Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-18 / 296. szám

december 18. 4 Szerda A népfrontelnök és a 11. kerület Hó borítja a békéscsabai utcá­kat, s az Élővíz-csatornát vasta­gon fedd a jég. A II. kerület a város központja. — A határai? — neveti el ma­gát Urbán András, aztán a falra kifüggesztett térképre mutat — Bartók Béla út, Luther utca, állo­más és a Körös-part. Több mint nyolcezer ember lakik itt Gond­jaikat és bajaikat ismerjük. Hi­szen ebben az évben tizenkét ta­nácstagunk már kétszer számolt be választóinak, s a tanácstagi fogadóóráikon is sűrűn nyűik az ajtó. — Végeztek-e az emberek tár­sadalmi munkát? — Ebben az évben több mint 200 ezer forint értékűt. A Vécsei utcában így készült el az útháló­zat, parkosítottuk a Tulipán utcát, Bartók Béla utat, s a város egyik legszebb utcája lett a Gyóni Gé­za utca. Mindenki dolgozik? — Hát persze, nehéz lenne olyan embereket felsorolni, akik nem tettek semmit. A II. kerület­ben nem lehet azt mondani, hogy ez munkáskerület, de azt sem, hogy hivatalnok-kerület, hiszen itt mindenféle állást betöltő embe­rek laknak. De egy biztos, ha a népfront aktívái szóltak az embe­reknek, akkor szívesen jöttek és közösen ástuk az árkot vagy ép­pen csináltuk a járdát. Persze, olyan is akad, aki ma még kö­zömbös. És, hogy ilyen ember mi­nél kevesebb legyen, ez egy kicsit rajtunk is múlik. — Hány népfrontaktivista van? — Számokat mondjak? Azt is lehet. A kerület népfrontbizottsá­Megjelent íz Újságolvasók Zsebkönyve A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában néhány nappal ezelőtt egy olyan kiadvány hagyta el a nyomdát, amelyik joggal tarthat számot az újságolvasók széles táborának érdeklődésére. Az Új­ságolvasók Zsebkönyvének meg­jelentetésével az a helyénvaló szándék vezétte a kiadót, hogy segítséget nyújtson a gyors és könnyű tájékozódáshoz, a fogal­mak, rövidítések, kifejezések meg­értéséhez. Aki ezt a kis könyvet forgatja, az sokat tanulhat belőle, gyarapíthatja politikai tudását. Emellett megismerkedhet a Föld jelentősebb területi, népességi adataival, az országok adataival, a nemzetközi kommunista mozga­lom fejlődésével, az űrrepülések adataival, a nemzetközi sajtó je­lentősebb lapjaival, Magyarország államigazgatási beosztásával, a kormány felépítésével, az MSZMP vezető szerveinek felépítésével és a népgazdaság több adatával. gaában ötvenötén tevékenyked­nek, van 12 tanácstag, ezenkívül dolgozik a kerületi pártszervezet, a nőtanács, a Vöröskereszt. Igen­csak megtalálja mindenki a mun­káját, nem panaszkodunk. — Egy népfrontelnöknek meny­nyi ideje megy el társadalmi munkára? — Soha nem számoltam. De azért úgy naponta 2—3 óra hosz- szat igencsak ezzel töltök. • A kérdések után illik elmondani azt is, hogy Urban Andrással, a Békéscsabai Városi Tanács Építési és Műszaki Osztályán beszélget­tem. flivatali munkája ide köti. ö 1961 óta miint társadalmi munka szervező dolgozik itt Hi­vatali munkája mellett a Hazafi­as Népfront II. kerületi bizottsá­gának elnöke és az ez évi válasz­tások óta tanácstag is. Munkája szorosan hozzátartozik a város fej­lesztéséhez, a városban végzett társadalmi munkáért ő a „fele­lős”. Persze azért nehéz különbsé­get tennie a város és a kerület kö­zött. Hiszen nem is tehet. És ha talán egy kicsivel mégis többet találjuk meg a II. kerületben, arra is megvan a magyarázat. Ott választották meg tanácstagnak. — Jövőre mit tervez a kerület? — A* Kinizsi utcában járdát bontunk és újra parkosítunk, hiszen ez minden évben visszatérő feladat. — Milyen a népfrontbizottság­nak és a tanácstagoknak a kap­csolata a lakossággal? — Szám szerint sajnos nem tud­nám felsorolni hány közérdekű bejelentés hangzott el a tanácstagi beszámolókon, hiszen nem készül­tem ón erre a beszélgetésre. De azt tudom, hogy szinte minden napra jut egy-egy telefon, amikor ezért vagy azért szólnak. Talán egy példát meg is említenék. A tüdőgondozó vízvezetékének ügyé­ért is csak „mi vertük a tüzet”. Sikerült is. • Urbán András négy éve elnöke a II. kerület Hazafias Népfront­bizottságának. Most választásokra készülnek a kerületekben. Újra­választják a népfrontbizottságok tagjait. Nyilván a II. kerületben éppúgy, mint más kerületekben vagy községekben is az esti kis- gyűléseken majd szóba kerül ki, mit tett, kit válasszanak meg, kit ne válasszanak meg újra. Most visszagondolva a beszélgetésre, Urbán András soha nem mondta, hogy „ezt én csináltam”, „én in­téztem el”, mindig úgy beszélt, hogy a kerület, a tanácstagok és úgy mondta, hogy „mi, a népfront­bizottságban”. Ez azt is bizonyít­ja, hogy Urbán András a közösen végzett munkában leli meg örö­mét és tudja, s azt is hirdeti, hogy a kerületben lakóknak egyformán kell tenniük kerületükért, hogy az szép legyen. (-cd.) üveg, polcelán és kerámia dísztárgyakat jZepliedneáM ueideUtU Levél a színházról Nem ritka levél: egyre több­ször kapunk elismerő sorokat a Jókai Színház vidéki vendégjá­tékairól. A legutóbbi, néhány nappal ezelőtt Méhkerékről ér­kezett, és az ottani új művelő­dési otthon igazgatója írta. Nem nehéz észrevenni a különben is meleg sorok között azt a sugár­zó örömet, hogy végre Méhkeré­ken is játszik a színház! „Első ízben szerepelt közsé­günkben a Jókai Színház — írja Dúló György, az otthon igazgatója. — Már este 7 óra előtt zsúfolt volt a terem. Aki­nek nem jutott hely, méltatlan­kodva és bosszankodva tért ha­za. Akik ott lehettek a műso­ron, igazán sok élményben és kacagásban volt részük.” Talán furcsa az összehasonlí­tás, de ebből a néhány mondat­ból hajdani válogatott labdarú­gó-csaták körüli hangulat jut eszembe. Az, amikor egy' an­gol—magyarra már hetekkel előbb nem lehetett jegyet sze­rezni, a stadion, ahonnan a száz­ezer szerencsést nem számítva, tíz-húszezer vagy még több szurkoló ment haza „méltatlan­kodva és bosszankodva”... És íme, most mindez meg­történik egy kis Békés me­gyei községben, Méhkeréken, ahol ugyan nem angol—magyar meccset hirdettek a plakátok, hanem a Jókai Színház vendég­játékát, Dunai: Nadrág című ko­médiájának bemutatását. Valahogy nagyon szép ez és megnyugtató is: nemcsak a nagy mérkőzésekről mennek haza (bár mostanában ritkán!) jegy hiányában az emberek, hanem egy színházi előadásról is. Igény, emberi formálódás: ez az oka mindennek. Bárcsak mi­nél több helyen hatna, és mi­nél erősebben! (S) Felgördül a függöny. Érdekes színpadkép tárul a nézők szeme elé: különböző szintű lépcsőkön állva fiatalok mondják a verset. Az első Ábrányi Emil: Magyar nyelv, s azután Petőfi, Robert Bumst, Juhász Gyula, Puskin, majd Móra Ferenc egyik novel­lájának dramatizált változata hangzik el a színpadon. Az össze­állítás címe: Legkedvesebb verse­ink, rendezte Szoboszlay Sándor színművész. Az előadás végén tő­le érdeklődünk: — Mióta tanulják ezt a mű­sort? — Másfél hónapja, heti egy ■pró­bával. Csak most, a bemutatkozó előadás előtt sűrítettük a próbá­kat. — Bemutató előadás és egyben bemutatkozó is? — Igen. Ez az első szereplése az irodalmi színpadnak, nemcsak ebből a műsorból, hanem egyéb­ként is. — Mi a pontos elnevezésük? — A Békéscsabai Építők Műve­lődési Otthon Juhász Gyula Iro­dalmi Színpada. — Hány tagú együttes ez és kik a tagjai? — Tizenheten vagyunk, kilenc ipari tanuló és nyolc gimnazista. — Terveik? A választ erre már nem Szo­boszlay Sándor adja, hanem a szereplők: — Minél több és jobb előadás. — Vidéken? ság útján lévő Ezermester Bolt­ba rengeteg úttörőfelszerelés, ezermester-szerszám érkezett. A hasznos szórakozást nyújtó játé­kok mellett az üzlet néhány érde­kes típusú rádiót is lényegesen olcsóbb áron hoz forgalomba, mint a szaküzletek. Így például ■ az asztali tranzisztoros rádiót — Igen, ott is, és természetesen új műsort szeretnénk megtanulni, különösen, ha többen leszünk, mert az előadás végén máris je­lentkezett egy új tag, s talán má­sok is jönnek majd. — Milyen lesz a következő be­mutató műfaja? Egyhangú a válasz: nem ka­baré. Irodalmi színvonalú egyfel- vonásos. Ezután Szoboszlay Sándor el­mondja, hogy Okölicsányi Zsolt írta az összekötő szöveget és ő dramatizálta Móra Ferenc novel­láját is. — Sok segítséget kaptam még Budai Lászlótól, Szentmiklósi La­jostól és igen szépen szerepelt Gátvölgyi Éva, Gazsó Erzsébet, Ribár Ilona, Honvéd Sarolta és Borbély Eszter is. — S az ipari tanulók? — ök is dicséretet érdemelnek. Nagyban hozzájárult Pleskovics István, Harangozó János, Orvos Mátyás, Molnár Mihály, U. Nagy László, Cseh József, Bozsó Imre, valamint Szabó János jó szerep­lése és szorgalma a bemutató si­keréhez. Szép előadást láthattak hétfőn este azok a versbarátok, akik a rossz időjárás ellenére elmentek az Építők Művelődési Otthonába. Jól sikerült a bemutató s ezt lát­va elmondhatjuk, hogy a fiatal ipari tanulók és gimnazisták meg­állják helyüket hazánk négyszáz irodalmi színpada között. V. s. hathónapi garanciával, féláron adják. Kapható a boltban a ked­velt daxlí formájú rádió, ezenkí­vül magnetofonok és különböző rádió- és magnetofon-kombiná­ciók. Az üzlet most az ünnepek hetében már eddig is jelentős for­galmat bonyolított le, és bizonyá­ra a játék- és rádióvásár tovább növeli forgalmukat. Játék- és rádióvásár a békéscsabai Ezermester Boltban A békéscsabai Tanácsköztársa­Fejkendős, idős asszony nyitott a szerkesztőségbe ezzel a határo­zott kívánsággal: mivel ö, Kati néni, ki eddig a békéscsabai, Ta­nácsiköztársaság úti gyorskiszolgá­ló előtt árulta a kiflit, most nyug­díjba megy, írnánk meg az újság­ban, hogy mindenkitől szeretet­tel búcsúzik. „Mindenkinek kö­szönetét mondok, a kedves ve­vőknek, a kihordóknak és a ke­nyérgyáriaknak.” DCati nini búi-sajti párok, akiket leg­jobban szeretett. A környező bol­tok eladói, kik már nem lehetett. Olyan voltam, mind személyes barátai. S itt új- minit a diófa, amely él-él, lombot bői a lelkemre köti: feltétlen ír­hajt, de nem terem. A férjem pék- jam meg, hogy szeretéttei búcsú­süteményt árult. Ahogy ő beteg lett, kezdtem neki segíteni. Las­san átvettem a munkáját. Tíz éve már, hogy ugyanazon a helyen árulom a kiflit Az uram három éve meghalt — Nem jártaim én soha sehova zik tőlük. Nézem Kati nénit, s arra gon­dolok, honnan árad, miből táplál­kozik az ő szeretete. Hiszen sok rossz jutott ki neki — cselédsor, ami szerelemre sem hagyott ked­vet, s amely olyan hosszúra nyúlt, Hellyel kínáltam és sok min- szórakozni. A megyén kívül nem hogy mire férjhez ment, már főképp utaztam. Könyvet soha nem d- gyereke nem lehetett, az, hogy vastam. Moziban, színházban ősz. nem szórakozott, nem tanulha- szesen tán ötször voltam. Hogy le. tott, nem olvasott, nem uta- hetett így élni? Nem is tudom! — zott — ami sok embernél az Sír. .életet, a világot, az embereket hi­Amikor sír Kati néni, az orra báztató keserűséggé válna. De Csabára, szolgálni. Tizenkilenc is kivörösödik. Aztán a kezét mu- honnan az emberek legtöbbjében évig gyűjtöttem szobabútorra, tatja, mely szintén vörös és da- mégis az az átalakító képesség, konyhabútorra. Bálba, szórakoz- §adt, félcsípte a hideg a stan- hogy minden átélt rossz ellenére ni nem jártam. A szabad időmben dón. Később, mikor már nevet — tudnak jót, szeretetet sugározni? mert a jókedv az alaptermészete Szép műhely az emberi benső! —, az arca, a feje csupa pasztell- ö a búcsúzásnál még egyszer szín. Rózsaszín arc a fehér hajban, figyelmeztet, hogy valahogy ki ne Arról beszél, ami jó. Az embe. felejtsem a köszönetét, háláját rek szerinte ma jól élnek. „Ügy tolmácsolni most, hogy nyugdíj- merrnek, úgy eljárnak mindenho- ba megy. Ezért hát mindenkinek, vá” Az ő életében is van jó. A laka- akinek szól! A hatvanhat éves Rá­ismertem a férjem. Ekkor már sa. A kézimunka. A rádió. (Legjob- ti néni hozzánk gyalogolt, három harminchat éves voltam. Arra ban a meccset élvezi, s örömében a emeletet megjárt a minap, hogy nem emlékszem pontosan, hogyan bemondóval együtt kiabál: gól, az újságba kinyomtassak, nyugdí- kerültünk össze. Az Isten adta őt gól!) A társasága: a vevők. A stand, .iazása alkalmából sok szeretettel rám. Jó ember volt, de beteges, ahol reggeltől estig emberek kő- búcsúzik mindenkitől. Rendesen éltünk, Gyermekem zött volt A fiatalok, a szerelmes- Fadányi Anna denről elbeszélgettünk, maigáról, életéről. — Heten voltunk testvérek. Apám ács volt Békésen. A hónom alatt egy váltó ruhával jöttem ti­zenöt éves koromban, 1912-ben a gazdámék gyerekei vei játszot­tam. A- legényektől féltem. Az úrók örültek neki, hogy nem volt semmi kívánságom, hogy nem mentem el a kimenőmön. Elége­dettek voltak velem. Mire megvolt a bútor, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents