Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-09 / 263. szám

M63. november 9. 3 Szombat A Falusi Ifjúsági Szövetkezet zárszámadása Fényesen Kis külterületi általános isko­la. Három tantereimben folyik csak tanítás a tornyos épület­ben, melynek tanárai és felső ta­gozatának tanulói nagy munkát kezd teli el néhány évvel ezelőtt: túlnyomórészt úttörőkből álló szövetkezetét alapítottak, vállal­ták, hogy a békéscsabai Május 1. Tsz-tSl kapott két hold földeit megművelik és az fmsz segítségé­vei méhcsaládokat telepítenek. A vállalt feladatot sikerült el­végezniük. így került sor zárszám­adási ünnepségre a napokban a ióniyesi általános iskolában, amely megmutatta, hogy jól dolgoztak a fiatalok szövetkezetének tagjai. A zárszámadási ünnepségre el­jöttek a Május 1. Termelőszövet­kezettől és az fmsz-től, hogy meg­beszéljék az elmúlt év eredménye­it és a jövő év terveit. — Az összes bevételünk több mint 11 ezer forint — hallottuk a beszámolóból. — Ennek több mint a felét kiosztjuk a tanulók kö­zött, a fennmaradó összeget pedig a szakkör továbbfejlesztésére és táborozásra költjük. A múlt évben kukoricát termek tek a rendelkezésre álló két hol­don és ezenkívül kísérleti parcel­lákat alakítottak ki. Más és más sortávolsággal vetették a kukori­cát, hogy a gyakorlatban is meg­győződjenek a helyes vetési mód­szerről. A jövő évi tervekben primőr- hagyma és kukorica termesztése, valamint a méhcsaládok fejlesz­tése szerepel. A Falusi Ifjúsági Szövetkezet a zárszámadással egy- időben az úttörőcsapat keretében működő szakkörré alakult át, a jövőben pedig mezőgazdasági szakkörként gazdálkodnak. Nagy segítséget nyújt majd az fmsz a gyakorlott méhészek előadásai­val és a Május 1. Tsz — mint- ahogy ez évben is — fogatot köl­csönöz a munkák elvégzéséhez az úttörőknek. Achim L. András nevét vette fel a szabadkígyósi mezőgazdasági technikum és kollégium A festői környezetben épült Wencklheim-féle grófi kastélyban Szabadkígyósóon, a tiszántúli me­gyékből érkezett 180 fiatal tanul. A mezőgazdasági technikum di­ákjai évről évre kimagasló ta­nulmányi eredményeket érnek el s gyakorlati tapasztalataik is szé­les körűek. A diákotthon lakói a szocialista együttélésben, egymás segítésében, fegyelemben szintén példamutatóak. A jó eredmények láttán a Földművelésügyi Minisz­térium és a KISZ Központi Bi­zottsága kollégiummá nyilvánítot­ta a diákotthont s ebből az alka­lomból bensőséges ünnepséget rendeztek szerdán. A szabadkígyósi mezőgazdasági technikum és a kollégium Áchim L. András nevét vette fel. A sza­badkígyósi diákok példaképüknek tekintik az első magyar paraszt­képviselőt, a bátor parasztvezért s névadójukhoz méltóan akarnak élni, tanulni. Az ünnepségen Timkó Béla igazgató köszöntötte a diákokat és a vendégeket. Az oklevelet, a zászlót és a kollégium működési engedélyét az FM, illetve a KISZ képviselői nyújtották át. Ott vol­tak a párt, tanács járási és közsé­gi képviselői, a szülői munkakö­zösség tagjai. Az ünnepség után bált rendeztek, melyen az iskola tánczenekara húzta a talpaláva- lót. ablakhoz lépett és beletartotta arcát a friss légáramba, amely tele volt a puszta százfajta vi­rágának megnyugtató, ismerős illatával. Erzsiké zaj nélkül odament hozzá, vigasztalni akarta. De eb­ben a pillanatban kopogtak az ajtón és Bujdosó lépett be. Nem vette észre a háziak arcán a meghökkenést, s látogatásának okát fesztelenül kezdte ecsetel­ni. — Kislányok, most az agronő- mus „bácsi” kér maguktól egy roppant nagy szívességet. Erzsi­ké, maga megy holnap Nyíregy­házára, ugye? Hozzon nekem egy szifont, jó?... A tanítónők csak lassan ocsúd­tak fel a meglepetéstől. Váratla­nul érte őket az agronómus meg­jelenése éppen most, amikor róla beszélgettek. Marika görcsösen szorította a függöny szélét, érez­te, hogy kifut arcából a vér. Va­lami üdvözlésfélét nagy nehezen elrebegett, de aztán elhagyta az ereje, mozdulni se bírt. Erzsiké előbb összeszedte ma­gát. — Rendben van! De ha még egyszer azt mondja, hogy kislá­nyok, én bácsinak szólítom ezen­túl. — Jaj, ne ijesztgessen! — ki­áltott fel színészkedve. — In­kább soha nem ejtem ki ezt a szót. Marika egyre növekvő belső nyugtalansággal hallgatta a de­rűsen beszélő férfit. Csakugyan lezárta volna kettőjük nagy té­máját? Ilyen könnyedén határt tudott szabni érzéseinek, hogy meg se próbál küzdeni, a fel­élesztett parazsat lángra lobban, tani? De hát akkor csúfot űztek belőle, csak egy eset volt a sok közül, egzotikus kis tanyasi ta­nítónő, akit nem sikerült az első alkalommal levenni a lábáról, akiért nem érdemes további erő­feszítéseket tenni. Még a tekintetemet is kerüli, nehogy a leikébe pillantsak — gondolta gyötrődve. Fejét lehor- gasztva, némán nézett maga elé. Már nem érzett fullasztó izgal­mat, se a forróságot az arcán, csak enyhe szomorúságot, amely lassan rátelepedett a szívére. — Mi a baj, kedves Marika? Bánatosnak látszik — kérdezte Bujdosó csendesen. Erzsiké várakozva nézett ba­rátnőjére. Ügy érezte ebben a pillanatban, felesleges harma­dik. A tejet elfelejtettem felten­ni a tűzre — mondta kis tétová­zás után és kisietett a konyhába. Marika lerázta magáról a der­medtséget. Felemelte a fejét és erőltetve elmosolyodott. — Fáradt vagyok ... sokat ol­vasok és töprengek mostanában. — Nekem szabad tudnom, mi nyugtalanítja? — Lehet, hogy egyszer majd elmondom — ígérte bizonytala­nul. — Most nem mondhatja? — Még nem ... gondolkodnom — Marika, nekünk feltétlenül beszélnünk kell — törte meg akadozva a csendet. Magára bí­zom az időpontot, amikor jónak látja. Alig mondta ki, máris meg­bánta. Szégyellte határozatlan­ságát, a gyávaságnak is beillő bizonytalan ígérgetést. Marika végre megfordult. Színtelen hangon mondta: — Árpád, tudja mit? Ne sies­sük el. Hátha megbánná vala­melyikünk. (Folytatjuk) A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat azonnali belépésre központi műhelyébe TMK-gyakorlatíal rendelkező EGY Fö GÉPIPARI TECHNIKUST, A BÉKÉS­CSABAI CSATORNAMŰHÖZ EGY FÖ GÉPÉSZT, EGY FÖ ELEKTROMŰSZERÉSZT, KÉT FÖ GÉPÁPOLÓT, meghatározott időre békéscsabai, illetve békési munkahely­re öt fő számlázásban jártas adminisztratív munkaerőt fel­vesz. Jelentkezés: Békés, Berényi út 33. Pillanatképek a békéscsabai termelőssovetkesetekből mint nap gondosan készítik elő a takarmányt az állatok részére. A másik üzemegységben még javában tart az almaszüret. Az idén 12 vagon alma elszállítására kötöttek szerződést, de a vártnál lényegesen nagyobb termést adott a tsz fiatal gyümölcsöse. Utunk elvitt a Május 1 Tsz-be is. A szántóföldön egy személy- gépkocsi piroslott a traktor köze­lében. Ügy hittük, valami felettes szervtől ellenőrzik a mélyszántást, csak amikor odaértünk, tudtuk meg, hogy a piros Skoda Felicia Uhrin Pál traktorosé. Alig két he­te nevezheti magát giépkocsitulaj- donosnak, s a szántóföldre már ezzel jár ki. Amikor jön a váltó­társ — a traktorosok ugyanis két műszakban dolgoznak — beül a kocsiba és indulhat hazafelé. Boldog ember. Ez meg is lát­szik rajta, örömmel meséli, hogy keresetéből apránként gyűlt össze a kocsi ára, s végre teljesülhetett a vágya: kocsitulajdonos lett. A Május 1 Tsz tagja 1950 óta, s havi jövedelme eléri a 3500 forintot. — Egyetlen szenvedélyem a motor. Akár traktoron ülök éjsza­ka vagy nappal, mindig a legna­gyobb örömöm, ha vezethetek — mondotta mosolyogva, de azzal már indult is a traktor felé, hogy kell előbb. Talán az idő majd eligazít sok mindenben. Az ablak felé fordult és az üvegen át kinézett a virágos­kertre. Rövid hallgatás után a férfi nyugodt hangját hallotta: — Vasárnap délelőtt sétálhat­nánk valamerre... Mondjuk az úttörő gazdaságba. — Nem! — rázta a fejét. — Vasárnap nem mehetek. — A vőlegénye? Némán bólintott. — Hát... akkor majd más na­pon ... ha mindkettőnknek al­kalmas lesz — dörmögte Bujdosó félszegen. A tehetetlenség csöndje közé­jük ereszkedett. A férfi nem bírt mást monda­ni, pedig már tudta: a lány töb­bet vár. Túlságosan nagy volt a tót, s talán a felelősség riasz­totta meg, talán csak az, hogy még nem gondolta végig követ­kezetesen, mi lenne, ha Marika szakítana vőlegényével. A traktoros és az új kocsi. kocsikon hordták az árpát a rak­tárba, ahová korábban a darálót is beszerelték. Szép a tsz állat­állománya, sok takarmányra van szükség, s ezek az emberek nap, gépével nyílegyenes barázdákat húzzon a puha földbe. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László ÉM Csomgrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz kőműves, ács, központifűtés-szerelő, vízvezeték­szerelő, bádogos, cserépkályhás, kovács, hegesztő, esztergályos, marós, gépjárműszervizes, kubikos­brigádokat és segédmunkásokat. Vidéki dolgozóknak tanácsigazoiás szükséges, munkaruhát, üzemi étkeztetést, munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: Szeged, Bocskai u. 10—12, munkaerőgazdálkodás. 83996 A jövő évi kenyérnekvaló már a földben van, de a nagy felada­ton túl még mindig bőven akad tennivaló a földeken. Ezt láttuk és tapasztaltuk, amikor útján el­kísértük Palyik György elvtársat, sze le sincs törve. Ez a pártoló ta­gok háztáji területe és sokan még meg sem kezdték a munkát. Pe­dig itt is szántani akarnak és ez nagyban gátolja a folyamatossá­got. Hordják a takarmányt a raktárba. a békéscsabai városi tanács elnök- helyettesét, aki sűrűn jár a város termelőszövetkezeteibe, s ismeri jól, hol van szükség segítségre, hol, hogyan dolgoznak az embe­rek. Látogatásunk során egy tsz-el- nököt sem találtunk bent az iro­dában. A Petőfi Tsz elnöke éppen a kukoricatörést, betakarítást, szállítást ellenőrizte, hogyan ha­ladnak, hova kell fogatot biztosí­tani, hogy gyorsabban menjen a szállítás. Az idő éppen a legjobb erre a munkára, s a tagok nagy része töri a kukoricát. Különösen azért igyekeznek, mert tudják, hogy a mélyszántás üteme nagy­részt a gyors betakarítástól függ. Sajnos, nem mindenki érti ezt meg. A szarvas—orosházi kövesút mentén bizony még igen sok he­lyen lábon áll a kukorica, egy ré­Az Előre Tsz gazdáival többfelé is találkoztunk. Az Előre Tsz 160 hold lucernájából 80 holdon ka­száltak ötödszörre az idén. Az egyik üzemegységben lovas-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents