Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-05 / 285. szám
IMS. december 5. 4 CsttfSrtSk Nincs szükség arra, hogy még egyszer rehabilitálják 1963. december 5., csütörtök. — ISO évvel ezelőtt, 1783 decemberében halt meg Jelky András, a világot járó bajai sza. bólegény. Hazájából Németországba vándorolt ki, majd onnan a katonatoborzók elől Algériába menekült, ahol rabszolgának adták el. Innen megszökött és hajón Batáviába, majd Ceylonba került. 1770-ben a holland kormány japáni követe lett. Innen tért azután vissza hazájába. Kalandos életét Hevesi Lajos írta meg népszerű ifjúsági regény formájában. Jelky András szobra Baján — 160 évvel ezelőtt, 1803. december 5-én született Fjodor Tjutcsev orosz költő. Ö fordította le először oroszra Heine költeményeit. — 95 évvel ezelőtt, 1868-ban e napon született Arnold Sommerfeld német fizikus. Munkássága az atomfizikában jelentős a kvantumelmélet és ennek alkalmazása terén. Továbbfejlesztette Bohr atommodelével kapcsolatos elméletet. Híres munkái: Atom felépítése és a spektrumvonalak —1915, Hul- lámmecharuka — 1929. * — 75 évvel ezelőtt, 1888-ban e napon halt meg Manuel Fernandez y Gonzalez spanyol regényíró. Mintegy száz regénye a maga romantikájával korában igen népszerű volt, a tárgyat legtöbbször hazája történelméből vette. Drámái közül az „EU Cid” emelkedik ki. 28 ezer forinttal járul a gerlai tanács a művelődési terem felújításához Az egyik tizemben bukkanok Kádi Sándor művezetőre. Régen ismerem. Kedves, szimpatikus ember, tele energiával, munka- kedvvel. Most azonban a szeme alatti barázdák mintha fáradtságról árulkodnának. Amikor meglát, közelebb jön. Barátságosan mosolyog, mint máskor is. — Tudna nekem szakítani egy kis időt? — kérdezem üdvözlés után. — Menjünk az irodába, ott nincs zaj, jobban megértjük egymás szavát — válaszol és máris indulunk. Nem sejti, hogy miért éppen vele akarok beszélgetni. Máskor, amikor az üzemben találkoztunk, csak néhány szót váltottunk egymással, most pedig... — Hát akkor térjünk a tárgyra, és dolgozzunk — kezdem tréfásan, amikor becsukódik mögöttünk az iroda ajtaja. — Hallom, egy hónapig helyettesítette a í termelési osztályvezetőt és kitűnően megállta a helyét. — Lőrincz Lajosné, a termelési osztály vezetője kórházba került, aztán R. Tóth Pálné művezető is beteg lett. Mindkettőjüket helyettesítettem. Éppen most, a szezon kellős közepén. Bizony eléggé kifáradtam. De hát én már idenőttem a Barneválhoz. Csak akkor vagyok nyugodt, ha jól halad a munka. Legalábbis addig, amíg máshová nem megyek dolgozni... Az utolsó szavakat, mintha csak magának mondaná. Lehajtja a fejét, látom töpreng magában. Néhány másodperc múlva keserűen kifakad: — Igen, szeretnék elmenekülni a vállalattól! masztó a csend. Mit mondjak neki vagy mit kérdezzek tőle? De nincs szükség erre. ö maga folytatja: — Tudja, tizenhárom éves koromban kerültem ide, az Orosházi Barneválhoz, még Bemandinelli idején, belező gyereknek. Árva voltam, senkihez sem tartoztam. Saját keresetemből tartottam el magam. így lett belőlem ember. Húszéves sem voltam, amikor a frontra vittek, de a felszabadulás után mindjárt visszajöttem. Az államosítást követően egy évig Budafokon dolgoztam, a szívem azonban * visszahúzott Orosházára. 1953-ban belekeveredtem egy lopás-ügybe. Nem hallgathatom el ezt, hiszen megtörtént. Többen voltunk. Egy évet kaptam... Ezerszer megbán - | tam már, amit tettem. 1954-ben, amikor a börtönből kiengedtek, szégyelltem az emberek szeme elé kerülni. De a Bameváltól mindjárt eljöttek értem: „Gyere Sanyi, dolgozz tovább!”. Amikor a kapun beléptem, szorongást éreztem a mellemben. — Barátságosak voltak hozzám. Én pedig megfogadtam magamban, a munkámmal teszem jóvá az elkövetett bűnt. — 1956-ban vágott- áru osztályozó, 1958 elején pedig művezető lettem. Azt hittem, teljesen el tudják felejteni azt a régi dolgot, hiszen közben rehabilitáltak is. Néha azonban mégis a szemembe vágták. Szinte belém martak ilyenkor... Abbahagyja a beszédet, de mintha még mondani akarna va- í lamit. Rám néz, gondolkozik, végül elszánja magát: — A napokban valaki ezt kérdezte: Csodálkozva néz rám. Nem érti, hogy miről van szó. — Mi nem törődünk? Hiszen úgy szeretjük, mint az apánkat. 1955 óta dolgozom itt és mondhatom, mindent tőle tanultam. Az igaz, sokat követel tőlünk, de még az egyéni gondjainkkal is törődik. Nem megy el mellettünk, hogy legalább meg ne kérdezze: „Mi újság, hogy vagytok?” Az elmúlt hónapban három ember munkája szakadt a nyakába. Nem számított neki sem éjjel, sem nappal. Sokszor már azt hittük „spirál” lesz. Csak azt kérte tőlünk: „Gyerekek, segítsetek!”. Mi megértettük őt... — Ilyen vonatkozásban nincs is semmi baj — szakítom félbe Kaluzsa Jánost. — De az élet nemcsak ennyi. Vannak olyan dolgok is, amelyek lelki konfliktust okoznak. Az ember legtöbbször önmagában hordja ezeket, gyötrődik miattuk, és talán nincs senki, akinek kitárhatná a szivét. Elmondom neki, hogy néhány perccel előbb miről beszélgettünk itt, ebben az irodában. Amikor befejezem, Kaluzsa János egy darabig még elgondolkozva hallgat, aztán csendesen megszólal: — Ilyen ember ő. Inkább megszakad, de nem panaszkodik. Nekem sem panaszkodott, csak valahogy annyira felhalmozódott benne a keserűség, hogy nem tudta már tovább tartani magában. Nincs szükség arra, hogy még egyszer rehabilitálják Kádi Sándort. Az élete, a munkája, a visszaszerzett becsülete már régen újra azok közé emelte, akikről csak a tisztelet és elismerés hangján beszélhetünk. Pásztor Béla A gerlai községi tanács a már elavult művelődési terem felújítására 28 ezer forintot utalt ki községi ej lesztésbőd. Ez az összeg egymagában nem lett voina elegendő, azonban mivel a mozi is ott tartja hetenként megszabott napo. kon előadásait, a megyei moziüzemi vállalat viselte a falburkolat készítésének és a világítás felszerelésének költségeit. A művelődési terem szomszédságában kialakítottak egy könyvtárszobát is, szabadpolcos rendszerűt. Tervbe vették a színpad átépítését, megfelelőbbé tételét, valamint egy klubhelyiség létesítéséi Meglepődve nézek rá. Vajon mi történhetett, miféle lelki megrázkódtatáson esett keresztül Kádi Sándor? Hirtelen arra gondolok, hogy valakivel bizonyára összeveszett... Vagy talán nem ismerik el eléggé a munkáját? Nem, erről szó sem lehet, hiszen akivel csak beszéltem, mindenki szinte valami bravúrnak tekinti azt a teljesftményt, amit egy hónap alatt nyújtott. Az éveken keresztül folytatott jó munkája elismerése már az is, hogy az osztályvezetője helyettesítésével megbízták. Éppen erről akartam beszélgetni vele. Az irodában most szinte nyo,,Miért hajszol minket egy ilyen ember? És ráadisul pártonkívüli.” — Fáradt vagyok és lelkileg összetört. Itt soha nem felejtik el nekem azt, ami történt. Most már érti, miért akarok elmenni? A beszélgetés abbamarad. Beszólnak az irodába, őt hívják. A fiatalabb Kaluzsa János, Kádi Sándor egyik beosztottja jön be éppen, ö is régi ismerősöm. Tudom, hogy párttag és munkásőr is. Megkérdezem tőle: — Miért nem törődnek Kádi Sándorral? a Kordbársonyok különböző színekben, 70 cm széles, 65,— — 85,— Ft-ig. 4172 ^ cLitÍk? VADÁSZ FERENC: 6. A prés Szép volt. Éjfél felé az üvegekkel megrakott fehér asztal mellett magasra csapott a jókedv. A „nőtlenek asztala” volt ez. Ö is oda csatlakozott. Néhányan már kezdettől ott ültek a fémlemezbeliek közül. Mások is odajöttek. Beke Zoli „rontotta” a hangulatot kijózanító megjegyzéseivel. Alig ivott egy-két kortyot. Azt magyarázta: az öntudatos munkás antialkoholista, másrészt nem lehet, nem i6 szabad önfeledten mulatni. — De miért? — kérdezte valaki, hogy bosszantsa. A mentőknél nem győzik ösz- szeszámlálni az öngyilkosokat, akik a nyomorúság elől menekülnek a halálba -— mondta Beke Zoli. — Ejnye, a jó dolgodat — tiltakozott az egyik műhelybeli gyerek. Voltak, akik méltatlankodtak: — Hogy kerül a csizma az asztalra? Pokolba most a kísértetekkel... — Zolikám — próbálkozott ő is —, szórakozzunk... Hagyd most ezeket. Időközben összetoltak néhány asztalt. Már Kaszásék is ott voltak a közelben. Jól látta: Ilonka anyját különösképpen nyugtalanították Zoli témái, összeszorította a fogát, sóbálvánnyá merevedett, mint a Szodomái Lót felesége, aki megszegte az Űr tilalmát. Éjfél után is táncoltak. Ö mégis úgy érezte, akkor már Ilonkát is zavarta a környezet. Mintha jókedvét csak azért erőltette volna magára, hogy 5 ne vegye észre idegenkedését, csalódottságát. Tortát vett, hat szeletet, elé- bük tette és meghajolt szertartásosan, frakkos pincér módjára. Katit is felkérte néhány fordulóra. Rajta nem látszott le- hangoltság. Sokat tréfált, kacagott, a kamaszfiúk kézről kézre adták. Ezek a gyerekek a természetbarátok csoportjának tagjai. Ku- rimszky Sanyi társaságába tartoztak. A szavalókórusban is benne voltak. Azt úgy hívják: száz százalék. Egy újság, pontosabban folyóirat neve. Egyszer kapott már ilyet Cigitől. Kár, hogy Cigi nem jött el szilveszterezni... Ilonka tartózkodóbb Katinál. — De, ha tartózkodó is — gondolja Feri —, azért talán mégse vagyok közömbös neki. Különben aligha kért volna olyan állhatatosan, hogy menjek velük jövő szombaton az Iparos Dalárda báljára. Ezúttal ő szabadkozott. Megmondta nyíltan: Nem akar elmenni, nem neki való az a hely. Ilonka megharagudott. Menynyit könyörgött ő az édesanyjának — mondta —, amíg sikerült rávennie, hogy menjen el velük szilveszterezni. — Nem is tudom — mondta — mit szól apa, ha megtudja, hol köszöntött ránk az év. ígérje meg Feri, hogy eljön. Végül is nem állhatott efln érzéketlenül, engednie kellett ...Nézi Feri a prést, amint ereszkedik, süllyed, összeér. Megcsavarja a kereket. A prés szétnyílik, emelkedik. A műhelyben fojtogató szalmiákszesz terjeng. A nyitott ajtó mögött kisebb helyiségben asszonyok olajos kannákat «átnéznék, a sarokasztalnál pákával forrasztanak. Mitévő legyen? — töri a fejét Feri. — Ilyen helyre elmenni? Még sose volt iparosok tár*a- ságában. Nincs is olyan ruhája, amelyik oda megfelel. Kinevetnék az elegáns ficsúrok, kinéznék maguk közül, ha látnák olcsó konfekció-öltönyében... Mit szól Badanti Tóni? Béke Zoli már azért is elítélné, hogy ilyesmi egyáltalán megfordulhatott a fejében. Iparos Dalárda... Polgárok. Szép is volna... Lehet, hogy Tónival se járna különbül. Ha megkérdezné tőle, illik-e elmenni, talán meg is haragudna. De az ígéretet mérnem lehet visszavonni, rosszul esne Ilonkának. Talán Tóni nem is haragudna... Az lesz a legjobb — dönti el —, ha megkérdezem tőle. (Folytatjuk)
