Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-29 / 304. szám
IMS. december 29. 3 Vasárnap Megvédik a hidegtől a kismalacokat a tótkomlóst Haladás Tsz sertésgondozói A tótkomlósa Haladás Tsz-foem jelenleg négyszáznál több kismalacot gondoznak. Az elmúlt három nap alatt 70 kismalac született. A sertésgandozóknak külön nehézséget jelent az apróságok megvédése a hideg télitől. Szerencsére három ólban már infravörös lámpákkal tudnak melegítem. Ezenkívül a nyílásokat betömték, amennyire lehetett szél- védetté varázsolták a fiaztatókat. A sertésgondozók éjjel-nappal ügyéletet tartanak, a havat eltakarítják az ólak környékéiről, hogy ne ontsa a nagy tömeg hó a hideget. Az etetés, itatás pontos betartásával, óvják a szaporulatot. Annak ellenére, hogy a sertéstelep több kilométernyire fekszik a falutól, a havazások senkit nem hátráltattak a pontos kezdésben. Melegpadlds fácánetetők a Gyulai Erdőgazdaság vadrezervátumában Négy nap alatt 1070 vadat lőttek a nyugatnémet vendégek A Gyulai Erdőgazdaság vadrezervátumában párhuzamosan folyik a vadvédelem és a vadászat. A legutóbb négy napig tartózkodott nálunk egy négytagú nyugatnémet vadászcsoport. A vendégek elégedetten távoztak, mert összesen 1070 fácánt és nyulat lőttek. Az erdészek messzemenően gondoskodnak arról, hogy a külföldi vendégek a hideg tél után is gazdag zsákmányt találjanak. Ezért sokoldalú vadvédelemre készültek fel. /mikor a hóesés után az ónos eső eljegesítette a fehér hótakarót, lófogatos és gépi vontatásul hóekékkel dúrták fél az utat, hogy a vadak lábát fel ne sértse. A vadetetők állandóan „terített” asztalt biztosítanak az éhező vadak számára, A szánkók szálas és abraktakarmányt szállítanak nap mint nap az etetőkbe. Az erdészek sokoldalú gondosságát bizonyítja az a tény is, hogy a fácánok eleségét, a cirokmagot és a kukoricát, pelyvába keverik, hogy a nagyobb vadak el ne egyék előlük a magvakat. A díszes tollú madarak természetes körülmények között, kaparva jutnak a téli táplálékhoz. Azért is jó a pelyva, mert a vadetetők területén úgynevezett „melegpadlót” biztosítanak az érzékeny számyasva- dak számára. A Gyulai Erdőgazdaság erdészei felkészültek az ünnepi vadvédelemre is: az etetésen kívül, ha újabb hó esne, elseprik az utakat, hogy könnyen búvóhelyre és etetőhöz jussanak a vadak. Az év végén sokan mentek tanulmányi szabadságra a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz-ben Évzárás és évkezdet a Békés megyei Allatforgalmi Vállalatnál Beszélgetés az elért eredményekről és tervekről A gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyekben jnind többen ismerik fel a tanulás és továbbképzés gyakorlati jelentőségét, közvetlen hasznát. Az év utolsó napjaiban hiába keresnénk például Török János agronómushe- lyettest vagy K. Nagy Ferenc üzemegységvezetőt, mert otthon tanulnak. Mindketten mezőgazdasági technikum elvégzését vállalták. Tsz-képesítésű kettős könyvelői tanfolyamot tavaly hárman is végeztek a szövetkezetben, jelenleg ketten tanulnak itt. Az egyik tsz-tag közgazdasági technikumba jár és a növénytermesztők közül tizenöten járják az általános iskola nyolcadik osztályát. A Túlteljesíti ez évi élőállat-és állati termék értékesítési tervét a békéscsabai Kossuth Tsz A békéscsabai Kossuth Tsz az idén 224 szarvasmarha átadására kötött szerződést a Békés megyei Allatforgalmi Vállalattal. A tervezett mennyiség' helyett kettőszázötvenhetet szállították le. Tejátadási tervét — ami 1460 hektoliter — 42 700 literrel túlteljesítette. Baromfiból az előirányzott 14 482 darabot az év végéig átadják a Barneválnak. A leszerződött kilencszáz sertésből csak hétszázhetvenet, tojásból pedig a tervezett 540 ezerből 392 ezret értékesítenek december 31- íg. szövetkezet két vezető beosztású embere levelező úton végzi az egyetemet. Mint számos vállalatnál, az állatforgalminál sem érkezett még el az év végi mérlegkészítés ideje. Ennek ellenére felkerestük a vállalat vezetőit, s kérdéseket tettünk fel arra vonatkozóan, hogyan sikerült teljesíteni az ez évi felvásárlási előirányzatokat, s mik a tervek és a kilátások a jövő évre. Kérdéseinkre Kardos Pál elvtárs, a vállalat igazgatója, Cselle László, az áruforgalmi főosztály vezetője és Pintér János, a tervosztály vezetője válaszolt. — Elsősorban arról szeretnénk hallani, hogy mik voltak az 1963-as esztendő legkellemesebb tapasztalatai a vállalat vezetői és dolgozói számára? — Elsősorban és legszívesebben arról beszélünk, hogy míg máskor év végére sem sikerült teljesíteni a tervet, most ezt már december 15-ig elértük. S nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok a szerződésben élőre megállapított beütemezés szerint adták át vállalatunknak a hízott állatokat, főleg a sertéseket. Az éves felvásárlás 22 százalékát az első, 26 százalékát a második, 22 százalékát a harmadik és 30 százalékát pedig a negyedik negyedévben vettük át. Korábban az év utolsó három hónapjára tolódott át a hízott sertések zömének, vagyis 38—40 százalékának az átvétele, s ez nemcsak a vállalat dolgozóinak energiáját, hanem a szállítási kapacitást is nagyon igénybe vette. — Minek köszönhető a beütemezés szerinti felvásárlás, s az éves előirányzat határidő előtti teljesítése? — Annak, hogy a korábbi éveknél sokkal megalapozottabb volt a hizlalási szerződéskötés. A termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok megfelelő takarmánykészlettel rendelkeztek, s e mellett több volt a hízó alapanyag. Űgyannyira, hogy például a termelőszövetkezetek közül csak néhánynak volt süldővásárlási igénye. Leginkább saját nevelésű sertéseket hizlaltak és értékesítettek. A szövetkezeti sertésállomány jelentős növekedését bizonyítja, hogy a felvásárolt hízott sertés 69 százalékát a közös gazdaságok értékesítették. Különösen meg szeretnénk dicsérni a tsz-ek közül a mezőberényi Aranykalász, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány, a kondorosi Dolgozók, a békéscsabai Május 1. és a békéscsabai Kossuth Tsz-eket, amelyek legjobban igyekeztek figyelembe venni a népgazdaság igényeit, a lakosság húsellátásának biztosítását. A háztáji gazdaságok megyei viszonylatban kevesebb hízott sertést értékesítettek, mint ameny- nyire számítottunk. Ez a megállapítás • azonban nem vonatkozik mindenkire, hiszen a mezőkovácsházi járás háztáji gazdaságaiból 15 000, az orosházi járás háztáji gazdaságaiból 12 000, a gyomai járás háztáji gazdaságaiból pedig 9000 hízott sertést vásároltak fel az állatforgalmi vállalat dolgozói. — Az eddigi beszélgetés csak a hízott sertésekre szorítkozott. Hízott marhából is sikerült teljesítenie a vállalatnak az előirányzatot? — Év elején kissé túlzott optimizmussal tekintettünk a hízottkiderült, hogy a szövetkezetei, mintegy ezer szarvasmarhát nem tudtak a kívánt súlyra felhizlalni, ezért ennek a mennyiségnek az átvétele áthúzódik a jövő esztendőre. — Okozott-e sok gondot, fejtörést a vállalat vezetőinek és dolgozóinak az ez évi felvásárlás? — Akadt gondunk bőven. Azonban ezek közül csak néhányat említünk meg, azokat, amelyek legérzékenyebben érintettek a vállalatot. Azzal kezdenénk, hogy megyénkben a kocaállomány még mindig az 1962. évi szint alatt mozog, s ez alaposan kihat az 1964. évi tervteljesítésre is. Különöseh a háztáji gazdaságokban csökkent jelentősen, mintegy 10 ezer darabbal, a tenyész- kooák száma, annak ellenére, hogy a vállalat a hitelakció keretében 5500 kocát helyezett ki ebben az évben. Ez azért érintette érzékenyen a vállalatot, mert nem sikerült a malac- és a süldő- felvásárlási tervünket teljesíteni. Amint már szó volt róla, megyénk termelőszövetkezetei közül csak néhány igényelt tőlünk malacot és süldőt, azonban az állami és földművesszövetkezeti hizlaldák jó részét nekünk kellett volna ellátni hízó alapanyaggal. — Milyen tervfeladatot kapott a vállalat a jövő évre, s milyen kilátások vannak annak teljesítésére? — Az ideinél jövőre mintegy marha-felvásárlás elé, azért, mert nyolcezerrel több hízott sertést nagy volt az érdeklődés, s megye- szerte többet szerződtek le a szövetkezetek és a háztáji gazdaságok, mint amennyire mi számítottunk. Most, az év végén azonban „Kigyógyultunk az új belépő betegsé gből“ Kiskunhalas felé robog az autóbusz. Nem is egy, hanem hét is egymás után. Valamennyit a mezőkovácsházi járás községeinek lakói töltik meg: anyák, apák, lány. és fiútestvérek kerekedtek fel, hogy meglátogassák a katonafiút, aki nemrégen, csupán néhány hete búcsúzott el a szülői háztól. Mindenkinek van mondanivalója. Eleinte a katonafiúról, de aztán sok minden másról folyik a szó. Először katonafiáról beszélt Hudák János, a kevermesi Kossuth Tsz egyik alapító tagja is. Nem egy vagy másfél évtizednyi szövetkezeti tagság van mögötte, csupán négy év. Akkor alakult a Kossuth, s most egyesül a Petőfivel és a Vörös Csillaggal, Lenip néven. De hagyjuk, hadd mesélje el ő életének legérdekesebb fordulópontját. ( — Űj földhözjuttatott voltam. Négy holdat kaptam, s béreltem még hozzá hármat. Aztán én is megkezdtem a szövetkezeti iskolát. Persze, a legalacsonyabb osztályban, az első típusban. A felfejlesztés idején, 1960-ban határoztuk el, hogy felsőbb osztályba lépünk, vagyis hármas típusba és oda fogadjuk az új belépőket. így is történt. Két évig az építőbrigádban dolgoztam. Nincs nekem szakmám, de hát sok volt az építkezni való, kellett a segítség... Nem emlékszem már rá, hogy párttaggyűlésen vagy más alkalommal találkoztam-e szövetkezetünk pártszervezetének titkárával, Dalacsi Józseffel. Elég az hozzá, azt mondja nekem; idefigyelj, Hudák elvtárs, jó volna, ha foglalkozást cserélnél. Nem a legjobban mennek a dolgok a sertéstelepen. Vállald el a munkacsapatvezetést s próbáld egyenesbe hozni ott a dolgokat. Világéletemben szerettem dolgozni, mindegy volt, hogy mit, szívesen csináltam, A jószágot meg különösen szerettem. Amíg magángazdálkodó voltam, minden két évben felneveltem és meghiz- ialtam egy bikát meg aztán sertést is mikor többet, mikor kevesebbet. Anyakocát is tartottam mindig, most is van egy, tizenegy szép malaccal. A bika sem hiányzik most sem. Egy jó hónap múlva adom át az állatforgalminak, jó gömbölyűre hízva. No, de visszakanyarodok ahhoz, amit elkezdtem. Lassan két éve lesz, hogy a sertéstelepre kerültem. Nem a magam dicséretére mondom, de 710 hízott sertést már eladtunk s még van 90 le- adnivaló. Nem mi késtünk, nem kaptunk vagont a leszállításához. Abban az időben, amikor ide kerültem, nem tudtunk ennyit hizlalni. Azért, mert sok volt az elhullás. A hanyagságra és a lelkiismeretlenségre csak annyit mondok el jellemzőül, hogy a trágya között is találtunk elhullott malacot. Egyszerűen nem takarították ki a kutricát, hanem csak dobálták rá az almot. Azt is nagy ritkán. Most mindennap friss almot teszünk a malacok alá. Nincs is elhullás. Persze az emberek is sokkal lelkiismeretesebbek, mint a régebbiek voltak. Akkoriban még az új belépők betegsége tartotta lázban az embereket. Nem aszerint vállaltak el valamit, hogy értenek-e hozzá, hanem azt nézték, hogy mennyi lesz a kereset. De legalább lelkiismeretesen dolgoztak volna a több keresetért. Dehogy is dolgozlak. Engem marni kezdtek, amikor kijelentettem: a seres telepen csak az marad meg, aki tisztességgel, becsülettel elvégzi a maga dolgát. Az örökös piszkálódásukra azt válaszoltam: engem nem tudtok elűzni innen, mint az elődömet. Én ígéretet tettem, hogy rendet teremtek, s ennek így is kell lenni! A piszkálódók mentek el. Újak jöttek helyettük. Mindág mondogattam nekik: emberek, ha jól dolgozunk, akkor nem is akármilyet, hanem jó megélhetést találunk a szövetkezetben. Akkoriban, persze, én is csak bíztam, reméltem, hogy így lesz. Dehogy mertem én arra gondolni, hogy évente 800—850 munkaegysége gyűlik össze egy gondozónak, s egyenként több mint 30 forint érték jut rá, mert most annyi jut. Ezért mindenki jó kedvvel, s nagyon lelkiismeretesen dolgozik. De még nagyobb kedvvel fogunk dolgozni jövőre, amikor a három szövetkezetből egyesült Lenin Tsz új, nagy sertéstelepére kerülünk, ahol nem 800, hanem több ezer sertést hizlalhatunk évente. K, I. kell felvásárolnunk. A tervteljesítésnek a feltételei azonban semmivel sem jobbak az ez évinél. A vállalat dolgozói nagyon lelkiismeretesen dolgoztak 1963-ban, mindent megtettek — a nagy szállítási nehéaségek ellenére is — azért, hogy a felvásárlás a negyedévi beütemezés szerint történjen. A népgazdaság érdekei, vagyis a lakosság egyenletesebb húsellátása azt követeli, hogy jövőre az ideinél is pontosabb legyen a beütemezés szerinti felvásárlás. Ez még odaadóbb, lelkiismeretesebb munkát igényel a vállalat dolgozóitól. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen egyes termelőszövetkezetek — egyelőre megmagyarázhatatlan okok miatt — adottságaikhoz és lehetőségeikhez képest sokkal kevesebb sertés hizlalását ütemezték be. A szám szerinti mennyiséget év végére kiegyenlítik azok a szövetkezetek, amelyek a tervezettnél jóval többet kívánnak hizlalni, mint pl. a dombegyházi Petőfi, a kondorosi Dolgozók és még jó néhány tsz. A korábbi gyakorlattól eltérően azonban nem az éves, hanem a negyedévenkénti előirányzat teljesítésén lesz a fő hangsúly. Bízunk a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok megértében, a vállalat dolgozóinak igyekezetében, vagyis abban, hogy a jövő évben egyenletes tervteljesítésről adhatunk számot, annál is inkább, mert a jövő év első felére ez ideig a termelőszövetkezetek 82 000, a háztáji és egyéni gazdaságok pedig 10 500 sertésre kötöttek hizlalási szerződést. Ez ugyan kevesebb annál, mint amennyire a jövő év első felében számítunk, azonban még van idő szerződést kötni. Reméljük nem is lesz nehéz, hiszen a háztáji gazdaságok a jövő évbon is takarmány juttatást kapnak mind a süldőneveléshez, mind pedig a hizlaláshoz — fejezték be kérdéseinkre adott válaszaikat az állatforgalmi vállalat vezetői.
