Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

IMS. december 24. 3 Sedd Tanulmányterv készül a szövetkezetek gazdálkodásáról A zárszámadás után megyénk valamennyi városában és járásá­ban megkülönböztetett gonddal vizsgálják felül a gyengén gazdál­kodó szövetkezetek termelési eredményeit, az alkalmazott mód­szerek hatását a terméseredmé­nyek alakulására, s általában a szövetkezet gépesítését, s magá­ban a szövetkezetben végbemenő, a munkával kapcsolatos morális dolgokat. A helyi eredmények számbavétele után a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya ta­nulmányt készít az említett tsz-ek gazdálkodásáról. Ebben számba veszik azokat a konkrét intézke­déseket és módszereket, amelyek révén a gyenge termelőszövetke­zetek gazdaságilag tovább szilár­dultak. A gyenge termelőszövetkezetek közül számottevő javulás van a dobozi Petőfi, a békésszentandrási Zalka Máté és Rákóczi Tsz-ben és a sarkadi járás egynémelyek közös gazdaságában. A tanulmányban külön kitérnek majd arra is, hogy az említett szövetkezetekben mi­lyen tényezők játszottak közre a gazdálkodás fellendítésében. Tapasztalatcsere-értekezlet a gépjavító állomáson Az orosházi szövetkezetek gép- csoportvezetői és műhelyvezetői december 20-án az Orosházi Gép­javító Állomáson tapasztalatcse­re-értekezletet tartottak, ahol kö­zösen értékelték az idei gépi munkát, s megbeszélték a téli ja­vítások legcélszerűbb módjait. A gépjavító állomáson a résztvevők látogatást tették a műhelyben is, ahol tájékozódtak a munka kü­lönböző fázisairól. A gépcsoport- vezetők és műhelyvezetők az ér­tekezleten számos olyan dolgot tapasztaltak, amelyeket eredmé­nyesen felhasználhatnak a jövő esztendei gépi munkáknál 100 millió forint értékű könyvet vásárolt az idén a falusi lakosság A Szövetkezetek Országos Szövetsé­géhez befutott megyei jelentések azt mutatják, hogy az országosan több mint 105 millió forint értékűre terve­zett falusi könyvforgalml tervet a földművesszövetkezetek az idén mint­egy 105—107 százalékra teljesítik. Emellett szél az a tény, hogy az utóbbi napokban rendkívüli túraj áratokkal kellett a faluellátó boltok, illetve a bi­zományosok készletét kiegészíteni, no­ha az október 1 és november 30 kö­zött megrendezett őszi megyei könyv­hetek idején nem kevesebb, mint 65 millió forint értékűre növelték a kész­leteket. (MTI) VADÁSZ FERENC: Háromszáz hízott sertés átadására kötöttek szerződést A békéscsabai Petőfi Tsz jövő évi termelési tervében száztíz vá­gómarha, hétszázötven hízott ser­tés, negyvenezer baromfi és 2250 hektoliter tej értékesítése szere­pel. A Békés megyei Állatforgal­mi Vállalattal hetvennyolc szarvasmarha és háromszáz hízott sertés átadására már megkötöt­ték a szerződést. Ugyancsak meg­állapodtak a tej leszállítására is a Gyulai Tejipari Vállalattal, Ci citric (23.) A pestújhelyi fészekrakás A konyhában hideg volt, lát­szott, hogy az asszony, aki tett­vett benne, maga is csak láto­gatóban járt ott. — Kié ez a ház? — érdek­lődtek. — A miénk — felelte és kérdő tekintetünk láttán készségesen felvilágosítással szolgált. — Nem itt lakunk, mert ahogy tet­szett is látni, szándékunkban áll kiadni. Most is csak azért va­gyok itt, ha talán érdeklődő vol­na.­* — Mi azért jöttünk. — Mondanám, hogy üljenek le — .élénkült fel az asszony, aki vidékies tájszólással beszélt —, de hideg van. Igaz, fiatalok. Házasok? Vagy csak lesznek? Már megbocsássanak a kíván- csiskodásért... — Leszünk — mondta Piros­ka. — Érdekelne bennünket a ház. A néniék hol tartózkodnak? — Mi, kedves... tetszik tudni, úgy élünk, hogy az uram kala­uz a BESZKÁRT-nál, lakásunk a Diószegi úton van. Igaz, csak barakkban, de ott kevés a bér. — Mi a neve a kedves férjé­nek? — tudakolta Kurimszky. — Peidl Károly az uram. Azért lakunk barakkban, mert úgy jobban jövünk ki. A házat kölcsönből építettük, sok rá az adósságunk. Ha kiadjuk, a bér­ből is törleszthetnénk a bank­nak. — Mennyit kérnek? — érdek­lődött Piroska. — Hát, kérem szépen, erre én most nem felelhetek egészen ha­tározottan. Az urammal kellene megbeszélni, ö tudja ..: Felkeresték Peidl villamoska­lauzt a barakklakásban. Bizony­talankodott a bért és a feltétele­ket illetően. Látszott, ha nem is mondta: nyugtalanítja a leendő bérlők fiatal kora. — Komolyan tetszenek gon­dolni? — A legkomolyabban — felel­ték. — Hát... de én úgy szeretném, ha nem egy-két hónapra lenne. — Attól ne féljen — nevetett Cigi. — Bemutatkozott: — Ku­rimszky Sándornak hívnak, ci­pész a mesterségem. Állandó munkám van, egy jó iparosnál dolgozom. Rendesen keresek, nyugodt lehet. Ha megegye­zünk, még többet tudnék keres­ni, mert bedolgozó munkát vál­lalok. Fát ad az Alföld Miklós János egy „halálra ítélt” fa tövében. A mezőgazdaság átszervezése lehetővé tette, hogy az évtizede­kig erdőben szegény megyénk­ben mind több fát ültessenek. Persze, főleg azokba a földekbe, Az erdőben kidöntőtt fák egy részét Dobozon, az erdészház udvarán levő fűrésztelepen dolgozza fel Megyeri Lajos és Debreceni Gábor. Naponta három-három és fél köbméter rönköt szabdalnak fel bányadcszkának és szőlőkarónak. amelyek a sok munka ellenére sem adtak jó termést, biztos meg­élhetésit művelőinek. Az erdő­gazdálkodás lassú, évtizedeket igénylő munka, ennek ellenére megyénkből évről évre mind több ipari fa kerül a bányavidékekre, de marad belőle tüzelő is jócskán. A fakitermelés főleg téli mun­ka. Ilyenkor ráérnek jó néhányan a szövetkezeti gazdák közül is, akik leginkább a család szükség­letére szedik ki a hatalmas tus- kokat. Ez bizony sok csákányo­zást, ásózást és fejszézést igé­nyel, alaposan megizzasztja a vál­lalkozókat. Csecsei Pál és Miklós Pál fűrészgépkezelőknek sokkal könnyebb a dolguk. Nagyszerű kézi masinájukkal pillanatok alatt bevágják két oldalról a ha­talmas 40—60 centiméter átmérő­jű fákat is, s azok bús méltóság-); gal dőlnek le, csupán földre éré­sükkor adnak recsegő, ropogó hangot, mintegy végsikoltásként. Mindketten hat évvel ezelőtt vet­Déli pihenőt tartanak, szalonnát sütnek a dobozi Petőfi Tsz tüsköt szedő tagjai: idős Molnár Gábor, Czinanó Sándor, Kiss M. Lajos és a többiek. Mindében szedik a tüsköt, ezért, ha ne­héz is, megéri a fáradságot. — Negyven pengőért megkap­hatják. Kurimszky úgy tett, mintha gondolkoznék az ajánlaton, mintha kalkulációt készítene: hogyan is illik bele az összeg a költségvetésükbe. — Negyven meg húsz, meg ti­zenhét, ... huszonöt — mormolta és összeráncolta a homlokát. Az­tán bólintott: — Részünkről rendben lenne a dolog. Van egy kis spórolt pénzünk. Még beszé­lünk a szülőkkel és aztán, hogy eloszlassuk az aggodalmat, ha akarja, előre kifizetjük a bért. Mondjuk három hónapra. — Most ízibe? — ragyogott fel a kalauz szeme. — Mondom, beszélünk az öre­gekkel és a k kor... — Nem kívánom, isten őriz­zen — mentegetőzött a kalauz. — Tudom, hogyan van ilyenkor, sok mindent kell beszerezni. De ha nélkülözni tudják... — Tudja mit? Kifizetünk há­rom hónapot — mondta Kuriro- szky s látta, hogyan oldódik fel ügyfelében végleg a bizalmat­lanság. — A szüléink nem fog­ják kifogásolni. Maguknak is jó lesz, mondta a kedves felesége, hogy még fizetik a részleteket. — Igen..: — Akkor itt az előleg, fogja. Isten áldja. Legkésőbb holnap­után hozzuk a többit. Amikor Kurimszky elnyerte Pista beleegyezését — megnéz­tük, azt hisszük, jó lesz — mon­dotta —, elvitték az előleg má­sik felét is Peidléknek. — Velünk nem lesz gondjuk.! Magi aknak élő emberek va- j gyünk — nyugtatta meg őket | Cigi. — A házbért majd mindig I időben elhozzuk. Megkapták a kulcsokat, hozzá-! fogtak a „költözködéshez”. Nagy I kartondobozokkal jártak ki-be a j házból, volt úgy, hogy egyetlen i skatulyát kétszer-háromszor 2 utaztattak. Nagyobb volt a füst- | je, mint a lángja ennek a lakás- j foglalásnak. Zsákba tették az j egyik kartondobozt, Cigi a hátá­ra vette, úgy vitte, ahogy cipé­szeknél szokásos volt szállítani a kellékeket. Sok papír és sok festék került a dobozba. Amikor Peidlné elbú­csúzott tőlük, helyet kapott a lakásban az írógép és a sokszo- j rosító is. Pista mindig pontosan megjc- ! lent a találkozón. Meghallgaua I Kurimszky jelentését, egy-két j megbízást adott és máris búcsú- j zott. A legutóbbi randevú alig j tartott öt percig. Ügy szólt a ren- * delkezés, hogy Sanyi még aznap 2 este menjen el a Rákos-patak! Erzsébet királyné úti hídjához, I legyen nála zsák és benne eg) j nagy darab összegöngyölííett j kártonpapír. Ez lesz egyúttal az j ismertetőjel is. Ott volt a megjelölt időre. Jól [ öltözött fiatalember lépett mellé, nagy csomagot tartott a hóna alatt. — Vedd át — mondta —, jól fogd, mert nehéz. (Folytatjuk) Csécsei Pál. a kidöntött rönkök méretre való szabdalása közben. tek először kezükbe fűrészgépeit. No, nem úgy, hogy itt van, az­tán dolgozz vele. Először egy-egy háromhónapos bentlakásos — aztán egy nyolc hónapig tartó, heti kétszeri foglalkozású tanfo­lyamon ismerkedtek meg a gép kezelésével, s a fadöntés mester­ségével. Ennek is sorja van, s leginkább a legnagyobb értékre: az emberi életre kell nagyon vi­gyázniuk, hiszen a legkisebb fi­gyelmetlenség is végzetességgel járhat. Ketten naponta 20—25 köbméter fá»t döntenek ki és dara­bolnak össze a kívánt méretre. Ha nem is nehéz a fűrészt tarta­ni, a derekat azonban alaposan megf'Hítja a sok hajlongás. Fotó: Kocziszky László

Next

/
Thumbnails
Contents