Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
IMS. december 30. 4 HétflS MASZEK ÉS A KTSZ Százmillió V Azért válik szükségessé, hogy írásomat úgy kezdjem, hogy nem mese, mert amit írok, nyugodtan mesének is beillik. 1963 októberében megállók Trabant személy- gépkocsimmal az egyik utcán. Egy lovaskocsi előzés közben tengelye végével beleakadt a kocsim lökhárítójába és azt kiszakította helyéből, az oldalát körülbelül 15 centiméteres darabon megsértette. A kocsis leszállt, odajött hozzám és hibáját belátva, címét megadta, s azzal távozott, hogy kocsimat csináltassam meg, 5 a számlát kiegyenlíti. Tekintettel arra, hogy a ktsz- nél nem tudták sürgősen megjavítani és kocsimra szükségem van, így maszek után érdeklődtem, aki hamarább kijavítaná a hibát. Végre megtaláltam megmentemet, ha egyáltalán annak lehet nevezni, Kulcsár Géza lakatos- és autókarosszéria-mestert. (Legalábbis ez áll a táblán.) Amikor beléptem, a mester ép- I pen tapasztott De hát ez mit sem | zavart engem, én a kocsim javítási lehetősége után érdeklődtem. A mester önzetlenül állt rendelkezésemre és közölte velem, hogy a munka 500 forintba kerül. Én sokalltam az 500 forintot, mert kb. 200 forintra becsültük a kárt Na, persze, mi nem vagyunk mesterek és nem tudunk kalkulálni. Így elmentem a kocsisért, hogy ő egyezkedjen a mesterrel, mert a maszeknál tudtommal nincsenek szabott árak. A kocsis eljött, s bár nagyon sokallta az ösz- szeget, de mit tudjon tenni, azt mondta, csinálja meg a mester úr, ő kifizeti. Délután 16 órakor vittem a gépkocsit az udvarára. Azzal váltunk el, hogy holnap fél tízre mehetek érte, készen lesz. Ezzel hozzáfogott az abbamaradt tapasz táshoz. Másnap fél tízkor megjelentem a kocsimért, de még várni kellett, mert éppen csinálta. Amikor megláttam, hogy mivel javítja kocsimat, majdnem sírva fakadtam. A mester összes szerszámkészlete ugyanis egy hegesztett nyelű, kicsorbult harapófogó, egy teljesen rossz, csorba és otromba nagy csavarhúzó és egy kalapács volt. Ezzel a szerszámkészlettel bütykölte WMaaiM«i«iii«««ia«i««««i«aaaaaaaaana«aBB Szegény Sagan! Párizsban híre ment, hogy Francois«- Sagan, aki világhírű regényei és színdarabjai jóvoltából nemrég még többszörös milliomos volt, fillér nélkül maradt. Sagan nem tagadta a hírt, sőt kijelentette, hogy valóban mindent elveszített, amit műveinek gigászi példányszáma hozott a konyhára. Csak költekeztem és nem számoltam — mondta. Megvettem mindazt, amire barátaimnak kedve támadt. Vettem egy yachtot, pedig nem tudtam vele bánni: háromszor elsüllyedt és végül tönkrement. Sokat veszítettem kártyán. Pillanatnyilag a Julliard kiadónál egy fillér sincs a folyószámlámon, sőt adósságaim is vannak. A bank gyámsága alá kerültem, amely leendő jövedelmem terhére kéthetenként csekély ösz- szeget fizet ki otthonom és gyermekem fenntartására. (Nem mese) kocsimat nagy elkeseredésemre. Én úgy gondolom, hogy nem véletlenül találták fel a sorozatkulcsot és egyéb speciális szerszámokat Ahogy néztem a bütykölést (mert ilyen szerszámmal csak bütykölni lehet), arra gondoltam, most már mindegy, csak egyszer kiszabadítsam kocsimat ebből a kráterből. Máskor majd jobban meggondolom, mitévő legyek, ha hasonló helyzet áll elő. Töprengésemben megszólalt mesteruram: — Kész a kocsija. Jöjjön velem a konyhába és megcsináljuk a számlát... A számla készítésénél már zavart volt a mester, hogy „több munka” volt a kocsin, mint ahogy ő képzelte és az 500 forint csak „hozzávetőleges” szám volt. így a számla a következőképpen nézett ki: „CB 10—90 rendszámú Trabant személygépkocsi karambolos részének megjavítása, hegesztés lés a hozott anyagból beíúvás ösz- szesen: 770 forint 30 fillér.” A hozott anyag azt jelenti, hogy a festéket a megrendelő adja. A számlát elvittem a kocsishoz. Ö nem volt hajlandó kifizetni, mert csak 500 forintról volt szó és nem 770 forint 30 fillérről. Ezek után kezdődött a cirkusz. A mester rajtam követelte az ösz- szeget, mivel a kocsi az enyém. Még közbejött az is, hogy a kocsimmal este beálltam a garázsba és kifelé jövet az alsó slusz- lemez újból kihajolt Megmutattam a mesternek, hogy mit szól a munkájához, mert hisz’ egy munkáért szoktak garanciát is vállalni, és ez nem éppen a tökéletes munka eredménye. A mester nagylelkűen kinyitotta a kaput és azt mondta, hogy ez az ő hibája és ezért ingyen megigazítja, hisz nem komoly a baj. Amikor bementem a kapun belülre, Kulcsár karosszériamester már azt mondta, hogy sajnos, ezt nem tudja ingyen megcsinálni, de égé. szén minimális összeget kell csak fizetni érte. Amikor megkérdeztem, hogy mennyi az a kis összeg, 5 ezt 200 forintban határozta meg. Én azt mondtam, hogy kérem, ne csinálja meg a kocsit, elviszem máshová, ö azt válaszolta, hogy addig a kocsit ki nem adja, amíg én a 970 forint 30 fillért nem fizetem ki. Ekkor felkerestem a KIOSZ-t és ott jelentettem az ügyet. Onnan elirányítottak az iparügyi oszflutó-határállomás épül A Borsod megyei Tanács Tervező Irodája elkészítette a Tor- nyo&néroetd községben megépítendő autó-határállomás tervét. A Csehszlovákia felé irányuló gépkocsiforgalom jelentős része ugyanis Tornyosmémetín át bonyolódik le. Most, hogy a két ország közötti egyezmény megkönnyíti az utazást, a tomyosnémeti autós forgalom fokozódásával számolnak. Az új határállomás a tervék szerint vámvizsgáló helyiségből, fedett pihenőhelyből, valamint gépkocsi- parkírozóból áll majd. Az új létesítmény mellett korszerű benzinkutat is felállítanak. A határállomás építésében a csehszlovák hatóságok is részt vesznek. Az új gépkocsi-határállomás a tervek szerint a nyári idegenforgalom kezdetére elkészül. (MTI) tályra, ahol szintén elpanaszoltam bajomat. Erre még aznap délután 2 órakor egy öttagú bizottság szállt ki, amely kijelentette, hogy az összeg túlzottan magas és majd ök megállapítják, mit ér az elvégzett munka. De, hogy közbeszúrjam: a bizottságnak már másik számla került a kezébe, amelyen tételenként fel volt sorolva az elvégzett munka. Ezen a számlán Kulcsár már feltüntette a munkaórák számát is. De ez sehogy sem akart stimmelni, mert a mester 36 munkaórát számolt, és akárhogy is nézzük: délután 16 órától másnap délelőtt 10-ig: 18 összmunkaóra lehetséges, ha megállás nélkül, egész éjjel dolgozott volna a mester, még akkor is. Én, amikor a kocsimért mentem, teljesen pihentnek láttam a mester urat. Végül azonban mégis megkaptam kocsimat, melyet egyenesen a ktsz-hez vittem a Luther utcai telepre. Igaz, hogy nem lett kész aznap, hanem kb. négy napba telt, mire sorra került. De kocsimat újszerű állapotban, gyönyörűen ledukkózva kaptam meg, és ezért a tökéletes munkáért összesen 193 forintot fizettem. Átvételekor megkérdeztem a szakértőt, aki az öttagú bizottságban is benne volt, hogy mit fi-, zessek Kulcsár mesternek a munkájáért, ő azt felelte, küldjék neki is 200 forintot. Én elküldtem Kulcsár úrnak a 200 forintot, erre kaptam egy ügyvédi felszólítást, hogy amennyiben a fennmaradó összeget határidőn belül nem fizetem meg, úgy a bíróságon fogják behajtani rajtam. Most már csak azt várom, hogy mikor fogják a kocsimat lefoglalni vagy mennyit fogok ülni fegyházban, hogy a csendben majd gondolkodjak: legközelebb ilyen esetben a maszekot vagy a ktsz-t válasszam? Korunk embere megszokta a nagy számokat. Űrhajók repülik körül a Földet és „nyelik” a 40 000 kilométereket. Vannak sok száz milliós népek és sok száz millió tnt-robbanóerőt képviselő nukleáris fegyverek. Vannak matematikai számgigászok, amelyek között rötöd idő alatt már csupán elektronikus számológépek segítségével képes az ember gyorsan eligazodni. Mit jelent hát az a kis számcsoda, hogy a 10 milliós magyar nép falvakban élő lakossága az 1963- as esztendőben — 100 millió forint értékben vásárolt könyvet? De a hétköznapok krónikása lelkendezve kiált fel: „Atyámfiái, csoda nagy számok néha a kicsik, csak meg kell érteni nagyságukat!” Nem olyan régen, alig 20—25 éve, még a hárommillió koldus országának nevezték Magyarországot. E haza jelentős íróinak zöme, az egészen nagyokat kivéve, néhány ezer embernek irt. A városok határain túl, a kicsiny falvakban és a sötét tanyavllágban többnyire a kalendárium volt az egyetlen olvasmány. Esetleg a betyártörténetek silány füzetei, a ponyva egy-egy kóborló példánya. Házilag készített gyertya vagy- „petrolégő” büdösödött a A zajos városi utcák lakásai- bam, laboratóriumokban és tervezőirodákban a csendet biztosítaná az a módszer, amelyet A. Bi- hovszkij szovjet feltaláló javasol. A közönséges rádióvevőkészülékhez egy kis „toldalékot” illesztenek, amely felfogja az összes alacsonyfrekvenciájú utcai zajokat és megfelelő frekvenciájú és erősségű elektromos jelekké aladohos kis szobákban. Kenyérért mozgott a gyomor és szégyellte követelni a maga táplálékát a lélek! Mi mindennek kellett megváltoznia e hazában, hogy egyetlen év alatt 100 millióért könyvet vásároljon a „szántó-vető egyszerű ember?” De hiszen maga ez a kifejezés is eltűnt a múltba. Traktorok és kombájnok zúgnak a határban, hidroglóbu- szok ragyognak messzire a nagy közös portáról, elektromosság világít még a kunyhókban is, kultúrotthonok kínálgatják gazdag programjukat, divatbemutatókat rendeznek a tanyán és eszpresszógép működik Zsuzsi néni kedvére a kicsi faluban is. „Szántó-vető egyszerű ember?” Ki az? Százmillió forintért könyv! Atyámfiái, világnagy szám ez, pedig lesz még nagyobb is! Életünk hatalmas lendületének éneke ez a szám. Költők lantjára méltó téma. Valami, amiről nem lehet elég hangosan lelkendezni. Győzelem ez, egy nép folytonos, mind magasabb fokú újjászületésének egyik beszédes bizonyítéka. Materializálódott életakarat! Százmillióért könyv? Öh, ha ezt Petőfi megérte volna! frekvenciájú hangokat kezd kibocsátani, de ellentétes fázisban. A rádió-hangtompító hanghullámai „ráfekszenek” az utcáról érkező hanghullámokra, de úgy, hogy a „házi” hullámhegy egybeesik az „utcai” hullámvölggyel. A hullámok kölcsönösen elfojtják egymást és beáll a csend. Bihovszkij berendezése csaknem teljesen kiküszöböli a szobába behatoló utcai zajt, de nem fojtja el az emberi beszédet, amelynek magasabb a frekvenciája. Ancski Árpád kítja át őket A rádió reprodukál- Békéscsaba ja ezeket a jeleket és ugyanolyan WWV\AArt/^WW\AAA«VV.VWVVVVVVVVVVWVVVVWWVVWVVWWUV</VVWVVVVViV Csendcsináló A menyasszony 1. Verpeléti bemutatta menyasszonyát, Hédikét a barátjának, Balogh C. Dezsőnek, a Hírharsona című lap munkatársának. 2. Másnap Verpeléti megkérdezte a barátját: — Hogy tetszett a menyasszonyom ? — Szép és okos — felelte az újságíró. — Gra. túlélők. Verpeléti büszkén kihúzta magát. 3. Harmadnap az újságíró kijelentette Verpelétinek: — Büszke lehetsz a menyasszonyodra. Cső. dálatos nő. Minden mozdulata csupa báj, csupa kecs. A szeme úgy ragyog, mint a drágakő. Vonásai finomak, barátságosak. A hangja muzsika. Termete királynői. Gratulálok. — Köszönöm — suttogta elérzékenyülten Verpeléti. —- Boldog vagyok. Nem is tudom, méltó vagyok-e a szerelmére? 4. Negyednap Balogh C, Dezső félrevonta Verpelétit az eszpresszóban: — Még csak annyit, barátom: Hédiké, a menyasszonyod az ország legszebb nője. Mosolya egyedülálló Kö- zép-Európában. S az az orrocska! Meglásd, csodájára fognak járni! Hédiké szépsége bátran felveszi a versenyt Nyugat legszebb leányaival. S nemcsak gyönyörű, de lenyűgözően okos is. Intelligenciája páratlan. Gratulálok. Nagyon boldog leszel... — Gondolod? — sóhajtott elgondolkozva Verpeléti, 5. ötödnap az újságíró így folytatta: — Három év múlva te leszel a világ légből, dogabb nős embere. Feleséged még szebb lesz, mert szépsége addigra kivirágzik. Asszonyosabb lesz, mozdulatai higgadtabbak, vonásai lágyabbak. Be fogja aranyozni a napodat. Nem ismersz majd magadra: meghízol, megnősz, nyugodtabb leszel, megkomolyodsz. A külföldiek csodájára fognak járni a házaséleteteknek. Gratulálok. — Köszönöm — re- begte gondterhelten Ver. peléti. 6. A hatodik napon Balogh C. Dezső tovább lelkesedett: — Szerencsés fickó vagy. Hédiké valóságos főnyeremény. Tíz év múlva ti lesztek Nagy-Buda- pest legideálisabb házaspárja. Hédiké minden igényt kielégítő, modern, kényelmes, jól fel. szerelt lakásban vár majd esténként, természetesen csókkal, a népi demokráciák legédesebb csókjával és olcsó, ízletes, tápláló vacsorával. Tíz év múlva Hédiké lesz a város legszebb, legszellemesebb, legkedvesebb háziasszonya. — Na, majd meglátjuk — nevetett cinikusan Verpeléti. 7. A hetedik napon az újságírg. felkereste Verpelétit és ismét Hédikéről beszélt: — Irigyellek. Tudod milyen lesz ötven év múlva Hédiké? ő lesz a legédesebb nagymama a világon. Szépsége, ha nem is lesz a régi, de még mindig ragyogni fog. Galambősz fej, mosolya csupa jóság. Kéz a kézben sétáltok majd az őszi parkban, hulló levelek alatt, okos dolgokról diskurálva... Lelki szemeimmel magam előtt látlak benneteket... Két szép, bölcs öreg... Az utcán megfordulnak utánatok a fiatalok... Csodálatos lesz... Gratulálok!... Verpeléti nem szólt ngy szót sem. Komoran nézett maga elé. 8. A nyolcadik napon Verpeléti szakított a menyasszonyával. Nem sokkal később elvett feleségül egy csúnya, de veszekedős természetű nőt, aki csak hamisgulyást tud főzni, viszont szépen korcsolyázik. Ügy hírlik, Verpeléti boldog és elégedett. Mikes GUrönev
