Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
IMS. december !i 2 r Kedd II Népköztársaság Elnöki Tanácsa hélfön délelőtt ülést tartott Ax Elnöki Tanács újra szabályozta a dolgozók egészsége és testi épsége védelmével kapcsolatos rendelkezéseket. Az új törvényerejű rendelet növeli a társadalmi szervek, elsősorban a szakszervezetek, továbbá a* Illetékes minisztériumok és a vállalati szervek hatáskörét és felelősségét. Az egészséges és biztonságos munkakörülmények megvalósításával kapcsolatos feladatok végrehajtását a törvényerejű rendelet a Szakszervezetek Országos Tanácsának hatáskörébe utalja, s meghatározza a vállalatok vezetőinek munkásvédelmi feladatait Is. Az F.lnöki Tanács törvényerejű rendeletet hozott az állami földnyilvántartásról. A rendelet egységesíti az ország földterületének nyilvántartásával kapcsolatos alapvető szabályokat, Intézkedik a nyilvántartás módjával kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, kimondja az állami földnyilvántartás adatainak országosan kőtelező használatát, és elrendeli a változások kötelező bejelentését. Az Elnöki Tanács egyszerűsítette és egy törvényerejű rendeletbe foglalta az anyakönyvekről szóló jogszabályokat, majd módosította a kitüntetések adományozásáról szóló jogszabályokat. Az Elnöki Tanács újonnan szabályozta a saját, valamint a Minisztertanács kinevezési jogkörét, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Az állami kitüntetési rendszer módosításáról Az Elnöki Tanácsnak az állami kitüntetések rendszerérői szóló törvényerejű rendelete az alábbi főbb módosításokat tartalmazza: A legnagyobb állami kitüntetés a Szocialista Munka Hőse. Ez a kitüntető cím és a vele járó aranycsillag azok számára adományozható, akik a szocialista társadalom építésében tanúsított sok éves, áldozatos, példamutató magatartásukkal különösen kiemelkedő teljesítményeket értek el; vagy. hősi helytállásukkal a társadalmat súlyos károktól mentették meg; vagy: kötelességük lelkiismeretes teljesítése során életüket áldozták, illetőleg munkaképességüket egészben, vagy részben elvesztették. Az új törvényerejű rendelet szerint a Munka Vörös Zászlő Érdemrend vállalatok, intézmények és más szervek részére a jövőben a termelő-, illetve kutatómunkában sok éven keresztül elért kimagasló eredmények alapján adományozható. Az Elnöki Tanács Magyar Nép- köztársaság Állami Díja kitüntetést alapított. Az Állami Díj azok részére adományozható, akik a tudomány, a műszaki fejlesztés, a termelés szervezése és irányítása, a közvetlen termelőmunka, a gyógyltómunka, az oktató-nevelő munka területén kimagasló eredményekkel járulnak hozzá a szocializmus felépítéséhez. Az Elnöki Tanács egyidejűleg meghatározta a Kossuth-díj adományozásának feltételeit. Eszerint Kossuth-díj azok részére adományozható, akik kulturális, művészeti alkotásukkal, illetőleg teljesítményükkel olyan kimagasló eredményt érlek el, amellyel a szocialista kultúrát ős művészetet gazdagították, s ezáltal népünk, államunk, társadalmi rendszerünk nemzetközi tekintélyét -és megbecsülését növelték. Az Állami Díjat és a Kossuth- díjat a Minisztertanács adományozza. A Magyar Népköztársaság Állami Díja és a Kossuth-díj teljesen azonos értékű kitüntetések, mindkettő adományozására hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából — első ízben 1963-ben — kerül sor. (MTI) Magyarországot feevá'asz’of’ák Hemzolközi Szabványjgyj Szervezői Tanácsaira A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) főtitkárának értesítése szerint Magyarországot három évre a szervizet tanácsának tagjává választották. Ez alkalommal a tanácsban két megüresedett helyet töltöttek be és 22 jelölt .:ö- zül esett a választás Magyarországra, illetve másik új tanácstagként Belgiumra. A tanácsban Magyarországot a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnöke képviseli. A szocialista országok közül jelenleg Magyarországon kívül a Szovjetunió és Csehszlováké képviselői foglalnak helyet a tanácsban. (MTI) Magyar—csehszlovák megállapodás az utazások és a turistaforgalom kölcsönös megkönnyítéséről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke és Antonín Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke 1963. október 1-e és 4-e között folytatott tárgyalásairól kiadott közös közlemény megállapította: „A két ország állampolgárainak megkönnyítik egymás országaiba útlevél nélküli utazását, az utazáshoz kedvezőbb feltételeket biztosítanak. Mindez növelni fogja a kölcsönös látogatásokat és turista- forgalmat, s megkönnyíti, hogy kölcsönösen jobban megismerjék a két országot és a szocializmus építését”. Ennek megfelelően a két ország kormányának képviselői 1963. december 11-én egyezményt kötöttek, amelynek értelmében: 1. 1964. január 1-től a két ormág állampolgárai útlevél és vízum nélkül utazhatnak egymás országába. 2. Ütiokniányul a személyazonossági igazolvány felmutatásával érvényes betétlap szolgál, amely egy évre szól és harmincnapos tartózkodásra jogosít. 3. A betétlapokat Budapesten a kerületi, vidéken a járási rendőrkapitányságok állítják ki. 4. Az utazóknak tartózkodási költségeik fedezésére a Magyar Nemzeti Bank fiókjai forint befizetése ellenében a szükséges mennyiségű csehszlovák koronát bocsátják rendelkezésre. 5. Az IBUSZ képviseletei az utazások előkészítésének és lebonyolításának megkönnyítésére az utazók kívánságára a továbbiakban is a közönség rendelkezésére állnak. Részletes felvilágosítást a megjelölt rendőrkapitányságok és az IBUSZ irodái adnak. (MTI) A nemzetköz! helyzet alakulása 1963*ban írta: PAÁL FERENC |J (romon követve a fő erövonalakat, amelyek a világ- helyzet alakulását napjainkban meghatározzák, az 1963-as éVről nagyjából a következő kép alakul ki: Ami a legfontosabb nemzetközi kérdést, a leszerelést illeti, jóllehet a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság eddig nem ért el komoly eredményt, mégis azt lehet mondani, hogy 1963 folyamán jó kiindulási alap jött létre a leszerelés megvalósításához. Persze túlzott és nem is indokolt reménység lenne, ha abban bíznánk, hogy közel vagyunk az álta’ános és teljes leszerelés megvalósításához. De kétségkívül megvan a lehetősége annak, hogy egyes fontos részletkérdésekben sikerül előbbre jutni, aminthogy ma már mindenki előtt világos: a leszerelés minden valószínűség szerint részlet'ntézkedéseken keresztül valósítható meg. 1963 legjelentősebb nemzetközi eseménye erre a területre esik. A bárom vezető atomhataiom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — megegyezése az atomfegyver-kísérletek részleges tilalmáról nemcsak olyan értelemben volt jelentős békelé- nés, hogy megszabadította az emberiséget az atomfegyver-kísérletekből folyó közvetlen veszélytől, hanem abban az értelemben is, hogy egy lépest jelent előre a leszerelés útján. Az emberisig megkönnyebbüléssel vette tudomásul ezt a lépést, a politikai megfigyelők azonban felhívták a figyelmet arra, hogy bármennyire is nagy jelentőségű a moszkvai atomcsend-esyezmény, ha nem követik további hasonló lépések, sokat fog veszíteni jelentőségéből és hatékonyságából. Már az atom- c.send-egvezmény aláírását követő hónapoikban is bebizonyosodott, hogv a hosszá várakozási időszak bizonyos előnyöket nyújt azoknak, akik inkább akadá’yozni, semmint elősegíteni akarják az envhiiléses irányzat kibontakozását. Az egy helyben topogás azzal a veszéllyel jár, hogy a visz- szahúzó erők ismét felélednek. A Szovjetunió kormánya már az atomcsend-egvezmény a’áírása előtt, de am'kor már o’yan stádiumban voltak a tárgyalások, hogy bizonyosnak látszott a megegyezés, több olyan pontot Is megjelölt a nemzetközi politikában. amelyek alkalmasak a továbblépésre. Ezek a javaslatok azóta is napirenden vannak és élénken foglalkoztatják a Nyugat vezető köreit is. A z elhangzott javaslatok kö- ” zül legnagyobb hordereje lenne egy megnemtámadási egyezmény megkötésének a Varsói Szerződés és a NATO országai között. Ez az a pont azonban, ahol a nyugatiak a legnagyobb ellenállást fejtik ki, mégpedig azért, mert Nyugat-Németország kormánya félti a presztízsét és attól tart, hogy egy ilyen egyezmény megkötése automatikusan magába foglalná a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Ettől eltekintve bizonyosra vehető, hogy a megnemtámadási egyezmény a NATO és a Varsói Szerződés országai között sokat vitatott témája lesz a következő év külpolitikájának. Valamivel több hajlékonyságot mutat a nyugati diplomácia a váratlan támadás megelőzésére irányuló elgondolásokkal kapcsolatban. Meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunió már 1950-ban előterjesztett egy ilyen irányú javaslatot, de akkor a nyugatiak még mereven elzárkóztak a tárgyalások elől. A fejlődést jelzi, hogy azóta a nyugati kormányokban is megérlelődött a meggyőződés: keresni kell a háborús konfliktusok elhárításának leghatásosabb módozatait. A Szovjetunió javaslata a váratlan támadás megelőzéséről abból a szem,pontból is jelentős, hogy az ellenőrzés bonyolult problematikájának megoldásához nyújt gyakorlati alapot, de ha létrejön egy ilyen megállapodás, ez nemcsak katonai téren jelentene megoldást, hanem előmozdítaná a jobb légkör kialakulását és a kü’önböző országok biztonságérzésének megszilárdulását. 1/ étségkívül a béke érdekeit ' szolgálná, ha a nyugati kormányok is, hasonlóan a Szovjetunióhoz, felülvizsgálnák katonai költségvetésüket. Erre a Szovjetunió Ismét példát mutatott, amennyiben katonai kiadá'a't több mint hatszázmillióval csökkentette, viszont ez nehezen mondható el a nyugati kormányokról. Majdnem egyidőben a katonai kiadások csökkentésének jDejeTentésével, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén, a NATO év végi tanácskozásain, amelyen az Atlanti Szövetség országainak külügyminiszterei, hadügyminiszterei és pénzügyminiszterei voltak jelen, inkább a fegyverkezési tervek fejlesztésére fordították a figyelmet és bejelentették azt is, hogy több NATO-or- szág „kénytelen lesz” a jövő évben tovább növelni katonai kiadásait. A leszerelés és a kelet—nyu” gáti kapcsoltok fejlődésének kérdései mellett a nemzetközi politika középpontjában all változatlanul a gyarmati rendszer felszámolása, s az ezzel kapcsolatos még távolról sem megoldott kérdések sokasága. Ha figyc'em- be vesszük, hogy ennek a folyamatnak az egyik, s talán legfontosabb tényezője a közvetlenül érdekelt gyarmati országok fokozódó nemzeti öntudata és nemzetközi aktivitása, akkor alighanem az év lesfontoeabb eseményének az addis-abebai csúcstalálkozót kell tartani. Ezen a találkozón harminc afrikai ország vezetői vettek részt és mint akkor Kép szöveg nélkül, (Szűr Szabó József rajza.) Nkrumah elnök, az afrikai nemzeti mozgalmak egyik vezéralakja mondotta, „nagy horderejű történelmi lépésekre” került sor. Az értekezleten egységes frontot alakítottak az afrikai országok a gyarmati rendszer vég’eges felszámolására és közös intézményeket hoztak létre, amelyeknek az a céljuk, hogy segítsék az afrikai népek önállósági törekvéseit gazdasági és politikai téren egyaránt. Míg korábban az afrikai országok három különböző csoportban helyezkedtek el, főleg azoknak a régi gyarmati érdekeiknek a megosztottsága szerint, amelyek alól a felszabadulás után sem mentesültek az afrikai országok, az addis-abebai értekezlet ezeket a csoportokat, ha nem is szüntette meg, de lényegesen fellazította és új platformot teremtett a különböző afrikai országok együttműködése számára. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy az önállósághoz jutott volt gyarmati országok végleg kiszabadultak az imperialisták befolyása alól. Ez a befolyás főleg gazdasági téren változatlanul erős, s természetszerűleg magával hoz bizonyosfajta politikai beavatkozást is. A lényeg azonban az: a felszabadult afrikai és ázsiai országok népei egyre inkább ráeszmélnek arra, hogy nemzeti önállóságuk kivívása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot kialakítani a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, és menynyire támaszkodnak a haladó erők szolidaritására. Az újonnan színre lépő nemzetek mindenesetre egyre komolyabb szerepet vívnak ki maguknak a nemzetközi politikában. Ez megállapítható volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének most lezajlott ülésszakán is. Több olyan javaslat került az ENSZ-közgyűlés elé, amelyet az ázsiai és afrikai országok csoportja kezdeményezett, s amelyek a gyarmati rendszer fenntartásában érdekelt hatalmak ellen irányulnak. Ennek a történelmi méretű áramlásnak a következményeként újabb és újabb független államok keletkeznek Afrikában: legutóbb Zanzibár és Kenya szabadult ki az angol fennhatóság alól vagy legalábbis elnyerte állami függetlenségét, ha meg is maradt a Brit Nemzetközösség keretei között. Ezzel harmincötre szaporodott Afrikában a független országok száma. L| inden bizonnyal hatása lesz * 1 a nemzetközi politikára annak a tragikus eseménynek is, amely 1963 novemberében játszódott le Texas állam fővárosában, Dallasban. Kennedy elnök meggyilkolása, ha nem is járt olyan következményekkel, hogy nagyobb méretű változásokra kerüljön sor az eddig követett amerikai külpolitikában, azzal mindenesetre számolni kell, hogy az új elnök kevésbé érzi magát elkötelezettnek azok mellett a törekvések mellett, amelyek Kennedy irányzatára feltétlenül jellemzőek voltak. Johnson ugyan több ízben leszögezte, hogy kitart Kennedy irányvonala mellett és egyelőre legalábbis, még személyi változásokat sem hajtott végre a Fehér Házban, de' azért elképzelhető, hogy más ember más stílust jelent és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a más stílus esetleg merőben eltérő konzekvenciákhoz is vezet. Ezenkívül az amerikai politikát az 1964-es évben feltétlenül befolyásolni fogja, hogy ez az év az elnökválasztások éve lesz. Bizonyos jelek amellett szólnak, hogy az ú.i vonás az amerikai politikában: bizonyos fokú tartózkodás a nagyobb döntésekkel szemben.
