Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-08 / 288. szám
IW. december 8. 5 Va'Scnup <Sárvéti jrqijzeiek A rendőrkapitánnyal beszélgetünk a szeghalmiakról vagy — ha elbírja a nevet — sárréti járásról Persze, hogy ilyenkor csakis újságírásról vagy a törvények betartásáról, bűncselekményekről lehet szó a rendőr és az újságíró között — Olvasom mindig a bűnügyi rovatot. Néhányszor többet lehetne elemezni egy-egy cselekmény hátterét. A száraz közlés csupán tájékoztatásra elég Többre nemigaza van. Különösen, ha a példát is meghallgatjuk, amit elmond, hogy jobban éreztesse igazát: — Jelentek meg közlemények — magyarázza —, különböző tsz- eknél történt állatiedíúvódások- ról. Szó szerint valahogy így: „Ikszipszilon ellen eljárás indult, mert tilalom ellenére a lucernában legeltette az állatokat”. Az olvasó ebből soha nem tudja meg, hogy nemcsak a legeltető ember a felelős, hanem más is, mások isi — Kik? — Azok, akik tudnak róla. A vizsgálat szerint járásunkban 200 ezer forintnál többet vitt el a felfúvódásból keletkező kár. Hát csak a legeltető a bűnös? Azok, akik szemet hunynak vagy azok, akik Sokan, nagyon sokan dolgoznak munkájukon kívül, önzetlenül a társadalomnak, hogy városukban, községükben jobb, szebb, bensőségesebb legyen az élet. Jutal- irfat, dicséretet nem várnak, ám, ha mégis részesülnek benne, még lelkesebben igyekeznek helytállni önként vállalt posztjukon, A minap egy dolgozó falusi asz- szony jut alomkönyvet kapott a következő bejegyzéssel: „Odaadó társadalmi munkájáért.” Az ajándékozó társadalmi szerv vezetőségének levelet írt, abból idézek: ....Illés Béla: Ég a Tisza című k önyvét kaptam. De nemcsak a Tisza ég, hanem a szívem is, a meghatottságtól. Amikor a nevem hallottam, ezt kérdeztem magamtól; hát igaz ez? Én, aiki társadalmi munkámért évek alatt soha nem kaptam, nem is vártam semmit, mégis úgy éreztem, hogy ez nagyon jólesik. A meghatotta tejhozam növeléséért bűnös módon az állatok százait „reszkírozzák” meg, azok nem hibásaik? Sajnos, vannak ilyen „rövid távú” eredményhaj hás zások — s a végén tízezreket fizetünk rá... Kacsint: — Lehetne ezt az újságban is elemezni— Kit szeret? A határban eldugott viskóban két lányt találunk, vagy kétezer baromfi „gazdáját”. Az egyik mezőgazdasági technikumba járt, de hazajött, s nem is akar visszamenni. — Miért? Nem szeret tanulni? — De szeretek és jó tanuló is voltam. — Akkor? — Jobban szeretek itthon lenni, dolgozni. Különben is azért vagyok szívesebben itthon, mert nagyon szeretem a jószágot.. Már bent a faluban tudtam msg: férjhez menés előtt áll a kislány, s hát nem akar messze lenni a vőlegénytől... Mint kártyában a joker A járási tanács igazgatási osztályának munkatársát, Bánfi Józsefet kérdezem: Hogyan szervezságtól csak álltam, még megköszönni is elfelejtettem...” Ügy gondolom, ennek az asz- szonynak egy könyv megvásárlása semmi gondot nem okozna anyagilag, ö az ajándékban a maga és tevékenysége megbecsülésének nagyszerű jelét látta. Ez az érzés ölelte oly erővel magához, hogy a regény átvételekor szólni sem tudott. Ám gyakran az ellenkezőjét is tapasztalhatjuk, a közönyt, egyének és kollektívái: Önzetlen társadalmi igyekezetének el nem ismerését. Pedig mennyivel méltóbb, szebb azok részéről, akiket illet, akárcsak egyszerű „köszönömmel” méltányolni a sokak szíves, lelkes közreműködését! Hiszen az erkölcsi megbecsülés új társadalmunkban hatalmas ösztönző erő a még jobb, önzetlenebb közösségi építőmunkára. — húr — ték meg a tartalékos tisztek katonai oktatását? Hiszen nagyon fontos, hogy tartalékállományban se „essenek ki” a katonai dolgokból. Bánfi elvtárs illetékes a válaszadásra, ő a tartalékos tisztek járási tagozatának vezetője. Mondja: Bucsán, Füzesgyarmaton, Körösújfalun, Vésztőn tájékoztató Jellegű oktatáson száznál több tartalékos tiszt ismerkedik a katonai tudományokkal. A járás székhelyén Is van oktatás, itt huszonnyolcán tanulnak. De még nem kezdődött meg a továbbképzés, majd valamikor ebben a hónapban. Pontosan nem tudja. Miért? Nem panaszkodik, de mégis kiderül. Olyan ő, mint a römikártyában a joker. Annyi a megbízatása, hogy sokszor se elejét, se végét nem látja. Most éppen egy könyvkiállítást „kezel”, — egy hétig. A .Jégén” rendszeres előadó. A tanácsnál volt már kereskedelmi előadó is, helyettesítőként. Most lebegtették meg előtte a sajtómegbízatást S mindemellett meg a fő munkája mellett, munkásőr is. Jó ég tudja, de sok ez egy embernek. Gyanúba keveredtünk Szemrehányást tettünk a pincérnek, miután meghallottuk a nevét. Egy vita során ugyanis tudomásunkra jutott, hogy egy ügyben a felsőbb szervéhez küldött nyilatkozatában nem tanúskodott a rendelet tökéletes ismeretével. — Milyen nyilatkozatban? — kérdezi meglepődve. — Amit megírt és eljuttatott a MESZÖV-höz. — Én ugyan nem írtam semmiféle nyilatkozatot, csak aláírtam azt, amit az elnök diktált a gépírónak... Később az elnöknél újra találkoztunk, éppen akkor, amikor á nyilatkozatról „esett szó”. — Én mondtam? — háborodik fel a pincér a szóra. — Én ugyan nem mondtam, hogy az elnök elv- társ diktálta... Egyébként is, én mindenben teljesen egyetértek a vezető elvtárssal.-: Mi maradtunk az igazságtalanság gyanújában. Varga Tibor AZ ÖRÖM Az egyik fiú, aki épületszerelőknél dolgozott a. Külső-Lipótvá- rosban — ahol régi, düledező vityillók között bérpaloták épültek —, új értesüléseit adta tovább. — Tizennyolc ifjúmunkás a Kúria elé kerül. Egy ügyvéd fiától halloittam. A Hársfa utca huszonhétben is most bukott le egy csoport Nincs is más vád ellenük, csak az, hogy szavalókórusba jártak. Azt akarják rájuk bizonyítani, hogy agitáltak. — Az utóbbi hetekben nagyon be vannak sózva a hekusok — szólt Betke Zoli. — Szinte nincs nap, hogy le ne csapnának valamelyik szakszervezeti helyiségre. Jó lesz vigyázni. — Magadon kezd a vigyázást — intette Kotlár Mari. — Hiszen, ha meglátnak ebben a bri- csesz nadrágban és a micisapkában, mindjárt a nyomodba szegődnek. Mari nyelves teremtés volt. A Váci úton lakott szüleivel, egészen közel a gyárhoz. Apja vasöntő, ő maga segédmunkás a hőtechnikai üzemben, a csőgyártásnál. Nem az a kimondottan szép lány, egy kicsit „égimeszelő” és vagy tíz kilóval kevesebb, mint amennyi még ráfért volna a termetére. De vidámságával, taplraesettségével fel tudta kelteni a fiúk érdeklődését. Ha kiöltözött — mint ezúttal is —, egészen mutatós volt. Az utóbbi hetekben Ladányival járt, akit a nemesfémeseknél nagyon becsültek. Az egyik decemberi túrán ismerkedtek meg. Zolit nem hozta zavarba a lány megjegyzése. Sokszor úgy tűnt, szándékosan jár a kelletéinél kopottabban. Volt ebben egy kevés erőltetettség. Leintette Marit. — Karcsi megy táncolni veled, nem én. Elég, hogy ő kihu- zakodott, olyan, mint egy bankfiú. Még monokli kellene a szemére. Engem csak hagyj.., — Üljünk vissza a helyünkre — indítványozta békítőén egy sötétkék ruhás fiú. — Tényleg szeretnék még táncolni ma este. Ez a fiú abból a ritka fajtából való, amelyből a legkevesebb található az ilyen helyeken. Villa- moskalauz, állami ember, évi kilencszáz pengő körüli „biztos’ keresettel. Ide mindig civilbe járt. Az előbb mesélte: délelőtt Folkus- házy vezérigazgatónál jártak a BESZKÁRT-alkalmazottak megbízottai, mert náluk is általános bércsökkentést vezettek be az alacsony keresetűeknél. Mert most már a biztosnak látszó kereset se biztos. A vezérigazgató elé járult küldöttségnek Papp Ferdinánd — nyolc gyerek apja — volt a szószólója. Előadták: kétaégbeejtően romlik a megélhetésük, legalább családi pótlékot adhatnának, mert ugye a nagycsaládosok ... Mire a vezér- igazgató: Miért járna ez? A nagycsaládos se dolgozik többet, mint a családtalan. Ellenkezőleg, a magános ember jobban ügyel a szolgálatára, erre összpontosítja figyelmét, nincs gondja asz- szonyra, gyerekekre... A fővá ros nem fizethet többet... (Folytatjuk) Békés megyeiek Aradon Az IBUSZ-több türhutat" szer-Jegy esetben igénybe vették a biz- vezett Aradra a Békés megyeiek tosítási és önsegélyző csoport tagjai részére. Az egynapos kirándulást I is. Róluk készültek felvételeink. Kérem a részvételi jegyeket.'— Útlevél- és vámvizsgálat a lőkösházi határállomáson. r-:- i I Bókés megjélvJí Arkd főutcáján. Pihenő a Maros partján. Hazafelé sem unatkoztak a tsz-tagok. Jobb híján kártyajátékkal töltötték idejüket.
