Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
december 31. 5 Kedd-ÓcízcÍmJí/ , . Levelek illajitdj cl kü±z&kmi Az év végén mindig számadást teszünk, átnézzük az íróasztalt és kezünkbe kerülnek apró papírok. Nem akarom azt mondani, hogy egy újságíró asztala az valameny- nyire is különlegesebb bárkiénél, de sokszor a kis fecnikre, papír- szeletkékre írott nevek mögött tragédiák, örömök, bánatok húzódnak meg. Az elmúlt évben talán ugyanezen a helyen a „Láttuk... Hallottuk... Szóvá tesszük...” rovatunkban sok apró kis ügyről számoltunk be, és ha mérleget nem is készítettünk, hogy menynyi intéződött el vagy mennyi eredménnyel járt, azt azért mondhatjuk, hogy hasznos volt. Ez a rovatunk szinte levéláradatot zúdított néha asztalunkra, egymás után jöttek a levelek, amelyben egyik utca lakói arra panaszkodtak, hogy náluk nem ég a villany vagy éppen nem folyik a vízcsap. Most újra leveleket tartok a kezemben, egy nagy csomó „papírt”. Mind olyan, amely valamiért nem került a Láttuk, hallottuk rovatba, hiszen majdnem mindegyik külön cikket érdemelt volna. Érdemes velük foglalkozni? Igen. Nézzük csak sorba a leveleket „Fúrikázás” címmel egyik termelőszövetkezetünk ellenőrző bizottságának elnöke mérges hangú levélben tudat arról, hogy náluk a személygépkocsit ellenszolgáltatás nékül az irodai személyzet város- ból kí- és beszállítására állították be. Felháborodva írja levélírónk, hogy ezt a választ kapta, amikor szólni mert: „Ez azért van, mert mi vezetők, így döntöttük el.” Hm... Hiába is hümmögök. ErVince —, hanem az, hogy elő kell készíteni a sztrájkot a Fémlemezben is. Nem engedjük birka módjára terelni a munkásokat, — Mire gondolsz? — kérdezte Túli. — Arra, hogy a Magdolnában nem dönthetik él, mennyi zsírt hagyjon még kisajtolni magából a proli. — Tűik azt mondja, együttérez vélünk, de jelenleg..; — Más a vérmérsékletünk — szakította félbe Vince, Ferit. — Akkor hát mi legyen? — A legjobb volna — felelte Vince —, ha ti ketten csinálnátok meg a felhívást. Ismeritek a gyárat, tudjátok mit akarnak a munkások. — Mi? — csodálkozott Feri. — Tóni százszor jobban érti. — Majd ő is elolvassa —nyugtatta meg Vince. — De rá most máshol lesz szükség. Betegállományban lesz egy rövid ideig. Láthatjátok, milyen fontos szerep vár rátok... A déli harangszóval egyidőben ért véget a megbeszélésük. Túli és Papp Feri az utasítás szerint megfogalmazták a felhívást. Ezt a címet adták néki: „Ne engedjünk csökkenteni a bérünkből!” Kedden este készült el a végleges szöveg. A címet megváltoztatták. Így hangzott: „Ne engedjük csökkenteni a bérünket!" Szerdán, munka után, a Mexikói és az Erzsébet királyné út találkozásánál, a grund mellett összefutottak Badanti Tónival. Tízperces megbeszélést tartott a ről is lehetne egy cikket írni, ugye? De bizonyára külön cikket érdemelne Seres Imre taxi-gépkocsivezető levele is, aki arra hívja fél a figyelmet, hogy a gyalogosok sem tudnak közlekedni. A nyugdíjas házak intézményéről ír dr. Márai György, a város szépítéséről, Békéscsabáról pedig Blaskó Mihály. Lengyel József, a békési Egyetértés Termelőszövetkezet könyvelője csak beküldött hozzánk egy stencilezett nyomtatványt, amelyben a termelőszövetkezetet arra szólítják fél, hogy a göngyöleg -bejelentésének tegyen eleget De hogy kinek, azt már nem írták meg a stencilt- gyártók. Levelek... Emberek, ügyek, panaszok, örömök váltakoznak. Lapunkban az új esztendőben is szívesen adunk helyt mindannak, amellyel előrébb segíthetjük fejlődésünket, amely egy picit is segít a meglévő hibák kiküszöbölésében. Várjuk olvasóink leveleit. Dóczi Imre A felvilágosítás gyümölcsei Egy fuvaros, aki szenet szállít, így korholja segítőtársát: — Már két hónapja velem dolgozol, s mégsem tudod megkülönböztetni a szénfajtákat. Hát semmit sem tanultál? — Egy fontos dolgot mégis megtanultam.-— Mégpedig? — Azt, hogy egy tonnában 700 kilogramm van. pártsejt Tóni nem időzhetett, nem szabadott ismerősökbe ütköznie. Szemébe húzta a sapkáját. Egy-két változtatásban megállapodtak, aztán Túli zsebre tette a ceruzával teleírt papírt. Badanti neki mondta meg, hol, mikor, kinek kell majd átadnia. • ...Csütörtökön este a megjelölt időben egy barna hajú lány sietett valahová a városligeti tónál, a Vajdahunyad vára mögött. Lakatos Éva volt, az összekötő. Túli megállította jelszóval. A lány átvette a kéttenyémyi kéziratot. Túli — ahogy előzőleg figyelmeztették rá — már ment is tovább. Szombaton, sötétedés után — fél hatkor — ugyanott találkoztak. Éva csomagot vett ki a táskájából és odaadta Túlinak. Kétszáz röpirat volt a csomagban. Elég kevés, okosan kell vele gazdálkodni — állapította meg Feri hétfőn. Kedden reggel, munkakezdés előtt néhány perc állt rendelkezésükre. Ügy helyezték el a felhívás egy-egy példányát a munkapadok mellé, a szerszámos ládákba, hogy a műszak indulásakor mindenki észrevegye. Ök maguk is olvasással kezdték a napot. Arcukon olyan meglepettség ült, mintha életükben először hallottak volna a tulajdonosok bércsökkentő szándékáról, s arról, hogy a munkások csak együttes fellépéssel, harccal védhetik meg a kenyerüket. (Folytatjuk) 0 Annyi „boldog újévet” kívánság elhangzik mostanában, hogy az ember azt hihetné, örülünk, amiért végre megszabadultunk az óesztendőből. Pedig nem volt ez egy olyan eldohnivaló év és hálátlanság volna részünkről, ha csak úgy szótlanul magunk mögött hagynánk. Éppen ezért kötelességemnek érzem, hogy az új esztendő küszöbéről visszapillantva méltassam egy néhány sorban az elmúlt év fejlődését eredményeink tükrében. Hátha útmutató is lesz egyúttal az új évre. Nézzük hát. Az elmúlt évben kétségkívül a demokrácia fejlődött a legtöbbet Nemrégiben például egy kiszolgált és jobb útra tért keretlegény az e minőségben eltöltött éveit is be akarta számíttatni szolgálati idejébe, mondván, hogy jól jönne a nyugdíjhoz. Miután kérését nem teljesítették, bírálatképpen megemlékezett a tanácselnök felmenő ági rokonairól, aki erre csak any- nyit mondott szép szelíden: „Ejnye, ejnye”. De nem is csoda, hiszen olyan megértőek vagyunk mindenkivel. Vasárnaponként például — néhány város kivételével — inkább egyetlen üzlet sem nyitott ki az elmúlt évben, csakhogy boldoguljanak a maszekok is. Igaz ugyan, hogy a sorban állók többek között a rendszert is szidták, de ez egy csöppet sem zavarta a maszekokat a kiszolgálásban. Meg aztán szólásszabadság van nálunk vagy mi».. o Sokat fejlődött nálunk a takarékosság is. Különösen gazdaságosan alakítottunk át régi üzlethelyiségeket vadonatújjá. Volt rá eset, például, hogy addig toldoztunk, fáldoztunk, alakítgattunk, hogy az egész alig került egy új üzlet kétszeresébe. Boldogan tapasztalhatjuk azt is, hogy néhány termelőszövetkezetben egyre bölcsebbé válnak, mert mind öregebbek lesznek a tagok. Lassan már ott tartunk, hogy az ilyen szövetkezeteknek saját külön százesztendős jövendőmondójuk is lesz. Magasabb kar, nagyobb élettapasztalat, fejlettebb gazdálkodás! Kész szerencse, hogy a tapasztalatlan fiatalok elmentek az iparba és egyéb munkahelyekre. o Remek eredményeket hozott az elmúlt évben az ipartelepítési politika is. Községünkben például két vándor-iparos is letelepedett Az egyik pogácsaszaggató-készítő, a másik lóvakarófelújító iparos. Kicsit aggódom a magam részéről, talán elég lett volna az egyik is, mert nem szeretném, ha a túlzott ütemű fejlődés ismét megbosszulná magát. Mindenki előtt világos az is, hogy milyen fejlődésen ment keresztül építőiparunk. Enlókezhe- tünk rá, hogy a 63-as évben már csak a kapacitásuk hiányzott És milyen jól öltözött nemzet lettünk! Konkrétumként elég megemlíteni, hogy az egyetemeken az év végi szigorlatok alkalmával a folyosókra kitett három foglalt szék mellett a folyosók betonján remek sötétkék, szürke és fekete öltönyökben ültek a hallgatók. Sokat fejlődött az egészség ügyünk is. Törvényes rendeletünk van például arra, hogy az ipari szennyvizet nem szabad csak úgy világgá engedni. Igaz ugyan, hogy ezt még nem mindenütt tudtak keresztülvinni és van olyan helységünk, amelynek főteréhez képest a méltán világhírű torjai büdösbarlang fővárosi illatszerből!, de hát ne türelmetlenkedjünk, kicsi nemzet vagyunk, örüljünk, hogy rendeletünk már van. Jelentős fejlődés állott be sokat emlegetett ifjúságunknál is. A 17 évesek például 18-ak lettek, átlagban 5 centit nőttek, 6 kilót gyarapodtak. Egy röpke év alatt ezek bizony említésre méltó eredmények. Feltétlenül vissza kell pillantanunk kultúrforradalmunk fejlődésére is. Igen sok eredményt hozott például az a módszer, hogy egyes rendezvényeket több szerv együtt szervezett. o Konkrétan megemlítek egy irodalmi estet, amelyet a megyeszékhelyen a Lóforgalmi Vállalat, a Tudatformáló Alakulat, a Piócatenyésztők Szakszervezete, a Nyugdíjas Lángossütők Klubja, a Szögikovácsok Kórusa, és a Kántorképző Intézet együttesen rendezett Az írók voltak nyolcain, a hallgatók a kultárház négy dolgozójával együtt tizenkettőn, vagyis összesen húszán. Ezt mind a hat rendező szerv továbbította illetékes felettes szervének, mert a tevékenységet nem szabad elhallgatni, végső soron pedig a még illetékesebb minisztériumhoz kerültek a jelentések és így lett az egy irodalmi estből hat százhúsz hallgatóval. Persze ez csak egy kis szemelvény a múlt évi kultúrfor- radalom méltatására és a fejlő* * dés formáira. o Értelmiségünk is nagyot lépett egy év alatt. Különösen azok a fiatal pedagógusok rendelkeztek igen fejlett szocialista tudattal, akik inkább Pesten maradtak bérelszámolónak, csakhogy boldoguljanak és álláshoz jussanak a képesítés nélküli nevelők is. Az elmúlt év nagy eredménye volt az is, hogy egy fővárosi orvos önként jelentkezett falura körzeti orvosnak. E hihetetlen arányú fejlődés előtt érthetetlenül áll az egész nemzet. Sokat fejlődött a bírálat és az ahhoz való viszony is. Karácsony előtt hallottam például, amikor Strinfli kartárs keményen azt mondta a főnökének: „Rosszul néz ki vezető kartárs, agyondolgozza magát, jöjjön, igyunk egy csésze forralt bort”. És a vezető elvtárs habozás nélkül elfogadta a bírálatot! 0 Még sok mindenről meg lehetne emlékezni, de nem szeretném, ha dlcsekvőnek tűnnénk fel a nagyvilág előtt és így inkább búcsúzóul most már csak a sajtónk fejlődését említem meg. Minden eddigi évnél határozottabban állította például ez évben, hagy lesz szén. A karácsonyfáról is hasonlóan nyilatkozott és volt is karácsonyfa. Igaz, hogy verekedtek érte, de aki erősebb volt, az boldogan ünnepelhette a szeretet ünnepét. A sajtóban tehát szintén nem csalatkoztunk, mindent megtettek a szükségletek kielégítéséért Azt hiszem, így visszapillantva, az öreg évtől is megemlékezve mégiscsak másképpen és elgondoL koztatóbban hangzik a jó kívánság: boldog új évet! O. Kovács István Békés •'* Hogyan keletkeznek a legendák? Amikor egy értekezleten felvetettem, hogy a gyorsabb ügyintézés érdekében át kellene szervezni a vállalatot, dermedt csend támadt. A szoba négy sarkából hideg szelek fújtak felém és én megborzongtam. Ennek ellenére elkészítettem egy javaslatot és elhatároztam, hogy ezzel a javaslattal felmegyek a Főközpontba. Kollegáim lebeszélték erről a lépésről, azt mondták, minek ártom bele maga m olyan ügyekbe, amelyek nem tartoznak rám, úgyis én fogom húzni a rövidebbet. Néhány nappal később Kiss osztályvezető félrevont és közölte velem, hogy lehetetlenre vállalkozom. A vállalat jelenlegi szervezete szent és sérthetetlen. Azok, akik eddig változtatni akartak rajta, mind póruljártak. — Egy kartársunk, szegényke, kővé dermedt, szobra még ma Is látható a Főközpont alagsorában, egy másik pedig kutyává változott... Óva intem magát ettől a meggondolatlan cselekedettől -*• suttogta Kiss osztályvezető. — Nem félek — feleltem dacosan, a mártírok bátorságával. Valójában azonban nagyon féltem, mondhatnám azt is, hogy a frász kerülgetett. Másnap Nagy osztály- vezető kéretett be a szobájába. Maga tetszik nekem-* fogadott szeretetteljes mosollyal és hellyel, cigarettával kínált. — Szeretem az ilyen keménykötésű fickókat, mint maga . . . Éppen ezért szükségesnek tartom figyelmeztetni, hogy a terve nagyon veszélyes... Mondják, hogy dolgozott itt valaha egy fiatalember, az is a fejébe vette, hogy a vállalatunk reformokra szorul. El is ment ebben az ügyben a Főközpontba, ott az előcsarnok mocsárrá változott alatta és az ifjú ember nyakig süllyedt a hínárba. A lépcsőfokok felvonítottak, amikor rájuk lépett és beleharaptak, belecsimpaszkodtak a bokájába. Lerázta őket és felvonszolta magát az első emeletre. A folyosón a mennyezet olyan alacsonyra ereszkedett le, hogy csak hason csúszva tudott eljutni a főigazgató ajtajáig. Midőn benyitott az ajtón, az ajtó vósztjóslóan azt nyikorogta: . Fordulj vissza, te hülye, még meggondolhatod magad!’* Nem fordult vissza. A kilincs tüzes volt, a küszöb pedig leköpte és ekkor menten varjúvá változott... Néha itt szokott repdesni ez a fiatalember a ház körül ós szomorúan károg ... Nos, ezek után mi a szándéka? — Elmegyek a Főközpontbal Harmadnap Verpeléti osztályvezető ijesztgetett: — Nem akarom megijeszteni — mondta titokzatosan —, de a maga javaslata őrültség! Nem is olyan régen dolgozott itt egy kolléga, aki szintén próbát tett és tudja, mi lett vele? — Nemememem tutu- tudom... — hebegtem. — íróasztallá változott. Harmincegy éves volt, amikor íróasztallá változott. A felesége azonnal elvált tőle, mert nem akart együtt élni egy bútordarabbal, ami ugyebár teljesen érthető... ’ — És ezek után mi tett vele? — Itt van! — csapott az Íróasztalára. — Most én dolgozom rajta! Eltakartam a szemem és felsikoltottam. Másnap elindultam utolsó utamra a Főközpontba. Akadálytalanul bejutottam a főigazgatóhoz, akinek ijedten és dadogva elmondtam, hogy csak akkor tudunk gyorsabban és jobban dolgozni, ha átszervezik a hivatalt, A főigazgató barátságosan végighallgatott, aztán azzal bocsátott el, hogy egyetért velem és foglalkozni fognak a javaslatommal. Az átszervezést később végrehajtották. Három fölösleges ügyosztály szűnt meg: Kiss osztályvezetőé, Nagyé és Verpelétié. Mikes György
