Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

IMS. december 29. 2 Vasárnap Hátrálnak az olajcápák Juan Vicente Gomez uniformi­sán megcsörrentek az érdemren­dek, amikor felállít és kezét nyúj­totta James de Rotschild őrnagy­nak, aki most nem katonai mi­nőségében tisztelgett Venezuela elnökénél, hanem a Royal Dutch Shell bizalmi embereként. — Tehát megegyeztünk, őrnagy úr, csak Önök is egyezzenek meg! A diktátor vendégei Az őrnagy áz első pillanatban nem értette, mire gondol a dik­tátor. Csak napok múltán világo­sodott meg előtte a helyzet, ami­kor köztudottá vált, hogy alig ment ki ő az egyik ajtón, a mási­kon két amerikai úr lépett be, mr. Mellon, a Guilf Oil Company képviselője, s a Standard Oil Company chikágói igazgatója. Városszerte emlegették aztán Go­mez szónoklatát, amit a két amerikai üzletembernek tartott: — Csak semmi nézeteltérés, uraim, csak semmi féltékenység — így a tábornok-elnök. — Vene­zuelában van elég arany és ezüst, réz és vas. — Természetesen olaj is — szólt közbe mr. Mellon. — Magától értetődően — bólin­tott a generális, s mintha észre sem vette volna a közbeszólást, folytatta: — Bár a régi bányatör­vény a természeti kincseket álla­mi tulajdonnak tekinti, de mit csi­nálnának vele az én szegény Vene­zueláim?! Rajta uraim, dolgozza­nak ki új bányatörvényt!... 1921-et mutatott a naptár. Kezd­tek mutatkozni a petróleumhiány első jelei. A nagy olajcápák ezért éhesen és izgatottan keresgéltek újabb lelőhelyek után. Persze, amikor az újonnan megírt bánya- törvények révén betették lábukat Latin-Amerikába, még nem sej­tették, milyen kincsesbányára bukkantak. Csak amint nőtt a fú­rótornyok száma, döbbentek rá; hogy szinte az egész földrész telis­tele kőolajjal. És kormányok meg­buktatása árán vagy egyszerűen azzal, hogy megvásárolták a Go­mezhez hasonló politikusokat, rö­vid idő alatt uralmuk alá hajtot­ták a földrészt. Azóta soha nem került le a na­pirendről Latin-Amerikában a külföldi olaj monopóliumok elleni harc. Természetesen az egymást váltó katonai junták és a diktáto­rok sohasem gondolták komolyan amerikai gazdáik elkergetését, harcuk az olaj monopóliumok el­len csak a látványos fogadkozásig ment el... Talán ezért nem törő­dött a Royal Dutch Shell argentin helytartója sem különösképpen ügynökének szavaival, aki idén nyáron, szokásos jelentéséhez a következő megjegyzést fűzte: — Illia választási beszédeiben az olajtársaságok államosítását ígérgeti. De azt hiszem, nem több választási blöffnél!... Az olajcápák Buenos-Airesi-i megbízottai ennek ellenére mégis tanácskozásra ültek össze, amikor dr. Iliiét az ország elnökévé vá­lasztották s itt az Ohio Oil Com­pany embere azzal a javaslattal állt elő, hogy tegyenek engedmé­nyeket... De, amíg az engedmé­nyeken vitatkoztak, az új elnök nem vesztegette az időt és novem­ber közepén bejelentette: felmond­ja azokat a szerződéseket és kon­cessziókat, amelyeket még a Fron- dizi-admlnisztráció írt alá 1958- ban tíz külföldi olajtársasággal. A zavarba hozo+* diplomata Az események híre Washingtont is izgalomba hozta s Averell Har­rimann, az elnök utazó nagykövete személyesen tette tiszteletét Bue- nos-Airesben. Találkozását az ar­dáinak kívánsága szerint — egy grammnyi olajat sem tudott fel­mutatni. A brazilok ekkor nem hosszabbították meg szerződését, hanem szovjet kutatókat hívtak, akik rövid idő alatt hatalmas mennyiségű olajat találtak aztán. Éppen a közelmúltban jelentette be Alvino Silva, a Petroleo Bra­silien} S. A. igazgatója: — A szovjet kutatók munkája révén a feltárt olajtartalékokkal öt év alatt négyszeresére emel­hetjük olajtermelésünket... gentin miniszterekkel feljegyezték a lapok. — Mr. Harriman, tulajdonkép­pen kit képvisel ön, az elnököt vagy az olajtársaságokat? — kér­dezte Alconada közoktatásügyi miniszter. Harrimant kissé zavarba hozta a kérdés. — Nehéz erre válaszolni — mondta. —Ezek amerikai társasá­gok... — Csakhogy törvénytelen és minden erkölcsi alapot nélkülöző szerződésekről van szó — állt fel Blanco gazdaságügyi miniszter. — És ezt ön éppen olyan jól tudja, mint mi... De Harriman egyben azt is tud­ta, hogy amerikai dollármUliár- dok forognak kockán, ezért az utolsó pillanatig nem adta fel a re­ményt, csak akkor utazott d, ami­kor látta, hogy minden diplomá­ciai mesterkedése csődöt mondott. Az olajcápák természetesen nem nyugodtak bele vereségükbe, s most azzal fenyegetőznek, hogy polgári pert indítanak, ahová al­peresként az argentin államot idéztetik meg. Ha már bírósági tárgyalásra lehetne idéztetni valakit, akkor! Brazília tehetné ezt az olajcápák nesztorával a Standard Oil of New -Yersey nevű amerikai olajtársa­sággal. A világrésznyi ország olajszükségletének alig negyedét tudja fedezni jelenlegi termelésé­vel, viszont seniki előtt sem volt kétséges, hogy óriási, még fel nem fedezett készletek rejtőznek a föld mélyén. Ezért az állami brazil olajtársaság több mint 100 ezer dollárért „kibérelte” a Stan­dard Oil főgeológusát és öt esz­tendőt adtak a derék Walter K. Linknek, hogy kutasson fel szá­mukra újabb olajmezőket. Mr. Link „linkel” — Az Amazonas medencéje aranybánya — szónokolt Link úr. — Ha a kutatások során én nem fedezek fel itt olajat, akkor sen­ki sem talál... De az öt év elszaladt, s mr. Link — talán éppen valódi gaz­Blég a láncnak csak egy helyütt megszakadnia, hogy a további szemek is meglazuljanak. A na­gyobb haszonra vágyó diktátorok soha be nem váltott fenyegetőzé­sei a népi megmozdulások és a nacionalista politikusok program­jában valóságos politikai jelsza­vakká nőttek. Latin-Amerikai népe hihetetlen szegénységben él. Az elmaradottság, a középkori vi­szonyok felszámolása — nem két­séges, hogy elsősorban a kubai példa hatására — egyre sürgetőbb feladat. Ezt azok a politikusok is látják, akik egyáltalán nem ne­vezhetők kommunistáknak. Ezért jelentette be Belaunde Terry, Pe­ru új elnöke is, hogy az olajtársa­ságok vagy felemelik az állam részesedését ötven százalékról 60—70 százalékra, vagy az argen­tin példa Peruban is megismétlő­dig. Á venezuelai-partizánok pe­dig még egyértelműbben és kö­vetkezetesebben fegyverrel a ke­zükben harcolnak Latin-Amerika kizsáikmányolói: az olaj cápák el­len. Önody György Mindenfelől— mindenről RABAT II. Hasszán marokkói király pénteken este Rabatban díszva­csorát adott Csou En-laj kínai miniszterelnök és Csen ji külügy­miniszter tiszteletére. Részt vett a vacsorán Mulaj' Abdallah herceg, a király fivére, a kormány tagjai, a diplomáciai testület doyenje, a parlament két házának elnökei, továbbá számos magas rangú sze­mélyiség. ADEN Pénteken este az adeni kórház­ban belehalt sebeibe George Henderson, a Dél-arábiai Szövet­ség helyettes angol főbiztosa. Henderson a december 10-én vég­rehajtott adeni repülőtéri kézi­gránát-merénylet harminckilenc sebesültjének egyike volt. HARTFORD A Connecticut állambeli Hart- fordban letartóztattak egy 36 éves férfit, aki Johnson elnök meg­gyilkolásával fenyegetőzött. NEW YORK A Pozdnyejev család szomba­ton hazaindult Amerikából. Vik­tor Pozdnyejev moszkvai mérnök feleségével és két gyermekével az amerikai Portsmouthban töltötte a karácsonyi ünnepeket a helyi kereskedelmi kamara és a város meghívására. LONDON A Londont és Birminghamot összekötő M—1 jelzésű autósztrá­dán súlyos szerencsétlenség tör­tént. A betonon kigyulladt és le­állt egy teherautó. A csúszós úton száguldozó kocsik nem tudtak fé­kezni, s egymás után tizenkét autó rohant a veszteglő teherau­tóba, illetve egymásba. Tizenöt ember megsebesült. MOSZKVA A napokban tartotta Moszkvá­ban első ülésszakát a Szovjet­unió külpolitikájának és a nem-, zetközi viszonyok történetének egyebek problémáival foglalkozó tudómé- j vegyipari termékeket, textilárut és nyos tanács. Az ülésszakon meg- j közszükségleti cikkeket szállít Ro- íllapították, hogy szükség van a i Urániának, ahonnan a többi közöl' szovjet külpolitika elméleti alap- 1 kőolajat és vegyipari termékeket, jainak elmélyültebb kidolgozásé- kőolaj fúró-be rendezéseket, trakto­ra, azoknak a gazdag tapaszta- rókát és gépalkatrészeket, var­iatoknak átfogó értékelésére 1 mint acélcsöveket importá' amelyeket a szovjet állam nem- (MTI) zetközi politikai tevékenysége során az utolsó évtizedben szer­zett.* MOSZKVA Az elmúlt fél évtized alatt 8500 gyár és nagyüzem épült fel a Szovjetunióban, ami azt jelenti, hogy naponta átlag négy-öt új gyárat adtaik át rendeltetésének. Az 1964/65. évi terv szerint napi átlagban hét-nyolc gyár lép a ter­melők sorába. Ami a lakásépítési program vég­rehajtását illeti, öt esztendő alatt több mint 62 millió személy költö­zött át új lakásba, került tehát jobb lakásviszonyok közé. Az 1964 —1965. évben további 15 millió szovjet ember kap új lakást. A szovjet hatalom létrejötte óta a Szovjetunió térképén 800 új város és majdnem kétezer városi jelle­gű, de kisebb új település jelent meg. A következő két évre a köz­pontosított állami beruházások összege 75,5 milliárd rubel. A vegyipar 82 új gyárat kap, 37 új gyár építését megkezdik. A terv­ben szerepel 8500 kilométer hosz- szú gáz-fővezeték ég 5500 kilomé­ter hosszú kőodaj-fővezeték meg­építése. Elkészül 12 új hőerőmű 62 000 kilométer magasfeszültségű távvezeték. Villamosítanak 4333 kilométer hosszúságú vasúti pá­lyaszakaszt, 2557 kilométer új vas­útvonalat kapcsolnak be a forga­lomba. PEKING Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és a Román Nép- köztársaság közötti, 1964. évre szóló árucsereforgalmi és fizetési egyezményt. Az új megállapodás a két or­szág kölcsönös árucsereforgalmá­nak további növelését irányozza elő. A Kínai Népköztársaság — között — ásványokat. 1 ciprusi kérdésről tanácskozik a Biztonsági Tanács Nicosiában még most sem hallgattak el a fegyverek Az algériai küldöttség hazautazott Moszkvából Moszkva A Hadzs Ben AUa vezette algé­riai párt- és kormányküldöttség szombaton hazautazott Moszkvá­ból. A vendégeket Alekszej Koszi­gin, Borisz Ponomarjov és más hí vatalos személyiségek búcsúztat­ták a vnukovói repülőtéren. Koszigin és Hadzs Ben Álla rö­vid beszédet mondott. (MTI) Nicosia Az ENSZ Biztonsági Tanácsa zombat reggel, magyar idő sze- ! rimt 5,35 órakor rendkívüli ülésre gyűlt össze, hogy megvitassa a ciprusi helyzetet. Zénón Rosszi- desz, a Ciprusi Köztársaság ál­landó ENSZ-küldötte hangsúlyoz­ta, a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívása azért vált szükségessé, mert török hadihajók közelednek Ciprus felé. Hivatalos ciprusi szóvivő Rosz- szidesz szavaihoz hozzáfűzte, hogy péntek éjszaka Ciprus észa­ki partvidékei közelében öt török tengeralattjárót, négy rombolót és három csapatszállító hajót észlel­tek. A megmozdulások fenyegető j allege kétségtelen — mondotta. Kúrál, Törökország ENSZ-kül- döttségének vezetője a Biztonsági Tanács összehívása előtt hivatalos nyilatkozatban tagadta a ciprusi vádakat. Kijelentette: „A török kormány utasítására hivatalosan és kategorikusan közlöm, hogy semmiféle török hajó nem tart Ciprus felé. A kérdéses hajók egyik török kikötőből a másikba közlekednek”. Magán Cipruson és Nicosiában a helyzet továbbra is rendezetlen. Habár a fegyveres harc hevessége nagymértékben csökkent, a fővá­ros külső kerületeiben időnként még mindig fegyverdörgés hall­ható. Közben Duncan Sandys, a nem­zetközösségi ügyek minisztere Londonból Ciprusra indult. A mi­niszter azért látogat a szigetor­szágba, hogy „a helyszínen tanul­mányozza a helyzetet”. A ciprusi kormány Makariosz elnökletével'rendkívüli ülést tar­tott. Hírek szerint Kücsük elnök- helyettes és a kormány több más török származású minisztere az ülésen nem jelenf meg. A kor­mány szóvivője a rendkívüli ülés után kijelentette, jóllehet, Nico­siában a lövöldözés hevessége alábbhagyott, a fegyvereket egyik fél sem adta le és a helyzet to­vábbra is bonyolult. A ciprusi kor­mány úgy véli, hogy a válság si­keres megoldása céljából minde­nekelőtt a rendet és a nyugalmai kell a szigeten helyreállítani. A kormány kategorikusan visszauta­sít minden olyan javaslatot, amely a szigetország szuverén jogainak megsértését foglalja magában — fűzte hozzá a szóvivő. Törökországban tovább tart a ciprusi görög lakosság ellen szí­tott kampány. A legutóbbi két nap során számos politikai és állami személyiség követelte a sajtóban, valamint a parlamentben, hogy Törökország „kemény politikát” alkalmazzon a Ciprusi Köztársa­sággal szemben. Azt is sürgették, hogy Ciprust osszák fel vagy csa­tolják Törökországhoz. A kampány jellegét világosan mutatja az Ankarában pénteken rendezett „csendes tüntetés”. A város utcáin körülbelül tízezer ember vonult fel. „Ciprus elvá­laszthatatlan az anyaországtól, Tö­rökországtól!” — „Ciprus török volt és török is marad!” — „Cip­rus vagy halál!” — kiáltozták a tüntetők. Tagmacs, a török hadsereg ve­zérkari főnökének helyettese a tüntetők előtt beszédet mondott és kijelentette: „Érzéseitek az egész nemzet érzéseit tükrözik.” Péntek este a görög hadsereg három fegyvernemének vezetője rendkívüli ülésen vitatta meg a ciprusi helyzetet. Az értekezleten Venizelosz külügyminiszter elnö­költ. Az ülést azért hívták össze, mert hírek terjedtek el arról, hogy a török flotta egységei Cip­rus felé indultak. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents