Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-28 / 303. szám

IMS. december 28. 3 Szombat Növelik a szociális és kulturális alapot a békéscsabai Május 1 Tsz-ben karúkban lévő összeget rendkívüli Elégedettek a számvetéssel a köröstarcsai Petőfi Tsz-ben A békéscsabai Május 1 Tsz-ben a múlt évi zárszámadáskor 260 ezer forintot, az osztható jövede­lem két és fél százalékát tartalé­kolták szociális és kulturális alap­ra. Nagy Mihály elvtárs, a szövet­kezet főagranómusa elmondta, hogy aki húsz napnál tovább be­teg, minden napra 15 forint se­gélyt kap. Eddig 78 ezer forintot fordítottak erre a célra, ötven­hatezer forintot fizettek ki házas­sági, szülési és temetkezési se­gélyként. Ebből az összegből biz­tosították a családi pótlékot is. A nyugdíjas tagok SZTK-járulé- kát is a tsz fizeti. A szövetkezetben van egy úgy­nevezett ifjúsági alap is. Tavaly a fiatalok minden megkeresett ezer forint után pluszként 67 fo­rintot kaptak, amit a fiatalok ne­vére kiállított takarékbetét-könyv­be tettek. Az idén negyvenezer forintot biztosítanak az ifjúsági alapra. Az a fiatal, aki öt évig dolgozik a tsz-ben, egyszerre kap­ja meg a pénzt Ha közben vala­ki férjhez megy, megnősül vagy bevonul katonának, akkor a ta­Á műszaki ellátás kiterjed az istállók, a vízművek és öntözőberendezésekre is Megyénk gépállomásai és gépja­vító vállalatai már 140-nél több termelőszövetkezet gépeinek tel­jes műszaki ellátását vállalták. A műszaki ellátás módszere a me­gye egész területén bevált, a kö­zös gazdaságok- igénylik ezt a munkát Több gépállomáson a műhelykocsihoz szerviz-utánfutó­kat készítettek, hogy a traktoro­kat és munkagépeket a helyszínen lemoshassák, olajozhassák és zsí­rozhassák. A szövetkezetek újabb kérésé­nek eleget tesz a Gépállomások megyei Igazgatóság és a teljes műszaki ellátást a következő év­ben kiterjeszti az istállók gépesí­tésére, a tsz-majorokban működő törpevfzmű vekre és az öntözőbe­rendezésekre is. rizt, kalapácsot, faszeget —■ mindent, süni kellett Nem jött senki, de azért a munkaasztalt mindig „melegen” kellett tartani, olyan rendetlen­ségben, mintha gazdája éppen akkor hagyta volna abba a mun­kát És kalapálni kellett akkor is, ha nem csinált cipőt. Sűrűn, han­gosan, szabályosan. Sose tudhat­ja az ember..* Lehet, hogy túlságosan jól si­került a dolog, mert olykor-oly­kor minden óvintézkedés ellené­re is akadt kuncsaft Az egyik bekopogott: Mester úr, ha nem alkalmatlankodom, hoztam vol­na egy kis munkát Ne folyjon a hóié a gyerek cipőjébe. Szabódni kellett, hogy máskor ne jöjjön, mert iparengedély hí­ján baj lehet a dologból. De ezt az egy párat már meg kellett csi­nálni: elesettnek látszott a „megrendelő”. Sápadt vézna férfi volt, ínségmunkából élő munkanélküli. — Készen van, de mást ne tes­sék hozni, mert feljelenthetnek az Ipartestületnél, nem szabad ipart űznöm. Csak segéd vagyok —magyarázkodott Kurimszky. — Mennyivel tartozom a javí­tásért? — Semmivel, ez a kis hulladék bőr... semmi az egész. Naponta sokszor, sokáig kopo­gott a kalapács. Ha Piroska gé­segélyként kapja meg. Ez évben a rendelkezésre ál-ló összeg hatvanöt százalékát hasz­nálták fel kulturális célokra. Hat brigádszállás van, mindegyikbe jár Népszabadság és Népújság. Három helyen rádió, a központi szálláson pedig televízió is van. A termelőszövetkezet futballcsa­pata a városi bajnokságban szere­pel, s az idén kilencezer forintért vásároltak sportfelszerelést. Kul­turális alapból fedezték a szep­temberi autóbusakirándulás költ­ségeit. A háromnapos túrán 42 jól dolgozó szövetkezeti gazda te­kintette meg Miskolc, Lillafüred, Tapolca és Eger nevezetességeit. Októberben a Hajdú-Bihar me­gyei földesi Rákóczi Tsz-ben tet­tek látogatást. Nagy elvtárs elmondta, hogy a zárszámadás előtt összegezik a szociális és kulturális alap fel- használásának tapasztalatait és azt figyelembe véve, az igények­hez és lehetőségekhez mérten ké­szítik el a jövő évi terveket. Elő­reláthatólag jövőre 320 ezer fo­rintot tartalékolnak. Az összeg 55 százalékát szociális, 45 százalé­kát pedig kulturális célokra akar­ják fordítani. D. S. Vámhídi Lajos elvtársat, a gyo­mai járási tanács felvásárlási elő­adóját kértük meg, tájékoztasson bennünket az ez évi eredmények­ről és az 1964. évre szóló szerző­déskötések alakulásáról. — A járás nem minden terüle­tén alakultak kedvezően az idén felvásárlásaink — válaszolta Vámhídi elvtárs —, hízott sertés­ből eddig 102 százalékra teljesítet­tük évi tervünket, azonban a szarvasmarha felvásárlása jelen­leg csak 86,3 százalék. pelt — stencilre írta a Pistától kapott szöveget —, a kalapács még sűrűbben, még hangosabban kopogott. Háztartásra se időből, se pénz­ből nem sok telt. A párt fizette a lakást, megvásárolta a felszerelést, küldte a papírt, a festéket. A párt szegény volt. Munkások fillérei­ből gyűlt össze minden pengő. Minden számított, a legkisebb ki­adást is meg kellett gondolni. A pestújhelyi házikó új lakóinak éléskamrájában sose volt több kéi- hánom napra való élelemnél. Éjszakára vastag pokrócot erősí­tettek az ablakra. Kívülről ellen­őrizték, nem látszik-e fény. Olykor reggelig folyt a munka: sokszorosítottak. Lehúzták a „Kommunista” friss oldalait. Szét­terítve száradtak a lapok, aztán gondosan összerakták az olvasható példányokat, elkészítették a cső magokat. Néha, amikor a téli nap sugarai betévedtek a kis ház udvarára, a „cipészek” házatája megélénkült: kitették száradni a gangra a fris­sen felcvikkelt cipőt. A lezuhant stencileket odabent elégették, a hamut péppé gyúrták, s éjszaka elásták a kertben. Ez sem volt elhanyagolható teendő, kiegészítette a „szerkesztőség és kiadóhivatal” megszokott munka­rendjét. A távozó és az érkező év talál­kozása a számvetés ideje. A szö­vetkezetek legidősebb és legfiata­labb tagjait is fölöttébb érdekli az, hogy mennyit gyarapodott a közös gazdaság. De leginkább azt számolják össze, amit a családi pénztárba, kamrába, padlásra hó­zott az esztendő. Ezt nem is sza­bad rossz néven venni tőlük, hi­szen azért alakultak a szövetke­zetek, hogy biztos megélhetést, a lehető legjobb módot adjanak a dolgozó parasztságnak, nem pedig azért, hogy dicsekedjünk a világ­nak: íme nálunk nagyüzemi gaz­dálkodás van. A jövedelem összesítése után ki-ki megállapítást tesz: érdemes volt-e dolgozni, megtalálta-e a számítását? A szövetkezeti gaz­dák nagy többsége megtalálta. Pedig erre az esztendőre is nehéz rásütni a jó jelzőt, mert bizony sok ártalmas — túl hideg és túl száraz — napja volt. Hogyan le­hetséges, hogy a köröstarcsai Pe­tőfi Tsz-ben a tavalyi 15 forint munkaegységértékkel szemben most mégis 28—30 forint értékűt értek el? Ráadásul ezt még 5—6 forint készpénz és 15 százalékos természetbeni prémium tetézi meg. Egyszerű a magyarázat: le­küzdötték a kezdet nehézségeit, A baromfifelvásárlási terv 6300 mázsa volt, s ezt csak 80 száza­lékra teljesítjük. Oka, részben a magas tervezés, részben pedig az, hogy néhány szövetkezet, mint például a hunyad Hunyadi, az ecsegfalvi Egyetértés, az endrődi Béke, az áru nagy részét szabad­piacon értékesítette. Tejből 19 990 hektolitert vásá­roltak fel az idén a járásban és juttattak el a kereskedelemnek. A konzervipari növényék közül a zöldborsóból elérték a tervezettet, viszont a paprika, paradicsom, zöldbab és uborka szállítását a termelőszövetkezetek nem teljesí­tették. Vámhídi elvtárs az 1964. évi tervről az alábbiakat mondotta el: — Hízott sertésből nehezen tud­juk teljesíteni az előirányzatot. A vágómarha- és baromfifelvásár­lási terv teljesítésére azonban jók az adottságok és jelentős a szer­ződéskötések száma. Ha az időjá­rás kedvezően alakul, akkor a ga­bonából és a konzervipari növé­nyekből is eleget tudunk tenni szállítási kötelezettségünknek. Dobi János Közületek munkaerőigénye A Békéscsabai Sertéshizlalő Vállalat I. számú telepe sertésetetőt és hómun­kásokat keres {elvételre. 92910 A Magyar Országos Söripari Vállalat békéscsabai telepére vizsgázott kazán­fűtőt vesz fel. Jelentkezés: Szigligeti utca 2. 92918 Gyakorlattal rendelkező vfzvezetéksze- relő szakmunkást felvételre keresünk. Bérezés a megfelelő kulcsszám sze­rint. Jelentkezés a városi kórház gaz­dasági hivatalában, Békéscsaba. 120 Magas- és mélyépítő, továbbá álta­lános mérnököket keresünk szegedi munkahellyel. Jelentkezés írásban az I eddigi tevékenység és fizetési igény megjelölésével. Szeged, Postafiók 2-re kérünk, *122$ megduzzadt a közös vagyon, s alaposan megnőtt valamennyiük- ben a munkakedv. Egy kis sántító hasonlattal le­beszélnek a szövetkezeti gazdák a kezdeti évekről: nem kívántuk a közös gazdálkodást, mint ahogyan a csikó sem kívánja a hámot. Mi­kor „befogtak’’ bennünket, nem egyfelé, hanem annyi felé húz­tunk, ahányan voltunk, mert na­gyon kevéssel biztatott a jelen, a jövőt pedig még nem nagyon sej­tettük. Budai Imre. Budai Imre még a második esz­tendő végén is bánta, hogy a szö­vetkezetbe lépett. Azt mondta: sokkal biztosabb volt a megélhe­tésem, amikor két és fél hold föl­demen gazdálkodtam, s mellette napszámba jártam* Most azt mondja: az idén már igencsak meg leszek elégedve a jövedelem­mel. Különösen akkor, ha csak­ugyan 30 forint érték jut munka­egységenként. Tavaly bizony ló­gattam az orromat, mert ennek csak a fele jutott. Sok magyarázata van annak, hogy miért jutott tavaly olyan kevés. Többek között azért, mert 1962-ben is kezdők voltak még, nem volt annyi öntözőberendezés, de annyi állatállomány sem, mint most. Ügyammyira nem, hogy az akkor értékesített 800 hízott ser­tésnek valóból 750-et vásároltak. Szóval a vételár elvitte a haszon jó részét. Az idén már saját ne­velésből hizlaltak ugyanannyit. A termelést is biztonságosabbá tette az öntözés, a sok gép, de főleg a szorgalom, s annak a felismerése, hogy meg lehet élni a szövetkezet­ben, csak neve napján kell meg­csinálni mindent. Aknai Lászlóné. Az asszonyok is szorga'm.. _n, biztatás nélkül dolgoztak. Nekik is köszönhető a holdanként! 26 mázsás májusi morzsolt kukorica és a 19,10 mázsás rizstermés. Ak­nai Lászlóné egyike a Petőfi Tsz '"gszorgalmasabb asszonyainak. Brigádvezetője őt dicsérte elsősor­ban, amikor a 2-es számú üzem­egység dolgozói köszöntésére va­csorát rendeztek. Jólesett Aknai Lászlónéról ári hallani, hogy derekasan, jól dolgozott, de még jobban esett, azt hallani tőle, hogy meg van elégedve azzal, ami ez évi munkája után jut a közös­ből. Gál Antal. Ha az asszonyoknak kijár a jól megérdemelt dicséret, akkor ki­jár, s egy kicsit talán fölösebben is a szövetkezet idős embereinek. Azért, mert nekik már nehezeb­ben hajlik a derekuk, erőtleneb­ből mozog kezük, lábuk, s mégis dolgoznak. Dolgoznak az apák és a nagyapák ősi ösztönétől hajtva, azért, hogy több jusson fiaiknak, unokáiknak. Gál Antal bácsi 72 éves és öregségi járulékos létére az idén is egyelte a cukorrépát, kapálta és törte a kukoricát. — Bírom én még a munkát fiaim — mondogatta mindig — s mennyire bírnám, ha nem lenne baj a lá­bammal. Török Ilona. Ahol az idősebbek olyan töret­len szorgalommal dolgoznak, mint a körstarcsai Petőfiben, ott hév és kettőzött akarat fűti a fia­talokat is. Török Ilona harmad- magával 2400 naposkacsa gondo­zását vállalta el az idén. Sok munkát igénylő, könnyen bajt kapható jószág a kiskacsa. Török Ilonkáók gondossága, léüöismere. tessége azonban olyan nagy volt, hogy a rájuk bízott 2400 kacsa közül csak 14-ből nem lett pe­csenye. Így dolgoztak a köröstarcsai Petőfi Tsz-ben: megszabadulva az agyat és a kezet gúzsba kötöző korábbi idegenkedéstől, kilátás- talanségtól és hitetlenkedéstől. Ezért ér a tavalyinál most még egyszer annyit a munkaegység. K. L — K. J. Hízott sertésből 102 százalékra teljesítette éves felvásárlási tervét a gyomai járás (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents