Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-20 / 298. szám
1963. december 20. 5 Péntek Iparművészek képezése Borisz Ivancsikov (jobbról) munka közben. Balra tőle a műbútorasztalos- tanfolyam vezetője, Leonyid Kurocs- kin. Nem mindenki látogathat el az Ermitázsba, a Louvre-ba vagy a Drezdai Képtárba, hogy a művészet remekeiben gyönyörködhessék; a legtöbb embernek meg kell elégednie a nagy müvek másolatával. A lángész alkotásai utánozhatatlanok, de a jó kópia mégiscsak megértetheti a közönséggel a művészit lelkesítő nagy gondolatokat és érzéseket. Erre a nehéz, de fontos művészetre a moszkvai 64. sz. Iparművészeti Szakiskolában tanítják meg a növendékeket. De ott nemcsak erre tanítanak. Akik az intézetből kikerülnek, tudják milyennek kell lennie a modem lakás ebédlőjének, amellett, hogy megőrzi orosz nemzeti koloritját: milyen emléktárgyakat lehet készíteni színes üvegből, hogy a külföldinek Moszkva vagy Leningrad jusson róla eszébe; hogyan kell a babái felöltöztetni, hogy mindig magára vonja a gyermek figyelmét. A szakiskola műbútor-asztalosokat, művésnököket, a műanyagok művészi megformálóit, játékbábu-fes tőket és ékszerészeket képez. Borisz rvanesflcov jövendő mffbútor- asztalos már másodilc éve tanul a moszvfcvai 64. sz. Iparművészeti Szakiskolában. Most az egyik bentlakásos iskolának készít szekrényeket és éjjeliszekrényeket. A bútorok árának 30 százalékát Borisz Ivancsikov és tanulótársai kapják meg. A* iparművészeti szakiskola tantermeihez vezető lépcső. A szobrot a végzős növendékek készítették. A hallgatók szeretik a testedzést. Vannak jó labdarúgók, korcsolyázók (Borisz Cibin végzett növendék a Szovjetunió bajnoka voltí) és kitűnő tornászok. Zinaida Jeliszejeva, jövendő bábutestő a tornaórán. Kié a kuli úrház? A szakiskola növendékei közül szabad idejükben sokan rajzolnak, szobrásztodnak. A legjobb munkákat közszemlére teszik ki. Az intézet harmadik emeletét használják fel „kiállítás’* céljára. Legutóbb Jurij Pecsnyikov utolsó éves növendék képeit állították ki. Jurij Pecsnyikov műveinek kiállítása. Sokan látták már a telekgerendása MEDOSZ-kultúrházat. Impozáns épület. A pusztából nőtt remekmű. — Szívesen járnak ide a Jókai Színház színészei — meséli Obuoh Jenő elvtárs, a kultúrház igazgatója. — És a közönség? Nagyon ragaszkodó. Képzelje csak el, hogy itt, ahol szinte csak tanyavilág van, termelőszövetkezetek, gazdaság és néhány sor ház, 230 bérletesünk van. Soha nem kell közönséget fogni... mindig telt ház van. Ahogy elnézem a színháztermet, el tudom képzelni milyen sok ember kell ide a tanyavilágból, hogy tele légyen. — Mozgalmas itt az élet — meséül a kultúrház vezetője és Szel- csányi György könyvtáros — minden napnak megvan a maga programja. Tánccsoport próbál, zenekarok játszanak — mert két zenekara is van a kultúrháznak, népi és tánczenekar — TIT-elő- adások, KISZ-klubesték, politikai oktatások és minden télen szakmai előadások. Négy vetítőgép áll rendelkezésünkre. Programszerűen járunk vetíteni a gazdaság üzemegységeibe. A könyvtárnak 130 tagja van. — Ennyi szép eredmény hallatára azt kell hinnem, nincs itt semmi baj. — De bizony van és nem is új keletű, — legyint Obuch elvtárs — Péter—Pál-ügy ez, amit most mondok: — Kevés a pénzünk. Kellene ez is meg az is, de miből? A gazdaság nem tud biztosítaná az idén pénzt, mert a termés nem a legjobban sikerült. A saját bevételeinkből kell gazdálkodni. II legnagyobb baj talán mégis ott van, hogy a telekge- rendási tanács és a környező termelőszövetkezetek nem segítenek. Ha kell a kultúrház, ők is hasz-; nálják. Ez rendben is lenne, de amikor felvetődött a kérdés: — mi lenne, ha valamennyien hozzájárulnának a költségvetéshez, mind azt mondta: ...— Nem a miénk. A MEDOSZ-é. — Az igaz, de a környéken nincs több kultúrház. Idejárnak a tsz-tagok, a község lakosai, mindenki itt szórakozik. Miért ne lehetne akkor közös erővel még szebbé, jobbá tenni? Ha segíteni kell, akkor mindenki eltűnik. Még valamit: a teiekgerendási pedagógusok sem teszik a leghelyesebben, hogy nem segítik az 54 éves Obuch Jenő elvtársat j szervezni, előbbre vinni a kultúr-' munkát, pedig nagy szükség len- J ne erre, mert nyilvánvaló, hogy j a kultúrház mindenkié. Pálvölgyi András I A Dél-Magyarországi Üveg- és Porcelánértékesitő Vállalat békéscsabai lerakata értesíti ügyfeleit, hogy 1963. december 27-től 1964. január 16-ig év végi leltározást tart. A leltározás jdeje alatt a kiszolgálás és árukiszállítás szünetel. Jleoél o „Potyautas" írójának Monsieur Jacques Dévai Párizs Igen tisztelt Uram! ön nyilván észre sem fogja venni, hogy a Magyarországról érkező tiszteletdíja összege növekedni fog. Nyilván alig tud többet rólunk, mint mondjuk mi Nyasz- szaföldről. És valószínűleg nem is sejti, hogy merre van Békéscsaba, s hogy itt mi milyen küzdelmeknek részesei vagyunk. Mi azonban jól ismerjük önt. Tudjuk, hogy egy kiváló színigazgató fia, számos színmű és vígjáték írója, a szórakoztató francia vígjáték egyik legrangosabb képviselője. A mi hazánkban is nagy sikerrel játszották a harmincas évek közepén és sokáig még a felszabadulás után a Francia szobalány c. vígjátékát, mely a mi Tolnay Klárinkat indította el a művészi siker útján, aki, ha véletlenül franciának születik, ma világsztár lehetne— Tudjuk önről, hogy afféle kommersz-szerzö, de azok között kiváló. Tudjuk azt az Önök hazájáról, hogy a „Resistance” — a németek elleni ellenállás nem múlt el nyomtalanul az Önök életéből, de sajnos nem csak pozitív hatással, hanem a francia nacionalizmus erősödésével is járt. S ön, mint kiváló szerző, jó érzékkel nyúlt a mai francia közélet szellemiségét foglalkoztató témához. 1957. ben írott darabja, a „Potyautas” erősen Amerika-eUenes. De nagyot tévednénk, ha ezt egyértelműen haladó jelenségnek fognánk fel. Van ebben haladó vonás is, de van ebben valami a De Gaulle-i kivagyoki- ságából is, bőven... Főhőse ugyan egy kültelki vagány, de ö is inkább a sanzonok világából lépett az ön színpadára, mint az életből... Bár rangos irodalmi ősei éreztetik rajta hatásukat, Moliére okos szolgáitól Beaumarchais Figarójáig és még tovább. Igyekszünk az ön darabját színvonalasan, komoly művészi akarással színpadra állítani. Jó iskola lehetne nekünk az ön finom, szellemes iróniája, borsos pikantériája... A mi színházunk most a korszerű színjátszás kezdeti eredményeiért harcol. S ha meg tudnánk ragadni valamit az ön jellegzetes könnyedségéből, az úgynevezett franciás „charme”-ból, elégedettek lehetnénk. Persze — ön mint ízig-vérig színházi ember — nyilván nálam is jobban tudja, hogy a bemutató előtti napon tudok a munkámról a legkevesebbet! Fogalmam sincs, hogy a szándékból mi tud megvalósulni... Nagyon kiesi eredmény is, már nagyon nagy lépés lehet. Hogy befejezésül stílszerű legyek: az „11 de France” luxus- hajó indulásra kész, hogy a Tre. fort utcai „téli kikötőből” a siker vizeire ússzon. Fedélzetén mindenre elszánt utasok és személyzet, akik a közönség előtt az ön írói erényeit akarják ismertté tenni, s a maguk művészi tapasztalatait gazdagítani... Jómagam, mint ennek a békéscsabai „II de France”-ndk első tisztje, nem tehetek mást, minthogy önnek, a közönségnek és a színészeknek nyugodalmas átkelést kívánjak és jó hajózást. Maradok tisztelettel: Máté Lajos Ismeretterjesztő előadás a Fegyveres Erők Klubjában A televíziós stúdiótól a nézőkig címmel ismeretterjesztő előadást tartottak szerdán délután Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjának színháztermében. A technikai előadássorozat keretében, melyet a TIT rendezett, Süli Árpád tanár ismertette az érdeklődőkkel a televízió működését és a tv- stúdió munkáját. A hallgatók értékes technikai ismereteket szerezhettek a színvonalas előadáson, ami után a Színes televízió című szovjet, valamint a Televízió című magyar kisfilmet vett tették. Korszerű épület a szarvasi -Arborétumban Nyolcszáz ezer forintba került a szarvasi Arborétumban felépített új épület, amely az emeleten a vendégeknek biztosít helyet, a földszinten pedig a hideget nem bíró növényeknek nyújt menedéket télen.
