Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-15 / 268. szám

1M3. november 15.

4

píatek

Körtelefon a téli felkészülésről

Ar. elmúlt tél zordsága és hosszúsága arra inti üzemeinket, vállalatainkat, hogy gondosan készüljenek fel a hideg új évadjára, gondosabban, mint tavaly.

Alig akad olyan üzem, vállalat, ahol ne tanultak volna a téli leckéből. Az előkészületeket éppen ezért idejében, már október végén, november elején megkezdték. Hogy mit tettek eddig, s mit tesznek a közeljövőben — míg az első hó lehull —, erre kértünk feleletet az illetékesektől.

Megérkeztek a salakszoró gépek

Telente a síkossá vált utak egyenetlen homokozását, salakozását teherautókról, kézi erővel végezték Békéscsabán. Az idei télen már salakszóró gépek váltják fél a szaporátlanul dolgozó emberek nehéz fizikai munkáját. A kertészeti és köztisztasági vállalat főmérnöke: Ledzényi János elújságolta, hogy két salakszóró már megérkezett a megyeszékhelyre.

A salakgyűjtést már hónapokkal ezelőtt megkezdték. Megfelelő minőségű és mennyiségű salakot tárolnak a vállalat Berényi úti telepén.

A hoeltakaritáshoz a téli napokban állandóan 50—60 ember áll a vállalat rendelkezésére. Ha szükséges, alkalmi munkásokat vesznek fel.

Zárt helyiségekben tárolják a készárut

A Békéscsabai Konzervgyárban ezen a télen is nehéz körülmények között dolgoznak a munkások, akárcsak tavaly. A hagymaszárítás, zakuszki-készítés és vegyesíz- készítés a hideg hónapokban sem szünetel. A széljárta, még teljesen el nem készített csarnokokban úgy fűtenek, hogy csővezetéket helyeznek el a munkahelyek közelében, ezen forró gőzt nyomnak át, hogy a dolgozók melegedhessenek. Néhány helyen hősugárzókat állítanak fel.

A raktárhiány miatt nagy gond a készáruk átteleltetése. A színekből fedett helyre hordják át a töltött üvegeket, hogy ne tegyen bennük kárt a fagy. Az elgondolások szerint a hamarosan elkészülő TMK-műhelyeket nem adják át rendeltetésének, itt raktározzák el a mintegy 160 vagon készáru tekintélyes részét. Az udvarra kényszerülő hordós árukat

iWWWWWWWVWWmWWWtMWMMVWWWWVWMW

Ahol az elegáns ruhák készülnek...

Hetenként 10—12 megrendelő

keresi tel a Békéscsaba és Vidéke Textilfeldolgozó Ktsz immár 13 éve működő békési méretes szabóságát. Heten készítik a szebbnél szebb női és férfiruhákat, tétikabátokat, bundákat. A ktsz-nek jelenleg nyole tanulója van, akik számára egy külön tanműhelyt tartanak fenn.

Képünk a méretes szabóság műhelyében készült.

A Tatabányai Szénbányászati Tröszt

föld alatti vájár és szállítócsilléseket vesz fel

38 évestől 45 éves korhatárig. Étkezés naponta háromszor, választékos, meleg étel 6.60 Ft Szállást havi 70—140 Pt-ig térítés ellenében biztosítunk.

Jelentkezni: a Tatabányai

Szénbányászati Tröszt munkaügyi osztályán lehet.

3455

(uborkát, paprikát) alaposan kö- rüiszalm ázzak a hideg napok előtt.

Rőzsével védik a töltéseket

A vízügyi építő vállalat békési központjában Tamási Géza műszaki előadóval váltottunk szót. Ö a következőket mondotta:

— Csökkentett ütemben a téli hónapokban is dolgozunk Szeged, Mezőtúr, Biharugra, Mezőhegyes környékén. Különösen Biharug- rán, a halastavak készítésénél lesz sok teendőnk. Itt elsősorban a kotrógépek dolgoznak. Az elkészített töltéseket a télen rőzsével védjük. A hideg idő beálltáig minden nagyobb munkahelyen befejezzük a betonozást. A vasúti átvezetők, gyaloghidak kőburkolatait, földmunkáit a télen is csináljuk. Az ÖRKI rózsási üzemegységében kísérletet folytatunk az előregyártott betonburkolattal való szigetelésre. Ezeket a kísérleteket csak akkor hagyjuk abba a csatornák mentén, ha a hőmérő higanyszála a mínusz 20 fok alá süllyed...

Százhuszonnégy kéményseprő, 230 ezer kémény

Megyénkben összesen 124 kéményseprő van és ennyi emberre 230 ezer kémény tisztogatása vár. Egy főre átlagosan 1900—2000 kémény jut. Az állandóan és folyamatosan végzett munka ellenére ilyenkor, a tél beállta előtt gyarapodnak a tennivalók, hiszen megkezdődött a fűtési idény. Mi- sur János, a kéményseprő vállalat igazgatója elmondotta, hogy a dolgozók minden szükséges szerszámmal el vannak látva. Elmondotta azt'is, hogy a csempekályhák számának növekedésével tovább nőtt a kályharobbanások veszélye. A kéményseprők minden eshetőségre felkészültek, elegendő száraz agyag, cserép és szakember áll rendelkezésre baj esetén.

Még a tél beállta előtt ott, ahol arra szükség van, eternit ké- ménytoldókat szerelnek fel és kiürítik a koromgyűjtőket. P. R.

— 225 évvel ezelőtt, 1738. november 15-én született William Herschel német származású angol csillagász, aki 1781-ben saját készítésű teleszkópja segítségével felfedezte az Uranus bolygót és ennek két holdját, 1789-ben pedig a Saturnus két gyűrűjén belüli holdját. Megfigyelte továbbá, hogy naprendszerünk a Herkules csillagkép irányába állandóan mozog. A kettős csillagokra, a csillaghal- mazatokra és a csillagászati ködökre vonatkozó megfigyelései jelentősen járultak hozzá a Tej- út-rendszer felderítéséhez.

NAPTAR

1963. november 15., péntek.

William Herschel

— 10 évvel ezelőtt, 1953. november 15-én halt meg Mihail Hjin (Ilja Marsaik) szovjet ifjúsági író, mérnök, akinek munkái a technika világának kérdéseit világították meg. Legnépszerűbb könyve a SzegaUal közösen írt Hogyan lett az ember óriás? önálló művei közül a magyarra lefordított Százezer miért, Az óra története, Az atom világa, Emberek és elemek, valamint a Könyv hódító útja címűeket említjük.

— 155 évvel ezelőtt, 1808-ban érte el Debb angol űangesz forrásvidékót.

utazó a

Kihantolták Semmelweis Ignác földi maradványait

Szülőházának udvarában, a készülő orvostörténeti múzeumban kapnak végleges helyet a nagy tudós hamvai

A napokban a Kerepesi temetőben felbontották Semmelweis Ig- nácnák, az orvostörténelem nagy alakjának sírját. Hamvait ezúttal már harmadszor exhumálták, mert Becsből először a Semmelweis család sírboltjába vitték és onnan került 1906-ban mostani helyére.

A koporsót az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Intézetébe szállították és ott nyitották fel. Az embertani intézet vezetője, Bartucz Lajos professzor a napokban kezdi meg Semmelweis földi maradványainak vizsgálatát.

Az exhumálás célja, hogy előkészítse Semmelweis földi maradványainak végleges elhelyezését. A Várnak a Gellérthegyre néző oldalában, az Apród utca 1—3 szám

alatt áll ma is az az 1800-as évek elején épült ház, amelyben a nagy tudós született és életének első éveit töltötte. Ezt a házat restaurálják és itt helyezik el a Sem- melweisröl elnevezett Orvos- és Gyógyszerésztörténeti Múzeumot. A restaurálás jövő tavaszra befejeződik. Ekkor az udvart lezáró várfalban kialakított sírkamrában mészkő szarkofágban helyezik el a Semmelweis csontjait tartalmazó érckoporsót. Az üreget aztán befalazzák. Előtte helyezik el Borsós Miklós Kossuth-díjas szobrász csaknem kétméteres szobrát, amely egy síró gyermekét csitító anya megmintázott alakjával állít emléket Semmelweis Ignácnak. (MTI)

GERŐ JÁNOS:

Antiit nincs töutény.

FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA

MMWtWWWWVWMWWWW

(22)

Az időjárás, — mintha azoknak az igazát akarta volna bizonyítani, akik azt állították, hogy az egész esztendő rendkívüli lesz, — egész megbokrosodott. A május kánikulai meleggel és perzselő széllel köszöntött be. Néhány nap alatt nyárrá vedlett a tavasz, füiledt éjszakák és forró nappalok követték egymást. Csapadék pedig alig hullott. Az „aranyat érő májusi eső” csupán megmutatta magát, néhány gyenge zápor alakjában, aztán teljesen eltűnt.

Az „átok” csatorna is rég elvitte mór a tavaszi áradást. A kétméteres árok aljáin alig ért térdig a víz. A mélyebb fekvésű földökén még semmilyen vélemény nem szenvedett kárt, de a homokos dombokon már hiányzott a nedvesség. A kikelt kukorica, krumpli itt megállt a fejlődésben, kissé megfakult, elvesztette haragoszöld színét. Ha szél kerekedett, a száraz homok megindult és belepte az utakat, mélyedéseket, apró fodrokban rakódott egymás hátára.

Az emberek, ha összejöttek a határban vagy az irodában, mindjárt az időjárásra terelődött a szó.

— A májusi eső emberemlékezet óta nem került el bennünket — biztatták egymást a tagok és fenntartás nélkül bíztak a rövidesen meginduló esőzésben.

A kapáslucernának csak egy részét sikerült megművelni. Mire a végére értek volna, már ki- bofcrosodott. Nem lett rosszabb, mint más esztendőkben, csak az volt a furcsa, hogy a szokásosnál hetekkel előbb kellett betakarítani.

Bujdosó a két Zetort állította be kaszálni. Váltott műszakban, éjjel-nappal fdyt a munka. Nem egészen négy nap alatt végezitek kétszázötven holddal.

Az igazi probléma azonban most következett. A forgatáshoz, petrencézéshez és behordáshoz rengeteg dolgos kézre lett volna szükség. Csakhogy az embereket elfoglalta a saját munkájuk. Majdnem mindenki a háztáji kukoricáját ekékapázta, a legszorgalmasabbak pedig már a családi művelésre vállalt területhez is hozzáfogtak. Hiába szaladgált Várnagy Géza egyik tanyából a másikba, senki sem akart munkaegységre lucernát gyűjteni.

A drága takarmányt sütötte a korai kánikula, egyetlen zivatar felmérhetetlen kárt tett volna benne.

Az irodában feszült hangulat lett úrrá. Minden semmiségen összekoccantak. Különösen Bujdosó volt paprikás kedvében.

— Árpád, ne dühöngjön, azzal nem megy sokra. Inkább találjon ki valamit, magának mindig olyan jó ötletei vannak — kérlelte Piroska hízelegve. Ezekben a napokban még Szilasi is csendesen viselkedett. Csupán akkor tett egy-egy csípős megjegyzést, ha a brigádvezető is előkerült.

— Most isszuk a maguk által pártolt új módi levét. Senkinek nem érdeke munkaegységre dolgozni, mert a részes többet hoz.

— Én ezt nem írom alá! — ellenkezett Várnagy Géza. — Tavaly ilyenkor még vetettünk, most meg már kapálnak az emberek. Még a nagyobbacska gyerekeket is mind viszik segíteni. Mikor volt ez így? Mióta szövetkezet van, most először!

Bujdosó idegesebben érvelt:

— Pechünk van minden téren. Tisztára véletlen, hogy így ösz- szetorlódott a munka. Mintha a természet is velünk akarna kibabrálni.

— Pech vagy nem pech, a lucernát ott eszi a fene — csattant fel idegesen Szilasi.

— Azért van a vezetőség, hogy

mindenre találjon megoldást —- vágott vissza Várnagy Géza.

Ritkán esett meg, hogy Piroska beleszólt a gazdaság vezetésébe. Most mégis ő próbált tanácsot adni.

— Árpád, figyeljen rám! Tavaly is osztottunk a tagoknak lucernát meg réti szénát munkaegységre. Jelentsék ki, hogy aki holnap hajnaltájban elkezdi a,' betakarítást, munkaegység-előlegre megkap minden tizedik petrencét.

— Hallja, Piroska, maga eltalálta! Ilyen alapon még az asz- szonyok is mind eljönnek — örvendezett Várnagy bácsi.

Szilasi viszont ijedten a fejéhez kapott:

— Még egy részes! Még a betakarításnál is részt adjunk, mikor éppen elég fejmosást kamtunk már! Hát nem félnék maguk senkitől? Nem gondolnak arra, hogy felelősségre vonnak bennünket?

Bujdosó olyat kiáltott, hogy mindenki összerezzent:

— Azúristenit neki!— csapott az asztalra, majd kissé mérsékeltebben folytatta: — Én lopom el vagy te teszed el az árát? Kinek adjuk oda? A tagoknak vagy talán... talán valami grófoknak? Nincs ezen mit sopánkodni. Az a fontos, hogy a lucerna be legyen takarítva. A