Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-08 / 288. szám

IW. december 8. 5 Va'Scnup <Sárvéti jrqijzeiek A rendőrkapitánnyal beszélge­tünk a szeghalmiakról vagy — ha elbírja a nevet — sárréti járásról Persze, hogy ilyenkor csakis új­ságírásról vagy a törvények be­tartásáról, bűncselekményekről le­het szó a rendőr és az újságíró között — Olvasom mindig a bűnügyi rovatot. Néhányszor többet lehet­ne elemezni egy-egy cselekmény hátterét. A száraz közlés csupán tájékoztatásra elég Többre nem­igaza van. Különösen, ha a pél­dát is meghallgatjuk, amit el­mond, hogy jobban éreztesse iga­zát: — Jelentek meg közlemények — magyarázza —, különböző tsz- eknél történt állatiedíúvódások- ról. Szó szerint valahogy így: „Ikszipszilon ellen eljárás indult, mert tilalom ellenére a lucerná­ban legeltette az állatokat”. Az ol­vasó ebből soha nem tudja meg, hogy nemcsak a legeltető ember a felelős, hanem más is, mások isi — Kik? — Azok, akik tudnak róla. A vizsgálat szerint járásunkban 200 ezer forintnál többet vitt el a fel­fúvódásból keletkező kár. Hát csak a legeltető a bűnös? Azok, akik szemet hunynak vagy azok, akik Sokan, nagyon sokan dolgoznak munkájukon kívül, önzetlenül a társadalomnak, hogy városukban, községükben jobb, szebb, ben­sőségesebb legyen az élet. Jutal- irfat, dicséretet nem várnak, ám, ha mégis részesülnek benne, még lelkesebben igyekeznek helytállni önként vállalt posztjukon, A minap egy dolgozó falusi asz- szony jut alomkönyvet kapott a következő bejegyzéssel: „Odaadó társadalmi munkájáért.” Az aján­dékozó társadalmi szerv vezető­ségének levelet írt, abból idézek: ....Illés Béla: Ég a Tisza című k önyvét kaptam. De nemcsak a Tisza ég, hanem a szívem is, a meghatottságtól. Amikor a nevem hallottam, ezt kérdeztem ma­gamtól; hát igaz ez? Én, aiki tár­sadalmi munkámért évek alatt soha nem kaptam, nem is vártam semmit, mégis úgy éreztem, hogy ez nagyon jólesik. A meghatott­a tejhozam növeléséért bűnös mó­don az állatok százait „reszkíroz­zák” meg, azok nem hibásaik? Sajnos, vannak ilyen „rövid távú” eredményhaj hás zások — s a vé­gén tízezreket fizetünk rá... Kacsint: — Lehetne ezt az új­ságban is elemezni— Kit szeret? A határban eldugott viskóban két lányt találunk, vagy kétezer baromfi „gazdáját”. Az egyik me­zőgazdasági technikumba járt, de hazajött, s nem is akar visszamen­ni. — Miért? Nem szeret tanulni? — De szeretek és jó tanuló is voltam. — Akkor? — Jobban szeretek itthon lenni, dolgozni. Különben is azért va­gyok szívesebben itthon, mert na­gyon szeretem a jószágot.. Már bent a faluban tudtam msg: férjhez menés előtt áll a kis­lány, s hát nem akar messze lenni a vőlegénytől... Mint kártyában a joker A járási tanács igazgatási osz­tályának munkatársát, Bánfi Jó­zsefet kérdezem: Hogyan szervez­ságtól csak álltam, még megkö­szönni is elfelejtettem...” Ügy gondolom, ennek az asz- szonynak egy könyv megvásárlá­sa semmi gondot nem okozna anyagilag, ö az ajándékban a maga és tevékenysége megbecsü­lésének nagyszerű jelét látta. Ez az érzés ölelte oly erővel magá­hoz, hogy a regény átvételekor szólni sem tudott. Ám gyakran az ellenkezőjét is tapasztalhatjuk, a közönyt, egyének és kollektívái: Önzetlen társadalmi igyekezetének el nem ismerését. Pedig mennyi­vel méltóbb, szebb azok részé­ről, akiket illet, akárcsak egysze­rű „köszönömmel” méltányolni a sokak szíves, lelkes közreműködé­sét! Hiszen az erkölcsi megbe­csülés új társadalmunkban hatal­mas ösztönző erő a még jobb, ön­zetlenebb közösségi építőmunkára. — húr — ték meg a tartalékos tisztek ka­tonai oktatását? Hiszen nagyon fontos, hogy tartalékállományban se „essenek ki” a katonai dolgok­ból. Bánfi elvtárs illetékes a vá­laszadásra, ő a tartalékos tisztek járási tagozatának vezetője. Mond­ja: Bucsán, Füzesgyarmaton, Kö­rösújfalun, Vésztőn tájékoztató Jellegű oktatáson száznál több tartalékos tiszt ismerkedik a ka­tonai tudományokkal. A járás székhelyén Is van oktatás, itt hu­szonnyolcán tanulnak. De még nem kezdődött meg a továbbkép­zés, majd valamikor ebben a hó­napban. Pontosan nem tudja. Miért? Nem panaszkodik, de mégis kiderül. Olyan ő, mint a römikártyában a joker. Annyi a megbízatása, hogy sokszor se ele­jét, se végét nem látja. Most ép­pen egy könyvkiállítást „kezel”, — egy hétig. A .Jégén” rendszeres előadó. A tanácsnál volt már ke­reskedelmi előadó is, helyettesítő­ként. Most lebegtették meg előtte a sajtómegbízatást S mindemel­lett meg a fő munkája mellett, munkásőr is. Jó ég tudja, de sok ez egy em­bernek. Gyanúba keveredtünk Szemrehányást tettünk a pin­cérnek, miután meghallottuk a ne­vét. Egy vita során ugyanis tudo­másunkra jutott, hogy egy ügyben a felsőbb szervéhez küldött nyilat­kozatában nem tanúskodott a ren­delet tökéletes ismeretével. — Milyen nyilatkozatban? — kérdezi meglepődve. — Amit megírt és eljuttatott a MESZÖV-höz. — Én ugyan nem írtam semmi­féle nyilatkozatot, csak aláírtam azt, amit az elnök diktált a gép­írónak... Később az elnöknél újra talál­koztunk, éppen akkor, amikor á nyilatkozatról „esett szó”. — Én mondtam? — háborodik fel a pincér a szóra. — Én ugyan nem mondtam, hogy az elnök elv- társ diktálta... Egyébként is, én mindenben teljesen egyetértek a vezető elvtárssal.-: Mi maradtunk az igazságtalan­ság gyanújában. Varga Tibor AZ ÖRÖM Az egyik fiú, aki épületszerelők­nél dolgozott a. Külső-Lipótvá- rosban — ahol régi, düledező vityillók között bérpaloták épül­tek —, új értesüléseit adta to­vább. — Tizennyolc ifjúmunkás a Kúria elé kerül. Egy ügyvéd fiá­tól halloittam. A Hársfa utca hu­szonhétben is most bukott le egy csoport Nincs is más vád ellenük, csak az, hogy szavaló­kórusba jártak. Azt akarják rá­juk bizonyítani, hogy agitáltak. — Az utóbbi hetekben nagyon be vannak sózva a hekusok — szólt Betke Zoli. — Szinte nincs nap, hogy le ne csapnának vala­melyik szakszervezeti helyiség­re. Jó lesz vigyázni. — Magadon kezd a vigyázást — intette Kotlár Mari. — Hi­szen, ha meglátnak ebben a bri- csesz nadrágban és a micisapká­ban, mindjárt a nyomodba sze­gődnek. Mari nyelves teremtés volt. A Váci úton lakott szüleivel, egé­szen közel a gyárhoz. Apja vas­öntő, ő maga segédmunkás a hőtechnikai üzemben, a csőgyár­tásnál. Nem az a kimondottan szép lány, egy kicsit „égimesze­lő” és vagy tíz kilóval kevesebb, mint amennyi még ráfért volna a termetére. De vidámságával, taplraesettségével fel tudta kel­teni a fiúk érdeklődését. Ha ki­öltözött — mint ezúttal is —, egészen mutatós volt. Az utóbbi hetekben Ladányival járt, akit a nemesfémeseknél nagyon be­csültek. Az egyik decemberi tú­rán ismerkedtek meg. Zolit nem hozta zavarba a lány megjegyzése. Sokszor úgy tűnt, szándékosan jár a kelletéi­nél kopottabban. Volt ebben egy kevés erőltetettség. Leintette Marit. — Karcsi megy táncolni ve­led, nem én. Elég, hogy ő kihu- zakodott, olyan, mint egy bank­fiú. Még monokli kellene a sze­mére. Engem csak hagyj.., — Üljünk vissza a helyünkre — indítványozta békítőén egy sötétkék ruhás fiú. — Tényleg szeretnék még táncolni ma este. Ez a fiú abból a ritka fajtából való, amelyből a legkevesebb ta­lálható az ilyen helyeken. Villa- moskalauz, állami ember, évi kilencszáz pengő körüli „biztos’ keresettel. Ide mindig civilbe járt. Az előbb mesélte: délelőtt Folkus- házy vezérigazgatónál jártak a BESZKÁRT-alkalmazottak meg­bízottai, mert náluk is általános bércsökkentést vezettek be az alacsony keresetűeknél. Mert most már a biztosnak látszó ke­reset se biztos. A vezérigazgató elé járult küldöttségnek Papp Ferdinánd — nyolc gyerek apja — volt a szószólója. Előadták: kétaégbeejtően romlik a megél­hetésük, legalább családi pótlé­kot adhatnának, mert ugye a nagycsaládosok ... Mire a vezér- igazgató: Miért járna ez? A nagycsaládos se dolgozik többet, mint a családtalan. Ellenkezőleg, a magános ember jobban ügyel a szolgálatára, erre összpontosít­ja figyelmét, nincs gondja asz- szonyra, gyerekekre... A fővá ros nem fizethet többet... (Folytatjuk) Békés megyeiek Aradon Az IBUSZ-több türhutat" szer-Jegy esetben igénybe vették a biz- vezett Aradra a Békés megyeiek tosítási és önsegélyző csoport tagjai részére. Az egynapos kirándulást I is. Róluk készültek felvételeink. Kérem a részvételi jegyeket.'— Útlevél- és vámvizsgálat a lőkösházi határállomáson. r-:- i I Bókés megjélvJí Arkd főutcáján. Pihenő a Maros partján. Hazafelé sem unatkoztak a tsz-tagok. Jobb híján kártyajátékkal töltötték idejüket.

Next

/
Thumbnails
Contents