Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-03 / 283. szám

£M3. december 3.

3

Kedd

Jövőre 90 millió forintot fordítanak építkezésre a megye tsz-ei

Bátrabban lépjünk előbbre a mezőgazdasági szakpropagandában

Befejeződött a mezőgazdasági szakkörvezetők első országos tanácskozása

Államunk minden évben jelentős összeget fordít a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésére. Békés megyében a termelőszövetkezetek az idén 175 millió forintot költöttek építkezésre, 102 millió 400 ezret erő- és munkagép, 22 millió 700 ezret pedig egyéb berendezések vásárlására fordítottak.

Sajnos, sok áthúzódó beruházás lesz, tehát olyan építkezés, amelyet ez évben nem tudnak befejezni. Köztudott, hogy a kemény tél komoly lemaradásokat okozott az építkezéseknél, de a szállításoknál is. így a szövetkezetekben csak a tavasz legvégén tudtak teljes kapacitással hozzálátni a munkához. Számtalan esetben az anyaghiány is gátolta a munkát.

Érdekes képet ad az 1964. évi beruházások megoszlása. Jövőre megyénk szövetkezeteiben kilenc- venmillió forintot fordítanak építkezésre, harminchétmilliót az öntözés fejlesztésére és huszonkétmil- lió forintot pedig egyéb beruházásokra.

Jövőre az állati férőhelyek építésére fordítanak a legtöbbet. Tizenöt, egyenként százférőhelyes tehénistálló és két borjúnevelő épül. Magtárak és kukoricagórék építése is szerepel a tervben. Az orosházi Szabadság Tsz-ben tizenkétmillió forint költséggel elkészül a gázzal fűtött hajtatóház második szakasza. Jelentős összeget fordítanak a termelőszövetkezetek a gépek megfelelő elhelyezésére is. összesen huszonnyolc gépszín épül a jövő esztendőben. Közművesítésre, vízvezeték-beszerelésre, csatornázásra huszonkétmilliót költenek a megye közös gazdaságai. Ugyanakkor nyolcvanhárom szövetkezeti majorba bevezetik a villanyt.

Jelentősen megnő az öntözött területek nagysága. Jövőre a megyében újabb 9750 hold válik öntöz- hetővé. A dévaványai Aranykalász Tsz-ben hatmillió, a mezőbe- rényi Vörös Csillag Tsz-ben öt és fél millió forintot költenek öntözőtelepek, illetve öntözőberendezések létesítésére.

D. S.

Három napon át országos érdeklődés kísérte a mezőgazdasági szakkörvezetők első tanácskozását Gyulán. Hazánk minden részéből; Zalából, Nógrádiból, Baranyából, Csongráditól, Szabolcsból, Észak- Magyarországröl, Budapestről, a Földművelésügyi Minisztériumból, a kutatóintézetekből, különféle társadalmi szervektől

— TIT, Hazafias Népfront, Magyar Agrártudományi Egyesület

— eljöttek Gyulára, hogy a mező- gazdasági szakpropaganda kialakításának útjáról tanácskozzanak.

Hogy az itt folyó munka menynyire szertelen volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a második vitanap egyik felszólalója; most már végre lássunk tisztán a szakkörök ügyében. Mi is a mezőgazdasági szakkör célja, feladata? Ettől az időtől kezdve szinte hatványozott erővel került előtérbe a konkrét szakköri munka. Harmincnál is többen szólaltak fel,

elsősorban a szakmunkások továbbképzését kell szolgálni!

A kutatóintézetekben kikísérletezett új termelési eljárások széles körű alkalmazását kell a hozamok növelésére fordítani! A szakkörben azonban — mivel a mezőgazdasági szakmunkások száma még elég alacsony —

— feltétlen kapjanak helyet a termelésben élenjáró dolgozók is, akik igénylik a továbbképzést, akik meg akarnak ismerkedni a nagyüzemi gazdálkodás módszereivel, eszk&zeivel.

Megyénk a tanácskozáson abban a szerencsés helyzetben volt, hogy az eleki Lenin Tsz-ben egy országosan elismert szakkör működik. Télen kéthetenként, nyáron havonként üléseznek és vitatják meg a termelés új módszereit, ezek alkalmazását és eredményeit. A szakkör tagjai javaslatot tesznek az új termelési eljárásokra és

tevékenyen részt vesznek azok nagyüzemi bevezetésében.

Az elekiek példája is bizonyítja: a mezőgazdasági szakkörnek a termelőszövetkezeti gazdálkodásban nagy létjogosultsága van. Az értekezlet is amellett foglalt állást, hogy a mezőgazdasági szakkörök gazdái elsősorban a termelőszövetkezetek legyenek.

A mezőgazdasági szakkörvezetők első országos tanácskozása hasznos volt. Fényt vetett a mezőgazdasági szakpropaganda kihasználatlanul álló területére. Ennek a tartaléknak a feltárására indult el Gyuláról egy új, az egész országot átfogó mozgalom, amely a tudományos eredmények széles gyakorlati alkalmazását, a terméshozamok növelésére, a népgazdaság árualapjának erősítésére fordítja.

D. K.

Tizenkét malac előlegbe

A csárdaszállás! Petőfi Termelőszövetkezetben két telepen ösz- szesen 85 anyakocát tartanak. Négy gondozó ügyel rájuk, s a tsz vezetősége még az év elején úgy határozott, hogy premizálja ezt a munkát is. Azok a gondozók, akik kiváló eredményeket érnek el, s biztosítják a feltételeket az állatok egészséges fejlődéséhez, csökkentik a malacelhullási százalékot, minden hatodik malacot prémiumként megkapják;

A szövetkezet évi terve 765 malac, B eddig 747-et választottak el, és év végére lényegesen túlteljesítik a tervüket.

Igen jól dolgoznak a Kcssuth- telep gondozói: Gyaraki Ferenc és Schulz Márton. Jó munkájuk eredménye, hogy a tervezett 12,5 kilogrammos választási átlagsúly helyett ezen a telepen 14,5 kilogramm a leválasztott malacok átlagsűlya. A gondozók lényegesen túlteljesítették már eddig is a tervüket, és igy csupán prémium- előlegként már most 12 malacot kapnak. Ez év végére még ennél is több lesz a prémiumuk. December 31-ig ugyanis még 70 malac kerül leválasztásra.

A tótkomlós! Alkotmány Tsz a tervezett ötven extrém hízó marha helyett hetvenet adott át az idén a Békés megyei Adatforgalmi Vállalatnak. Kilencszáz hízott sertés átadására is kötött szerződést. Demondták el ezzel kapcsolatban véleményüket, majd Eleken, a Lenin Termelőszövetkezetben Szatmári Sándor főagronómus a gyakorlatban mutatta be a szakköri munkát.

A gyakorlatból és a vitában felszólalók véleményéből egyöntetűen kicsendült:

a mezőgazdasági szakköröknek

cember 10-ig még 240, százharmincöt kilogrammos bacon sertést értékesít, ezzel szerződéses kötelezettségének eleget tesz. Baromfiból pedig az év végéig még 12 ezer darabot szállít a Bameválnak.

Teljesíti

ez évi áruértékesítési tervét a tótkomlósi Alkotmány Tsz

szag azokat a termelési ágakat fejleszti, amelyek természeti, műszaki, gazdasági adottságai az adott helyen a legkedvezőbbek, amelyek termelékenysége nemzetközi szinten is a legnagyobb. Ahol gazdag, jó minőségű szénlelőhelyek vannak, közel a föld színéhez, azokat érdemes kiaknázni, s nem célszerű másutt, ezer méter mélységben, alacsony termelékenységgel bá- nyászkodni. A szénért, olajért, acélért, a nálunk gazdaságosan előállítható alumínium késztermékeikkel, autóbuszokkal, személyvagonokkal , s műszerrel, televízióval, motorvonattal, D—4 * K traktorral, stb. fizetünk. Nem nemzeti katasztrófa tehát napjainkban hazánk nyersanyag- és energiahelyzete. Csak számol, junk ezzel reálisan, s beilleszkedve a szocialista országok gaz. dasági közösségébe, adottságaink legmegfelelőbb munka és széllé, mi igényes ágakban a műszer- és híradástechnika, a gyógyszer- iparban olyan nevet szerezhetünk magunknak, mint a kicsi és minden nyersanyagát külföldről beszerző Svájc a finommechanikában.

A KGST-országok fejlődő

együttműködése nem csökkenti, hanem növeli versenyképességünket a tőkés világpiacon. Az iparosítás első évedben például

minden szocialista ország nemzeti keretei között tervszerűen, de egymástól függetlenül fejlesztette szerszámgépiparát. A párhuzamos gyártás, a sokféle termék, az erők szétforgácsolá- sához vezetett s a baráti országok nemcsak kölcsönös áruszállításaikat nem növelhették megfelelően, hanem a tőkés piacokon is egymással „konkurrálták”. Most a szerszámgépgyártás szakosítása után kevesebb típus fej. lesztése és gyártása módot ad minden országnak a világszínvonal elérésére, s ez megsokszoroz, za a KGST-tagállamok verseny- képességét a nyugati piacokon.

Elvileg ma már mindenki egyetért nálunk a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésének szükségességével. Konkrét esetekben azonban — ha egy régi, elavult termék gyártásának megszüntetését vagy egy új bevezetését írja elő a KGST-országok közös érdeke — gyakori a tiltakozás, a kibúvó keresése. A „gyártsunk mindent mi magunk” szemlélet, a régi önellátásra törekvő hibás gazdaságpolitika szelleme is gyakran kísért még. „Miért importálunk Csehszlovákiából kerékpárdina. mót, amikor húsz évvel ezelőtt is gyártott már ilyet a magyar ipar?” Ezt kérdezte például a felhasználó a Külkereskedelmi

Minisztérium egyik vezető szakemberétől. Pedig ma már elkép. zedhetetlen valamennyi sok száz fajta villamos forgógópet — a 0,6 Wattostól egészen a 150— 200 megawattig — mind mi gyártsuk saját szükségletre.

„Lépjünk fel minden, az együttműködés fejlődését gátló szűk látókörű szemlélet és tevékenység ellen, mert ezek végső fokon népgazdaságunk fejlődését akadályozzák. Keressünk újabb és újabb lehetőségeket a szocialista országok közötti kétoldalú és több oldalú nemzetközi együttműködés fejlesztésére, legyünk kezdeményezők a munkamegosztás elmélyítésében.’ Ezt olvashatjuk az országgyűlés legutóbbi ülésszakának beszámolójában. S valóban, a KGST felső szintű szervei nem hozhatnak minden részkérdésre kiterjedő döntést. A tisztázott alapelvek és világos célok ismeretében üzemeink és vállalataink kezdeményezzék maguk is bátrabban a kölcsönösen előnyös nemzetközi kapcsolatok sokrétű fejlesztését. Ehhez a legszilárdabb alap viszont, ha minden szinten teljesítjük a KGST már érvényben levő ajánlásait, határozatait, s határidőre, minőségben és mennyiségben egyaránt eleget teszünk növekvő exportfeladatainknak.

Kovács József

Őszi napsütés

A nap utolsó sugarai bearanyozzák a látóhatárt... Nagy a sürg^- forgós a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz irodájának udvarán, a bográcsban fő a birkagulyás, a szövetkezet fiataljai pedig söröshordókat gurítanak az iroda elé.

Cs. Szabó István, aki 300 forint pénzjutalmat kapott jó munkájáért.

— Nagy nap a mai nálunk — mondja Cs. Nagy Sándor elvtárs, az Egyetértés elnöke. — A szövetkezet életében először hívtuk meg nyugdíjasainkat baráti beszélgetésre, közös vacsorára.

Este hét óra. A tsz kultúrtermében a szépen megterített, virággal díszített asztalok mellett fejkendős nénik, fehér bajuszú bácsik ülnek. Kilencvenheten. Az elnök szavait meghatottan hallgatják, egyesek könnyeznek, érzik, hogy nincsenek egyedül. Jólesik a

mozták őket. Mondökáját nem tudja befejezni, hangja elcsuklik a meghatottságtól.

A finom, ízletes birkagulyásra ..csúszik” a sör. Vacsora után né- hányan körülveszik az elnököt, s együtt énekelik Patkós Zsófi néni nótáját... „Jó bor, jó egészség, szép asszony, szép feleség”...

Az egyik sarokban Csordás Sándor és Fazekas Béni bácsi beszélgetnek. Először a múltat idézik, amikor még summások voltak.

— Akkor nem kaptam három és fél mázsa búzát, 140 kilogramm árpát meg öt mázsa szalmát, mint most — mondja Csordás bácsi. — Ahogy számolom, a havi 260 forint nyugdíjjal, az egy hold háztájival és a földjáradékkal együtt havonként 800—900 forint jövedelmem van. Elégedett vagyok a vezetőséggel, nagyon rendes elnök a Sándor, falubeli, közénk való.

gondoskodás. A három legszorgalmasabb, még mindig dolgozó, nyugdíjas tsz-tagot megjutalmazta a vezetőség. Cs. Szabó István 300, Csordás Sándor 200 és id. Bozó János bácsi 100 forintot kapott.

Egy őszes hajú bácsika feláll, ■ öszönetet mond a tsz vezetőinek, a tagságnak azért a megbecsülésért, szeretetért, amellyel elhalCsordás Sándor a legjobban dolgozó nyugdíjas tsz-tagok egyike.

Béni bácsi maga elé néz, majd hozzáteszi: A fiatalokról se feledkezz meg, komám. Jó gyerekek, megfogadják az idősek tanácsát. A munkában is egész évben segítettek. Bakucz bácsi félhangosan megjegyzi: Azért most jó üregnek lenni.

Dékány Sándor