Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-18 / 296. szám
1983. december 18. 2 Szerda Hruscsov karácsonyi ajándéka a világnak — Példa nélkül álló költségvetés A szovjet parlamenti ülés nyugati visszhangja Az amerikai újságok vezető helyen foglalkoznak a hétfőn közölt új szovjet költségvetéssel. A Daily News című washingtoni lap „valamennyi békeév példa nélkül álló költségvetésének” nevezi az új szovjet tervezetet és rámutat: a Szovjetunió fokozza a közszükségleti cikkek termelését, zöld utat nyit a vegyipar fejlesztése előtt Az AP rámutat: a Szovjetunió csökkentette katonai költségelőirányzatait és fokozta a közszükségleti cikkeket termelő nak csökkentését és a fogyasztóiparágak pénzelését. A UPI hír- kát szolgáló kiadások fokozását.” ügynökség példátlannak nevezi a A Daily Herald hangsúlyozza, szovjet költségvetést és hangsú- hogy angol hivatalos körökben lyozza, hogy nagy távlatok állnak „ezt a hírt úgy üdvözlik, mint a a szovjet vegyipar fejlődése kelet—nyugati kapcsolatok kielé_ j gítő fejlődési irányzatának újabb „Mr. Hruscsov karácsonyi aján-, jelét”. A Daily Express moszk- déka a világnak” így értékeli vaj tudósítója nyugati szakértőkNA PTAJ* a Daily Express moszkvai tudósítója az 1964—65. évi szovjet költségvetést. A Daily Scketch így ír: „Oroszország tegnap meghirdette 1964-es katonai kiadásaiMásféí óra egy szemináriumon Lassan gyiilelceKíiiik a cipész ktsz egyik békéscsabai irodájában. Politikai továbbképzés. Időszerű kérdések szemináriuma. A dolgozók alig, hogy letették a szerszámot, újra nekilátnak, hogy a mindennapi munka mellett beletekintsenek a világ eseményeibe, meghánnyák-vessék a világ folyását, elmélkedjenek az őket is érintő problémákon. Mert ugyan kit ne érdekelne mit jelent az egyszerű embereknek a KGST. Most ugyanis erről van szó. Alig néhány hete kezdődött meg a pártoktatás, s az eddigi tapasztala, tok azt bizonyítják, kedvelik az emberek ezt az oktatási formát. tudtuk milyen nap virrad ránk. Ma már nem a közöny emberei ülnek le, hanem érdeklődő, mindent tudni akaró dolgozók, olyanok akik hiszik a jövőt, s bíznak a célok elérésében, a tervek megvalósulásában, de azt is érzik, s tudják, hogy nékik is közük van mindehhez. Tudják, hogy részesei annak a világformáló hatalmas küzdelemnek, mely napjainkban folyik, s tudják, az eredmények nem maguktól jönnek... Nem könnyű a vezető helyzete, nem olyan emberekkel áll szembe, akik nincsenek tájékozódva. Igenis, a „hallgatók” beszélnek, ismerősök a világban, figyelemmel Fól öt múlt néhány perccel, s kisérik az eseményeket, s a vezeegyütt a hallgatóság, ha nem is teljes létszámmal, mert azért mindig előfordul, hogy fontos családi probléma adódik. A szeminárium- vezető folteszi a kérdéseket. Mi a KGST? Mi a jelentősége, s feladata? Hogyan segíti a szocializmus építését hazánkban? Mit jelent az életszínvonal emelkedése szempontjából?— Alig liamrzitnaii cl a kérdések, az első hozzászóló máris nyújtja a kezét: — Én igen hasznosnak látom a KGST-t. Általa valósul meg a szocialista országok együttműködése, s ilyen módon nőnek lehetőségeink a békés versenyben... Azért azt nem értem, hogy a szakmánál maradjunk, miért Románia gyártja a faszöget, mikor mi, magyarok is jó minőségűt gyártottunk eddig...? — Nekik több a fájuk, mi importáljuk a faanyagot, gazdaságosabb így — hangzik a vitában. — Én abban látom a KGST jelentőségét — mondja a másik —, hogy korszerűbb termelést, magasabb életszínvonalat biztosít nekünk is... Míg a harmadik arról beszél — miért van az, hogy az egyik szocialista állam megnehezíti a másik fejlődését, gondolok itt Kínára... és így sorjában, szinte mindegyik hallgatónak van valami véleménye, kérdése... Rövid másfél-két óra alatt bejárjuk a földgömböt. Egyre jobban látszik, hogy a korábban meglevő szűklátókörűség eltűnik s egyre tágul, terjed körülö'.tünk a látóhatár. Az emberek a mindennapok problémái mellől távolabb néznek. Érdeklődve figyelik az őket körülvevő világot, elkalandoznak a kis székekből, a munkaasztalok mellől a távoli gyarmatokra, oda, ahol még nem a szocializmus zászlaja leng. De oda is ellátogatnak, ahol új háborút kovácsolnak, s ilyenkor forróbb a hang, jobban izzik a tekintet. Amikor aw. ember hallgatja, s nézi a résztvevőket, eszébe jutnak azok az idők, amikor egyedüli gondunk csupán az volt, hogyan lesz holnap, mert nem tőnek csupán az a feladata, hogy a sok, különböző mozaikot összerakja, megmutassa a helyes összefüggéseket... * Er.t láffnm ín és úgy éreztem, hogy meleg barátság, őszinte légkör alakult ki közöttünk ott, azon az estén meg a többi - eken is. Olyan emberek között ültem, akik érzik: életünk úgy formálódik, úgy szépül, ahogy mi magunk dolgozunk azért, hogy az elültetett mag minél hamarabb kikeljen, s gyümölcsözzön... Háló Ferenc re hivatkozva rámutat, hogy a költségvetés „őszinte gesztusnak tekinthető a hidegháború ellen \ és kifejezi az oroszoknak azt a reményét, hogv végső soron elérhető a leszerelés”. A Daily Worker vezércikkében rámutat: a szovjet kormány „leszerelést | akar, mert így még több pénzt juttathat a szovjet nép életszínvonalának emelésére. Azonban a szovjet kormánynak mindig is ez volt az álláspontja”. A lap, miután hangoztatja, hogy eddig is csak az imperialisták kényszerítették a Szovjetuniót fegyverkezésre, így folytatja: „mégis, mindezek ellenére, a második világháború szörnyű rombolásainak és a Nvueat ellenséges magatartásának fittyet hányva, a Szovjetunió hatalmas sikereket ért el.” A múlt nagy eredményei biztosítják a jövő állandó és egyre jobban gyorsuló haladását — fejeződik be a Daily Worker kommentárja. Valamennyi hétfő esti és kedd reggeli párizsi lap előkelő h elven ismerteti a szovjet hadikiadások csökkentéséről szóló jelentést. A legtöbb polgári lap kommentátora igyekszik lekicsinyelni e lépés jelentőségét, a befolyásos Monde azonban realisztikusabban értékeli az eseményt. E lap moszkvai tudósítója nyugati megfigyelőkre hivatkozva kijelenti, hogy a Szovjetunióban hozott új döntést a nemzetközi feszültség enyhítésének törekvése hatja át. Ugyancsak a Monde kommentátora megállapítja: a szovjet katonai költségvetés csökkentése arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió továbbra is folytatni óhajtja a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseit. (MTI) 1963. december 18., szerda. — 160 évvel ezelőtt, lß03. december 18-án halt meg Johann Gottfried Herder német író, kői. tő, haladó irodalomkritikus, „Sturm und Drang” irodalmi mozgalom egyik kezdeményezője. Munkássága nagy hatással volt a német klasszicizmxis kialakulására, Goethere, majd a romantikára. Művészeti eszményként az antik humanizmust hirdette és fellépett a művészet öncélúsága ellen. Fő műve: „Esszék az emberiség történetének bölcseletéhez”, valamint az ehhez kapcsolódó hatalmas népdalgyüjteménye. Műveinek Johann Herder jelentősége, hogy felébresztette az érdeklődést a német és a szláv népköltészet iránt. — 255 évvel ezelőtt, 1708. december 18-án végezték ki Beze- rédi Imrét, Rákóczi szabadságharcának egyik népszerű hadvezérét, a kiváló bajvívót. A fejedelem árulási kísérlete miatt fejeztette le. * — 100 évvel ezelőtt, 1863-ban e napon született Bogdánfy Ödön mérnök, hidrológus, a magyarországi vízierő-hasznosítás kezdeményezője és az árvizek előrejelzésének megszervezője. A Horthy-korszak kommunista és munkásmozgalmai Békés megyében Jubileumi kiadványt jelentetett meg a Békés megyei tanács A Békés megyei történetírás régi adósságát töi'lesztve írta meg dr. Virágh Ferenc, békéscsabai gimnáziumi tanár A Békés megyei szegényparasztság és a munkásság helyzete, küzdelme az ellenforradalmi korszakban (1919— 33) című dolgozatát nemrégiben. A 250 oldalas értekezés többek között feleletet ad arra, hogy milyen okokra vezethető vissza a viharsarki munkásmozgalom jellegzetes karaktere, más vidékeket megelőző híre. A könyv képeikkel illusztrált fejezetei az ellenforradalmi megtorlásnak, a bethleni földosztásnak, a mezőgazdasági munkaszervezet feudális maradványainak, a megyei munkás-és szegényparaszt-mozgalmak kérdéseit boncolgatják s szemléletes rajzát adják az illegalitásba kény- szerített KMP Békés megyei munkájának. A könyv elkészítéséhez — melyet Békés megye felszabadulásának két évtizedes jubileumára jelentetett meg a megyei tanács — segítséget nyújtottak a szerzőnek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium, a szeghalmi Péter András Gimnázium és a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Technikum helytörténész diákjai. VADÁSZ FERENC: A UzcnUai-tKCidik' (17.) Nehéz az illegalitás Kilián a nagy hidegben sem hordott kalapot. Feltúrt gallérral baktatott Sallai mellett. Sallain szürke kalap volt. Homlokába húzta a karimáját. Kilián elnézte a szikár, halk szavú férfit, ahogy itt-ott arcára hullott a lámpák fénye, sápadt- nak látszott. Barna keretes szemüveget viselt, feltehetően azért, hogy megváltozzék a külseje. Nyírott bajusza komoly- lyá tette az arcát, de így is fiatalnak látszott. Már tizenkilencben a forradalom leginkább ostromolt barri- kádján csatázott. Az ellenség rettegéssel nézett arra az erődre, amelyben Korvin Ottóval és a többiekkel a forradalom belső rendjén őrködtek. Mennyi gonosz rágalmat ösz- szehordtak rájuk több mint egy évtizeden át — gondolta Kilián. — Hát hisz igaz, nekik — a burzsoáknak — okuk van rá: aki a forradalomra tört, nem kímélték. S most itt lépdel mellette Sallai. Abban a városban, amelyben gőgösen, kegyetlenül trónol az ellenforradalom és hihetetlen méretű a nyomor, a munkások ellenállásának forradalmi tüzet éleszti. — A mieink mindenütt ott lehetnek — szólalt meg — a munkanélküliek között, az ifjúsági bizottságokban, ha megfelelő módszerekkel dolgoznak és helyesen jelölik ki a legfontosabb követeléseket. — Elhatároztuk, hogy háromszor annyi lapot küldünk a gyárakba, mint eddig — mondta Kilián. — Mit gondolsz, Gabi, lesz hozzá elég erőnk? Sallai ezekben a hetekben Kovács Dénes névre szóló igazolványokkal élt Kőbányán, a Csanád utcai lakásban. Munkatársai — kívánsága szerint — Gabinak szólították. — Azt hiszem, igen — bólintott. — Csak ne folyjon külön, elszigetelten az ifjúsági akció. Most meg tudjuk csinálni, lesz egy-két nyomdánk. A KIMSZ tagjait figyelmeztessétek: az idő. sebb, tapasztaltabb forradalmi munkásokkal kell összefogni, akkor menni fog a munka. — Gondolom, helyesled a tervünket, hogy az Ifjú Proletárban leleplezzük az ál-baloldali provokációkat A levesosztókban, például a Kisstáció utcában, egy csomó gyanús alak ólálkodik, nagyszájú demagó. gok, akik az elkeseredett embereket meggondolatlanságokba akarják belevinni. — Egyetértek — bólintott Sál. lai. — Rá kell mutatni, hogy egyesek kalandorkodásra csábítják a hiszékenyeket. A burzsoázia éppen azt szeretné, ha valamiféle terrorizmust tudna a nyakunkba varrni. A biatorbá- gyi üggyel megpróbálkozott és nem nyugszik bele a kudarcba. Írd meg Vili, ezt neked kell megírnod. Radikális frázisok mö. gött gyávaság, olykor árulás lappang. — Foglalkozunk vele... — Van itt egy Ágisz nevű ember — folytatta Sallai. — Ha jól tudom, Linkának hívják. Ágisz a fedőneve. A vasas ellenzékben tölt be valamilyen funkciót. Ez maga köré gyűjt néhány forrófejűt és arra biztatja őket, hogy szervezzenek támadást a Brauch-féle hentesüzlet és a Rákóczi úti libásboltok ellen, mert a párt jogosnak ítéli, ha az éhezők ott szereznek élelmet, ahol találnak — Aztán — ígéri — az akció után a résztvevőket majd kijuttatják a Szovjetunióba. Nem a legnyilvánvalóbb beugratás? — De mennyire az! — csóválta a fejét Kilián. — Erről hol hallottál? — Akadt, aki átlátott a tervén. A Fémlemezipari R. T.-nél, az Erzsébet királyné úton van néhány keménykötésű, rendes ember. Egyikük — Badantinak hívják — összeakasztotta vele a bajuszát. — Bad an ti? — ismételte Kilián. — Ismerem. Találkoztam vele a Királyerdőn, a Szépvölgyi úti katlanban, kiránduláson, túrán... Jól vagy tájékoztatva az emberekről... Sallai rhosolygott. — Olyantól tudom, aki sok elvtársat ismer. Van ott egy-két tehetséges fiatal is. Újoncok, ti foglalkozzatok velük. Látod nevetett —, az ifik közül is sokat ismerek. De azért nagyon nehéz így — sóhajtott —, embertelen dolog a szigorú illegalitás. Csak az érzi, aki benne él. Mint a beteg az egészséggel, úgy van vele az ember. Akkor becsüli igazán, amikor hiányzik.. . — Megértelek — bólintott Kilián. Nem ismerte Sallai életét, csak politikai működéséről tudott egyet-mást. De ezekben a percekben megsejtett valamit az egészből, ennek az eszméiért elő embernek egész életéből, megértette szabad szárnyalásra vágyó leikét... iFolytatjuk)
