Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

IMS. december 30. 4 HétflS MASZEK ÉS A KTSZ Százmillió V Azért válik szükségessé, hogy írásomat úgy kezdjem, hogy nem mese, mert amit írok, nyugodtan mesének is beillik. 1963 októberé­ben megállók Trabant személy- gépkocsimmal az egyik utcán. Egy lovaskocsi előzés közben ten­gelye végével beleakadt a kocsim lökhárítójába és azt kiszakította helyéből, az oldalát körülbelül 15 centiméteres darabon megsértet­te. A kocsis leszállt, odajött hoz­zám és hibáját belátva, címét megadta, s azzal távozott, hogy kocsimat csináltassam meg, 5 a számlát kiegyenlíti. Tekintettel arra, hogy a ktsz- nél nem tudták sürgősen megja­vítani és kocsimra szükségem van, így maszek után érdeklőd­tem, aki hamarább kijavítaná a hibát. Végre megtaláltam meg­mentemet, ha egyáltalán annak lehet nevezni, Kulcsár Géza laka­tos- és autókarosszéria-mestert. (Legalábbis ez áll a táblán.) Amikor beléptem, a mester ép- I pen tapasztott De hát ez mit sem | zavart engem, én a kocsim ja­vítási lehetősége után érdeklőd­tem. A mester önzetlenül állt rendelkezésemre és közölte ve­lem, hogy a munka 500 forintba kerül. Én sokalltam az 500 forintot, mert kb. 200 forintra becsültük a kárt Na, persze, mi nem vagyunk mesterek és nem tudunk kalku­lálni. Így elmentem a kocsisért, hogy ő egyezkedjen a mesterrel, mert a maszeknál tudtommal nin­csenek szabott árak. A kocsis el­jött, s bár nagyon sokallta az ösz- szeget, de mit tudjon tenni, azt mondta, csinálja meg a mester úr, ő kifizeti. Délután 16 órakor vit­tem a gépkocsit az udvarára. Az­zal váltunk el, hogy holnap fél tízre mehetek érte, készen lesz. Ezzel hozzáfogott az abbamaradt tapasz táshoz. Másnap fél tízkor megjelentem a kocsimért, de még várni kellett, mert éppen csinálta. Amikor meg­láttam, hogy mivel javítja kocsi­mat, majdnem sírva fakadtam. A mester összes szerszámkészlete ugyanis egy hegesztett nyelű, ki­csorbult harapófogó, egy teljesen rossz, csorba és otromba nagy csa­varhúzó és egy kalapács volt. Ez­zel a szerszámkészlettel bütykölte WMaaiM«i«iii«««ia«i««««i«aaaaaaaaana«aBB Szegény Sagan! Párizsban híre ment, hogy Francois«- Sagan, aki világhírű regényei és színdarabjai jóvol­tából nemrég még több­szörös milliomos volt, fil­lér nélkül maradt. Sagan nem tagadta a hírt, sőt kijelen­tette, hogy valóban mindent el­veszített, amit műveinek gigászi példányszáma hozott a konyhá­ra. Csak költekeztem és nem szá­moltam — mondta. Megvettem mindazt, amire barátaimnak kedve támadt. Vettem egy yachtot, pedig nem tudtam vele bánni: háromszor elsüllyedt és végül tönkrement. Sokat veszí­tettem kártyán. Pillanatnyilag a Julliard kiadónál egy fillér sincs a folyószámlámon, sőt adósságaim is vannak. A bank gyámsága alá kerültem, amely leendő jövedelmem ter­hére kéthetenként csekély ösz- szeget fizet ki otthonom és gyermekem fenntartására. (Nem mese) kocsimat nagy elkeseredésemre. Én úgy gondolom, hogy nem vé­letlenül találták fel a sorozatkul­csot és egyéb speciális szerszámo­kat Ahogy néztem a bütykölést (mert ilyen szerszámmal csak bütykölni lehet), arra gondoltam, most már mindegy, csak egyszer kiszabadítsam kocsimat ebből a kráterből. Máskor majd jobban meggondolom, mitévő legyek, ha hasonló helyzet áll elő. Töprengé­semben megszólalt mesteruram: — Kész a kocsija. Jöjjön velem a konyhába és megcsináljuk a számlát... A számla készítésénél már za­vart volt a mester, hogy „több munka” volt a kocsin, mint ahogy ő képzelte és az 500 forint csak „hozzávetőleges” szám volt. így a számla a következőképpen nézett ki: „CB 10—90 rendszámú Tra­bant személygépkocsi karambolos részének megjavítása, hegesztés lés a hozott anyagból beíúvás ösz- szesen: 770 forint 30 fillér.” A hozott anyag azt jelenti, hogy a festéket a megrendelő adja. A számlát elvittem a kocsishoz. Ö nem volt hajlandó kifizetni, mert csak 500 forintról volt szó és nem 770 forint 30 fillérről. Ezek után kezdődött a cirkusz. A mester rajtam követelte az ösz- szeget, mivel a kocsi az enyém. Még közbejött az is, hogy a ko­csimmal este beálltam a garázs­ba és kifelé jövet az alsó slusz- lemez újból kihajolt Megmutat­tam a mesternek, hogy mit szól a munkájához, mert hisz’ egy munkáért szoktak garanciát is vállalni, és ez nem éppen a töké­letes munka eredménye. A mes­ter nagylelkűen kinyitotta a ka­put és azt mondta, hogy ez az ő hibája és ezért ingyen megigazít­ja, hisz nem komoly a baj. Ami­kor bementem a kapun belülre, Kulcsár karosszériamester már azt mondta, hogy sajnos, ezt nem tudja ingyen megcsinálni, de égé. szén minimális összeget kell csak fizetni érte. Amikor megkérdez­tem, hogy mennyi az a kis összeg, 5 ezt 200 forintban határozta meg. Én azt mondtam, hogy ké­rem, ne csinálja meg a kocsit, el­viszem máshová, ö azt válaszol­ta, hogy addig a kocsit ki nem adja, amíg én a 970 forint 30 fil­lért nem fizetem ki. Ekkor felkerestem a KIOSZ-t és ott jelentettem az ügyet. On­nan elirányítottak az iparügyi osz­flutó-határállomás épül A Borsod megyei Tanács Ter­vező Irodája elkészítette a Tor- nyo&néroetd községben megépíten­dő autó-határállomás tervét. A Csehszlovákia felé irányuló gép­kocsiforgalom jelentős része ugyanis Tornyosmémetín át bonyo­lódik le. Most, hogy a két ország közötti egyezmény megkönnyíti az uta­zást, a tomyosnémeti autós forga­lom fokozódásával számolnak. Az új határállomás a tervék szerint vámvizsgáló helyiségből, fedett pi­henőhelyből, valamint gépkocsi- parkírozóból áll majd. Az új léte­sítmény mellett korszerű benzin­kutat is felállítanak. A határállo­más építésében a csehszlovák ha­tóságok is részt vesznek. Az új gépkocsi-határállomás a tervek szerint a nyári idegenfor­galom kezdetére elkészül. (MTI) tályra, ahol szintén elpanaszoltam bajomat. Erre még aznap délután 2 órakor egy öttagú bizottság szállt ki, amely kijelentette, hogy az összeg túlzottan magas és majd ök megállapítják, mit ér az elvégzett munka. De, hogy közbe­szúrjam: a bizottságnak már má­sik számla került a kezébe, ame­lyen tételenként fel volt sorolva az elvégzett munka. Ezen a szám­lán Kulcsár már feltüntette a mun­kaórák számát is. De ez sehogy sem akart stimmelni, mert a mes­ter 36 munkaórát számolt, és akárhogy is nézzük: délután 16 órától másnap délelőtt 10-ig: 18 összmunkaóra lehetséges, ha meg­állás nélkül, egész éjjel dolgozott volna a mester, még akkor is. Én, amikor a kocsimért mentem, teljesen pihentnek láttam a mes­ter urat. Végül azonban mégis megkap­tam kocsimat, melyet egyenesen a ktsz-hez vittem a Luther utcai telepre. Igaz, hogy nem lett kész aznap, hanem kb. négy napba telt, mire sorra került. De kocsimat újszerű állapotban, gyönyörűen ledukkózva kaptam meg, és ezért a tökéletes munká­ért összesen 193 forintot fizettem. Átvételekor megkérdeztem a szakértőt, aki az öttagú bizottság­ban is benne volt, hogy mit fi-, zessek Kulcsár mesternek a mun­kájáért, ő azt felelte, küldjék neki is 200 forintot. Én elküldtem Kul­csár úrnak a 200 forintot, erre kaptam egy ügyvédi felszólítást, hogy amennyiben a fennmaradó összeget határidőn belül nem fi­zetem meg, úgy a bíróságon fog­ják behajtani rajtam. Most már csak azt várom, hogy mikor fogják a kocsimat lefoglal­ni vagy mennyit fogok ülni fegy­házban, hogy a csendben majd gondolkodjak: legközelebb ilyen esetben a maszekot vagy a ktsz-t válasszam? Korunk embere megszokta a nagy számokat. Űrhajók repülik körül a Földet és „nyelik” a 40 000 kilométereket. Vannak sok száz milliós népek és sok száz millió tnt-robbanóerőt kép­viselő nukleáris fegyverek. Van­nak matematikai számgigászok, amelyek között rötöd idő alatt már csupán elektronikus számo­lógépek segítségével képes az ember gyorsan eligazodni. Mit jelent hát az a kis számcsoda, hogy a 10 milliós magyar nép fal­vakban élő lakossága az 1963- as esztendőben — 100 millió fo­rint értékben vásárolt könyvet? De a hétköznapok krónikása lelkendezve kiált fel: „Atyám­fiái, csoda nagy számok néha a kicsik, csak meg kell érteni nagyságukat!” Nem olyan régen, alig 20—25 éve, még a három­millió koldus országának nevez­ték Magyarországot. E haza je­lentős íróinak zöme, az egészen nagyokat kivéve, néhány ezer embernek irt. A városok határa­in túl, a kicsiny falvakban és a sötét tanyavllágban többnyire a kalendárium volt az egyetlen olvasmány. Esetleg a betyár­történetek silány füzetei, a ponyva egy-egy kóborló példá­nya. Házilag készített gyertya vagy- „petrolégő” büdösödött a A zajos városi utcák lakásai- bam, laboratóriumokban és terve­zőirodákban a csendet biztosítaná az a módszer, amelyet A. Bi- hovszkij szovjet feltaláló javasol. A közönséges rádióvevőkészü­lékhez egy kis „toldalékot” illesz­tenek, amely felfogja az összes alacsonyfrekvenciájú utcai zajo­kat és megfelelő frekvenciájú és erősségű elektromos jelekké ala­dohos kis szobákban. Kenyérért mozgott a gyomor és szégyellte követelni a maga táplálékát a lélek! Mi mindennek kellett megvál­toznia e hazában, hogy egyetlen év alatt 100 millióért könyvet vásároljon a „szántó-vető egy­szerű ember?” De hiszen maga ez a kifejezés is eltűnt a múltba. Traktorok és kombájnok zúg­nak a határban, hidroglóbu- szok ragyognak messzire a nagy közös portáról, elektromosság világít még a kunyhókban is, kultúrotthonok kínálgatják gaz­dag programjukat, divatbemu­tatókat rendeznek a tanyán és eszpresszógép működik Zsuzsi néni kedvére a kicsi faluban is. „Szántó-vető egyszerű ember?” Ki az? Százmillió forintért könyv! Atyámfiái, világnagy szám ez, pedig lesz még nagyobb is! Éle­tünk hatalmas lendületének éneke ez a szám. Költők lantjá­ra méltó téma. Valami, amiről nem lehet elég hangosan lelken­dezni. Győzelem ez, egy nép folytonos, mind magasabb fokú újjászületésének egyik beszédes bizonyítéka. Materializálódott életakarat! Százmillióért könyv? Öh, ha ezt Petőfi megérte volna! frekvenciájú hangokat kezd kibo­csátani, de ellentétes fázisban. A rádió-hangtompító hanghul­lámai „ráfekszenek” az utcáról érkező hanghullámokra, de úgy, hogy a „házi” hullámhegy egybe­esik az „utcai” hullámvölggyel. A hullámok kölcsönösen elfojtják egymást és beáll a csend. Bihovszkij berendezése csak­nem teljesen kiküszöböli a szobá­ba behatoló utcai zajt, de nem fojtja el az emberi beszédet, amelynek magasabb a frekven­ciája. Ancski Árpád kítja át őket A rádió reprodukál- Békéscsaba ja ezeket a jeleket és ugyanolyan WWV\AArt/^WW\AAA«VV.VWVVVVVVVVVVWVVVVWWVVWVVWWUV</VVWVVVVViV Csendcsináló A menyasszony 1. Verpeléti bemutatta menyasszonyát, Hédi­két a barátjának, Ba­logh C. Dezsőnek, a Hírharsona című lap munkatársának. 2. Másnap Verpeléti megkérdezte a barátját: — Hogy tetszett a menyasszonyom ? — Szép és okos — fe­lelte az újságíró. — Gra. túlélők. Verpeléti büszkén ki­húzta magát. 3. Harmadnap az újság­író kijelentette Verpelé­tinek: — Büszke lehetsz a menyasszonyodra. Cső. dálatos nő. Minden moz­dulata csupa báj, csupa kecs. A szeme úgy ra­gyog, mint a drágakő. Vonásai finomak, ba­rátságosak. A hangja muzsika. Termete ki­rálynői. Gratulálok. — Köszönöm — sut­togta elérzékenyülten Verpeléti. —- Boldog vagyok. Nem is tudom, méltó vagyok-e a szerel­mére? 4. Negyednap Balogh C, Dezső félrevonta Verpe­létit az eszpresszóban: — Még csak annyit, barátom: Hédiké, a menyasszonyod az or­szág legszebb nője. Mo­solya egyedülálló Kö- zép-Európában. S az az orrocska! Meglásd, cso­dájára fognak járni! Hédiké szépsége bátran felveszi a versenyt Nyu­gat legszebb leányaival. S nemcsak gyönyörű, de lenyűgözően okos is. Intelligenciája páratlan. Gratulálok. Nagyon bol­dog leszel... — Gondolod? — só­hajtott elgondolkozva Verpeléti, 5. ötödnap az újságíró így folytatta: — Három év múlva te leszel a világ légből, dogabb nős embere. Fe­leséged még szebb lesz, mert szépsége addigra kivirágzik. Asszonyo­sabb lesz, mozdulatai higgadtabbak, vonásai lágyabbak. Be fogja aranyozni a napodat. Nem ismersz majd ma­gadra: meghízol, meg­nősz, nyugodtabb leszel, megkomolyodsz. A kül­földiek csodájára fognak járni a házaséleteteknek. Gratulálok. — Köszönöm — re- begte gondterhelten Ver. peléti. 6. A hatodik napon Ba­logh C. Dezső tovább lelkesedett: — Szerencsés fickó vagy. Hédiké valóságos főnye­remény. Tíz év múlva ti lesztek Nagy-Buda- pest legideálisabb házas­párja. Hédiké minden igényt kielégítő, mo­dern, kényelmes, jól fel. szerelt lakásban vár majd esténként, termé­szetesen csókkal, a népi demokráciák legédesebb csókjával és olcsó, ízle­tes, tápláló vacsorával. Tíz év múlva Hédiké lesz a város legszebb, legszellemesebb, leg­kedvesebb háziasszonya. — Na, majd meglát­juk — nevetett ciniku­san Verpeléti. 7. A hetedik napon az újságírg. felkereste Ver­pelétit és ismét Hédiké­ről beszélt: — Irigyellek. Tudod milyen lesz ötven év múlva Hédiké? ő lesz a legédesebb nagymama a világon. Szépsége, ha nem is lesz a régi, de még mindig ragyogni fog. Galambősz fej, mo­solya csupa jóság. Kéz a kézben sétáltok majd az őszi parkban, hulló levelek alatt, okos dol­gokról diskurálva... Lel­ki szemeimmel magam előtt látlak benneteket... Két szép, bölcs öreg... Az utcán megfordulnak utánatok a fiatalok... Csodálatos lesz... Gratu­lálok!... Verpeléti nem szólt ngy szót sem. Komoran nézett maga elé. 8. A nyolcadik napon Verpeléti szakított a menyasszonyával. Nem sokkal később elvett fe­leségül egy csúnya, de veszekedős természetű nőt, aki csak hamisgu­lyást tud főzni, viszont szépen korcsolyázik. Ügy hírlik, Verpeléti boldog és elégedett. Mikes GUrönev

Next

/
Thumbnails
Contents