Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-07 / 287. szám
MS. december 1 4 Szombat Szib tiakődalú ni Egy kis cikk... a Cjf-eíjtjneres £>mk DÜubjiílxui Vasárnap este 7 óra. Fényár- rön kívül a nagyabb család, a Most, hogy elérkeztünk e neveze- ban úszik Békéscsabán a Fegyve- férj és feleség munkatársai, ba- tes évfordulóhoz, kívánok önök- res Erők Klubjának emeleti he- rátái is részt vesznek. A húszon- nek nagyon sok boldogságot és hosszú életet. — Majd egy emlékplakettet nyújt át a Fekete házaspárnak, s a két fiútestvér ezüstözött kosárral kö-zönti szüleit. A Fegyveres Erők Klubja és a békéscsabai helyőrség ajándékát, a 12 személyes ezüst evőkészletet Száraz Pál alezredes adja át az ünnepeiteknek. Fekete százados meleg szavakkal mond köszönetét a rendezőknek, amiért ezt a napot felejthetetlenné tették. A pohárköszöntők és a gratulációk után néhány szót váltunk a Fekete házaspárral. Együtt a család. A két fiútestvér köszönti szüleit. — Hogy mi volt a huszonöt esztendő alatt a legemlékezetesebb? Nagyon sok és szép élményem volt, talán az, amikor 1951- ben Budapesten hivatásos katonatiszt lettem — mondja a férj. lylsíge. Szépen, ízlésesen megte- öt éves házassági évfordulót tár- rített asztalok várják a vendége- sadalmi eseményként, közösen két, a szemközti falon kék drapé- ünnepük meg. » A feleség így beszél: „Legnagyobb örömöm az volt, amikor a férjem hazajött a frontról, s megszületett a második fiam. S a vágyam? Szeretném, ha a kisebbik fiúból mérnök lenne.” D. S. — Fotó Csapó Végre egy ölesé Chagail-kép Marc Chagall Az Eiffel-torony házaspárja című képe látható a francia posta új bélyegén. — Végre egy olcsó Chagall-kép! — mondotta a posta ügyi miniszter, amikor ebből az alkalomból emlékérmet nyújtott át a festő neki (Az „Europeo”-ból) Anonymus János újságírót hivatta a szerkesztő. — Azért kérettelek, Jancsi, mert te fogod megírni a holnapi lapba a sajtónapi megemlékezést. Glosszára gondoltam, amelyben frázismentesen, fellengös jelzők nélkül írnál valamit magunkról. Elég lesz másfél gépelt oldal. Anonymus tudomásul vette a megbízatást és szobájába vonult elmélkedni. Hm. Mit is írjon? Töprengett, rágta a ceruzát, időnként az írógépre sandított, amely a gépasztalon vigyorogtatta harminckét betűjét. — Nos, barátom, mit írunk, mit írunk? Sajtónap. A magyar sajtó napja... ez idáig rendben van. ízlelgette a szavakat, de 2gytekervényei nem akartak moccanni. Csak legalább a elmen túljutna. Sohasem tudta elkezdeni az írást, amíg jó címet nem talált. Hm. A sajtó ünnepén. Ezt már irta néhányszor. A sajtó napján. Unalmas, ezt nem olvassák el. Az óra ketyegett a falon, kegyetlenül harapdálta az időt. 5 az fogyott, fogyott. De cím az nincs. Nézte a falat, de azon sem jelent meg a cím. No, gondolta, amíg eszembe jut valami, megírom a vezércikket, azt is ma kell leadnom. Pegazus a hátára kapta, megvolt vele egy óra alatt. De a sajtónap... Eszébe jutott, hogy összeszed még néhány külpolitikai hirt, hátha közben megjő az ihlet. összeszedte, lediktálta őket. Hűha, csapott a fejére, van még két le- adatlan riportom, ideje lenne azokat is megírni. És ment diktálni a gépszobába. De a sajtónap... mi lesz a glosszával? Átolvasta a diktált szövegeket, kijavította a hibákat s jött a falnézés. Akkor már ideges volt. Bármelyik pillanatban megszólalhat a telefon: elkészültél-e már a cikkel? Most már igazán írni kell. De hol az az átkozott golyóstoll, az előbb még itt lebzselt a papiroson. Sehol sincs. Mindent végigtapogatott az íróasztalán, hátha bebújt valahová az az ördön. gős szerszám. Hopp, megvan. A levelek alá csúszott. Hm, persze, ezekre válaszolni kéne. Szerkesztői üzenetek*. Nekilátott m mer* késztől üzenetek megfogalmazásának. Ezzel is háromnegyed óra telt el. De a sajtónapi Űjabb papírlapot vett elő. Kacéran simult a keze alá: tessék, itt vagyok, tégy velem, amit akarsz. Anonymus megdü- hödött és megírt egy fulmináns glosszát arról, amit tegnap tapasztalt egy új ház átadásán. Mikor befejezte, csengett a telefon. A szerkesztő hívatta. — Nos, Jancsi, mutasd. Anonymus lerakta a vezércikket, a külpolitikai híreket, a két riportot, a szerkesztői üzeneteket meg a glosszát. — Jancsi, teleírtad az egész lapot. De hol van a glossza a sajtónapról? Anonymus kissé elpirult, zavartan álldogált az íróasztal előtt. Aztán megszólalt! — Ügy gondoltam, hogy talán elég lesz ennyi cikk. De ha úgy gondolod, hogy ez kevés*. leadhatok még három riportot meg tíz—tizenöt hírt És esetleg ittmaradok inspekciósnak. A sajtónap miatt. De magunkról többet, mást írni — nem tudok/ Martby Lm* Száras Pál alezredes átadja as ünnepeiteknek a helyőrség ajándékát. rián csillóg az ezüstös huszonötöa Á halk zaj te elcsitul, aimőkor szám. Ezüstlakodalmát tartja Fe- Szentesi János anyakönyvvezető kete József százados és felesége, újra „összeadja” a párt Az ünneplőköeönség. a pamutszövő szib-titkára. A esa* — Fekete József és Sárközi Valádi élet e nevezetes és kedves léria házasságot kötöttek Győrött •eseményén a szőkébb családi kö- 1938 decemberéből — mondja. — SZARVASI ÉPÍTŐIPARI KISIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET keres mielőbbi felvételre építésztechnikust építésvezetői beosztásba. Fizetés megegyezés ■érint Felvétel esetén útiköltséget térítünk, Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodáján, Szarvas, Bajcsy-Zsilinszky út 1. Telefon: 1—55. x VADÁSZ FERENC: t’CCB'C'H'fa&i'íitcicLiJiC hd* 8. Hai-tang, íáj a fej* Csaknem két órát töltöttek ax utcán. Ki kellett lépni, mert hideg volt Jó hosszú utat tettek meg. Ott váltak él, ahol találkoztak, a hatos megállójánál. Gabi elment, s Bajkai akkor még nem is sejtette: az ismeretlen, akivel találkozott, Sallai Imre volt • Propper Sándor és Szeder Ferenc képviselők vezstték a főispánhoz bejelentett népes csoportot. A szociáldemokraták nem akarták, hogy tovább csökkenjen befolyásuk, Pest környékén. Hetekig ostromolták Preszlyt, mig nagy nehezen kötélnek állt, vállalkozott rá, hogy felvezeti a küldöttséget a miniszterelnökhöz. A főispán kénytelen-kelletlen elmondta Károlyi Gyulának: a Pest megyei hatóságok félmillió pangót fizettek be a kormány pénztárába az inségakcióra, de a vármegye ennek csak egy töredékét kapta vissza rászorulók segélyezésére. » ( Bajkai megropogtatta a hosz- szú utazástól megfáradt derekát, amikor a küldöttség tapasztalatait elmondta Zolinak. — De ezt hagyjuk most — legyintett. — Hol a barátod a fémlemeziparból? — Ne is kérdezd — vont vállat fanyar képpel Beke Zoli. — Beleesett egy kis szőke tündérbe. Valahol szórakozik. Nem tudom, mi üthetett bele. Megmondtam neki, ne járjon burzsujok közé. Valamiféle iparosköri bálba ment. De hát Badanti azt mondta neki, nincs abban semmi. Szerinte nyugodtan elmehet. Elméletileg is alátámasztotta: egyszeregyszer ilyen helyre is eljárhatsz, legalább eltereled magadról a gyanút... Valami ilyesmivel bocsátotta útjára. Ha ez kell neki szeminárium helyett, hát csak menjen... — Találkoznom kellett volna vele — dörmögte Bajkai. — No, nem baj, majd megkeresem. — Maradsz? — kérdezte Zoli. — Nem. — Bajkai az órájára nézett —, máris mennem kell. Csak benéztem. Azzal a gyerekkel akartam beszélni. No, majd máskor, • Bajkai elment: volt még egy megbeszélt találkozója ezen az estén. Egy Pista nevű „sajtós” várt rá a Csata utcában, hogy ellássa „hadianyaggal” a következő napokra. A Pálma kávéház szomszédos alkóvos szobájából vidám mulatozás zaja'szűrődött be. Hangos dobogással járták odaát a divatos táncokat. A zsivajt túlharsogta az éles férfihang: — Még egyszer tedd fel Csuri- kám! A nyekergő hangú gramofon újra kezdte: Hai tang, fáj a háta, Hai tang, fáj a lába, Hai tang fáj a válla, ugye? Hai tang, fáj a feje, Hai tang, fáj a szeme, Hai tang, fáj a füle, ugye? Fáj a lába, háta, mája, válla, szája, ája, bája.. A hátsó helyiségben letelepedett vendégeket nem zavarta a ricsaj. Valósággal örültek neki. A hangzavar sűrű függönyt vont a szemináriumozók és minden nemkívánatos hallgató közé. A Természetbarátok Turista Egyesületének angyalföldi csoportja bérelte a szobát az esti. órákban. A kávés nem sejtette, hogy politikai tanfolyamokat tartanak a helyiségben. Azt gondolta, a szokásos baráti összejövetelüket tartják s Cziráki Józsi a vasas szakszervezettől — ót személyesen ismerte — a legközelebbi túra programjáról beszél odabennt társainak. Különben nem is nagyon érdekelte a tulajdonost, hogy ml folyik a különteremben. Neki az volt a fontos, hogy hónap elején hiánytalanul kézhez kapja a kialkudott bért. Az egybegyűltek — lehettek vagy negyvenen — viszonylagos biztonságban érezték magukat. Már hónapok óta itt tartották a szemináriumot, még sose történt baj. — Csukd be az ajtót, Erzsi, az ember a szavát sem érti. Cziráki harmincöt év körüli vasmunkás volt. Mosolygós, kék szeme, enyhén hullámos, geszte- nyabama haja, magas homloka rokonszenvessé tette az arcát. Az izmos, közepes termetű, széles vállú férfi ráhajolt az asztalra. Ő szervezte a tanulást. Tudták róla, hogy évekkel előbb, megalakulásakor egyik odaadó embere volt az MSZMP- nek. Sokszor meghurcolták, de tartotta magát. Régi angyalföldi vasas család fia volt, apjával szolgált tizenkilencben a Vörös Hadseregben. (Folytatjuk)
