Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. Ara 80 fillér 1063. DEC. 31., KEDD a 9 EKÉS MEGYEI HtruiSiiti UYULUi nlÜUASK IV. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM j Mi kerül a történelembe 1883-ból? | Pillantás a küszöbről--------------------------------------- ■ __________ ■ C salád — otthon | Tizenharmadik tél | KÖRÖSTÁJ | Hideg idő 03ű!dőq új észténdöt! Az új esztendő alkalmával meleg szeretettel köszönti, sok sikert, személyes boldogságot kí­ván Békés m gyc minden kommunista és pártonkívüli munkásnak, termelőszövetkezeti gazdá­nak, értelmiséginek, alkalmazót ínak és minden dolgozónak AZ MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA I" ÉTKÖZ n A P O K TT j esztendőt köszöntünk. Bé­két, boldogságot kivánva koccan majd mindenütt a pohár. Együtt ünnepel a család. S az ün­nepség során akárhogy hozza a szó, a hétköznapok gondjai is he­lyet követelnek. A hétköznapoké, amikor a munkáé a szó, a hétköz­napok gondjai, melyek az élet ér­telmét adják, az alkotás napjai, amelyek során megvalósulnak ter­vek, elképzelések a gyárakban, a földeken, s a szellemi munka mű­helyeiben. Magunk mögött hagyjuk az ó- évet. Pontos összegezés még nem készült el. A gondokból minden Bzámítást mellőzve, sok volt. A megkésett tavasz, a rekkenő nyári hőség sok bajt, kárt okozott ipar­ban, mezőgazdaságban. S mégis, számadásunk nagy könyvében a bevételi oldalon többet könyvel­hetünk el megint, mint a korábbi években. Megyénk ipara — az épí­tőipar, s néhány vállalat kivételé­vel — teljesítette a tervet. To­vább szilárdultak a mezőgazda- sági nagyüzemek, s a tavalyihoz képest fele annyi a gyenge szö­vetkezet. Kenyémekvalónk puha hótakaró alatt pihen, s a mély­szántást is csaknem befejeztük a megyében. Mindez örömmel tölt el bennünket. Az új év azonban minden vonatkozásban többet vár melési tervek pontos teljesítésével valósulhat meg. A i új esztendő figyelmeztetően kopogtat be a mezőgazda­sági üzemek kapuján, a mezőgaz­dasági dolgozók házainak ablakán, s több kenyérgabonát, több kuko­ricát, több tejet, tojást, húst kö­vetel. Figyelmeztetően szól a me­zőgazdaságban dolgozókhoz: több búzát adjatok az országnak jövő­re, mint az idén! Szól a felvásárló szervekhez: gondosabban' bánja­tok az élelmiszerrel, hogy az idén a megtermelt jóból ne vesszen kárba semmi sem. Szól a termelő- szövetkezetek vezetőihez; úgy gazdálkodjatok, hogy az új évben tovább gyarapodjanak a termelő- szövetkezetek. ünnepiünk. S hétköznapokról, munkáról beszélünk. Az új évet köszöntő pohárcsilingelés közben talán furcsán hat? Sokan össze Is vonják szemöldöküket? Lehet. Pe­dig nincs igazuk! Hisz’ valójában minden a dolgos hétköznapokon dől el. Szorgos munkánk tette le­hetővé azt is, hogy meleg hajlék­ban, ha nem is dínom-dánom módra, de bőséges az ünnepi asz­tal és a hétköznapi munkában szü­lethet újabb bőség. Ebben a hét­köznapi zsongásban alakul és vá­lik új szocialista országgá hazánk, ebben alakulunk át és válunk új szocialista emberekké mi magunk és ebben a munkában teremthet­Yéglegesen megállapították j az épülő vízmű határait j Az építésre kerülő vízmű érdé- » keltségi területének határai nem ! azonosak a város belterületének ■ határaival, hanem azon túl tér- 5 jednek. A közelmúltban megtae- ■ tott küldöttgyűlés véglegesen ■ megállapította az építés határvo- ■ nalát. Eszerint kiterjesztik a vízmüvet * az ipartelepek céljára kijelölt te- • rületre, a TÜZÉP-től északra, ■ mintegy 500 méter hosszúságban. ■ Ezt a részt kilétről az Aranyág ■ szélső házsora, nyugatról a Csíkos- : éri dűlő határolja Ugyancsak ki- ; terjesztik a vízmüvet a város dél­nyugati részén lévő területre, ame­lyen ipari és kertészeti üzemek, lakóházak és sportlétesítmények vannak. Ennek határa nyugaton a Jász Lukács utca meghosszabbítá­sában húzott vonal a Kígyósi út és a városi körgát keresztezéséig, innen délkeleti irányban a vá­rosi körgát a Kétegyházi kövesútig, onnét a Kétegyházi út a sporttelepig és a sporttelep dél­nyugati oldala a beépített terüle­tig. Különböző hírek terjedtek el a máriafalvi új településre vonat­kozóan. Ezek a hírek nem felel­nek meg a valóságnak, mert az új települést, azaz a Mikszáth Kál­mán utca mindkét oldalát a Rad­nóti utcáig bekötik az épülő víz­műhálózatba. (Fotó: Kocziszky) A végrehajtó bizottság és «állandó bizottságok jövő évi ímwkatcrvét tárgyalta a tanácsülés December 29-én tartotta ez év utolsó ülését a városi tanács. Na­pirenden a végrehajtó bizottság lejárt határidejű határozatainak végrehajtásáról szóló . jelentés, a tanácsi bizottságok munkájának értékelése, a helyi iparpolitikai terv végrehajtása ég a következő évi feladat szerepelt. Foglalkozott az ülés a város tanácsának és vég- j ton lévő ügyekhez hozzászólások rehajtó bizottságának jövő évi j hangzottak el, majd több bejek zottságok tervjavaslataival. Meg­tárgyalták a járási vb ellenőrző bizottság 1964 első fél évének mun­katervét, értékelték a lakóbizott­ságok munkáját és meghallgatták a vízmű társulat beszámolóját az 1963-ban végzett munkáról és a soron következő feladatokról. A tanács ülésén a tárgysoroza­munkatervével, az állandó bi- | tésre került sor. tőlünk, mert csak így lehet kielé­gíteni a növekvő igényeket, /\ éves tervünk — amelynek harmadik évébe léptünk — alapvető célja: tovább fokozni a nép életszínvonalát, a szocializ­mus törvényszerűségeinek megfe­lelően. Hiszen a terv szerint 1965- re, 1960-hoz képest, négyszer any- nyi magángópkocsi, ezer családon­ként hétszer annyi televízió, több mint kétszer annyi mosógép, há­romszor annyi porszívó, hétszer annyi hűtőszekrény jut. öt év alatt 13 milliárd forint értékű bú­tort kell forgalomba hozni a ke­reskedelemnek. Ez a terv az ál­landóan növekvő igényekkel, és nem utolsósorban azzal számol, hogy az ipari termelés évről évre a tervnek megfelelően növekszik. ötéves tervünk azt várja hát iparunk minden dolgozójától, hogy a maga munkahelyén az új eszten­dő első munkanapjától kezdve vé­gig állandóan szem előtt tartsa ezt a követelményt. Ha nem hajtjuk végre heti, havi és éves tervein­ket, akkor veszélyeztetjük a fő célt: az életszínvonal megfelelő emelkedését, amely csakis a tér­jük meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mindörökre békések legyenek a hétköznapok. A most következő napok szocia­lista építésünk megalapozásának befejezésére, és a béke erősítésére irányuló erőfeszítéseink hétköz­napjai, amikor mind messzebbre látunk, amikor naponként válhat derűsebbé a horizont, az ország, s valamennyi dolgozó család szá­mára. Ezt a derűt azonban mi te­remtjük. S úgy látunk majd egyre messzebbre, ahogyan nő a képes­ségünk. Ügy lesz derűsebb szá­munkra a holnap, ahogyan a gya­korlatban és az iskolákban szer­zett nagyobb képességünkkel és nagyobb szorgalmunkkal, két ke­zünk munkájával létrehozzuk a növekvő jólét, az elégedettség anyagi feltételeit. agy tisztesség olyan korban élni, mint a miénk. S ha már nekünk a szocializmus házá­nak felépítése jutott osztályré­szül, legyünk jó alaprakók, jó épí­tők, s boldogulásunkhoz használ­juk ki legjobb tudásunk szerint az új év hétköznapjait. Deák Gyula i Karácsony éjszakáién történt Küzdelem jéggel, faggyal, életveszélyekkel Ezen az éjszakán talán senki sem gondolt' rájuk, akik kint a hideg sötétben, az országutakon, a volán mellett töltötték a kará­csony ünnepi óráit. — Mire besötétedett, már ala­posan ki voltam merülve, hajnali négy óra óta ültem az autóbusz volánja mellett — meséli Ráfi Já­nos, aki a nevezetes estén kala­uztársával egymaga bonyolította le a gyulai utasforgalmat. Az ő buszukon kívül egyetlen egy sem ért be időre a városba. Né­melyik órák óta küszködött a szinte járhatatlanul síkossá vált, városba vezető utakon, a vona­tokról pedig valósággal özönlöttek a hazaigyekvő utasok még este tíz órakor is. Akkor senki sem pa­naszkodott az autóbusz zsúfoltsága miatt, de nem is maradt le senki. A viszonylag rövid városi útvo­nal azonban alaposan próbára tet­te idegeimet — emlékezett a busz­vezető. Még most, napokkal utána is szorongással ráncolta homlokát. A túlzsúfolt gépkocsi lépésről lé­pésre táncolva csúszott előre a kihalt utcákon. Valaki az utasok közül könyörögni kezdett, valami­vel tovább vezessem a buszt, mint a menetrend kívánja. És kó­rusban kezdték kérlelni, miköz­ben minden erejével a meg-meg- billenő jármű volánjára feküdt. — Továbbment? — Igen. Néhány órával később fejeztem be azt a napot, de alig hiszem el még ma is: nem volt balesetem. Ennyit mondott a buszvezető. Az éjszaka másik gyulai történe­tét a mentőállomáson hallottuk. A mentősök már megszokták, hogy versenyt fussanak az idővel a bajba jutott életekért s a gyak­ran lehetetlennek tűnő helyzetek­ből is kimentsék, kórházba vigyék a betegeket. — Hogy nehezebb volt-e a ka­rácsony éjszakai szolgálat, min a többi? — kérdezte kicsit csodál­kozva Petrovszki István, aki a ne­vezetes órákban teljesített szolgá­latot a gyulai mentőállomás egyik mentőautójának volánja mellett. — Valóban cudar éjszaka volt. Okányból kaptunk sürgős hívást: egy embert elütött a vonat. Aki ismeri az Okány felé vezető út kanyarjait és száguldott már a jeges országúton, tudja, mit je­lent ilyenkor gépkocsit vezetni. Idejében érkeztünk. Veres Gyula, a mentős társam a kocsiban nyújtott elsősegélyt a szerencsét­lenül járt embernek. A beteg az egész úton eszméletlen volt, a nagy vérveszteségtől teljesen el­gyengült. Azóta túl van az életve­szélyen, — mondta a fiatal men­tőautós és csendesen hozzátette: Csak ennyi volt az egész... Wegroszta Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents