Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

1963k december 3L 10 Kedd SPORT SPORT SPORT Tokióban, a következő olimpia színhelyén n. Faházak a hetonóriások mellett Tokió az ellentétek városa. Nagy, modem épületei az építé­szet remekművei közé tartoznak, de ilyeneket csupán az üzleti ne­gyedekben láthatunk. A város többi negyede apró mesebeli házakra emlékeztet, mert a japán ember nem hajlandó betomépület- be beköltözni. Akármilyen jómó­dú is, külön, japán stílusú csalá­di házat építtet fából és vastag papírból. A rengeteg faépület mi­att Tokióban van a legtöbb tűz a világon. A tűzoltóknak éjjel-nap­pal van munkájuk, de el kell is­merni, értenek is dolgukhoz. Bámulatosan gyorsaik és ügyesek. Kínos tisztaság A higiénia minden képzeletet felülmúl. A náthás emberek, hogy meg ne fertőzzék társaikat, szá­juk és orruk elé maszkot kötnek. A telefonkészülékekben minden héten cserélik a fertőtlenítő szű-1 rőt, a vonatokon, autóbuszokban, a földalattin és az áruházakban; külön szolgálat gondoskodik a ki­lincsek, fogantyúk és ülőhelyek tisztán tartásáról. A szállókban a hideg és meleg víz mellett egy harmadik csapból fertőtlenített ivóvíz folyik. Sokan naponta többször is fürödnek. De munka után, amikor az em­berek meglepik a vonatokat, au­tóbuszokat és a földalattit, fel­bomlik minden rend. Az állomá­sokon és megállóhelyeken külön fizetett alkalmazottak nyomják, gyömöszölik be a járművekbe az utazóközönséget, és néha bizony a térdüket is használják ennél a műveletnél. A színházat szentélyként tiszte­lik, de ez nem zavarja a nézőket abban, hogy amint megkezdődött az előadás, csörgő papírzacskókból ennivalót ne kotorjanak elő, és hangosan csámcsogva, böfögve nézzék az előadást Divat és kimonó A japán nő rendkívül művelt és elegáns. Nappal mindig a leg­újabb divat szerint öltözködik, de amint leszállt az est, akárhány egyetemet végzett is, kimonóval váltja fel a divatos ruhát. És ha férjével kimegy szórakozni, tisz­teletteljes távolságban, néhány lé­pésről követi.: A vendéglőbe a nő megy be előre, ajtót nyit férjé­nek, majd helyet keres neki. Ét­kezés után ő egyenlíti ki a szám­lát, az ajtón ismét előreengedi férjét, és hazafelé is mögötte megy. Minden munkát elvállal. Akár­hol dolgozik nappal, esténként — ha nincs férjnél — felcsap pin­cérnek valamelyik szórakozóhe­Megyénk sportéletének irányítói De szemétkihordó vállalat nineés nem is lesz. A hulladé­kot és a szemetet egyszerűen az udvarba hányják, aztán, ha nagy a rakás, benzinnel lelocsolják és elégetik. Az udvariasság netovábbja Senki sem olyan udvarias, mint a japán ember. Régen látott is­merősök fél óráig is hajbókolnak egymás előtt, a kereskedő kétrét görnyedve üdvözli a vevőt, sőt még a halálos ellenségek is a leg­nagyobb udvariassággal bánnak egymással. Egyre több kedvelője akad megyénk­ben a valamikor csak „urak sportjá­nak. nevezett sportágnak, a tenisz­nek. Békéscsabán, Gyulán, de még Gyomén is élénk teniszélet van. Or­szágos versenyeken, különösen az if­júsági versenyzők igen szép eredmé­nyeket értek el ebben az évben. Ke­vés azonban a szakember. Néhány, a sportágbél már kiöregedett „tenisz szerelmes” oktatgatja a fiatalokat, akik ugyan nem rendelkeznek edzői, oktatói képesítéssel, mégis az országos élvonalba tudták emelni megyénk te­niszsportját ifjúsági vonalon. A me­gyei tenisz-szövetségnek nem is a tö­lyen. Felszolgáló és háziasszony is egyben. Éberen ügyel a vendég minden intésére, ott áll mögötte, meggyújtja cigarettáját, italt önt neki, és táncol vele. De 11 óra­kor, záróra idején, rövid időre el­tűnik, majd munkaköpenybe öl­tözve, söprűvel a kezében jelenik meg ismét, és félreérthetetlenül tudtára adja a vendégnek, hogy most már jó lesz fölkerekednie, mert neki még rendbe kell tennie a helyiséget és elérni az utolsó buszt. Éjfél után a tízmilliós város sö­tétségbe burkolódzik, az utcákon csak patkányokra vadászó macs­kák sétálnak. Totótippjeink 1. Bari—Milan 2 2. Catania—Juventus 2 3. Messina—Bologna 2 4. Modena—Fiorentina 1x2 5. Sampdoria—Lazio 1 6. Spal—Lanerossi 1 x 7. Alessandria—Brescia 1 x 8. Venezia—Napoli 1 x 9. Lens—Monaco 1 10. Rouen—Toulouse x 2 11. St. Étienne—Racing Paris 1 x 12. Stade Francais—Lyon 1x2 A pótmérkőzésekre 1, 1, x, x a tippünk. megesítés elsőrendű feladata jelen esetben, inkább azok megtartása, akik jelenleg már sportolnak, mégpedig úgy, hogy számukra a versenyzési le­hetőségek biztosítása mellett kellő szá­mú és tudású szakembert is adjanak. A szövetség tagjai tudatában vannak e feladatnak, s ennek érdekében dol­gozik időt és fáradságot nem kímélve Lipták G. Pfil, mint a tenisz-szövet­ség elnöke éppúgy, mint Bencze Jó­zsef főtitkár vagy Farkas Károly, Tompos Sándor, Sági Józsefné, Török Barna és Szikora Béla elnökségi ta­gok. műsora December 31-én, este 7 órakor: POTYAUTAS Bérletszünet. DECEMBER 31. Békési Bástya: Huszárkisasszony. Békéscsabai Brigád: A benzinkút her­cegnője. Békéscsabai Szabadság: Epe- kedő szerelmes. Békéscsabai Terv: Tücsök. Gyomai Szabadság: Római történetek. Gyulai Erkel: Istenek ta­nácsa. Gyulai Petőfi: Én és a gengsz­ter. Mezőkovácsházi Vörös Október: Hogy állunk, fiatalember? Orosházi Béke: A hosszútávfutó magányossága. Orosházi Partizán: Gengszterek és filantrópok. Sarkadi Petőfi: Egy szél­hámos vallomásai. Szarvasi Táncsics: A prágai tréfacsináló. Szeghalmi Ady: Egy pohár víz. Egész évben biztos jövedelmet jelent a baroinfinevelés és a KÖSSÖN BAROMFINEVELÉSI SZERZŐDÉST, MERT A LESZERZŐDÖTT BAROMFIÉRT MAGASABB ÁRAT FIZET A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET. OROSHÁZI BAROMFIFELDOLGOZÖ VÁLLALAT. Velünk kapcsolatban álló ügyfeleinknek és dolgozóinknak EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ,ŰJ ESZTENDŐT KÍVÁN A VEZETŐSÉG 89016 FfI/WJifR4f>Ó Egy nyár története Egy különös, minden akadállyal szembeszálló szerelem törté­nete elevenedik meg a filmvásznon. A film az NDK-ban készült és szinkronizálva mutatja be a kétsopronyi Szabadság mozi január 1-től 3-ig. / Év végi /^ftíOi^likus Kacagtató milyen ba­dar álmom volt egyik délután. A lázas sem­mittevéstől elaludtam az íróasztalra hajolva (úgy látszik az egész évi idegfeszültség halmaza buktatta szunyókálásra a fejem). De csak félig állhattam a Styx folyó szélén, mert, ahogy le­csukódtak szempilláim, láttam, nyűik az ajtó, s félig vasba verve, dü­hödt szemekkel megje­lenik előttem egyik ré­gi riportalanyom. S utá­na sorra jönnek mind, akiket toliam halhatat­lanná tett az újság ha­sábjain, ha csak nem kerül majd őrlésre min­den példányszám. ^ ítélkezni jöttünk feletted! — mondta bal­jós hanglejtéssel a félig vasba vert és körben mint antik athéniek a görög tüzet, végigáll- ták íróasztalomon izza­dó fejemet. Akkor is­mertem meg a fővezért. Igen. ö volt a lelkisa- nyar egyik írásomban. A javító-nevelő munkán levő büntetett egyén, aki a munkahelyéül ki­szemelt állami gazda­ságban szenvedett tan­taluszi kínokat, mert csak másokat meglopva ihatta el a pénzét. Mit akar ez itt, hiszen jót akartam neki!? Azt, hogy térjen újra vissza a társadalomba, s meg­becsüljék... Mintha meghallotta volna töp­rengésemet, felelt: — Kipellengéreztél a világ előtt, ezért most felelni fogsz! S fenyegetően lépett mindegyikük közelebb. Meghűlt vesémben a ve­lő, ahogy dermedtségem­ből lassacskán felocsúd­va felismertem régi is­merőseimet, a megbírál- takat, kezükben mes­terségük jellegzetes szerszámaival, amivel éppen rajtam készülőd­tek javítani. A villany- szerelő, akit egyszer azért tettem szóvá, mert az új házakban miatta maradtak sötétben a lakók, konnektorát orr­lyukaimba dugta, a drót másik végét a fali veze­tékbe, s dörgőn kérdez­te: —< Ugye, hogy van áram! — Csak reszketve tudtam bólintani, s hogy megszaporázza he­lyeslésemet a maszek lakatos, nagy francia- kulccsal a fülemet kezdte csavarni, éppen ellenkező irányba, amerre kifelé csavaro­dik, s sztentori hangon megjegyezte: —* Döntse el maga, mennyit ér ez a munka.„ Ekkor már beszélni sem tudtam. A hivatal­nok, akit aktatologati- sokért választottam Huza-vona című glosz- szám főszereplőjéül, IS kiló papírt gyömöszölt a szájamba, s mikor már több nem fért bele, kajánul mondta: — No, cselekedjen maga, ha tud ettől a sok jelentés­től... Mint hálni készülő újévi malac, pislogtam csak kínpaddá avan­zsált íróasztalomon. Lá­baim is ólommá váltak, rájuk telepedett Egy kicsit gyorsabban című építőiparról szóló ve­zércikkem két műszaki vezetője, s állandóan azt kiabálták a fülembe: -H Na, menjen hát gyor­sabban, amikor megvan kötve a lába... S mintha összebeszél­tek volna, előszedték valahonnan összes bírá­ló cikkeimet, s az egész rakást a székem alá tették. Legfelül a „Té- liesiiésrőln szóló írásom volt, hogy még nincs minden rendben az építkezéseken, fáznak a dolgozók... Hideg veríték lepett be lábujjamtól a fejem búbjáig, amikor vala­melyik gyufát kotort elő. De mielőtt meg­gyújtotta volna a mág­lyát, megszólalt a fé­lig vasba vert: — Bírálni könnyű, te mamlasz újságíró, akik­ből még Noé se vett fel senkit a bárkájába. Tu­dod, hogy kik vagyunk mi!? Emberek! Mi épí­tettünk piramisokat a Szaharában, mi ástuk ki a Szuezi-csatomát, mi emeltük az Eiffel- tornyot, alkottuk meg az űrhajókat. Régen csak egy sejtből álltunk, ma negyvenmilliárd sejt tart össze minket, 9 messzebb látunk, mint a világítótorony. Érted te ezt!? Mi voltunk azoki akik kitaláltuk a tagolt beszédet, legyőztük a jégkorszakot, világra inspiráltuk Aidát meg a talpramagyart. S akkor te bennünket, embere­ket támadsz a hibák helyett? Most elham­vasztjuk cikkeidet... e* Ne, ne...! Mi ma­rad akkor az utókornak =-» könyörögtem. m In- kább jobban megnézem 1964-ben, amit bírálni akarok. Nincs kegyelem! hangzott el az utolsó ítélet, s furcsa módon a fejemnél kezdtem érezni az izzó máglyát. Borzalmas kínok közt éreztem, sül, sercen, per- zselődik a hajam, forr az agyvelőm, s ők előt­tem kajánul kacagtak. Végső kétségbeesett erő­vel felkaptam a fejem. A megbíráltak kara egyszerre szertefoszlott, s íróasztalom előtt a kollégák röhögtek kó­rusban. Kelj fel már, hi­szen attól a csikktől tel­jesen leég a hajad. A szék alá néztem. *-* Hol vannak a kézi­ratok?! — Tört fel be­lőlem valami nyüszítő hang. Itt hoztam egyet — felelt még mindig vlny- nyogva munkatársam. — Címe: Miért nincs elég szappanhab a Macskakörömgy árban? Alaposan odasózok ne­kik a lagymatag mun­káért... Helyes! —» ráztam meg a fejem, elfelejt­ve az egész álmot. — Ügy is olyan kevés la­punkban a bátor bírá­lat... Varga Dezső FIGYELEM! Az MHS személygépkocsi és motorkerék pár tanfolyamot szervez. Jelentkezni lehet Békéscsabán, a Honvédelmi Házban, Kinizsi utca 11. alatt, 1964. január 6-ig. 92809

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents