Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-24 / 302. szám
december 24. 9 Kedd CSALAD-OTfHON ^AW^WVWVWNAAAAA^VWNAAAAAWWNAAAWVWWWW WVWWWNi Nagymamák a háztartásban — Nincs itthon senki, csak a nagymamám — ezekkel a szavak, kai fogadott az ősszel egy szőke oopfos kislány a házuk kapujában. Anyját kerestem, aíki a köz- ■ég tanácselnöke. Látogatásomat ió előre jeleztem, hát elhatároztam, hogy megvárom. Nagymama csakugyan otthon »olt. Kezet nyújtani is alig tudott, mert hatalmas, piros lábasban szilvalekvárt kavargatott a tűzhelyen. S közben azon igyekezett, hogy a körülötte lábatlam- kodó apróságokat távol tartsa a minduntalan kifröccsenő lekvár foeróeágátóL Sietve szőkét hozott a szobából, leültetett és zavartan szabadkozott: bizony, nem tudta, hogy vendéget vár a menye. — Nagyon elfoglalt asszony az — magyarázta szapora szóval. Hol Pesten jár, hol a megyeszékhelyen —, a gyerekeire is alig jut ideje. Amint beszélgettünk, azt találgattam magamban, hány éves lehet nagyanyó? Talán hetven... Vagy több? A vidéki idős asszonyoknak nehezen lehet eltalálni az életkorát. Az esztendők mintha mélyebb barázdákat szántanának az ő arcukra... S hogy megjött a menye, attól tudtam meg: hatvan sincsen még a nagymama! Sokfelé megfordultam már az országban. Láttam megbecsült és rossz sorsú nagyanyókat. S most, hogy itt marasztaltak vacsorára, kíváncsian vártam: az elnökasszony behívja-e az anyósát? Behívta bizony. Ott ült az asztalfőn: először őt kínálták, s csak utána a vendéget. De nagymama éppen, hogy evett. Mert fáradt volt szegény. L.kvár-főzés után következett a jószág etetése, közben még vacsorát is főzött, a gyerekeket is megmosdatta, tiszta kötényt adott rájuk, hogy illendően üljenek az asztalhoz. — Sokat dolgozik, nagymama — mondtam, mintegy válaszképpen a sok szíves kínálásra. — Megszoktam. — Rántott egyet a kendője csomóján és hozzátette: — Addig jó, amíg nem felesleges az öreg a háznál— A pillanatnyi zavart csendben, azt hiszem, egyet gondoltunk nagyanyóval, csak talán nem értékeltük egyformán a gondolatot. Tudom, neki a saját nagyanyja jutott eszébe. Aki valahol, a nyári konyhában kuporgott a szalmazsákján, amikor már nem bírt dolgozni... A fiatalok pedig félre nem érthető célzásokat tettek, hogy mi történik majd aztán a földdel... Hogy kié lesz a ház és milyen arányban... Az a régi nagymama hát feleslegesnek érezhette már magát Készülődhetett ki a temetőbe... Nekem viszont egy statisztikai adat jutott az eszembe. A számokat nem tudtam akkor pontosan, de most ideírom. S üzenem nagy- anyónak, hogy soha nem jut a régi öregek sorsára. Akkor sem, ha nem fog ennyit dolgozni... Mert az idős parasztok kiszolgáltatott sorsa végleg a múlté már. 1958-ban 5129 tsz-dolgozó kapott összesen 23 millió forint évi nyugdíjat. Ezek a számok 1961-re közel duplájukra ugrottak. 1962- ben már 13 646 tsz-nyugdíjasról számol be a statisztika, a nyugdíj összege pedig 54 700 000 forint. 1962-ben 248 308 járadékos volt. összesen 782 200 000 forint kifizetett járadékkal. A „nyugdíjas paraszt” tehát új fogalommá vált. Nagyanyó hát nyugodt lehet. És vele sok-sok tízezer öreg. S hogy ezt a nyugalmat milyen módon élvezhetik, az bizony csak a fiataloktól függ. — Beleszól az életünkbe... A gyereknevelésbe... Zsémbes... Féltékeny a lányára, fiára... — Ki ne hallana ilyenféle panaszokat, amelyek, sajnos, igen gyakran igazak is. De vajon, aki panaszkodik, gondol-e ilyenkor arra, hogy húsz esztendő előtt is ilyen volt-e a mama? Amikor még ő meg a testvére ott ti b Iából talk körülötte... S most, hogy gyakran az unokák előtt megszólják, legyintenek a háta mögött, eszükbe jut-e, milyen sebes szárnyon repülnek az esztendők, velük a fiatalság, a «■■■•»•«■•■■■•■■■••■■•■■■a» .................................. 3C i(eitßkßivpö Kifestókönyv, jaj de szép, édesanyám vette, a sokszínű ceruzák itt vannak mellette. A könyvecske lapjain kakas, cica, csirke, kifestem mind, egytöl-egyig, piros, sárga színre. Piros lesz a kakas szeme, a kiscsirkék sárgák cirmos cica fekete lesz eyy-kettö, meglátják! Kifestókönyv, jaj de szép, édesanyám vette, kislányának azért van moot olyan vidám kedve ... Sass Ervin szépség, az erő, s akkor fájnak ám az ilyen megjegyzések... Görnyedt hátú, ráncos arcú, reszketős kezű nagyanyó sokat látott, tapasztalt... És olyan szívesen átadja nekünk mindazt, ha szépen kérjük tőle. Figyeljük csak meg, hogy a legzsémtoesebb öregasszony is mennyire megváltozik egy szempillantás alatt, ha tanácsát kérjük... Megcsillan a szeme, kiegyenesíti a derekát; lámcsak, szükség van még őrá! Ezért üzenem annak a szőszi kislánynak is, hogy helytelenül mondta: „Csak” nagymama van itthon... Sértett az a „csak” engem is meg nagyanyát is. Aki lám, attól fél, hogy felesleges lesz egyszer... Azért igyekszik, mintha ezer keze volna... Szekeres Ilona wwwvwwwvwwwwwwwwwwvwvwwwwwwwwwwwwwvw. Díszítse lakását "T ............• -Wi"-1 n* pi», ,.iji Néhány szép, ajándékozásra IfJiifPlf is talmas iparművészeti tár- J**'*'* ' gyat mutatunk be ol\ i óinkjßtJy a-< * *■ 1 5 * * nak. Vida Zoltán: Karácsonyvár ás Az utakon szalad sok szán, szikrát szóró fehér hóban, s a szobákban fiú cs lány karácsonyt vár izgatottan. — Milyen lesz a szép fenyőfa? — kérdezgetik mindig, újra — csengő, cukor, színes lámpa lesz-e majd rá felaggatva? S az ajándék, amit kapnak vajon mi lesz, mit játszhatnak, ki kap autót, ki meg mackót, ez izgatja Katit, ■ Lackót A gyerekek, kik tanultak, s egész évben csak jók voltak kapnak is most ajándékot: szép fenyőfát, sok játékot Kellemes este Feleség a férjhez: — Jó hsnne, ha kellemesen töltenénk ezt az estét! — Az nagyszert lesz, csak nehogy bereteszeld az ajtót, ha előbb érnél ham, ■ Leendő anyós, leendő menyéhez: — Gondolod, hogy meg fogtok élni a fiam fizetéséből? — Igen. — Láttad te, hogy mennyit eszik? — Láttam. — Es láttad, hogy mennyit eszik, ____________________________amikor te nem látod? A BENNSZÜLÖTTEK NEM TANÚSÍTOTTAK ELLENÁLLÁST A PARTRASZÁUÓ ANGOLOKKAL SZEMBEN SZEBENCSÉ- RE AZ EGYIK szicetlakó értette a tahiti nyelA RESOLUTION ÉS A OISCOVERV FELSZEDTEK A HORGONYT ÉS EL VITORLÁZTAK A- BENNSZÜLŐ VEK ÁLTAL MEGADOTT KAPA! IRÁNYÁBA. /?#/■/'■/ //-//■ // FOLYTATTUK.
