Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-01 / 282. szám
í 7 Vasára*» Kekkonen Moszkvában Moszkva Urho Kekkonen, a Finn Köz- tftrsaság elnöke szombaton Nyi- fctta Hruscsov szovjet kormányfő meghívására, nem hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. A leningrádi pályaudvaron Kekkonent Leonyid Brezsnyev, Nyikita Hruscsov és más hivatalos személyek fogadták. (MTI) A magyar parlamenti küldöttség látogatása Indiában Az Indiában tartózkodó magyar parlamenti delegáció, amelyet Vast Istvánná, az Országgyűlés elnöke vezet, ellátogatott a köztársaság Punjab államába. A küldöttség felkeresett több ipari létesítményt, köztük egy magyar segítséggel felépült árammérő gyárat is. Az állam vezetői fogadást és vacsorát adtak a delegáció tiszteletére. Az indiai felsőház és az alsóház elnöke ebédet adott a magyar parlamenti küldöttség tiszteletére. Ezen többek között megjelent Laksmi Menőn asszony külügyminiszterhelyettes és R. K. Nehru, a külügyminisztérium főtitkára is. (MTI) Johnson meg&eszéiise az amerikai négerek egyik vezetőjével Washington Johnson elnök megbeszélést folytatott Roy Wilkins-szel, a színes bőrűek haladásáért küzdő országos szövetség titkárával. Wilkins a megbeszélés után kijelentette, hogy a polgári jogok érvényesítéséről szóló törvény kongresszusi elfogadtatásáról nem esett szó. Johnson főleg a négerek munkalehetőségeinek megjavítására helyezte a hangsúlyt Ezzel a problémakörrel foglalkozott alelnöki minőségében is, mert ő volt annak a Kennedy által felállított bizottságnak a vezetője, amely a munkahelyek egyenlő elosztásának kérdéseivel foglalko zott Wilkins végül hangsúlyozta, hogy bíznak az új elnöknek a polgári jogok érvényesítése terén tanúsított magatartásában. (MTI) Kennedy temetése Washington: 1963. november 25-Sn helyezték örök nyugalomra a gyilkos merénylet áldozatául esett John F. Kennedy amerikai elnököt. A képen: a gyászoló Kennedy család a St. Matthews székesegyház előtt, miközben Kennedy holttestét elviszik. (Rádiótelefotó—MTI Külföldi Képszolgálat.) NEMZETKÖZI SZEMLE Repülöszerencsétfenség Kanadában — 118 halott Montreal A kanadai polgári légiforgalom történetének egyik legsúlyosabb szeren esetlensége zajlott le Montreal közelében. A montreali repülőtérről az esti órákban szakadó esőben szállt fel egy DC—8 típusú utasszállító repülőgép, hogy utasait Torontóba szállítsa. Alig hat perccel az indulás után, amikor a gép még csak a repülőtértől mintegy 30 kilométerre fekvő Sainte Therese-nél repült körülbelül 300 méter ma-, gasságban, a környék lakói nagy erejű robbanásra figyeltek fel. A lezuhant és hatalmas lánggal lobogó gép roncsát két órán át nem lehetett megközelíteni. Az időközben kiérkezett mentőosztagok és a vizsgáló bizottság megállapította, hogy a repülőgép fedélzetén tartózkodó 118 személy közül senki sem maradt életben. A szerencsétlenség okát még nem tudták megállapítani. (MTI) Izgalommal, feszültséggel, drámai eseményekkel teli hét végére fordul a naptár. Bevezetése három puskalövés volt s ezek közül kettő kioltatta John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének életét. A külpolitikai események e nagy hetének végét Lyndon B. Johnsonnak, a 36. elnöknek az amerikai képviselőház és szenátus együttes ülésén elmondott első, programját kijelölő beszéde szabta meg. A Daliásból és Washingtonból érkező közlemények szinte minden egyéb jelentést kiszorítottak Szovjet űrhajósok Indiában Madras: A Bikovszkij és Nyikolajev házaspár indiai népviseletben. (MTI Külföldi Képszolgálat) az újságok hasábjairól; eltörpültek emellett a baloldal jelentős előretöréséről tanúskodó japán választás adatai, az iraki helyzet lassú normalizálódásáról szóló közlések éppúgy, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkásságáról szóló hírek, hiszen az ENSZ munkája is szünetelt néhány napon át a dallasi gyilkosság következtében, csupán a hét második felében kezdődött meg újra. Igaz, az első ülésen mindjárt rendkívül jelentős határozatok születtek: — a közgyűlés ismételten állást foglalt a részleges atomcsend-szerződés mellett, javasolta a további leszerelési tárgyalásokat, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló újabb lépéseket. Szinte ennek folytatásaként érkeztek meg az első hírek Varsóból, a Béke-világtanács üléséről, amely pénteken kezdte meg tanácskozását ugyanezekről, az egész emberiség sorsát, jövőjét érintő kérdésekről. A világ kormányait s legfontosabb társadalmi szervezeteit magába foglaló két nagy nemzetközi szervezetet egyaránt — ha nem is egyenlő mértékben és felelősséggel — a béke sorsa érdekli, a béke megszilárdításáról tanácskozik. Éppen a béke sorsa iránti aggódás adta meg a különös súlyt a dallasi és washingtoni híreknek is. A merénylet tényei s következményei mindenekelőtt két kérdést vetettek fel nemcsak a politikusok, az államférfiak, hanem az egyszerű emberek számára is. Amikor az első jelentések a mindössze 24 éves Lee H. Oswaldot, az állítólagos „kommunista-gyanús” és „Castro-barát” dallasi fiatalembert vádolták a gyilkossággal, joggal merült fel az első kérdés: vajon nem akar- ják-e megismételni, ezúttal Amerikában, a fasizmus uralmának nyitányát jelentő Reichstag-pert, vajon nem Oswaldban kereste egy amerikai Göring a hatvanas évek van Der Bubbe-ját, azt az ürügyet, amely utat nyithat a szélsőséges reakció tombolásá- nak? Ha ez a kérdés az első napokban inkább csak a szocialista országok sajtójában merült fel, a második dallasi merénylet, amelynek áldozata ezúttal már Oswald volt, még a legelfogultabb újságíróban, a leginkább befolyásolható olvasóban is megerősítette a :yanút: aljasul kitervelt, de primitíven megrendezett színjáték 'olyik, amelynek egyetlen célja, hogy Amerikát s a világot letérítse a megkezdett útról, arról, ahol az első mérföldkövet a moszkvai szerződés jelentette. Kennedy elnök politikájában — mind országa belső ügyeit, mind pedig a nemzetközi helyzetet illetően — józanabb, reálisabb elképzelésekből, a való helyzet nagyjából pontos felméréséből mdult ki. Természetesen ez a politika is imperialista, az amerikai monopóliumok érdekeit képviselő, a szocializmus térhódításával szembeszegülő magatartás volt — de a tényekre alapozódott. Az ország belső életére vonatkozóan két fontos célkitűzést foglalt magába: egyrészt biztosítani akarta, hogy évszázadokkal az emberi jogokat kimondó függetlenségi nyilatkozat után végre valóban megvalósuljanak a polgári jogok Amerikában, végre mindenki, az amerikai négerek is megkapják jogaikat — s ezzel az elnök magára vonta a szélsőségesen fajgyűlölő ultrák haragját, — másrészt olyan gazdasági reformokat akart végrehajtani, amelyek fontos változásokat hozhattak volna az ország gazdasági életében — ezzel viszont egyes monopoltőkés csoportokat hívott ki maga ellen. Nem véletlenül figyelmeztette az elnököt az FBI, a szövetségi nyomozó iroda, hogy halassza el tervezett látogatását, ne menjen el Dallasba, az olajmágnások és az olyan ultrák városába, mint a hírhedt Walker tábornok, aki a James Meredith néger diák egyetemi felvétele elleni harcot vezette néhány évvel ezelőtt.
