. Szóba kerültek célok, az egyetemre. Mérnök lennék, az! — Hol jobb, itt a munkahelyén tervek, vágyak, melyek nagyon építkezéseknél látnám, hogyan szorosan kapcsolódnak az embe- valósulnak meg elképzeléseim, és rek életéhez, különösen, ha fiata- látnám azt, hogy tervezte: Vér lók. Céljaik elérése elsősorban János. tanulmányaiktól, munkaszereíetükL Hány éves? Szombaton voltam 19. Vér János, az Építőipari és Műszaki Egyetem építészmérnöki ka rára jelentkezett érettségi után, de nem vették fel. — Újra megpróbálja az idén? — Igen. Fizikából, matematiká- gimnáziumot, a Debreceni Kossuth ból, rajzból kell felvételiznem, s Lajos Tudományegyetem bölcsé- addig is sokat tanulok, mert egye- szeti karára jelentkeztem orosz és térni előkészítőre járok az emlí- angoi szakra. Jól sikerült a felvéBoruzs Julianna az építőipari vállalat pénzügyi osztályán dolgozik. Adminisztrátor. — Ez volt a célja érettségi után? — Nem. Amint elvégeztem tett első két tantárgyból. — Hol dolgozik? — A Békés megyei Tanácsi ami a7t jelenti, hogy nem kell az Tervező Irodánál, műszáki rajzoló és szerkesztő beosztásban. — Szereti munkahelyét? — Nagyon meg vagyok elégedve s remélem munkatársaim is velem. Szeretem ezt a szép munkát, mióta megtanultam hogyan kell vonalzókkal és tussal bánni, vagy a gimnáziumban? — A munkahelyemen, mert az iskolában voltak olyan tantárgyak, amiket nem szerettem, itt viszont csak azt kell tanulnom, ami kedvemre való. — Mikor érlelődött meg elhatározása, hogy műszaki pályára megy? — Erre a kérdésre nem tudok konkrét dátummal válaszolni. Az általános iskola nyolcadik osztályába jártam, amikor elkezdtem amatőrködni, s azt hiszem a gimnáziumban a fizikaórákon szerzett ismereteim hatására választottam a rádió-, tv-műszerész pályát. — Tervei? — Igyekszem jól tanulni, s az idén újból felvételiznem. Minden j iparitanuló-'skola elvégzése után teli vizsgám, de helyhiány miatt csak feltételes felvételt nyertem, veskedni a rendezőség, könnyűzenei műsorával. Az esten fellép Keméndy András és Fekete Éva táncdalénekes, Zana József színművész és a Kóti-k vártét*. A konferanszié tisztjét Gazsy Endre tölti be. műsora Január 21-én, este 7 órakor: OLYMPIA József A.-bérlet. tovább szeretném képezni magam levelező úton betűket. — Miért szép a foglalkozása? — Szerintem talán nincs is szebb, mint amikor egy elképzelt dolgot papírra vet az ember, s ebből később valóság lesz tetszetős munka, alacsony kereset vagy éh- 1 formában, és mások is örülnek aé£, nyomorúság. Ennyit mond- 1 annak, hogy ilyen. hónapban konzul1 ációra járok. Dolgozom és tanulok is. — Munkatársai hogyan fogadták? — Nagyon kedvesek, szívesen megmagyarázták a munkámat, s j szen a tervek, vágyak széle* ská- ezért egy-két hét alatt belejöt- í^ban önmagukért beszélnek: tanár, mérnök, műszerész. Vidámak A beszélgetés befejeződött, kommentálásra nincs szükség, his mióta tudom az első műszaki tem közben tanítok is két gim- í nazistát latinra. — Mennyit keres a munkahelyén? — Nyolcszázötven forintot. 3. — Hol dolgozik? — kérdeztük , vőjüket. Szász Györgytől, aki szintén ai és komolyak egyszóval: fiatalok. Mély értelem tükröződik szavaikból, s minden reménvük megvan arra, hogy elképzelésük valóra váljon. Sajál kezükben tartják jöVitaszek Zoltán JANUAR 2L Békési Bástya: A fekete Orfeusz. Békéscsabai Brigád: A félelem bére. Békéscsabai Szabadság: Boccaccio 70 I. Békéscsabai Terv: A rendőrié lügyelő. Gyomai Szabadság: Elektra. Gyulai Erkel: Mi ketten, férfiak. Gyulai Petőfi: A szélhámosnő. Mezőkovácshá- zt Vörös Október: Babette háborúba megy. Orosházi Béke: Egy házasság hétköznapjai. Orosházi Partizán: Boccaccio 70 II. Sarkadi Petőfi: Nappali sötétség. Szarvasi Táncsics: Üzletemberek. Szeghalmi Ady: Tücsök. A tv műsora január 21-cn, kedden 17.45 Hírek. 17.55 Kukkantó. 18.35 Falu járó kamera. Erdei emberek. 18.55 „Beszélgetés Lenin elvtárssal”. Irodalmi megemlékezés Lenin halálának 40. évfordulója alkalmából. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 19.40 Zeneművész a kamera előtt. 20.05 Barangolás. Kulturális szemle. 20.35 A 13-ra virradó éjszaka. Magyarul beszélő bolgár bűnügyi film. 22.15 Hírek. Tv-híradó (ism.) (MTI)
