Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

december fl. 10 Kedd SPORT SPORT SPORT Tokióban, a következő olimpia színhelyén Faházak a hefonóriások mellett Tokió az ellentétek városa. Nagy, modem épületei az építé­szet remekművei közé tartoznak, de ilyeneket csupán az üzleti ne­gyedekben láthatunk. A város többi negyede apró mesebeli házakra emlékeztet, mert a japán ember nem hajlandó betonépület­be beköltözni. Akármilyen jómó­dú is, külön, japán stílusú csalá­di házat építtet fából és vastag papírból. A rengeteg faépület mi­att Tokióban van a legtöbb tűz a világon. A tűzoltóknak éjjel-nap­pal van munkájuk, de el kell is­merni, értenek is dolgukhoz. Bámulatosan gyorsak és ügyesek. Kínos tisztaság A higiénia minden képzeletet felülmúl. A náthás emberek, hogy meg ne fertőzzék társaikat, szá­juk és orruk elé maszkot kötnek. A telefonkészülékekben minden héten cserélik a fertőtlenítő szű­rőt, a vonatokon, autóbuszokban, a földalattin és az áruházakban külön szolgálat gondoskodik a ki­lincsek, fogantyúk és ülőhelyek tisztán tartásáról. A szállókban a hideg és meleg víz mellett egy harmadik csapból fertőtlenített ivóvíz ■’olyik. Sokan naponta többször is fürödnek. De szemétkihordó vállalat ninc-y és nem is lesz. A hulladé­kot es a szemetet egyszerűen az udvarba hányják, aztán, ha nagy a rakás, benzinnel lelocsolják és elégetik. Az udvariasság netovábbja Senki sem olyan udvarias, mint a japán ember. Régen látott is­merősök fél óráig is hajbókolnak egymás előtt, a kereskedő kétrét görnyedve üdvözli a vevőt, sőt még a halálos ellenségek is a leg­nagyobb udvariassággal bánnak egymással. De munka után, amikor az em­berek meglepik a vonatokat, au­tóbuszokat és a földalattit, fel­bomlik minden rend. Az állomá­sokon és megállóhelyeken külön fizetett alkalmazottak nyomják, gyömöszölik be a járművekbe az utazóközönséget, és néha bizony a térdüket is használják ennél a műveletnél. A színházat szentélyként tiszte­lik, de ez nem zavarja a nézőket abban, hogy amint megkezdődött az előadás, csörgő papírzacskókból ennivalót ne kotorjanak elő, és hangosan csámcsogva, böfögve nézzék az előadást Divat és kimonó I lyen. Felszolgáló és háziasszony is egyben. Éberen ügyel a vendég | minden intésére, ott áll mögötte, meggyújtja cigarettáját, italt önt neki, és táncol vele. De 11 óra- ; kor, záróra idején, rövid időre el- ! tűnik, majd munkaköpenybe 51- , tözve, söprűvel a kezében jelenik meg ismét, és félreérthetetlenül tudtára adja a vendégnek, hogy most már jó lesz fölkerekednie, mert neki még rendbe kell tennie a helyiséget és elérni az utolsó buszt. Éjfél után a tízmilliós város sö­tétségbe burkolódzik, az utcákon csak patkányokra vadászó macs­kák sétálnak. A japán nő rendkívül művelt és elegáns. Nappal mindig a leg­újabb divat szerint öltözködik, de amint leszállt az est, akárhány egyetemet végzett is, ki monoval váltja fel a divatos ruhát. És ha férjével kimegy szórakozni, tisz­teletteljes távolságban, néhány lé­pésről követi. A vendéglőbe a nő megy be előre, ajtót nyit férjé­nek, majd helyet keres neki. Ét- í kezes után ő egyenlíti ki a szám­lát, az ajtón ismét előreengedi férjét, és hazafelé is mögötte megy. Minden munkát elvállal. Akár­hol dolgozik nappal, esténként — ha nincs férjnél — felcsap pin­cérnek valamelyik szórakozóhe- j Tütólippjcink 1. Bari—Milan 2 2. Catania—Juventus 2 3. Messina—Bologna 2 4. Modena—Fiorcntina 1x2 5. Sampdoria—Lazio 1 6. Spal—Lancrossi 1 X 7. Alessandria—Brescia 1 X / 8. Venezia—Napoli 1 X 9. Lens—Monaco 1 10. Rouen—Toulouse x Z 11. St. Etienne—Racing Paris 1 X 12. Stade Francais—Lyon 1x2 A pótmérkőzésekre 1, 1, X, X a tippünk. Megyénk sportéletének irányítói Egyre több kedvelője akad megyénk­ben a valamikor csak „urak sponjá- nak„ nevezett sportágnak, a tenisz­nek. Békéscsabán, Gyulán, de még Gyomén is élénk tenisziélet van. Or­szágos versenyeken, különösen az If­júsági versenyzők Igen szép eredmé­nyeket értek el ebben az évben. Ke­vés azonban a szakember. Néhány, a sportágból már kiöregedett „tenisz szerelmes*’ oktatgatja a fiatalokat, ! akik ugyan nem rendelkeznek edzői, oktatói képesítéssel, mégis az országos élvonalba tudták emelni megyénk te­niszsportját Ifjúsági vonalon. A me- 1 gyei tenisz-szövetségnek nem Is a tö­Egész évben biztos jövedelmet jelent a baromfi nevelés és a tojástermelés KÖSSÖN BAROMFINEVELÉSI SZERZŐDÉST, MERT A I.FSZERZÖDÖTT BAROMFIÉRT MAGASABB ÁRAT FIZET A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET. OROSHÁZI BAROMFIFELDOLGOZÓ VALLALAT. Velünk kapcsolatban álló ügyfeleinknek és dolgozóinknak EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ,ŰJ ESZTENDŐT KÍVÁN A VEZETŐSÉG 89016 megesítés elsőrendű feladata Jelen esetben, inkább azok megtartása, akik jelenleg már sportolnak, mégpedig úgy, hogy számukra a versenyzési le­hetőségek biztosítása mellett kellő szá­mú és tudású szakembert Is adjanak. A szövetség tagjai tudatában vannak e feladatnak, s ennek érdekében dol­gozik Időt és fáradságot nem kímélve Llpták G. Pál, mint a tenisz-szövet­ség elnöke éppúgy, mint Bencze Jó­zsef főtitkár vagy Farkas Károly, Tompos Sándor, Sági Józsefné, Török Barna és Szikora Béla elnökségi ta­gok. műsora December 31-én, este 7 érakor: POTYAUTAS Bérletszünet Egy nyár története mm wtP | „ ................ E gy különös, minden akadállyal szembeszálló szerelem törté­nete elevenedik meg a filmvásznon. A film az NDK-ban készült és szinkronizálva mutatja be a kctsopronyi Szabadság mozi január 1-től 3-ig. Év végi DECEMBER 31. Békési Bástya: Huszárkisasszony. Békéscsabai Brigád: A benzinkút her­cegnője. Békéscsabai Szabadság: Epe- kedő szerelmes. Békéscsabai Terv: Tücsök. Gyomai Szabadság: Római történetek. Gyulai Erkel: Istenek ta­nácsa. Gyulai Petőfi: Én és a gengsz­ter. Mezőkovácsházi Vörös Október: Hogy állunk, fiatalember? Orosházi Béke: A hosszútávfutó magányossága. Orosházi Partizán: Gengszterek és filantrópok. Sarkadi Petőfi: Egy szél­hámos vallomásai. Szarvasi Táncsics: A prágai tréfacsináló. Szeghalmi Ady: Egy pohár víz. Kacagtató milyen ba­dar álmom volt egyik délután. A lázas sem­mittevéstől elaludtam az íróasztalra hálóivá (úgy látszik az egész évi idegfeszültség halmaza buktatta szunyókálásra a 1e)em). De csak félig állhattam a Styx folyó szélén, mert, ahogy le­csukódtak szempilldim, láttam, nyílik az altó, s félig vasba verve, dü­hödt szemekkel megje­lenik előttem egyik ré­gi riportalanyom. S utá­na sorra főnnek mind, akiket toliam halhatat­lanná tett az újság ha­sábjain, ha csak nem kerül majd őrlésre min­den példányszám.-* ítélkezni főttünk feletted! — mondta bal­jós hanglejtéssel a félig ixisba vert és körben mint antik athéniek a görög tüzet, végigáll- ták Íróasztalomon izza­dó fejemet. Akkor is­mertem meg a fővezért. Igen. O volt a lelkisa- nyar egyik írásomban. A javító-nevelő munkán levő büntetett egyén, aki a munkahelyéül ki­szemelt állami gazda­ságban szenvedett tan­taluszi kínokat, mert csak másokat meglopva ihatta él a pénzét. Mit akar ez Ut, hiszen főt akartam neki!? Azt, hogy térjen újra vissza a társadalomba, s meg­becsüljék... Mintha meghallotta volna töp­rengésemet, felelt: — Kipellengéreztél a világ előtt, ezért most felelni fogszl S fenyegetően lépett mindegyikük közelebb. Meghűlt vesémben a ve­lő, ahogy dermedtségem­ből lassacskán felocsúd­va felismertem régi is­merőseimet, a megbirál- takat, kezükben mes­terségük jellegzetes szerszámaival, amivel éppen rajtam készülőd­tek javítani. A villany- szerelő, akit egyszer azért tettem szóvá, mert az új házakban miatta maradtak sötétben a lakók, konnektorát orr­lyukaimba dugta, a drót másik végét a fali veze­tékbe, s dörgőn kérdez­te: —* Ugye, hogy van áraml — Csak reszketve tudtam bólintani, a hogy megszapordzza he­lyeslésemet m maszek lakatos, nagy francia­kulccsal m fülemet kezdte csavarni, éppen ellenkező irányba, amerre kifelé csavaro­dik, s sztentori hangon megjegyezte: — Döntse el maga, mennyit ér ez a munka_ Ekkor mér beszélni sem tudtam, A hivatal­nok, akU aktatologatá­sokért választottam Huza-vona című glosz- szám főszereplőjéül, IS kiló papirt gyömöszölt a szájamba, s mikor már több nem fért bele, kajánul mondta: — No, cselekedjen maga, ha tud ettől a sok jelentés­től... Mint halni készülő újévi malac, pislogtam csak kínpaddá avan­zsált íróasztalomon. Lá­baim is ólommá váltak, rájuk telepedett Egy kicsit gyorsabban című építőiparról szóló ve­zércikkem két műszaki vezetője, s állandóan azt kiabálták a fülembe: —« Na, menjen hát gyor­sabban, amikor megvan kötve a lába... S mintha összebeszél­tek volna, előszedték valahonnan összes bírá­ló cikkeimet, s az egész rakást a székem alá tették. Legfelül a „Té- liesitésről" szóló írásom volt, hogy még nincs minden rendben az építkezéseken, fáznak a dolgozók... Hideg veríték lepett be lábujjamtól a fejem búbjáig, amikor vala­melyik gyufát kotort elő. De mielőtt meg­gyújtotta volna a mág­lyát, megszólalt a fé­lig vasba vert: — Bírálni könnyű, te mamlasz újságíró, akik­ből még Noé se vett fel senkit a bárkájába. Tu­dod, hogy kik vagyunk mi!? Emberek! Mi épí­tettünk piramisokat a Szaharában, mi ástuk ki • Szuezi-csatornát, mi emeltük ez Eiffel- tomyot, alkottuk meg az űrhajókat. Régen csak egy sejtből álltunk, ma negyvenmilliárú sejt tart össze minket, § messzebb látunk, mint a világítótorony. Érted te ezt!? Mi voltunk akik kitaláltuk a beszédet, legyőztük jégkorszakot, inspiráltuk Aidái meg e talpramagyart. S akkor te bennünket, embere­ket támadsz a hibák helyettt Most aihem vesztjük cikkeidet^. m Ne, ne...! Mi me­red ekkor ez utókornak •— könyörögtem, mm in­kább jobban megnézem 1964-ben, esntt bírálni akarok. wm Nincs kegyelem! m hangzott él az utolsó ítélet, s furcsa módon a fejemnél kezdtem érezni az izzó máglyát. Borzalmas kínok közt éreztem, sül, screen, per- zselödik a hajam, forr az agyvelőm, s ők előt­tem kajánul kacagtak. Végső kétségbeesett erő­vel felkaptam a fejem. A megbíráltak kara egyszerre szertefoszlott, s íróasztalom előtt a kollégák röhögtek kó­rusban. «« Kelj fel már, hi­szen attól a csikktől tel­jesen leég a hajad. A szék alá néztem. Hol vannak a kézi­ratok?! — Tört fel be­lőlem valami nyüszítő hang. Itt hoztam egyet — felelt még mindig viny- nyogva munkatársam. — Címe: Miért nincs elég szappanhab a Macskaköröm gyárban? Alaposan odasózok ne­kik a lagymatag mun­káért... *-» Helyes! —• ráztam meg a fejem, elfelejt­ve az egész álmot. — Ügy is olyan kevés la­punkban a bátor bírá­lat... Varga Dezső FIGYELEM! Az MHS személygépkocsi és motorkerékpár tan folyamot szervez. Jelentkezni lehet Békéscsabán, a Honvédelmi Házban, Kinizsi utca 11. alatt, 1964. január 6-ig. 92809

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents