Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
V IMS. december 31. Kedd Ciprusi helyseihép Békéltető javaslatok Értekezlet Londonban Nicosia Szemjomov, a TASZSZ-hírügy- noksóg és Bragin, a Pravda ciprusi tudósítója a szigetország fővárosából küldött tudósításában megállapítja, hogy az elmúlt napok véres összetűzésekben meg- ' nyilvánult feszültsége után vasárnap nyugalom uralkodott a szigetein. Ez azonban csak látszólagos, mert a parázsló tűz bármikor fellángolhat. Duncan Sandys, a nemzetközösségi ügyek minisztere a Nicosiában újonnan alakult „Összekötő bizottság” négyórás ülésén ismer, tette „békéltetési” javaslatait. A javaslat értelmében január közepére Londonban értekezletet hívnának egybe a ciprusi alkotmányreform kérdésében. Mint ismeretes, a tervezett alkotmány- módosítást a ciprusi törökök vezetői ellenezték, s részben ez vezetett karácsony előtt a feszültség kirobbanásához. Sandys egyébként javasolta, hogy a görög és a török városrész között Nicosiában létesítsenek „senki földjét”, amelyen angol csapatok teljesítenének rendőri szolgálatot. Ugyancsak angol csapatok szállnák meg a törökök és görögök által kiépített megerősített pontokat is a városiban. Az angol járőröknek szabad mozgást kellene biztosítani Nicosia görög és török városrészében egyaránt. Bejelentették, hogy Nicosiában a rendőrség őrizetbe vett egy török századost, aki részt vett a ciprusi törökök oldalán a Nicosia egyik külvárosában folyt harcokban. Ugyanakkor egy magát „a ciprusi török társaság végrehaj. tó bizottságának” nevező szervezet Londoniból táviratot juttatott el U Thant ENSZ-főtitkárhoz, az állítva, hogy görög fegyvereseket szállítanak Londonból és Görögországból Ciprusba, hogy azok részt vegyenek „a törökök lemészárlására irányuló görög terrorista megmozdulásokban”. Hasonló tartalmú üzenetet küldtek Young vezérőrnagyhoz, a Cip. ruson állomásozó angol, görög és török haderők főparancsnokához. (MTI) Dobi István újévi köszöntője a rádióban és a televízióban Január 1-én, szerdán délben 12 órakor sugározza a rádió és a televízió Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi köszöntőjét, (MII) Ötéves a reménység szigete ERE NEVEL-A Inkognitóban maradok. Az öreg engedelmesen válaszolgat. Alacsony emberke, mindenkire felnéz, akivel beszéde, dolga akad. Gombszemei fürgék és értelmet sugároznak. Itt, az Intézménynél (nevezzük így a munkahelyét) a lehető legszerényebb, de legtöbb futkosással járó beosztást mondhatja magáénak. Figyelméből, te- kintet-lesésóből, gonddal fogalmazott mondataiból az alázat, a feltétlen engedelmesség, feleletkészség sugárzik. Vallásra tanítását az évek belesulykolták mozdulataiba, szavaiba, mentalitásába: fő az engedelmesség. Az öreg, pünkösdista. Gyermekkora óta. A gyermekei is pünkösdisták. E vallás szellemében nevelte őket kicsi koruktól kezdve. Szám szerint tízen vannak, egy részük már családot alapított, más részük még otthon van a szülőháznál. Rendes, jól nevelt gyerekek, egyedül Dani csúszott meg közülük a tisztesség banánhéján, amiért hamarosan elnyeri méltó büntetését. Hozzányúlt a szövetkezet vagyonához. Az ő megfeled- kezését leszámítva, azt mondhatjuk, hogy nem esett folt a család hírnevén. Az öreget is, a feleségét is dolgos, lelkiismeretes, családjuknak élő embernek ismerik a faluban. Hogy miért tagja a szektának az öreg, azt maga sem tudja megmondani. Tetszik néki az, hogy egy kis közösség tagja lehet. Nem jár sehová, csak a gyülekezetbe. — Mit csinálnak a gyülekezetben? — Csak az imádkozásnak szenteljük az időnket. Földi dolgokról, hétköznapi eseményekről nem szabad beszélni. A gondjainkat nem szabad elvinni, s ott megtárgyalni. — Milyen cselekedeteket tilt a vallásuk? — A gyülekezetben nem lehet cigarettázni, oda ittasan elmenni, ott inni, újságot olvasni. A földi dolgokat: az újságolvasást, könyv- olvasást, rádióhallgatást, mozinézést nem tartjuk üdvös dolognak. Elvonja a figyelmet a hittől. — Sok fiatal van a szektában? — Vannak jó néhányan. A szülők elhozzák a gyerekeket is. Tagjai lehetnek az énekkarnak, tanulhatnak zenét — Igaz az, hogy a szekta fiataljai csak egymással foglalkozhatnak? A lányok például kívülállókkal nem járhatnak? — Nem akarjuk, hogy rossz társaságba keveredjenek. — Ez azt jelenti, hogy nem üdvös, ha elmennek rendezvényekre, táncolni, szórakozni? — Igen. — Nem tartják azt furcsának, hogy elvonják őket olyan dolgoktól, amit más fiatalok természetesnek tartanak? — Tisztességesen akarjuk nevelni őket — Nem lázadoznak ez ellen a szigor ellen? — Van úgy, hogy elmennek valahová tudtunk nélkül... — Maguk tudják ezt? — Igen. — Haragszanak ezért? — Próbáljuk megértetni velük, hogy nem cselekedtek helyesen. — Előfordul az, hogy valaki hátat fordít a szektának? — Néha. Főleg a fiataloknak nem nagyon tetszik. Lenézik, balgaságnak tartják. — S ilyenkor mi történik? — Mást szervezünk be. — A fiatalok is szerveznek? Nekik is kötelességük. — Ök nem tartják ezt lealázó- nak? A könyörgést, a szervezést? — De igen. De a vallásunk megköveteli. Engedelmesnek kell lennünk. — Az iskolában és a gyülekezetben más nevelést kapnak. Mit gondol, jót tesz ez nekik? Gerinces emberré nevelődnek? — Ezt nem tudom. Azt hiszem, nem tesz jót a kettősség. Majd később elválik, hogy hová húznak. — Tétovázó emberek lesznek, tele gátlással™ — Lehet — Még egy kérdés: akik a szektába járnak, milyen szellemi szinten állnak? — Nem magasan. De ez érthető. Hát nem olvasnak, nem tanulnak, nem hallgatnak rádiót, nem érdekli őket a világ sok eseménye. Hol lehet itt műveltségről beszélni? Elég annyi, hogy valaki le tudja írni a nevét és él tudja olvasni a bibliát... Itt jutottunk el a szekta-keresés nyitjához, s ezzel fejeződött be b:szélgetésünk. Ez a legdrámaibb dolog: a butaság és édestestvére: a hiszékenység, befolyásolhatóság. Ez vezet embereket a szektákba. Nem véletlen az, hogy a legtöbb szekta azokban a falvakban működik, ahol nagyon alacsony az általános műveltség, & erős a vallási ceremóniák vonzása. Tulajdonképpen nem bűn az, hogy a felnőttek, főképpen öregek bele- révülnek ezekbe a vallási közösségekbe. Az a bűn, az a lélekmér- gezés, ha a fiatalokat belekény- szerítik, s kétéltű, laza világnézetű, tétovázó emberekké nevelik őket. Sajnos, ezt majdnem minden szektában megteszik. Azzal akarják „megmenteni” ezeket a gyerekeket, hogy elvonják őket a napfénytől, azoktól a lehetőségektől, melyeket társadalmi rendünk biztosít nekik Is. „Óvják” őket a közösségtől, a közösségi élettől, a társadalmi behatásoktól, s ezzel félénkké, alkalmazkodóvá, örökké tépelődő, helyüket kereső emberekké nevelik őket. Aggasztó tudni azt, hogy ezek a fiatalok nem az önmaguk tudásában hisznek, hanem „az Isten jóvoltában”™ Viszont jó tudni azt, hogy egyre többen kitörnek ezek közül a sivár keretek közül. Részint ők maguk vetnek számot a lehetetlen helyzettel, részint barátaik, nevelőik értetik meg velük, hogy így nem lehet élni. Ezek nem kémek többet a lélekmérgezésből. Sok óv múlik még el, míg a szekták megszűnnek. A bomló folyamatot azzal lehet siettetni, ami az egyedüli lehetőség: a fel- világosító, rádöbbentő szóval. Ha az idősebbekre nehezen is lehet hatni, a fiatalokra — akik a mi társadalmunk szülöttel — köny- nyebben. S elsősorban őket kell megszabadítani a természetellenes megkötöttségek mágnesétől, értük és velük kell nagyobb felelősséggel beszélni vallásuk káros hatásáról. Pallag Róbert Ha egykor majd a történészek megkísérlik, hogy meghatározzák: mikor szólt a harang először a latin-amerikai földrészen a régi rend számára, minden bizonnyal azt mondják majd: 195«. január elsején, amikor Fidel Castro a győzelmes kubai forradalom élén bevonult Havannába. öt esztendeje ennék a napnak. S már akkor, a bevonulás pillanatában világos volt a kubai forradalom egyik, azóta is érvényes és meghatározó erejű jellemvonása: a lakosság elsöprő többségének feltétlen és önfeláldozó kiállása a forradalom ügye mellett. Ez a támogatás nem 1959. január elsején született, hanem az azt megelőző esztendőkben. Hiszen ama bizonyos július 26- án, amelyről a Kubai Forradalmi Mozgalom nevét is nyerte — alig néhány tucat forradalmár rohamozta meg a Batista-pribé- kek hírhedt fellegvárát, a Man- eada laktanyát. S amikor a sikertelen kísérlet után, egy kicsiny halászhajó fedélzetén a forradalmárok megkísérelték a visszatérést Kuba földjére, a hatalom határőrsége kereszttűzzel fogadta őket. Nem több, mint egy tucat ember vonult a Sierra Masstra erdeibe, hogy megkezdje a forradalmi munka szervezését. S az igazi, mélyenszántó társadalmi és politikai átalakulás jó néhány lényeges pontjában már ekkor megkezdődött. A Sierra Maestra rengetegeiben vívott harcok nem elsősorban katonai jelentőségükkel tűntek ki. Sokkalta inkább azzal, hogy mindennapos politikai munkával és példamutatással, a forradalmi organizáció kiterjesztésével megszerezték a rabságba taszított kubai milliók támogatását, s az elnyomás elleni haragot ütőképes politikai erővé tették. Ez a társadalmi magyarázata annak, hogy öt esztendővel ezelőtt sokak számára oly „meglepetésszerűen” zúdult le a hegyekből a forradalmár hadsereg. S egyben ezért is bontakozhatott ki 1959. .január 1. után oly rendkívüli gyorsasággal a szocialista forradalom Kuba földjén. Az, hogy Kuba „a reménység szigetévé” vált Latin-Ameriká- ban — egyben a jövőt is meghatározza. A kubai nép támogatósa, s az, hogy a forradalmi sziget nincs egyedül igazságos és nemes harcában, állandó vonzóerő. A rabságból a szabadságba való ,kitörés” lehetőségét csillantja fel Latin-Amerika néped előtt is. A forradalomnak természetesen nincs „menetrendje”. Kuba hatása olyan erős lesz, amilyen sikerrel építi tovább a felszabadított nép a maga országát, s emeld önmagát a tudatlanság szakadékaiból a kultúra, a tudás és a jólét csúcsaira. „Menetrend” tehát nincs. De egy „indulási idő” bizonyos: a nyugati féltekén 1959. január elsején, Havanna ünneplő utcái felett kondult meg először a harang... Mi kerül a történelembe 1963-ból? Irta: MIHÁLYFI ERNŐ a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja Életünk tempója meggyorsult, egy év alatt évtizedet fejlődtünk, ma már nem kell évtizedek távlata ahhoz, hogy történelmi mérleget állítsunk fel. Lezárjuk az évet s azonnal történelemmé lesz a közvetlen múlt. Egy évre visszatekintve rögtön meg lehet állapítani, mi volt történelmi dátum, mérföldkő, fordulópont életünkben az elmúlt esztendőben. 1963 végére értünk. Tekintsünk végig belpolitikai eseményein, mérjük fel, ml kerül he ebből az esztendőből a történelembe, a történelemkönyvekbe. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa határozatainak végrehajtását kezdtük meg 1963 újévkor. Ez a kongresszus mondta ki, hogy befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, kezdetét veszi a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ehhez a munkához fogtunk hozzá az elmúló év elején. Januárban már választásokra készültünk. Megkezdődtek a jelölőgyűlések az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokra. A választás nálunk két részből áll. Az első rész a kiválasztás, a második a megválasztás. Száz- és százezer ember vett részt a jelölőgyűléseken, ahol a képviselők és tanácstagok kiválasztása folyt Ezeken a gyűléseken az előző négyéves munka értékelése Is sorra került és rengeteg javaslat hangzott el a képviselők és tanácstagok jövőbeli munkájára, helyi és országos közérdekű feladatok megvalósítására. Ezeken a gyűléseken már szinte kialakult az új országgyűlés és az új tanácsok munkaprogramja is. Február 24-én folyt le a választás, eredménye a legteljesebb bizalom volt a párt politikája iránt, ösz- szeült az új parlament s már az első ülésszakon új tárgyalási stílus, tanácskozási mód alakult ki. Az év második országgyűlési ülésszakán, mint ismeretes, hetven felszólalás hangzott el, beszámolók, hozzászólások, javaslatok, interpellációk és az interpellációkra adott miniszteri válaszok. őszinte, nyílt vitában az ország valamennyi időszerű kérdése felvetődött az ország nagy nyilvánossága előtt, az ország- gyűlés ülésén. A központi probléma természetesen az ötéves terv harmadik esztendejének végrehajtása, a terv teljesítése. Sok nehézséget hozott az 1963-as esztendő, a szokatlanul kemény, hosszú, nehéz tél bénította az ipar egy részét, rontotta a mezőgazdaság eredményeit, különösen a gabonatermelést, súlyos zavarokat okozott a szállításokban. De egészséges népgazdaságunk úrrá lett a nehézségeken, az ipar túlnyomórészt behozta az év folyamán a lemaradást, egész évi kenyerünket részben importtal biztosítottuk s minden vonatkozásban megállapítottuk, hogy az ötéves terv végrehajtása jó ütemben halad, teljesítése általában biztosítva van, sőt egyes vonatkozásokban már a harmadik évben az egész ötévi tervet túl is teljesítettük. Életünk javult, életszínvonalunk emelkedett ebben az esztendőben. Ehhez nem is kellenek statisztikai adatok, ezt valamennyien tudjuk, érezzük, tapasztaljuk. A nemzeti egység ebben az esztendőben szélesedett,
